Új Szó, 1994. március (47. évfolyam, 49-75. szám)

1994-03-22 / 67. szám, kedd

HÍREK - VÉLEMÉNYEK ELVESZETT NYOMOK Magyarország német megszállása és a szlovák-magyar viszony Ezekben a napokban a magyarországi publicisztika a történelmi évfordulós megemlékezések áradatával küszködve is a sorsproblémáknak kijáró figyel­met szentel Magyarország 50 évvel ezelőtti német megszállásának. A törté­nészekhez intézett kérdésekben az elmúlt évtizedek fejleményeinek megélé­séből adódó feszültség erejével vetődik fel, mi történhetett volna, ha Horthy ellenszegül Hitler akaratának, miért is fogadta el valójában Hitler meghívását, s utazott el a Salzburg melletti Klessheim-kastélyba, ami a megszállás tudomásulvételével végződött. A történészeket megszólaltató rádió- és televíziós műsorokban többször is említés történt a klessheimi találkozónak egy kevéssé ismert mozzanatáról. Szó esett arról, hogy Hitler a megszállást közlő kirohanásában román, horvát és szlovák csapatok részvételével zsarolta Horthyt. Gosztonyi Péter, a Svájcban élő ismert magyar történész a szövetségesek bevonásának kilátásba helyezését blöffnek nevezte. Ugyan­akkor a Magyar Televízió kettes csatornáján közvetített múlt heti beszélge­tésben Manfried Kehrig német hadtörténész-ezredes úgy nyilatkozott, hogy a hitleri vezetés komolyan fontolgatta e régebbi keletű fenyegetés beváltását, Antonescu román diktátornak területi juttatásokat is ígért. A szándéktól csak akkor állt el, amikor kiderült, hogy a megszállás az ugrásra kész nyolc német hadosztállyal is végrehajtható. Vajon mennyire lehetett megalapozott a szö­vetségesi közreműködés német-szlovák vonatkozásában? Erről beszélgetünk dr. Cséfalvay Ferenc kandidátussal, a pozsonyi Hadtörténeti Intézet munka­társával. . ÚJ SZÓM 1994. MÁRCIUS 24. • Érdekes, hogy Esterházy Lujza Szívek az ár ellen című, pár évvel ezelőtt megjelent visszaemlékezés kötetében is szerepel egy olyan rész­let, mely szerint a pozsonyi Carlton kávéházban megforduló újságírók úgy tudták, amennyiben Horthy vo­nakodna kinevezni a nácibarát kor­mányt, román és szlovák csapatok csatlakozására is sor kerül. — A kérdés megközelítésében egyelőre mellőzném a szlovák—ma­gyar viszony politikai összefüggéseit és azoknak korabeli kávéházi lecsa­pódását. Az akkori szlovák haderő­ről próbálnék vázlatos helyzetképet adni. Nos, a Szlovákia területén levő pótkeret, tehát a frontra kiküldött két hadosztály otthoni utánpótló egységeinek állománya, mintegy 55 ezer fő nehezen lett volna képes számottevő erővel katonailag ér­demlegesen hozzájárulni a Margare­te-terv kivitelezéséhez. Persze, al­' kalmassága a politikai demonstráció­ra a szlovák politikai és a katonai vezetés készsége folytán aligha von­ható kétségbe. A két ütőképes maga­sabb egység, az I. és II. műszaki hadosztály egyébként nem tényleges harci állományra feltöltve, az orszá­gon kívül volt, az egyik visszavonu­lóban a Szovjetunióból, a másik pe­dig Olaszországban állomásozott. • Ezek szerint tehát a szlovák haderő nem volt felkészülve egy ilyen megszálló feladat teljesítésére. -A tényleges helyzet így jelle­mezhető. Egyébként megítélésem szerint ezt magyar részről nem is nagyon vehették komolyan, hisz a magyar felderítés és hírszerzés pontos értesülésekkel rendelkezhe­tett arról, hogy hol, milyen csapatok állnak a szlovák hadvezetés rendel­kezésére. Engem szlovák-magyar vonatkozásban egyébként meglehe­tősen foglalkoztat az akkori katonai elképzelésekben meglevő párhuza­mosság mintegy egymást keresztező ellentmondásossága. Hisz a Čatloš hadügyminiszter-féle kiugrási kísér­let ugyancsak hasonló volt ahhoz, mint ami 1944 elejére Kállay minisz­terelnök környezetében is kikristá­lyosodott. • Vagyis az ütőképes erő vissza­vonása a frontról és előkészület a Kárpátokban felvonultatott csapa­tokra támaszkodó átállásra. - Így van. Ahogy Szombathelyi vezérkari főnök emberei arra töre­kedtek, hogy az I. magyar hadsere­get a Kárpátokban feltöltik és fel­fegyverzik, Čatlošék a két hadosz­tályból álló keletszlovák hadsereg létrehozására építtették az elszaka­dás megfelelő pillanatának kivárá­sát. Egyébként, mint tudjuk, ehhez a hadsereghez kapcsolódott a kom­munista és polgári összefogással lét­rejött illegális Szlovák Nemzeti Ta­nácsnak a felkelés kitörésére irányu­ló katonai terve is. Viszont Magyar­ország megszállásával és a tartós német katonai jelenléttel a szlovák, úgymond, rezsimista kiugrási elkép­zelések megvalósításának kilátásai ugyancsak rosszabbodtak, a felkelés kirobbantásának tervét támogató katonai csoport törekvéseiről nem is beszélve. Sajnos az eddigi kutatási programok és irányelvek nem na­gyon serkentették az ilyen irányú vizsgálódást. • Annyi viszont azért az eddigi forrásfeldolgozásokból is kiderült, hogy Čatloš elgondolásaiban 1944 folyamán többször is fel-felbukkant a felkínálkozás Magyarország elleni fellépésre. -De úgy tűnik, ennek nem volt komolyabb kihatása. Figyelembe kell venni, hogy meg volt-e ehhez a tényleges katonai ütőerő, és Čatloš mennyiben húzta elő „a magyar kár­tyát" a szlovák—magyar viszonynak a német érdekek által vezényelt pil­lanatnyi széljárásához igazodva. • Tehát mégiscsak a politika fennhatóságánál kötünk ki. S az er­ről kialakuló, mára már árnyaltabb kép sajnos még mindig nélkülözi a tárgyilagos megítélést, hogy a terü­leti viszálykodás, a szlovákoknak a magyarokkal szembeni fenyege­tettségi érzése és a szlovák részről fenntartott területvisszaszerzési igény miként hiúsította meg a né­metellenes alapon kibontakozó kö­zeledést. — Tudunk a Kállay-kormány pu­hatolózási lépéseiről, hogy Pozsony­ban szövetséget keressen a kiugrási kísérlethez. Ezek kudarcba fulladtak a szlovák kormánynak a náci pártfo­gói iránti erős kötődése miatt. Tiso alig két hónappal a magyarországi megszállást követően ugyanabban a Klessheim-kastélyban Hitlerrel együtt kölcsönös egyetértésben osto­rozta Magyarországot. Ennek, mint korábban is számtalanszor, visszaté­rő eleme volt Magyarország megbíz­hatatlansága, hogy nem képes szem­benézni , a zsidó kérdés radikális megoldásával, s nem lép fel kellő eréllyel a „belső ellenséggel" szemben,. • A megszállás, majd az őszi nyi­las puccs, tehát megteremtette a fel­tételeket „a hátrány" behozatalá­hoz, hogy a konzervatív Horthy­Magyarország „felzárkózzon" a Ti­so-féle Szlovákiához. S itt feltétlenül szólnunk kell arról, hogy a Szlová­kiában maradt magyarokat és a ma­gyarországi szlovákokat sújtó túsz­helyzetben a szlovákiai magyar ki­sebbség pártja Esterházy János veze­tésével, mint ezt Peéry Rezső és Szalatnai Rezső nemrég, évtizedek múltán napvilágot látott írásaiból tudjuk, nem kért az új helyzet „elő­nyeiből". - Ugyancsak rászolgálna ez a ma­gatartás az alaposabb történetkuta­tói körüljárásra és megvilágításra. Nyomon kellene követni annak az Esterházy-állásfoglalásnak a sorsát, amelyre Szalatnai Rezső hívta fel a figyelmet. Ezek szerint Esterházy János a szlovákiai Magyar Párt ne­vében a magyarországi megszállást követően megtagadta az együttmű­ködést és szolidaritást a Sztójay­kormánnyal, s ezt memorandumba foglalva Graeli svájci követen ke­resztül eljuttatta a külföldi magyar disszidens diplomatákhoz, és a szö­vetséges nagyhatalmak kormá­nyaihoz. • Számunkra tehát, itt Szlovákiá­ban, ha már nem is fehér, de még mindig tarkálló, önértéktudatunkat érintő foltok eltüntetésére figyel­meztet a mostani fél évszázados év­forduló. -S befejezésül hozzátenném: ma­gyar-szlovák-német, s egyben a ma­gyar kisebbségekre is kiterjedő tör­ténészi összefogással. KISS JÓZSEF A Dunának szüksége van vízre ELRETTENTŐ A RAJNA PÉLDÁJA A Víz Nemzetközi Világnapja al­kalmából a Környezetvédelmi Vi­lágalap állásfoglalást adott ki, amelyben felhívja a szlovák és a magyarországi politikusokat egy olyan kezdeményezés elindítására, amellyel rendezni lehet a két fél között fennálló vízmegosztási problémákat. 1992 októbere óta a Duna vizé­nek mintegy 80-90 százaléka a bő­si vízerőmű felvízcsatornájában folyik, s ez a vízmennyiség egyre jobban hiányzik nemcsak a régi mederből, hanem azon területek­ről is, amelyeket azelőtt a folyó rendszeresen elárasztott. Alexan­der Zinke a Környezetvédelmi Vi­lágalap (WWF) szakértőjének vé­leménye szerint az egykori folyó ma már csupán patak, és összes létfontosságú hidrobiológiái folya­matai gyakorlatilag teljesen leáll­tak. Ennek következtében a folyó mentén jelentősen megbomlott az ökológiai egyensúly, s ez komo­lyan veszélyezteti az itt élő szerve­zetek reprodukcióját. Az állásfoglalásban rámutatnak azokra a kedvezőtlen tapasztala­tokra, amelyeket a Felső-Rajna szabályozása után szereztek a szakemberek. Mint kiderült, az utólagos műszaki megoldások, a fenékgátak és a mesterséges elá­rasztások csak látszólagos ered­ményt hoztak. A felépült rajnai vízerőművek környezetkárosító hatásainak köszönhetően ott is el­pusztult az ártéri erdők 90 százalé­ka. E kedvezőtlen folyamatok el­lensúlyozására kidolgozott prog­ramra mintegy egymilliárd márkát lesznek kénytelenek költeni az il­letékesek. Víz nélkül elképzelhetetlen az élet. Ez a megállapítás a jelenlegi helyzetben kifejezetten érvényes a Dunára. Az állásfoglalás felhívja az érdekelt feleket, hogy tekintet­tel a vegetációs időszak kezdetére, minél előbb jussanak egyezségre a vízmegosztás kérdésében. PALESZTIN-IZRAELI TÁRGYALÁSOK Remény a folytatásra (TA SR-hír) - Az izraeli kormányfő arra számít, hogy a Palesztinai Fel­szabadítási Szervezet egyetért a hebroni merénylet miatt megsza­kadt közel-keleti tárgyalások mi­előbbi washingtoni folytatásával. Si­mon Peresz szerint erre már április elején sor kerülhetne. Jossi Beilin izraeli külügyminisz­ter-helyettes úgy vélte, ha a PFSZ beleegyezne a folytatásba, akkor a két fél már április 13-án aláírhatná a megállapodást az izraeli egységek kivonásáról a Gáza-övezetből és Je­rikó térségéből. A PFSZ és Izrael közötti béketár­gyalások felújításának lehetőségéről volt szó Jasszer Arafat PFSZ-vezér és az izraeli kormányképviselő teg­naprtuniszi találkozóján. Az izraeli tárgyalóküldöttség egyik tagjának megítélése szerint az eszmecserék pozitív légkörben folytak, elsősor­ban azt vitatták meg, hogy miként javítható a megszállt területeken élő palesztin telepesek biztonsága. Iz­raeli lapok úgy tudják, Arafat eluta­sította azt a javaslatot, hogy izraeli felügyelettel működő palesztin rend­őrséget hozzanak létre a megszállt területeken. A DPA hírügynökség tegnap je­lentette, hogy Warren Christopher amerikai külügyminiszter április ele­jén a Közel-Keletre látogat. * * * Szaúd-Arábia a korábban beígért százmillió dolláros összegből 20 mil­liót máris felszabadít a palesztin au­tonómiát támogató programok cél­jaira - jelentette be tegnap Rijadban a szaúdi pénzügyminiszter. A szaúdi képviselők ezzel kapcsolatban hang­súlyozták, hogy elsősorban oktatási és egészségügyi programokra, vala­mint az infrastruktúra fejlesztésére szánják az összeget. Észak-Korea kapott még egy esélyt (TA SR-hír) A Dél-Koreában lé­vő amerikai támaszpontokon mielőbb Patriot típusú föld-le­vegő rakétákat kellene telepíteni - jelentette ki tegnap Szöulban Kim Jong Szam, a Koreai Köz­társaság államfője. Úgy vélte, hogy ez a lépés válasz lenne Észak-Korea tegnap elhangzott fenyegetésére, miszerint fel­mondja az atomsorompó-szer­ződést. A dél-koreai államfő felszólí­totta a kormányt, hogy ez ügy­ben mielőbb konzultáljon Wa­shingtonnal. Az államfő szóvi­vője bejelentette, hogy a bizton­ságért felelős tárcák képviselői sürgős tanácskozást tartottak, amelyen új stratégiát dolgoztak ki, továbbá megvitatták, Szöul miként reagáljon Észak-Korea magatartására, elsősorban arra, hogy az atombomba kifejleszté­sével gyanúsított ország nem en­gedte be nukleáris létesítmé­nyeibe a külföldi ellenőröket. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség Bécsben tegnap kö­zölte: ad még egy lehetőséget a KNDK-nak a nemzetközi ellenőrzés engedélyezésére. Ha ezt az utolsó esélyt sem használ­ja ki, szembe kell néznie a nem­zetközi szartkciókkal. Washington fizet Kijevnek (TA SR-hír) - Az Egyesült Államok újabb 100 millió dollárt folyósít Uk­rajnának a világ harmadik legna­gyobb atomarzenálja felszámolásá­hoz és a hadiipari termelés békés célokra történő átállításához. Erről írt alá tegnap Kijevben megállapo­dást ukrán partnerével William Per­ry amerikai védelmi miniszter. Ukrajna korábban már három megállapodást aláírt Washingtonnal, ezek értelmében 50 millió dollárt kap a nukleáris robbanófejek lesze­reléséhez és Oroszországba történő szállításához, továbbá 135 millió dollárt az SS 24-es nukleáris rakéták megsemmisítéséhez, 40 milliós ösz­szeget konverzióra és 10 milliót a legszigorúbb biztonsági intézkedé­sek megtartására az atomfegyverek tárolása során. OROSZ-^APÁN EGYEZKEDÉS Moszkva nem akar sietni (TA SR-hír) Oroszország minden sietség nélkül szeretné megoldani vi­táját Japánnal - nyilatkozta tegnap az orosz kormányfő, miután találko­zott a moszkvai látogatáson tartóz­kodó Hata Cutomu japán külügymi­niszterrel. Csernomirgyin miniszter­elnök derűlátóan azt nyilatkozta, hogy a két ország mindenképpen egyezségre jut a békekötésről. A japán diplomácia vezetője amiatt utazott Moszkvába, hogy elő­készítse Hoszokava Morihiro kor­mányfő és Borisz Jelcin orosz elnök találkozóját. Már a miniszter Moszk­i vába történt elutazása előtt mindkét 1 fél jelezte, hogy a Kurill-szigetelj hovatartozása kapcsán több évtize­de fennálló területi vita kérdésében nem várható fordulat, jóllehet ennek megoldása az említett békeszerző­dés létrejöttének alapfeltétele. MEGLEPETÉSEK NÉLKÜL (TA SR-hír) A Franciaországban va­sárnap tartott helyhatósági választá­sok első fordulójának hivatalos ered­ményei (leszámítva a tengerentúli területekét), azt mutatják, hogy a szavazatok csaknem felét a jobbol­dal szerezte meg, viszont a baloldal is jelentősen előretört. Az RPR (Szö­vetség a Köztársaságért) és az UDF (Szövetség a Francia Demokráciáért) koalíció 44,7 százalékot szerzett, míg a Szocialista Párt és szövetsége­sei 22,8 százalékot. A harmadik he­lyen a kommunisták végeztek 11,5 százalékkal, mögöttük nem egészen 2 százalékkal maradt le a szélsőséges Nemzeti Front, míg a környezetvédő pártoknak mindössze 3,5 százalék­nyi szavazat jutott. „A jobboldal sima győzelme, a baloldal felfelé kapaszkodik" - ez­zel a címmel közölte az eredménye­ket tegnapi számában a konzervatív Le Figaro. Delon harmadszor is apa lett Az örökifjú Alain Delon 58 évesen harmadszor is apa lett. A hétvégén született meg második fia, Alain Fabien. A mama a filmsztár gyönyörű fiatal élettársa, a holland modell, Rosalie van Breemen. Ez a második közös gyermekük. Kislányuk, Anouchka már három és fél éves. Pedig Delon akár nagyapa is lehetne, hiszen első házasságából származó fia, a szintén színész Anthony már 29 éves. Az ő édes­anyja a színésznő Nathalie Delon, aki újabban a rendezéssel is kacérkodik. Azok az olvasóink, akik rendszeres nézői voltak a Friderikusz-show-nak, mind Alain Delont, mind Anthonyt láthatták a Magyar Televízióban néhány hónappal ezelőtt. Alain Delón rajongva beszélt kislányáról, de azt eltitkolta, hogy már útban van a kistestvére. Igaz, így most nagyobb a szenzáció. És a sztárt ez élteti. (gzs)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents