Új Szó, 1994. március (47. évfolyam, 49-75. szám)

1994-03-24 / 69. szám, csütörtök

1994. MÁRCIUS 24. ÚJ szól HAZAI KÖRKÉP 4 DZURINDA: Privatizálják a teherfuvarozást (Új Szó-.tudósítás) - Mikuláš Dzu­rím/aközlekedési, távközlési és köz­munkaügyi miniszter rendkívül di­namikusan kezdte működését: stabi­lizálta a Szabad Európa Rádió sugár­zásának feltételeit, tisztázta a hazai távközlés igazgatóságában a felelős­ségi köröket és a három kormány­ülésen kívül ellátogatott Bősre is. Tegnapi bemutatkozó tájékoztatóján ismertette tárcája céljait, melyek szerint szeretné meggyorsítani a mi­nisztériumot érintő törvények kidol­gozását, a telekommunikációs háló­zat modernizálását és a közlekedési infrastruktúra legégetőbb feladatai­nak megoldását. Hangsúlyozta, hat hónapos miniszteri funkciója ugyan nem engedi meg, hogy nagy távlatú fejlesztési projektekbe kezdjen, azonban Dzurinda mindenképpen szeretné ez idő alatt beindítani a köz­úti teherfuvarozás privatizációját. (sidó) Szent tehén Nincs veszélyesebb annál, ha egy problémát ésszerű meg­oldáskeresés helyett nemzeti üggyé emelnek. Július Binder - akiről tudvalévő: a bősi vízlépcsőt a harmadik évez­red építményének, maradan­dó nemzeti alkotásnak tekin­ti, s szerényen beéri azzal, hogy engedi nemzeti hősnek titulálni magát - a baloldali zsilipkamra alsó kapujának megdöbbentő megsérülése kapcsán szabotázst emlege­tett. Ismét bogarat tesz a szlovák nyilvánosság fülé­be: a vízlépcső ellenségeiről (nála a nemzeti érdekek el­lenzőivel egyenlő e fogalom), a korábbi furcsa véletlenek­ről beszélt, amelyek mögött (bár a vizsgálat egy alkalom­mal sem igazolta), ő egyértel­műen a vízi erőmű ellen irá­nyuló bűncselekményeket vél felfedezni. A zsilipkapu-sérülés olyan horderejű, ráadásul nemzet­közi vonatkozású probléma, amelyről egy önmagára vala­mit is adó szakember alapos vizsgálat eredményei hiányá­ban nem mond véleményt. Jozef Obložinský, a Vízgaz­dálkodási Beruházó Vállalat igazgatóhelyettese erre hi­vatkozva nem is nyilatko­zott. Binder úr viszont igen: ô már alig egy nappal a bal­eset után szabotázscselek­ménynek véli a történteket, s újfent, erőteljesebben, el­lenségekről beszél. Ez az el­lenségkép-magyarázás annál veszélyesebb, mert nagyon is kézenfekvő: Bős körül vagy a Duna túlsó oldalán kell az ilyen ádáz tettekre is képes rosszakarókat keresni! A Binder-sugallat azért is lesújtó, mert szent tehénként kezeli a vízlépcsőt. Glorifi­kált, érzelmektől fűtött alap­állásból közelít gyakorlati, józan észt követelő, műszaki kérdéshez. Nagyon cifra helyzetet teremthet, ha a fizi­ka törvényeit szakmájából eredően tiszteletben tartó mérnököt nemzeti érzelmek, politikai befolyások, saját műve sérthetetlenségébe ve­tett hite olyannyira elvakít, hogy maga feledkezik meg a fizikai törvényszerűségek­ről. A szent tehén imádata magánügy, mindaddig, amíg nem tesz kockára emberéle­tet. (mázsár) Megettük a csirkénk javát (Folytatás az 1. oldalról) A szélesebb környéken is jól is­mert Dunaszerdahelyi Baromfifel­dolgozó Üzem jelenleg egyáltalán nem dolgoz fel baromfit. - Nincs honnan felvásárolnunk, nem tudunk termeim - mondta érdeklődésünkre Kun István igazgató. Szerinte az anyaállomány fenntartásának gond­jai, kilátástalanná vált feltételei okozták a válságos helyzetet. - A ta­karmányra nem jutott pénz, most kevés a naposcsirke. Cégünknek van saját csirketenyésztőtelepe Pozsony­ivánkán, de az állományt fokozato­san most töltjük fel. Tavaly, az anyaállomány rohamos csökkenésé­nek megakadályozásával még meg lehetett volna előzni ezt a kedvezőt­len helyzetet. Most ugyanis az érde­kelt gazdaságok növelnék állomá­nyukat, de a keltetők kapacitása nem engedi meg az ugrásszerű növe­kedést. Valóban országos méretű a probléma. Korábban 22-25 millió naposcsirkét keltettek Szlovákiában. Hirtelen csökkent a kereslet, a ter­melők a keltetőtojást konzumtojás­ként kényszerültek árulni, ami 3 ko­rona ráfizetést jelentett tojásonként, így a további veszteségek elkerülése végett csökkent a jelenlegi 6 millióra az anyaállomány. Ráadásul más for­rásokból sem egyszerű pótolni az állományt. Európában ugyanis a ba­romfipestis pusztít, amely bonyolítja a szülőpárok megvásárlását. Ameri­kából behozni pedig drágába kerül. Mi, egyelőre, saját partnereinket még raktárkészletünk felhasználásá­val ki tudtuk elégíteni. Nyugat-Szlo­vákiában hamarabb helyreállítható az egyensúly. Nagyobb problémák lesznek viszont a keleti országré­szekben, ahol kevés a keltető. Patasi Ferenc, a dunaszerdahelyi Tashy Agrotrade magáncég tulajdo­nosa: - Mi és partnereink, szerencsé­re, a tojáshiányt sem éreztük külö­nösebben. A tojásellátásban fellépő problémát szerintem az okozta, hogy szabadesést engedtek a piac­nak, magára hagyták a termelőt, aki a kínálat-kereslet hatalmas ingado­zásaival szemben védtelennek bizo­nyult. Most elért bennünket a ba­romfihús hiánya. Csehországból kényszerülünk behozni, sokkal drá­gábban. A mezőgazdasági tárcának meg kellene értenie, hogy a piacgaz­daság csak kialakulóban van, hogy a szélsőséges helyzetek megelőzése végett az államnak is közbe kellene lépnie, támogató intézkedéseket kel­lene hoznia. A baromfihús feldolgozásának je­lentős csökkenése lassan, de észre­vehetően a kiskereskedelemben is tükröződik. Pozsonyvereknyén a Mezőgazdasági utcai nagy élelmi­szerüzletben Gyurkovics Erzsébet helyettes üzletvezető igazolta, hogy megrendeléseik hányadát kapják csak partnereiktől. A baromfihús hiánya érződik, s bár egyelőre nem kritikus, minden jel arra mutat, az elkövetkező napokban, hetekben to­vább mérgesedik a helyzet. Barom­fiaprólékot, belsőségeket például már több napja nem tudnak kínálni a vásárlóközönségnek. Hogyan látja a helyzetet az Állami Piacszabályzási Alap? - kérdeztük Jozef Nemšovskýt, az alap állatte­nyésztési osztályának vezetőjét: - Az ünnepek előtti fokozott tojásfo­gyasztás ellenére sem szabadna ellá­tási problémáknak felmerülniük. Más a helyzet a baromfi-, főleg a brojlercsirkehús terén. Itt, főleg a Homonnai és Eperjesi járásokban kisebb mértékű hiány keletkezhet. Kimerítő tájékoztatást kaptunk Ján Šabíktói, a Baromfitenyésztők Szlovákiai Uniójának igazgatójától: - Már januártól foglalkozunk ezzel a kérdéssel, mert el szeretnénk ke­rülni az olyan áldatlan helyzetet, mint amilyen tavaly karácsony előtt kialakult. A tavalyi különféle prob­lémák, a naposcsibe nagyarányú csehországi behozatala következté­ben, amiatt, hogy a keltetőtojást konzumtojásként értékesítették, il­letve sok termelőnek egyszerűen nem maradt pénze az új anyaállo­mány megvételére. Jelenleg az anyaállomány az országban sokkal alacsonyabb a szükségesnél. Az is komoly gondot jelent, hogy a terme­lőknek megközelítőleg a fele - főleg kis- és középtermelőkről van szó - a megnövekedett téli termelési költségek miatt nem tudott a téli tenyésztéshez alkalmazkodni. így termeléskiesésük érezhető problé­mát jelent. Ez a gond létezett a ko­rábbi években is, csakhogy akkor az ősszel létrehozott kellő mennyiségű készletekkel ezt ellensúlyozni lehe­tett. Például az 1993-as évet több mint 5000 tonna készlettel kezdtük, idén viszont mindössze 1500 tonna áru volt raktárainkon. Most viszont az embertelen kamatlábak miatt sen­ki sem mer készleteket felhalmozni. MÁZSÁR LÁSZLÓ MEGKÉRDEZTÜK POPÉLY GYULÁT, a pozsonyi Duna utcai gimnázium igazgatóját, hány osztályt nyitnak az idén? - Három osztály nyitására kaptunk engedélyt, egy általános, egy kiemelt nyelvi képzést nyújtó és egy matematikai irányzatú osztályt szándékozunk nyitni. Azt hiszem, az idén is a nyelvi osztály iránt lesz a legnagyobb érdeklődés. A növendékek fele angolt, a másik fele németet tanul majd középhaladó szinten, de természetesen tanulják a másik nyelvet is — az angolosok a németet és fordítva - kezdő szinten. Először az 1992/93-as tanévben nyitottunk ilyen nyelvi osztályt, ahol heti hat kötelező órában oktatjuk az idegen nyelvet. Michael Tritter, egy 23 éves amerikai lektor tanítja az angolt, aki nemrég fejezte be hazájában pedagógiai tanulmányait. Az ő bérét a Márai Alapítvány fizeti, mert a mi béralapunkból erre nem futná. A nyelvi osztályba való felvételt bizonyos nyelvi előkészítéstől tesszük függővé. Április 13-án, szerdán, reggel 9 órai kezdettel rendezünk egy nyelvkészségfelmérő beszélgetést, és nyelvszakos tanáraink megállapítják, bírják-e a jelentkező gyerekek az igényelt szinten az illető idegen nyelvet. Tehát nem klasszikus értelemben vett felvételi vizsgáról van szó, hanem beszélgetésről az adott nyelven. Amennyiben a gyerekek megfelelnek, már nem kell más tantárgyakból felvételizniük, felvesszük őket. Ugyanígy a matemati­kai osztályban is szeretnénk egy válogatott csapatot összehozni. Április 12-én, kedden 9 órai kezdettel házi matematikai vetélkedőt rendezünk. Ez azt jelenti, hogy a mi nyolcadikos növendékeink mellett szeretettel várjuk más iskolák nyolcadikosait is. A jó ered­ményt felmutató versenyzők, amennyiben igénylik, felvételi vizsga nélkül juthatnak be gimnáziumunk matematikai osztályába. Mivel jogom van a jelentkező diákok 70 százalékát felvételi nélkül felvenni, ezt tesszük a kitűnő, tiszta egyes bizonyítvánnyal érkező diákok és azok esetében, akik jól állták meg helyüket az országos versenyek döntőiben, akár fizikából, matematikából, akár valamely nyelvből, esetleg kiejtési vagy szavalóversenyen. A legjobb diák­jainknak lehetővé tesszük aztán, hogy különböző hazai és magyaror­szági versenyeken vehessenek részt, a nyelvi osztály növendékeinek pedig lehetőséget próbálunk biztosítani, hogy angol, illetve német nyelvterületen csiszolják nyelvtudásukat. Egy-két hetes külföldi tar­tózkodásról van szó, amelynek költségeihez az iskola mellett működő Esterházy Alapítvány is hozzájárul. -vk­Egyéves az Alkotmánybíróság (Új Szó-tudósítás) Az Alkotmánybí­róság megalakulásának egyéves jubi­leuma alkalmából tegnap ünnepi ülést tartottak Kassán. Milan Čič, az Alkotmánybíróság elnöke rövid sajtóértekezletén leszö­gezte, hogy intézményüknek Szlo­vákiában semmilyen hagyománya nem volt. Egy év alatt közel ezer üggyel fordultak az Alkotmánybíró­sághoz, amelyből eddig 650-et ol­dottak meg. Hangsúlyozta, hogy az Alkotmánybíróság függetlenségét teljes mértékben megőrizte és sem a kormány, se más intézmények ré­széről döntéshozatalukra nem pró­báltak nyomást gyakorolni. A problémákról szólva Milan Čič az Alkotmánybíróság végleges szék­helyének megválasztását említette elsőként. Mint az ismeretes, Kassán a Dessewffy-palotát bérlik, amiért meglehetősen sokat, 2 millió koronát kénytelenek fizetni évente. Nem csoda, hogy állami tulajdont képező épületbe szeretnének költözni. Amennyiben Kassa ezt a kérdést nem tudná megoldani, akkor kényte­lenek lesznek pályázatot kiírni. (szaszák) O skar Schindler. Néhány hónapja még ez a név csupán kevesek számára mondott valamit, ma az egész világ ismeri. Köszönhetően Steven Spielbergnek, az amerikai filmművészet fenegyerekének, aki filmre vitte ennek a meglehe­tősen ellentmondásos személyiségnek a történetét. A szudétanémet származású, nácibarát vállalko­zó, aki „ tisztán" üzleti megfontolásból szinte a ha­lál torkából ment ki 1200 zsidót, nem véletlenül ragadta meg Spielberg fantáziáját. Az E. T., a Har­madik típusú találkozások, az Indiana Jones törté­netek megálmodójának alighanem kihívást jelen­tett a téma. Ne feledjük, maga Spielberg is kelet­európai zsidó bevándorlók leszármazottja, s bár Egy lista története a zsidóság második világháború alatti tragédiája közvetlenül nem érintette, a hatmillió áldozat emléke iránt ő sem maradhatott közömbös. Nem véletlenül halogatta szinte egy évtizeden keresztül a forgatás megkezdését. A hosszú vajúdásnak azonban ezúttal valóban van látszata. A Schindler listája vitathatatlanul az utóbbi évek legmegrá­zóbb és legigazabb filmje lett. A fekete-fehér technika, a kézi kamerával rögzített felvételek hatására szinte dokumentumszerű hitelességgel tá­rul a néző elé a németek megszállta Krakkó, majd a plaszovi láger embertelen világa. Igazán nem kell hozzá zsidónak lenni, hogy a nézőtéren ülve átérézze az ember a szereplők megpróbáltatásait, szenvedéseit, együtt alkudozzon Isaac Stemnel hit­sorsosai életéért, együtt rettegjen Helen Hirschsel, meg a többiekkel, akik végül felkerültek Oskar Schindler listájára, meg azokkal is, akik lemarad­tak róla. Ez utóbbiak voltak többen. Mert hiába tette mindenét pénzzé ez a „lelketlen" pénzhaj­hász, „csak" 1200 életet sikerült „megvásárolnia". A saját zsidóit megmentette, de közben tízezrek pusztultak el — épp olyan ártatlanok. Éppen e mo­mentum felismerése okozza a film végén Schindler erkölcsi összeomlását. Lelkiismerete akkor szólal meg, amikor szembe találja magát pártfogoltjai hálájával. „Aki egyetlen életet megment, az egész világot menti meg." - szól a film mottójául választott Talmud-idézet. Oskar Schindler nem egy ember életét mentette meg. S bár lehetett akármilyen szélhámos, korrupt, erkölcstelen alak, mindamel­lett olyasmire vállalkozott, amihez azokban az időkben csak kevés embernek volt bátorsága. Mert a többség, hiába volt részese a történéseknek, inkább vaknak és süketnek tetette magát. Mintha nem tudták volna, mi történik körülöttük, mi lesz a sorsa gettóba zárt szomszédjuknak, kollégájuk­nak, ismerősüknek, mintha nem sejtették volna, hogy hová kerülnek, s hogy mind Oda kerülnek. Még azok is hallgattak, akiknek pedig kötelessé­gük lett volna szólni. Az írástudók és Isten szolgái. Tisztelet a kevés kivételnek. Kereshetnénk persze mentségeket, de mi értelme lenne? Túl rövid azok listája, akik megmenekültek, s túl hosszú azoké, akik nem. Es igencsak hosszú azok listája, akik bár tehettek volna valamit, mégsem tettek. A részvét vajmi kevés vigaszt nyújtott a vagonokban, a láge­rek priccsén, a gázkamrák előterében várakozók­nak. Igaz emberként csak kevesen mertek visel­kedni. Oskar Schindler egy volt e kevesek közül. Spielberg filmje mementó. Sajnos, nagyon is aktuális mementó. Ma, mikor egyre többet hallani antiszemita kijelentéseket, amikor egyre nyíltab­ban vonják kétségbe Auschwitz valóságát, a Schindler listája emlékeztet és egyben figyelmez­tet; ahol a mérleg egyik serpenyőjét hatmillió halott emléke nyomja, ott nem lehet szemet hunyni a faji megkülönböztetés, a háborús bűnök elévülését hirdető megnyilvánulások felett. Az amerikai filmkritikusok nem kevesebb, mint hét Oscar-díjjal jutalmazták Steven Spielberg leg­újabb filmjét. De ha egyet sem kapott volna, értékéből akkor sem veszített volna semmit. Mert ez a film nem csupán egy profi rendező profi munkája. Ez a film maga az igazság... S. FORGO N SZILVIA Tovább tart a süllyedés (Új Szó-tudósítás) A független köz­gazdászokból álló M.E.S.A. 10 szer­vezet a német Konrád Adenauer Alapítvánnyal karöltve elkészítette Szlovákia 1993-as makroökonómiai fejlődéséről szóló tanulmányát, melyben egyben rámutat az 1994­ben várható gazdasági tendenciákra is. Ivan Mikloš, a M.E.S.A. 10 egyik vezető szakembere számolt be a ta­nulmány végkövetkeztetéseiről. A dolgozat szerint a Mečiar-kor­mány 1992 júniusától az idén már­ciusig köztes megoldást választott, azaz a kabinet következetlen gazda­ságpolitikája egyaránt tartalmazott reform melletti és reform ellenes lépéseket. Bár a bruttó nemzeti össz­termék csökkenése 1993-ban mérsé­keltebb volt (-4,6 százalék) 1992­höz képest (-7 százalék), a legfonto­sabb mutatók terén (építőipar, teher­forgalom, kiskereskedelem, export) súlyos hanyatlást könyvelhettünk el. Mikloš szerint az új kormány a brut­tó nemzeti össztermék és a munka­nélküliség terén nem tudja megálla­pítani a hanyatlást, illetve az állásta­lanok számának növekedését. A ta­nulmány végkövetkeztetése szerint áz idén a bruttó nemzeti össztermék 2-3 százalékkal csökken, az infláció 24,5-28 százalékos lesz, a költség­vetési deficit eléri a 20-25 milliárd koronát, míg a munkanélküliek ará­nya túllépi a 17 százalékot, vagyis még nem rugaszkodtunk el az oly sokat emlegetett gödör aljáról, (sidó)

Next

/
Thumbnails
Contents