Új Szó, 1994. március (47. évfolyam, 49-75. szám)

1994-03-24 / 69. szám, csütörtök

MOZAIK 4 ÚJ SZÓ, Mikor fog égni az Ung? Az Ukrán-Kárpátokban eredő Ung és Latorca folyók a múltban csak árvízzel veszélyeztették, illetve sújtották a környéket. Ebből a szempontból a mederrendezésük, mederszabályozásuk és védő­gátjaik elkészítése óta sem teljesen ártalmatlanok. Manapság is előfordul, hogy elöntik az árterületet, vagy még azon túlra is kilépnek. Megtörténik, de ritkábban, mint újkeletű természeti katasztrófa: az olajszennyeződés. Ez utóbbi ebben a térségben lassan i»yaknribb. mint a holdtölte. Gyakoribb, mert úgy látszik, igaz, hogy a civilizáció fejlődése végeredményben nem haladás, csak átalakulás. Vagyis: amit nyerünk a réven, azt általában elve­szítjük a vámon. Előbb-utóbb elveszítjük. Mert, ügye, mit ér a regionális, vagy akár nemzetközi olajvezeték, ha abból olykor-olykor több tonnányi olaj kiömlik a szabadba - a rétre, szántóföldre, folyóba, a folyóból pedig több-kevesebb bekerül az ivóvízforrásokba?! Mi tagadás, Kelet-Szlovákia délkeleti csücskében, vagyis a nagyjából Szobránc - Bodrog­szerdahely - Kistárkány telepü­lések alkotta háromszögben las­san jobban kell félni az olaj­szennyeződéstől, mint a tűztől és a víztől. Az elmúlt év októbe­rétől ez év márciusáig ugyanis - tehát egy fél esztendő alatt - Kárpát-Ukrajna területén há­romszor került olyan nagy mennyiségű olaj az említett fo­lyókba, hogy azt lehetetlen volt eltitkolni, s ugyanúgy lehetetlen volt odaát, az államhatár előtt kiszűrni, kifogni a Bodrog és Tisza irányában hömpölygő vízből. Az Ungon októberben, majd a Latorcán december végén és január elején érkezett úszó „ajándéknak" a szlovákiai men­tőosztagok megfeszítő munká­val ugyan útját állták, ám azt mégsem tudták megakadályoz­ni, hogy az olajból egy bizonyos mennyiség ne kerüljön be a fo­lyók menti talajvizekbe, vala­mint a Nagykapost és környékét ivóvízzel ellátó lakárti kutakba. Az említett folyók közelében azóta állandóan tartó talajvíz­vizsgálat és kútellenőrzés szerint a Latorcából nem szivárgott olaj a Bodrogközt ellátó battyáni •vízmű ivóvízforrásaiba. Leg­alábbis, eddig nem. Napjainkban megint „olajha­lászok" nyüzsögnek az Ungon, valamint az Ung folyó vizét - és szennyét - tovább vivő Labor­con, Latorcán és Bodrogon. Ka­tonák, tűzoltók, folyamőrök igyekeznek merülőfalakkal part­közeibe terelgetni, majd onnan perlitszivaccsal kiemelni az ola­jat. Persze, korántsem csak eny­nyi ott a teendőjük a környezet­védőknek. Ahhoz, hogy a lég­párnáról belógó szűrőfal épség­ben maradjon, a folyón úszó farönköket és gallyakat is ki kell fogniuk a sebes és hideg vízből. Emberek százainak napokig tart legalább részben helyrehoz­ni mindazt, amit a kárpát-ukraj­nai gázolajvezeték szakszerűt­len „megfejésével" egy-két gon­datlan ember okozott. Ezúttal rövid szakaszon és gyorsan a legnagyobb erőfeszítéssel sem lehet kiszűrni a folyóból az ola­jat. Részben azért nem, mert magas a vízállás és a sodrás, részben pedig azért, mert sok az olaj. Hogy mennyi, arról hivata­los adat, hivatalos hír egyelőre nincs. A tapasztalt vízügyi szak­emberek 50-100 tonna közötti­re saccolják... Bármennyire is ügyesek vol­tak az ukrán vízügyi szervek abban, hogy azonnal jelentették szlovákiai partnerüknek az ese­tet, s bármennyire is összehan­golt az ukrán, szlovák és magyar víztisztító osztagok munkája, a szennyezőanyagból egy bizo­nyos mennyiség elérte a Bodrog magyarországi szakaszát is. Közben pedig több helyen beju­tott a talajba, talajvízbe is. Hogy a lakárti vízmű kútjait elérte-e, és milyen mértékben, az feltehe­tően csak később derül ki, ugyanis a talajban, a talajvízben lelassul az olaj terjedése, szivár­gása. Feltehetően néhány napon belül megtisztítják az említett folyókat az olajtól. De hogy a megsebzett természet mikor tér teljesen magához, azt ma lehetetlen megmondani. Bizonyára javulna a helyzet ezen a téren, ha Szlovákia és Ukrajna egyezséget kötne a kö­zös folyóvizek védelméről. Csak hát ez a megállapodás továbbra is várat magára. Meddig? Amíg nem lobban lángra az Ung, vagy a Latorca?! GAZDAG JÓZSEF Az Ungot, Laborcot és a Bodrogot ezekben a napokban nyolc helyen keresztezik merülőfalak Zsákszámra öntik a perlitport és vapexet a folyóba, majd halásszák ki onnan. (A szerző felvételei) Kaviár és pezsgő helyett rabkoszt LEBUKOTT A MULTIMILLIOMOS 1994. MÁRCIUS 23 . BORVERSENY ÉS BORKÓSTOLÓ VOLT LOSONCON Vigadói vigadalom A losonci Vigadó falai között egymást követik az olyan ren­dezvények, amelyek korábban hiányoztak ebből a járási szék­hellyé kinevetett nógrádi város­ból. Ma már a legidősebb polgá­rok sem emlékeznek arra, mikor volt Losoncon utoljára kóstoló­val egybekötött borverseny. Pe­dig a nógrádiak szeretik a bort, a környéken pedig híres borter­melők vannak. Talán ezért ke­rült sor az Avant kft. és a Kár­mán József Színkör rendezésé­ben arra a kóstolóval egybekö­tött borversenyre, amelyet ti­zenegy Kiskőrös környéki vál­lalkozó bora emelt nemzetközi­vé. Az Avant kft.-ről legtöbben annyit tudnak, hogy építkezési magáncég. De akkor hogyan jött létre ez a párosítás? - kérdeztük Csák Istvánt, a losonci Kármán József Színkör vezetőjét. - Szorosan együttműködünk mostanában, ugyanis az épület, tehát a Vigadó, az Avant kft. tulajdona. Ez egy csodálatos komplexum és úgy érezzük, hogy mint a magyar kultúra kép­viselőinek - a hagyományokat is figyelembe véve - itt a helyünk; a különböző kulturális és társa­dalmi rendezvényeinkkel mi is segítünk megtölteni a termet. - Visszatérve a borversenyre, milyen visszhangra talált a vá­rosban és a környéken ? - Simán lezajlott a verseny, ennek ellenére természetesen voltak kisebb-nagyobb hiányos­ságai. Mivel nem voltak tapasz­talataink, egy-két dolog döcö­gött. A szakmai zsűri értékelését összegezve, a verseny színvona­las volt, kár, hogy kevés borfaj­tát hoztak el a termelők. A kis­termelőket elriasztotta az, hogy a versenyen olyan neves cégek is indulnak, mint a rimaszombati Petton, vagy a nagykürtösi Mo­vino, illetve a Lukanényei Me­zőgazdasági Szövetkezet, akik már országos versenyeket is nyertek. A kistermelők eleve úgy érezték, nincs semmilyen esélyük - mivel csak egy kategó­riában versenyezhettek a jelent­kezők. Jövőre ezért külön ver­senyt hirdetünk a nagytermelők­nek, a cégeknek és külön cso­portban versenyeznek majd a kistermelők. - Ezt úgy értsem, hogy a bor­versenynek szeretnének hagyo­mányt teremteni? - Feltétlenül. De nemcsak a mi véleményünk ez, így véle­kedett a szakmai zsűri is. Végeredményben a szlovákiai vörösborok vitték el a pálmát, a legjobb fehérbor csupán a he­tedik helyen végzett. A ŠAM­PIÓN kitüntető címet a Lukané­nyei Mezőgazdasági Szövetke­zet Cabernet Sanviqnon, 1991­es évjáratú vörösbora nyerte, összesítve: tizenegy bor kapott arany és huszonnégy ezüst mi­nősítést. A társadalmi zsűrinek leginkább a könnyű magyaror­szági asztali borok tetszettek, a losonci Casino Club társaságá­nak a díja Faludi Sándorhoz ke­rült, Kiskőrösre. FARKAS OTTÓ Néhány héttel korábban már írtunk hazánk bűnügyi rekordjairól. A szlo­vák kriminalisztika Guinness Könyvében szereplő legek közt mél­tán kapott helyet az a 30 éves pozso­nyi férfi, aki 1992-ben, rövidke két hónap alatt, augusztusban és szep­temberben 142 millió 960 ezer koro­nát csalt ki négy vállalkozótól. Azt gondolják, hogy ilyen nincs? Hogy elírtuk a számokat? Szó sincs róla. A legnagyobb csalást elkövető szélhámos már rács mögött van, s a közeljövőben kezdődő tárgyalá­sát minden bizonnyal sok jelzővel fogják majd illetni. Egyesek a csilla­gászati összeg miatt már most a mul­timilliomos peréről beszélnek. Fő az imidzs O. B. nem volt kezdő a szak­mában, de már kétszer lebukott. 1988-ban és 91-ben bíróság elé került csalásért, és el is ítélték. Büntetéseiből ugyan nem okult, viszont levont egy csomó követ­keztetést, melyek alapján gran­diózus tervet dolgozott ki. El­képzeléseinek akár ilyen mun­kacímet is adhatnánk: Hogyan lehet könnyen, gyorsan és mun­ka nélkül meggazdagodni. O. B. tudta, hogy a nagy pén­zeket főleg olyanoktól lehet le­gombolni, akik őt dúsgazdagnak tartják. Az első lépése tehát az volt, hogy felépítse imidzsét, vagyis hogy megbízható és rend­kívül sikeres üzletember szere­pében tetszelegjen. Ez pedig el­képzelhetetlen, ha az ember hol­mi Favoritokon furikázik. Főhő­sünk úgy gondolta, a luxusgép­kocsi - és nem egy, de legalább kettő, vagy inkább három, i- egyik alapja a bizalom meg­nyerésének. (Ő Mercedest, BMW-t és Chevroletet használt.) Aztán az sem árt, ha svájci bank­betétet tud potenciális ügyfelei orra alá nyomni, vagy ha, csak úgy beszéd közben, előveszi és megmutatja a leendő, 150 ezer dolláros villájának tervrajzát, mely valahol a Genfi tó partján épül majd fel. Ezek olyan hatá­sos érvek, melyek ellenében a partner, aki természetesen a közös üzletből néhány mil­liócska hasznot remél, olykor még nyugtát sem kér. S a pénz­ből, mely hála e módszernek, nem csordogál, hanem egyene­sen ömlik, mindezt valóra lehet váltani. Tehát drága autókon közlekedni, svájci bankszámlát nyitni, luxusvillát építtetni, és exkluzív tengerentúli utakra jár­ni. S csak természetes, hogy eny­nyi pénzzel még többhöz lehet jutni, hiszen ki ne bízna meg egy multimilliomosban, ki félne rá­bízni tőkéjét, mikor ő, a rendkí­vül sikeres üzletember garantál­ja, hogy két hónapon belül 10 milliós kamattal adja vissza a rá­bízott összeget. O. B. a négy vállalkozótól csaknem 143 millió koronát csalt ki. Első áldozatát - akit egy 300 millió dolláros svájci kontóval kápráztatott el, rábeszélte, hogy fektessenek be külföldi gyógyszerekbe és orvosi műsze­rekbe. Az illető az Ústí nad Labem-i Agrobankból előbb 10, majd 24 milliós kölcsönt vett fel, és az egész összeget átadta O. B.-nek. (A felmutatott svájci kontó valódiságát eszébe se ju­tott megkérdőjelezni.) Megálla­podásuk úgy szólt, két hónapon belül visszakapja az egész pénzt. Ennyi millióval még köny­nyebb volt újabb tetemes össze­gekhez jutni. O. B. előszeretettel mesélte tárgyalópartnereinek, hogy megveszi és felújíttatja a galántai kastélyt, melyben szállodát és kaszinót fog működ­tetni. L. H. a bőripar terén akart vállalkozni. Balsorsa őt is össze­hozta O. B.-vel, aki könnyen meggyőzte, legjobb ha pénzét rábízza. - Az ügyintézés rop­pant bonyolult, mindenki csak csúszópénzt var, neki viszont - érvelt -, nemzetközi összeköt­tetései révén nem jelent majd nehézséget gyorsan és előnyös áron beszerezni a bőrfeldolgo­zásnál használt festékeket és egyéb nyersanyagokat. így ha­marosan 41 millióval gyarapo­dott a szélhámos vagyona. A következő palimadár, L. S., nem gyártani, csak kereskedni akart, méghozzá cigartettával. Ő - ki tudja milyen összekötte­tések révén - 50 milliós kölcsön­höz jutott, és az volt a terve, hogy a pénzen több ezer karton Marlborót vesz, és azt úgy, mint már sokan előtte, jó haszonnal továbbadja. Az üzlet váratlanul befuccsolt és akkor valaki be­ajánlotta neki a nagy üzletem­bert, O. B.-t, aki készségesen vállalta, hogy megforgatja L. S. millióit és akár írásban is adja; rövid időn belül 50 helyett 60 milliót fizet vissza. Ilyen kecseg­tető ajánlatot nem lehetett visz­szautasítani. Az utolsó rászedett, a beígért busás haszon reményében, há­rom ismerősétől kérte kölcsön a csaknem 18 millió koronát. (Vajon olvasóink közül hánynak van ilyen jómódú barátja, aki csak úgy a mellényzsebéből köl­csön ad pár milliót?) Sem ő, sem a többi hitelező, beleértve a bankokat is, nem láttak pénzükből egy fityinget sem. S hogy mennyi maradt 0. B. kontóján a 142 millióból? Az hamarosan elválik. Min­denesetre a szélhámos, egy igazi nábobhoz illően, nagylábon élt. Olykor néhány barátjával az USA-ba is átruccant. Amikor fü­lébe jutott, hogy egyik ügyfelé­nek bácsikája a korlátlan lehető­ségek hazájában él, vele is üzleti tárgyalásba lépett. Csakhogy közben lebukott. Egy biztos. A pezsgős, kaviá­ros időszak O. B. részére egy időre befejeződött. (ordody)

Next

/
Thumbnails
Contents