Új Szó, 1994. március (47. évfolyam, 49-75. szám)

1994-03-24 / 69. szám, csütörtök

MOZAIK 4 ÚJ SZÓ, Mikor fog égni az Ung? Az Ukrán-Kárpátokban eredő Ung és Latorca folyók a múltban csak árvízzel veszélyeztették, illetve sújtották a környéket. Ebből a szempontból a mederrendezésük, mederszabályozásuk és védőgátjaik elkészítése óta sem teljesen ártalmatlanok. Manapság is előfordul, hogy elöntik az árterületet, vagy még azon túlra is kilépnek. Megtörténik, de ritkábban, mint újkeletű természeti katasztrófa: az olajszennyeződés. Ez utóbbi ebben a térségben lassan i»yaknribb. mint a holdtölte. Gyakoribb, mert úgy látszik, igaz, hogy a civilizáció fejlődése végeredményben nem haladás, csak átalakulás. Vagyis: amit nyerünk a réven, azt általában elveszítjük a vámon. Előbb-utóbb elveszítjük. Mert, ügye, mit ér a regionális, vagy akár nemzetközi olajvezeték, ha abból olykor-olykor több tonnányi olaj kiömlik a szabadba - a rétre, szántóföldre, folyóba, a folyóból pedig több-kevesebb bekerül az ivóvízforrásokba?! Mi tagadás, Kelet-Szlovákia délkeleti csücskében, vagyis a nagyjából Szobránc - Bodrogszerdahely - Kistárkány települések alkotta háromszögben lassan jobban kell félni az olajszennyeződéstől, mint a tűztől és a víztől. Az elmúlt év októberétől ez év márciusáig ugyanis - tehát egy fél esztendő alatt - Kárpát-Ukrajna területén háromszor került olyan nagy mennyiségű olaj az említett folyókba, hogy azt lehetetlen volt eltitkolni, s ugyanúgy lehetetlen volt odaát, az államhatár előtt kiszűrni, kifogni a Bodrog és Tisza irányában hömpölygő vízből. Az Ungon októberben, majd a Latorcán december végén és január elején érkezett úszó „ajándéknak" a szlovákiai mentőosztagok megfeszítő munkával ugyan útját állták, ám azt mégsem tudták megakadályozni, hogy az olajból egy bizonyos mennyiség ne kerüljön be a folyók menti talajvizekbe, valamint a Nagykapost és környékét ivóvízzel ellátó lakárti kutakba. Az említett folyók közelében azóta állandóan tartó talajvízvizsgálat és kútellenőrzés szerint a Latorcából nem szivárgott olaj a Bodrogközt ellátó battyáni •vízmű ivóvízforrásaiba. Legalábbis, eddig nem. Napjainkban megint „olajhalászok" nyüzsögnek az Ungon, valamint az Ung folyó vizét - és szennyét - tovább vivő Laborcon, Latorcán és Bodrogon. Katonák, tűzoltók, folyamőrök igyekeznek merülőfalakkal partközeibe terelgetni, majd onnan perlitszivaccsal kiemelni az olajat. Persze, korántsem csak enynyi ott a teendőjük a környezetvédőknek. Ahhoz, hogy a légpárnáról belógó szűrőfal épségben maradjon, a folyón úszó farönköket és gallyakat is ki kell fogniuk a sebes és hideg vízből. Emberek százainak napokig tart legalább részben helyrehozni mindazt, amit a kárpát-ukrajnai gázolajvezeték szakszerűtlen „megfejésével" egy-két gondatlan ember okozott. Ezúttal rövid szakaszon és gyorsan a legnagyobb erőfeszítéssel sem lehet kiszűrni a folyóból az olajat. Részben azért nem, mert magas a vízállás és a sodrás, részben pedig azért, mert sok az olaj. Hogy mennyi, arról hivatalos adat, hivatalos hír egyelőre nincs. A tapasztalt vízügyi szakemberek 50-100 tonna közöttire saccolják... Bármennyire is ügyesek voltak az ukrán vízügyi szervek abban, hogy azonnal jelentették szlovákiai partnerüknek az esetet, s bármennyire is összehangolt az ukrán, szlovák és magyar víztisztító osztagok munkája, a szennyezőanyagból egy bizonyos mennyiség elérte a Bodrog magyarországi szakaszát is. Közben pedig több helyen bejutott a talajba, talajvízbe is. Hogy a lakárti vízmű kútjait elérte-e, és milyen mértékben, az feltehetően csak később derül ki, ugyanis a talajban, a talajvízben lelassul az olaj terjedése, szivárgása. Feltehetően néhány napon belül megtisztítják az említett folyókat az olajtól. De hogy a megsebzett természet mikor tér teljesen magához, azt ma lehetetlen megmondani. Bizonyára javulna a helyzet ezen a téren, ha Szlovákia és Ukrajna egyezséget kötne a közös folyóvizek védelméről. Csak hát ez a megállapodás továbbra is várat magára. Meddig? Amíg nem lobban lángra az Ung, vagy a Latorca?! GAZDAG JÓZSEF Az Ungot, Laborcot és a Bodrogot ezekben a napokban nyolc helyen keresztezik merülőfalak Zsákszámra öntik a perlitport és vapexet a folyóba, majd halásszák ki onnan. (A szerző felvételei) Kaviár és pezsgő helyett rabkoszt LEBUKOTT A MULTIMILLIOMOS 1994. MÁRCIUS 23

. BORVERSENY ÉS BORKÓSTOLÓ VOLT LOSONCON Vigadói vigadalom A losonci Vigadó falai között egymást követik az olyan rendezvények, amelyek korábban hiányoztak ebből a járási székhellyé kinevetett nógrádi városból. Ma már a legidősebb polgárok sem emlékeznek arra, mikor volt Losoncon utoljára kóstolóval egybekötött borverseny. Pedig a nógrádiak szeretik a bort, a környéken pedig híres bortermelők vannak. Talán ezért került sor az Avant kft. és a Kármán József Színkör rendezésében arra a kóstolóval egybekötött borversenyre, amelyet tizenegy Kiskőrös környéki vállalkozó bora emelt nemzetközivé. Az Avant kft.-ről legtöbben annyit tudnak, hogy építkezési magáncég. De akkor hogyan jött létre ez a párosítás? - kérdeztük Csák Istvánt, a losonci Kármán József Színkör vezetőjét. - Szorosan együttműködünk mostanában, ugyanis az épület, tehát a Vigadó, az Avant kft. tulajdona. Ez egy csodálatos komplexum és úgy érezzük, hogy mint a magyar kultúra képviselőinek - a hagyományokat is figyelembe véve - itt a helyünk; a különböző kulturális és társadalmi rendezvényeinkkel mi is segítünk megtölteni a termet. - Visszatérve a borversenyre, milyen visszhangra talált a városban és a környéken ? - Simán lezajlott a verseny, ennek ellenére természetesen voltak kisebb-nagyobb hiányosságai. Mivel nem voltak tapasztalataink, egy-két dolog döcögött. A szakmai zsűri értékelését összegezve, a verseny színvonalas volt, kár, hogy kevés borfajtát hoztak el a termelők. A kistermelőket elriasztotta az, hogy a versenyen olyan neves cégek is indulnak, mint a rimaszombati Petton, vagy a nagykürtösi Movino, illetve a Lukanényei Mezőgazdasági Szövetkezet, akik már országos versenyeket is nyertek. A kistermelők eleve úgy érezték, nincs semmilyen esélyük - mivel csak egy kategóriában versenyezhettek a jelentkezők. Jövőre ezért külön versenyt hirdetünk a nagytermelőknek, a cégeknek és külön csoportban versenyeznek majd a kistermelők. - Ezt úgy értsem, hogy a borversenynek szeretnének hagyományt teremteni? - Feltétlenül. De nemcsak a mi véleményünk ez, így vélekedett a szakmai zsűri is. Végeredményben a szlovákiai vörösborok vitték el a pálmát, a legjobb fehérbor csupán a hetedik helyen végzett. A ŠAMPIÓN kitüntető címet a Lukanényei Mezőgazdasági Szövetkezet Cabernet Sanviqnon, 1991es évjáratú vörösbora nyerte, összesítve: tizenegy bor kapott arany és huszonnégy ezüst minősítést. A társadalmi zsűrinek leginkább a könnyű magyarországi asztali borok tetszettek, a losonci Casino Club társaságának a díja Faludi Sándorhoz került, Kiskőrösre. FARKAS OTTÓ Néhány héttel korábban már írtunk hazánk bűnügyi rekordjairól. A szlovák kriminalisztika Guinness Könyvében szereplő legek közt méltán kapott helyet az a 30 éves pozsonyi férfi, aki 1992-ben, rövidke két hónap alatt, augusztusban és szeptemberben 142 millió 960 ezer koronát csalt ki négy vállalkozótól. Azt gondolják, hogy ilyen nincs? Hogy elírtuk a számokat? Szó sincs róla. A legnagyobb csalást elkövető szélhámos már rács mögött van, s a közeljövőben kezdődő tárgyalását minden bizonnyal sok jelzővel fogják majd illetni. Egyesek a csillagászati összeg miatt már most a multimilliomos peréről beszélnek. Fő az imidzs O. B. nem volt kezdő a szakmában, de már kétszer lebukott. 1988-ban és 91-ben bíróság elé került csalásért, és el is ítélték. Büntetéseiből ugyan nem okult, viszont levont egy csomó következtetést, melyek alapján grandiózus tervet dolgozott ki. Elképzeléseinek akár ilyen munkacímet is adhatnánk: Hogyan lehet könnyen, gyorsan és munka nélkül meggazdagodni. O. B. tudta, hogy a nagy pénzeket főleg olyanoktól lehet legombolni, akik őt dúsgazdagnak tartják. Az első lépése tehát az volt, hogy felépítse imidzsét, vagyis hogy megbízható és rendkívül sikeres üzletember szerepében tetszelegjen. Ez pedig elképzelhetetlen, ha az ember holmi Favoritokon furikázik. Főhősünk úgy gondolta, a luxusgépkocsi - és nem egy, de legalább kettő, vagy inkább három, i- egyik alapja a bizalom megnyerésének. (Ő Mercedest, BMW-t és Chevroletet használt.) Aztán az sem árt, ha svájci bankbetétet tud potenciális ügyfelei orra alá nyomni, vagy ha, csak úgy beszéd közben, előveszi és megmutatja a leendő, 150 ezer dolláros villájának tervrajzát, mely valahol a Genfi tó partján épül majd fel. Ezek olyan hatásos érvek, melyek ellenében a partner, aki természetesen a közös üzletből néhány milliócska hasznot remél, olykor még nyugtát sem kér. S a pénzből, mely hála e módszernek, nem csordogál, hanem egyenesen ömlik, mindezt valóra lehet váltani. Tehát drága autókon közlekedni, svájci bankszámlát nyitni, luxusvillát építtetni, és exkluzív tengerentúli utakra járni. S csak természetes, hogy enynyi pénzzel még többhöz lehet jutni, hiszen ki ne bízna meg egy multimilliomosban, ki félne rábízni tőkéjét, mikor ő, a rendkívül sikeres üzletember garantálja, hogy két hónapon belül 10 milliós kamattal adja vissza a rábízott összeget. O. B. a négy vállalkozótól csaknem 143 millió koronát csalt ki. Első áldozatát - akit egy 300 millió dolláros svájci kontóval kápráztatott el, rábeszélte, hogy fektessenek be külföldi gyógyszerekbe és orvosi műszerekbe. Az illető az Ústí nad Labem-i Agrobankból előbb 10, majd 24 milliós kölcsönt vett fel, és az egész összeget átadta O. B.-nek. (A felmutatott svájci kontó valódiságát eszébe se jutott megkérdőjelezni.) Megállapodásuk úgy szólt, két hónapon belül visszakapja az egész pénzt. Ennyi millióval még könynyebb volt újabb tetemes összegekhez jutni. O. B. előszeretettel mesélte tárgyalópartnereinek, hogy megveszi és felújíttatja a galántai kastélyt, melyben szállodát és kaszinót fog működtetni. L. H. a bőripar terén akart vállalkozni. Balsorsa őt is összehozta O. B.-vel, aki könnyen meggyőzte, legjobb ha pénzét rábízza. - Az ügyintézés roppant bonyolult, mindenki csak csúszópénzt var, neki viszont - érvelt -, nemzetközi összeköttetései révén nem jelent majd nehézséget gyorsan és előnyös áron beszerezni a bőrfeldolgozásnál használt festékeket és egyéb nyersanyagokat. így hamarosan 41 millióval gyarapodott a szélhámos vagyona. A következő palimadár, L. S., nem gyártani, csak kereskedni akart, méghozzá cigartettával. Ő - ki tudja milyen összeköttetések révén - 50 milliós kölcsönhöz jutott, és az volt a terve, hogy a pénzen több ezer karton Marlborót vesz, és azt úgy, mint már sokan előtte, jó haszonnal továbbadja. Az üzlet váratlanul befuccsolt és akkor valaki beajánlotta neki a nagy üzletembert, O. B.-t, aki készségesen vállalta, hogy megforgatja L. S. millióit és akár írásban is adja; rövid időn belül 50 helyett 60 milliót fizet vissza. Ilyen kecsegtető ajánlatot nem lehetett viszszautasítani. Az utolsó rászedett, a beígért busás haszon reményében, három ismerősétől kérte kölcsön a csaknem 18 millió koronát. (Vajon olvasóink közül hánynak van ilyen jómódú barátja, aki csak úgy a mellényzsebéből kölcsön ad pár milliót?) Sem ő, sem a többi hitelező, beleértve a bankokat is, nem láttak pénzükből egy fityinget sem. S hogy mennyi maradt 0. B. kontóján a 142 millióból? Az hamarosan elválik. Mindenesetre a szélhámos, egy igazi nábobhoz illően, nagylábon élt. Olykor néhány barátjával az USA-ba is átruccant. Amikor fülébe jutott, hogy egyik ügyfelének bácsikája a korlátlan lehetőségek hazájában él, vele is üzleti tárgyalásba lépett. Csakhogy közben lebukott. Egy biztos. A pezsgős, kaviáros időszak O. B. részére egy időre befejeződött. (ordody)