Új Szó, 1994. március (47. évfolyam, 49-75. szám)

1994-03-23 / 68. szám, szerda

1994. MÁRCIUS 23. ÚJ SZÓ, MOZAIK 4 PÁRTOK iit SflJTOTAJEKOZTflTOl (Új Sző-tudósítások) A MAGYAR KERESZTÉNYDEMOKRATA MOZGALOM támogatja az új kormányt, amely új szellemet, hangnemet, politizálási stílust ígér, és eme ígéretéhez eddig tartja magát. A koalíció bizonyíték arra, hogy másként is lehet együttműködni - hangzott el a mozgalom tegnapi sajtótájékoztatóján. Csáky Pál frakcióvezető kifejtette: a koalíció kihívás a magyar pártok számára is, amelyek bizonyítani akarják, hogy a szlovák-magyar viszonyt illetően más hozzáállás is lehetséges. Ám ennek elérése érdekében a kormánynak szintén kezdeményező lépéseket kell tennie - jegyezte meg. Nézete szerint három tárcavezetőnek nem sikerülhet fél év alatt gyökeres változásokat felmutatni. Éspedig a gazdasági, a pénzügyi, valamint a földművelési miniszternek. Az utóbbival kapcsolatban az újságírók azt kérdezték: miért tette az MKDM lehetővé, hogy ezt a posztot a DBP töltse be. Farkas Pál képviselő megjegyezte: voltak aggályai, hogy a DBP földművelési minisztere hat hónap alatt befejezi a szocializációs folyamatot. Ám a koalíciós tárgyalások során senkinek sem voltak kifogásai Koncoš jelölése ellen. Megállapodás született, hogy a lényeges kérdéseket előbb a koalíciós tanács vitassa meg. - Bizonyos fokú garanciát nyújt - mondta Farkas -, hogy az államtitkári posztot a KDM tölti be. Majd hozzátette: a földművelési miniszter eddigi fellépései arra utalnak, hogy keresi az együttműködés lehetőségét. Szóba került a sajtótájékoztatón Bős, pontosabban a vasárnapi baleset is. Csáky Pál felhívta az újságírók figyelmét arra, hogy a Szlovák Műszaki Egyetem szakemberei évekkel ezelőtt méréseket végeztek Bősön. Jelentésükben több hasonló jellegű veszélyre hívták fel a figyelmet. Ám az anyagot az illetékesek titkosnak minősítették és elfektették. (gágyor) A DEMOKRATIKUS BALOLDAL PÁRTJÁNAK tegnapi sajtóértekezletén a párt vezetőin kívül Jaroslav Volí, a Szlovákiai Szociáldemokrata Párt elnöke és Axel Hanisch, az Európai Szocialista Párt főtitkára is részt vett. Hanisch, aki a DBP vendégeként tartózkodik Szlovákiában, a sajtóértekezleten rámutatott: az európai szocialista pártok nagy érdeklődést tanúsítanak az új szlovák kabinet munkája iránt. Az ESZP főtitkára a DBP és az SZSZDP vezetőivel tegnap az európai baloldali erők szlovák kormánynak nyújtandó politikai és gazdasági támogatásáról tárgyalt. Az európai szocialista és szociáldemokrata pártok, mint mondta, azon vannak, hogy elősegítsék az igazságosabb szlovák társadalom kialakítását. Peter Weiss, a DBP elnöke elmondta, hogy a hatalmon levő európai baloldali erők megbízottaival a kabinetnek nyújtandó támogatásról már a közeljövőben tárgyalni fognak. Peter Weiss és Brigitta Schmögnerová gazdasági miniszterelnök-helyettes április 7-én Bécsbe látogat, ahol a szlovák delegációt Franz Vranitzky kancellár és Heinz Fischer, az osztrák törvényhozás elnöke fogadja. A DBP elnöke a sajtóértekezleten megerősítette, személyi változásokat kívánnak eszközölni a Számvevőszék élén, mivel az intézmény nem volt pártoktól független. A DBP-nek, mint mondta, nincs kifogása az ellen, hogy a Számvevőszékben az ellenzéki pártok jelöltjei is helyet kapjanak, amennyiben feladják a pártokban betöltött funkcióikat. (horváth) A

szlovák kormányban részt vevő koalíciós pártok hétfőn aláírták az együttműködés szabályrendszerét tartalmazó koalíciós szerződést. Ez a dokumentum hivatott garantálni azt, hogy a különböző irányultságú pártok a rendelkezésükre álló hat hónap alatt fennakadások nélkül irányítsák az országot, és pozitív alternatívát mutassanak fel a Mečiar-kabinet konfrontatív, társadalmi feszültségeket teremtő hatalomgyakorlásával szemben. Az új kormány helyzete nem könnyű, hiszen egy bizonyíthatóan elhibázott államháztartási politikát kellene korrigálnia úgy, hogy eközben a gyakorlatilag már elkezdődött választási kampányt se hanyagolja el. Kétség nem férhet ahhoz, hogy a másodízben lemondatott exkormányfő nem lesz kíméletes a Moravčík-kabinethez, és nem biztosítja számára azt a száz napos türelmi időt, amire az európai szokásjognak megfelelően az új kormányok igényt tarthatnak. A parlament üres ellenzéki padsorainak láttán joggal merül fel a gyanúja annak, hogy a DSZM már megkezdte nagyszabású országos kampányáig i ÁAKNÁ7VÄ koah'dós'

8pártok ^JTfc V f^ politikusainak igencsak össze kell szedniük magukat, hogy a kiváló stratégiai érzékkel megáldott exkormányfő mellett „versenyben maradjanak". Vajon melyek azok a veszélyek, melyekkel a jelenlegi kabinetnek az exkormányfő részéről számolnia kell? Mindenekelőtt az immár közhelynek számító „mečiari aknákkal", tehát a régi kormány halasztgató és rövid távú politikája miatt felhalmozódott problémák kezelésével, melyek kedvezőtlenül érintenék a szociálisan érzékeny rétegeket. Rudolf Filkus az új kormány megalakulása előtt három „öngyilkos lépés" megvalósítását helyezte kilátásba: a korona újabb leértékelését, a költségvetési törvény módosítását a kiadások rovására és a munkavállalókkal, illetve munkáltatókkal kötött általános egyezmény felülbírálását. Tekintetbe kell ugyanakkor venni, hogy Filkus mindezt még az idő előtti választásokról szóló törvény módosítása előtt jelentette ki, tehát akkor, amikor nem lehetett kizárni, hogy az ideiglenes kormány akár két évig is hatalmon maradhat. Most, hogy tevékenységének időpontja egyértelműen behatárolt, megtörténhet az is,. hogy a Moravčík-kabinet politikai megfontolások miatt a mečiari aknák nagy részét előrelátóan elkerüli. Ez természetesen csak a külföld megértésével, és nem utolsósorban anyagi segítségével lehetséges. A mečiari aknák azonban nemcsak gazdasági és szociális természetűek. Miroslav Kóňa, az SZNP frakcióvezetője több ízben utalt a mérleg nyelvét játszó magyar pártok helyzetéből adódó veszélyre. Nem kétséges, az újkeletű ellenzék ki fogja használni azt a körülményt, hogy részt vesz a koalíció tárgyalásain, s ha de jure nem is, de facto közreműködik az ideiglenes kabinet politikájának alakításában. Bár ez a politikai érdekek tiszteletben tartásán alapuló tisztességes „üzlet" a nyilvánosság előtt köttetett meg, kérdéses, hogy a szlovák választók megértik-e. Az elkövetkező hat hónapban kemény tűzpróba vár a demokratikus szlovák pártokra, újabb megmérettetés az egykori koalícióra, de mindenekelőtt a szlovákiai választóra. Az elmúlt négy év tömény politikai tapasztalatai után ugyanis senki sem magyarázhatná rossz döntését azzal, hogy nem volt tisztában a parlamentáris demokrácia alapszabályaival. HORVÁTH GABRIELLA A SZLOVÁK MEZŐGAZDASÁGI TŐZSDE ÁRFOLYAMAI A március 15-ei tőzsdenap Termék új árfolyam régi árfolyam index (%) Takarmánybúza 3509,86 3433,13 102,23 Kenyérgabona 4188,73 3965,18 105,64 Rozs 3375,00 3596,13 93,85 Takarmányárpa 3335,40 3453,10 96,59 Takarmánykukorica 3639,08 3628,82 100,28 Takarmányborsó 4723,68 4681,82 100,89 Vágómarha (élősúlyban) 30,98 30,98 100,00 Vágósertés (élősúlyban) 33,00 31,00 106,45 (Az árfolyamok Sk/t-ban vagy Sk( kg-ban értendők.) Az ÚJ SZÚ-NAK ÍRTÁK Jó vonatra szállni A bizalom megvonása Vladimír Mečiartól, aminek alkotmányos következménye volt az egész kormány lemondása, még sokáig politikai viták és mérlegelések tárgya marad. Erről beszélgetnek a munkatársak a hivatalokban, a vásárlók az üzletekben és erről folynak a vasárnapi ebéd utáni családi beszélgetések is. Ez azért van, mert nem egy olyan kormány távozott, amely csak egy bizonyos időszak jelensége lett volna, hanem egy olyan kormány, amely idő feletti, a kommunista diktatúráktól megszabadult európai országokat jellemző jelenség volt. Röviden: azt a kormányt váltották le, amely a mindent leegyszerűsítő populizmust képviselte, azt a populizmust, amely sokak számára a volt rendszer értékrendjének triviális módszerét helyettesítette. Mivel a visszahívott kormány működése alatt mindenkinek mindent felajánlott és minden kérdésre „világos" választ adott, politikai ellenfelei számára rendkívül nehéz volt a leváltása. Tekintettel arra, hogy az örökké habozó baloldali párt jelentőségének a túlbecsülésével bizonytalanság keletkezett a volt ellenzéki pártok között, elkerülhetetlenné vált, hogy kívülről kezdeményezzék az autokrata és korrumpált hatalom leváltását. Ezt a szerepet Michal Kováč köztársasági elnök vállalta magára, aki nagyon nyíltan diagnosztizálta azt a betegséget, amelyben a kormányhatalom szenvedett. Be kell ismerni, hogy az ilyen eljárás nem szokványos az államfői gyakorlatban. Amint azonban már említettem, a szlovákiai politikai helyzetet egy olyan tényező jellemzi, amely a szokványos politikai eszközökkel csak nagyon nehezen irányítható. Ez a tényező ugyanis menedékhelyet jelent, nem pedig eszközt a lakosságnak egy nagy és hangos csoportja számára. Michal Kováč ezért vabankot játszott, és valószínűleg készen állt arra is, hogy kudarc esetében lemondjon. Az elnöki beszámoló meghallgatása után ezt tudatosította a Mečiar által már kikezdett DBP, és végül támogatta a leváltást, lemondva minden előző feltételéről. Az, ami a volt kabinet távozása után történt, az 1989 novembere utáni fejleményekre emlékeztet. Megalakult az örök eszmei vetélytársak széles koalíciójának kormánya. Egyes nézetek szerint ez a politikai opportunizmus és kompromisszumok következménye, s tulajdonképpen a sarló és a kalapács, valamint a kereszt összekapcsolásáról van szó. Ezzel szemben áll az az állítás, hogy a megállapodás és a konstruktív kompromisszum pozitív példájáról van szó, s ez a jövőben az autokrata uralkodás alternatívája lehet. így aztán a választások után a megállapodás alternatívája a politikai spektrum peremére szoríthatja a primitív populizmust, amely őszszel, mondjuk, a legtöbb szavazatot szerzi meg. Nem kell azonban annyi szavazatot kapnia, hogy kormányalakító erővé váljon. Ilyen erőt azok a pártok képviselhetnek, amelyek ma koalícióban, a kompromisszum és megállapodás elve alapján tanulják a kormányzást. Szeptember végéig tanulhatnak, és azután Szlovákia arra a vonatra szállhat, amely a civilizált Európába halad. PETER TÓTH (A szerző a Slovenský denník kommentátora.) 1,111 0ilti Wmmi^m Ifesl itfdJŕ (Macsicza Sándor felvétele) AHOGY ÉN LÁTOM Dubovský, alias Smolec, alias... Mečiarék ha nagyot akarnak ütni politikai ellenfelükön, elhíresztelik róla, hogy csehszlovák szívű az illető. Ha még nagyobbat ak'arnak rajta ütni, akkor azt terjesztik róla, hogy szlovák létére magyarbérenc lett belőle, mert kezet fogott, mondjuk, Csáky Pállal. Hétfőn különösen nagyot akartak ütni Michal Kováč köztársasági elnökön, így a Republika első oldalán tudtára adták nagyérdemű olvasóközönségüknek, hogy nem egészen tiszta szlovák vér csörgedez államfőnk feleségének ereiben. A mozgalom propagandistáinak szellemi színvonalához képest meglehetősen rafináltan tették. Látszólag azt vetették az elnök szemére, hogy nem ment el Rómába misét hallgatni, noha a Szent Péter-bazilikában Jozef Tomko kardinális celebrált szertartást két szlovák egyházi méltóság (szintén bíboros) segédletével. De hát nem ez volt a lényeg, amiért a cikk megíródott, és a Republika első oldalára került. Hanem az volt a lényeg, hogy a lap szerkesztői tudtára akarták adni az olvasónak, hogy a köztársasági elnök feleségének teljes neve: professzor, Ing. Emília Kováčová, CSc.,született Löbl. És „Pavol Dubovský" elsőoldalas cikkében a „született Löbl"-ön volt a hangsúly. E két szó kedvéért íródott meg az egész dolgozat. Emlékszem, valamikor régen, még az ötvenes évek legelején a nagy kirakatperek évadján azzal növelték Moszkvában, Budapesten, Prágában és Bukarestben az osztályharcos propaganda hatását, hogy a bitóra szántakról a bírák, csakúgy mellékesen, mintegy véletlenül elárulták zsidó származásukat. Mindössze néhány esztendő választott el bennünket akkor Auschwitztől, nyíltan még nem volt ildomos zsidózni, így a perbe fogottak közül némelyek neve után, csak úgy zárójelben még feltüntették a Galíciából származó nagypapa nevét is. Egyenes folytatása volt annak az antiszemita hangulatkeltésnek, amelyet mi tagadás, Andrej Hlinka kezdett meg, majd a szlovák állam folytatott, majd amelyet a német SS-egységek fejeztek be. Akárcsak Szlovákiában, más környékbeli országokban sem gázkamrák üzemeltetésével kezdődött a zsidóüldözés, hanem azzal, hogy lajstromba vették a nem fajtiszta egyéneket, azzal, hogy az emberek figyelni kezdték egymás orrának formáját, azzal például, hogy Horthy Miklós Magyarországán már 1920-ban bevezették a numerus clausust, amely zsidóellenes faji megkülönböztetés alapján szabta meg, hogy kiből lehet értelmiség és kiből nem. A Republika, hogy nagyott üssön a gatyás nemzetiektől eltérően gondolkodókon, magasra próbált lőni, és egyből az államfő családját vette célba. Antiszemita alapon... Mert hát látott már a világ olyat, hogy egy leendő szlovák köztársasági elnök Löbl lányt vegyen feleségül? Úgy tűnik, még a cikk megjelenésének napján tapasztalhatta a főszerkesztő, hogy túllőtt a célon. Mondják, akik tudják, hogy a lapszám megjelenésének napján már délelőtt szinte izzottak a redakcióba vezető telefonvonalak. A jóindulatú, tapasztalatlan, a nemzeti igével könnyen rászedett olvasók tucatjai közölték Smolec főszerkesztővel: ami sok, az sok. Előfordultak a szlovákiai sajtóban az utóbbi 4-5 évben antiszemita megnyilvánulások. A magyar nyelvűben is tapasztaltam zsidózást, méghozzá ünnepi számban, és azóta se tudok ránézni egy kollégámra. Az az aljasság azonban, amely a Republika cikkíróját vezérelte, minden eddigi kútmérgezést felülmúlt. Már csak azért is, mert még a római katolikus világegyházat is belekeverte az ügybe. És személy szerint Jozef Tomko bíborost is, akinél toleránsabb szlovák gondolkodót keveset ismer a világ. Az az álnokság, amellyel Smolec főszerkesztő a helyreigazítást másnap megfogalmazta, valóban méltó a mozgalomhoz, amelynek a Republika a szócsöve. Azt sugallta a szerkesztőség, hogy nem ellenőrizték, valóban Löbl lány-e a köztársasági elnök felesége, és csak e mulasztással vétettek a sajtótisztesség ellen. Ennek alapján csak arra tudunk következtetni, hogy a Mečiar-mozgalom normái értelmében csak azon múlik, szabadon támadható prédájává válik-e valaki vagy sem a faji és nemzetiségi gyűlöletnek, hogy tisztavérű szlovák családban ringott-e a bölcsője. A szóban forgó cikken egyébként - stílusa alapján ítélve - Smolec keze nyomát vélem felfedezni. TÓTH MIHÁLY alias KOHN ÁRMIN