Új Szó, 1994. március (47. évfolyam, 49-75. szám)

1994-03-26 / 71. szám, szombat

1994. MÁRCIUS 26. itJJSZÓM TANÁCSADÁS ROVATVEZETŐ: DR. PÁLHÁZY BÉLA „Féltem őt" jeligére - A féljem most 48 éves, 20 éve szed gyógyszert a szívére, mivel magas' a vérnyomása. Az utóbbi években a vérnyomása csökkent, a legutóbb is 130/80 volt, ennek ellenére a körzeti orvos a gyógyszert szedeti vele. Attól félek, hogy ez már a gyenge szívműködés jele. Okozhat ez a betegség impotenciát? — A magas vérnyomásnak vannak organikus (szervi eredetű) és pszichés (funkcionális) kiváltó okai. Mind a kettőt másképpen kell gyógyítani, mielőtt elvégzik az előírt és tanácsolt vizsgálatokat. A szervi okokat csak akkor lehet nagy valószínűséggel kizárni, ha minden olyan szervet (szivet, vesét stb.) már kivizsgáltak, amelyek megbetegedése magas vérnyomást is kivált. Sokszor nem is kell vérnyomáscsökkentő gyógyszert rendelni, a szervi megbetegedés kigyógyításával elmúlik a magas vérnyomás is. Ha tehát a szorongás a vérnyomás-emelkedés okozója, a szorongásoldó szerek csökkentik a vérnyomást is. Erre kitűnő példa a Trimepranol nevű gyógyszer, amit levélírónk férje is szed. Egyértelmű, hogy ha a vérnyomásértékek már normalizálódtak, nem szükséges szedni a vérnyomáscsökkentő szereket. Az a ritkább eset, hogy teljesen el lehet hagyni őket, inkább az a jellemző, hogy le lehet csökkenteni az adagot az eredeti harmadára-negyedére. A legcélszerűbb ezt járóbeteg-rendelésen megoldani, mert a beteg terheléséhez tudjuk a gyógyszeradagot viszonyítani, a vérnyomást tudjuk monitorozni, és úgy tudjuk az adagot időzíteni, hogy a beteg a nap azon szakában veszi be, amikor a vérnyomásértékek emelkedő tendenciát mutatnak. Ha viszont valakinek tartósan 130/80 torr a vérnyomása, fölösleges a szervezetét gyógyszerekkel terhelni. A magas vérnyomás önmagában nem kell, hogy az impotencia okozója legyen, inkább az arterioszklerózis az - amennyiben a magas vérnyomáshoz vezető tényezők közül jelen van —, ami az erek szűkítésével ezt a kellemetlenséget kiváltja. El kell végezni a hasi és ágyéki vérerek állapotának vizsgálatát, hogy választ tudjunk adni erre a kérdésre. „Aggódó" jeligére — A kisfiam 13 hónapos múlt. Azt veszem észre, hogy nagyon izzadékony. Kezdetben csak evéskor izzadt, most elég neki egy kis mozgás, és máris csurog róla a veríték. Nem tudom, mi lehet ennek az oka? Talán összefügg azzal, hogy két hónapja állandóan köhög, náthás, és már kétszer kapott antibiotikumot, köhögés- és lázcsillapítót, orrcseppeket. Ennek ellenére a köhögés csak nem múlik, még éjszaka is zavarja őt az alvásban. Félek, nehogy tüdőgyulladást kapjon. Mitévő legyek? -Az újszülöttnek - csakúgy, mint az immunrendszere — a termoregulációs központja sincs még rendesen kifejlődve. Ezért könnyen megtörténhet gyakorló mamák tudják -, hogy a szervezete könnyebben lehűl vagy túlhevül, olyan környezetben is, amely a felnőtt embernek semmi problémát nem okoz. Tapasztalatom szerint a mamák nagyon eltérően szokták megítélni, hogy milyen a hőmérséklet, s bizony elég gyakran lehet találkozni izzadó, túlöltöztetett csecsemővel. Szerintem a helyzetet egyénien kell megítélni, nem a saját közérzetemből kiindulva, hanem a kicsi testhőmérsékletéből, és az objektív tünetekből (izzadás, nyugtalanság). Az időnként túlhevített, izzadó csecsemő szervezete hajlamosabb a megfázásokra is. Heves viták tárgya gyermekorvosok és immunológusok között, hogy mi a helyes megoldás a gyermekkori megfázások és fertőzések esetén. Hagyni, hogy ezekkel a fertőzésekkel önerőből megküzdjön, és ezáltal beérjen, vagy segíteni a védekezésben antibiotikumokkal. Az antibiotikumok elpusztítják a kórokozót, csökkentik a beteg szervezet terhelését, de ugyanakkor ki is ütik a kezéből a fegyvert, mert nem marad elég idő a hatásos ellenanyag kitermelésére. Kialakult egy ördögi kör, amivel a gyermek szervezete aztán gyakorlatilag serdülőkorig küszködik. Arra is gondolni kell, hogy a gyermek szervezetében fejlődési rendellenességek lehetnek, és hogy tájainkon újra terjed a tuberkulózis. Vissza-visszatérő lázas állapotok esetében, amelyeket csillapíthatatlan köhögési rohamok kísérnek, erre mindenképpen gondolni kell. Amennyiben a kicsi állapota az ismételt kezelések hatására sem javul, kérje meg levélírónk a körzeti gyermekorvost, hogy utalja be a kicsit komplex kivizsgálásra a pozsonyi gyermekkórházba. „Múlt és jelen" jeligére — Mióma miatt eltávolították az egyik petefészkemet és a méhemet. Viszont többszöri szonográfiás vizsgálat és a műtét ellenére sem szabadítottak meg attól a tünettől, amivel az orvost felkerestem. Félek, hogy újra műtétre kell mennem, félek, hogy esetleg valamit elhanyagolok. Meg tudja érthetően magyarázni nekem, mi okozza a panaszom, és hogy újra orvoshoz kell-e fordulnom? - A levélben három, egymással össze nem függő tünetet ír le levélírónk. Az mindenképpen helyes, hogy a növekvő miómáját műtéttel orvosolták, de kár, hogy közben elsiklottak azon tünet fölött, amivel levélírónk eredetileg felkereste az orvosát. A leírás alapján valószínűleg a Bartholin-mirigy gyulladásáról van szó, ami ha első alkalommal nincs szakszerűen kezelve, retenciós cisztává fejlődhet, és jellemző, időszakos panaszokat okoz. A cisztát egyszerű kis műtéti eljárással el kell távolítani, és a panaszok megszűnnek. Tapasztalt nőgyógyász számára nem jelent gondot sem a diagnózis megállapítása sem a műtéti eljárás levezetése. Komolyan kell venni a harmadik tünetet is, amiről levélírónk részletesen beszámol. Ne ijedjen meg, de nézzen szembe a ténynyel, hogy depressziója van. A depresszió nem szégyellni való gyengeség vagy büntetés, hanem ugyanolyan kóros állapot, mint - mondjuk - a gyomorfekély vagy a szívinfarktus. Ha ezt levélírónk el tudja fogadni, nem fog neki problémát okozni felkeresni egy olyan pszichiátert, akiben megbízik, és akinek tapasztalata van e sok szenvedéssel járó betegség gyógyításában. A leírt tünetek jellemzőek, mondhatnám tankönyvbe valók, megfelelő kezeléssel rendezhetők. Teljesen fölösleges, hogy levélírónk egyre súlyosbodó, örökös rettegésben élje le életét, ahelyett, hogy örülni tudna családjának, két szép gyermekének. „Olcsa" jeligére — 45 éves vagyok, és 1986 óta szenvedek. Akkor halt meg az édesanyám. Egyszer csak rosszul lett, jött az ügyeletes orvos, injekciót adott neki, de mivel nem lett jobban tőle, gyorsmentőt kellett hozzá hívni. Sajnos, ez sem segített. Emlékszem, akkor nagyon megijedtem, féltem, és nemsokára rá az autóbuszban úgy elfogott a rosszullét, hogy azt senkinek sem kívánóin. Elzsibbadt a szívem, a fejem, a hátgerincem, a gyomrom, végül az egész testem. Azóta kivizsgáltak, többek között kardiológus. Végül is az orvosok azt mondják, hogy ezeket a rosszulléteket el kell viselnem, mert minden kivizsgálás negatív. Ezt nem akarom elhinni. Mi az Ön véleménye? — Valóban nem kell őket tűrnie. Viszont amennyiben komolyan meg akar tőlük szabadulni, komolyan kell vennie pszichiátere tanácsát és javaslatait. E rovat keretében már sokszor volt szó a pánikbetegségről. Bár még teljesen nem tisztázott a betegség mechanizmusa, az mindenképpen figyelemreméltó, menynyi sok közös vonása van a depressziókkal, és milyen gyakran alakul ki a depresszió a pánikbetegeknél, főleg ha nem kezeltetik magukat. Az már aztán nem is meglepő, hogy a pánikbetegek nagy része jól reagál az antidepressziós kezelésre. Ezt viszont szakorvosnak kell javallania, és a kezelést irányítania. Ebben az esetben a levélírónk által felsorolt gyógyszerek, (magnézium, Meprobamat, Rudotel) csak a tüneteket képesek javítani, de nem rendelkeznek antidepresszív hatással. Nem csoda, hogy a tünetek 1986 óta állandóan visszavisszatérnek. Az helyénvaló, hogy negyedévenként, félévenként ellenőrzik levélírónk szívműködését, hogy erősítik az idegrendszerét és mérsékelik a tüneteket a felsorolt gyógyszerekkel, de nem lesz teljes a javulás, ha levélírónk és a „szomatikus" kollégák nem fogják a pszichiátert tartósan bevonni levélírónk állapotának a rendezésébe. Amennyiben levélírónk igényli, szívesen alkalmat adok a probléma személyes megbeszélésére. * * # Várom és megválaszolom tisztelt olvasóinknak az ÚJ SZÓ szerkesztőségébe küldött leveleit. A nevet és a lakcímet ezúttal nem szükséges feltüntetni. JOGTÜKÖR Rovatvezető: FEKETE MARIAN Felmondási idő B. Gy.: Januárban kaptam meg a három havi felmondást, azzal, hogy csökkentik a létszámot. Négy nappal később üzemi balesetem volt, és még most is betegállományban vagyok. Érvényes ilyenkor a felmondás? A felmondás érvényességét a bíróság vizsgálhatja meg, ha ezt perelni fogja. A felmondás érvényessége nem függ össze azzal, hogy öri a felmondás kézbesítését követően üzemi balesetet szenvedett. Ilyen esetben a felmondási idő meghosszabbítása jöhetne számításba, mégpedig akkor, ha a három havi felmondási időnek a munkaképtelensége idején kellene lejárnia. Ebben az esetben a munkaképtelenség idejét nem számítanák be a felmondási időbe (a három hónapba), azaz a felmondási idő gyakorlatilag a munkaképtelenség idejével meghosszabbodna (lásd a Munka Törvénykönyve 48. paragrafusának második bekezdését). Házeladás L. G.: 1982-ben házasodtunk össze, és 1991-ben váltunk el. A házasságkötés előtt egyszobás lakásom volt, és ott laktunk, amíg csak fel nem épült a családi házunk. Az én családom nagyon sokat segített az építkezésnél. A házat 1989-ben kollaudálták, azóta is ott lakom, és havi ezer koronával törlesztem azt a kölcsönt, amelyet a házépítésre felvettünk. A volt féljem most el akarja adni a házat, én viszont nem. Otthonról már elvitte a személygépkocsit, a betonkeverőt, a mosógépet, a hűtőszekrényt, a háztartási gépeket, holott, mondjuk, a hűtőszekrényt és a mosógépet a barátnőmtől én kaptam ajándékba s a személygépkocsit az apósom íratta a nevemre. Ugyanakkor nincs annyi pénzem, hogy őt a házból kifizethessem, és vagyonelosztási sem kértem még, mivel arra sincs pénzem. Mire számíthatok? A közösen épített családi ház a házastársi osztatlan közös tulajdonukban van még akkor is, ha már 1991ben elváltak. A Polgári Törvénykönyv 144. és 145. paragrafusa szerint a házastársi osztatlan közös tulajdonban levő dolgokat mindkét házastárs közösen használja, közösen fedezik a használatukkal és a karbantartásukkal kapcsolatos költségeket is. A közös dolgokat érintő hétköznapi ügyeket a házastársak bármelyike elintézheti (ilyen ügy például az ingatlanadó bevallása és befizetése), egyéb ügyekben mindkét házastárs hozzájárulása szükséges, különben a jogügylet érvénytelen. A családi ház eladása az olyan jogügylet, amelyhez feltétlenül szükséges mindkettejük hozzájárulása, vagyis a volt férje az ön hozzájárulása, beleegyezése nélkül nem tudja eladni a házat. Ami a házastársi osztatlan közös tulajdon megosztását illeti, nem kell feltétlenül bírósághoz fordulniuk, nem kell feltétlenül megfizetni a viszonylag magas bírósági illetéket. A Polgári Törvénykönyv 149. paragrafusa szerint a házastársi osztatlan közös tulajdon megszűnését (vagyis ebben az esetben a válást) követően a közös tulajdont megállapodással is meg lehet osztani, s erről a házastársak kötelesek lennének egymásnak írásbeli igazolást adni, ha azt bármelyikük kéri. Itt talán a legfontosabb kérdés az, hogy mi tartozik a házastársi osztatlan közös tulajdonba. A közösen épített családi házról már elmondtuk, hogy az közös. Nem tartozik az osztatlan közös tulajdonba viszont az, amit a házastársak valamelyike ajándékba kapott (lásd a Polgári Törvénykönyv 143. §-át). A levelében említettek szerint tehát nem volt közös a mosógép és a hűtőszekrény, és a férjének ezeket nem állt jogában elvinni. A törvény persze azzal is számol, hogy a volt házastársak között nem kerül sor sem megállapodásra, és nem fordulnak bírósághoz sem, hogy az ossza meg köztük mindazt, ami közös volt. Ha minderre három évig nem kerül sor, az a jogi vélelem (feltételezés) érvényesül, hogy a volt házastársak úgy osztották meg egymás között a közös ingó vagyont, ahogy az ingó vagyontárgyakat a volt házastársak kizárólagos tulajdonosként használják. Konkrétan, a volt férje használja a betonkeverőt, ön a közösen vásárolt bútorokat. Ha három évig nem kerül sor megállapodásra, illetve egyikük sem fordul bírósághoz, a bútorok kizárólagos tulajdonosa ön lesz, a betonkeverőé pedig a volt férje. Ami az ingatlanokat (például a családi házat) illeti, a törvény szerint ezek három é« elteltével közös tulajdonban maradnak (de már nem házastársi osztatlan közös tulajdonban) azzal, hogy mindkét házastárs tulajdoni hányada egyenlő (a házastársi osztatlan közös tulajdon esetében nincsenek tulajdoni hányadok!). Bírósági bírság D. V.: Másfél éve pereskedünk. Eddig minden egyes tárgyalásra elmentem, idén januárban viszont beteg voltam, februárban pedig sürgős családi ügyek miatt nem tudtam megjelenni a bírósági tárgyaláson. A következő tárgyalásra már meghívót sem kaptam. Úgy tudtam meg, hogy tárgyalás lesz, hogy megjelentek nálunk reggel fél hétkor a rendőrök, és megkértek, üljek be az autójukba, elvisznek a bíróságra. Később a bíró azt mondta, hogy ötezer korona bírsággal büntethet engem. A határozatot még nem kaptam meg erről, de tudni szeretném, hogy ez valóban lehetséges-e? A Polgáriper-rendtartás 53. §-ának első bekezdése szerint a bíró a határozatával kétezer koronáig teijedő bírsággal sújthatja azt, aki megnehezíti a bírósági eljárást, főként azzal, hogy nem jelenik meg a tárgyaláson, nem teljesíti a bíróság felszólítását, zavarja a tárgyalást, esetleg durván sértő beadványt tett. Ötezer koronáig teijedő bírság az említett rendelkezés értelmében csak akkor jöhet számításba, ha valaki a 294-295. paragrafusban említett kötelességeit szegte meg (ezek a kötelességek a munkabérre vezetett végrehajtással kapcsolatban a munkáltatókat terhelik). Tényként viszont el kell mondani azt is, hogy a Polgáriper-rendtartás 1994. évi 46. számű módosítása a fent említett összeghatárokat megemelte, mégpedig kétezer koronáról ötezer koronára, illetve ötezer koronáról tízezer koronára. Magyarán: aki két bírósági idézést figyelmen kívül hagy, elvben ötezer koronáig terjedő bírsággal büntethető. Az említett 46/1994. Tt. számú törvény viszont a IV. cikkében kimondja azt is, hogy az új szabályok április elsejével lépnek hatályba, vagyis az ön januári és februári mulasztására még nem alkalmazhatóak.