Új Szó, 1994. március (47. évfolyam, 49-75. szám)

1994-03-22 / 67. szám, kedd

1994. MÁRCIUS 22. iÚJSZÓi MOZAIK Húsvéti bárányok nyugati piacra Marad a bizottság? Mondhatnánk akár azt is, hogy a hazai magyar oktatásügy helyzetét feltérképezni hivatott III. Lévai Találkozó záróakkordjaiba disszonáns hangként vegyült A. Nagy Lászlónak, az MPP elnökének felszólalása, mert bizonyára akadtak olyanok, akik az egyébként jól megszervezett találkozó végére nem tartották ildomosnak a kellemetlen kérdések feltevését. A. Nagy László ugyanis azt kérte a tanácskozás résztvevőitől, akik épp egy bizottságot hoztak létre a szlovákiai magyar oktatásügy alapkoncepciójának kidolgozására, hogy szólítsák fel a hazai magyar pártokat, hozzák nyilvánosságra - már amennyiben kidolgozták - saját oktatásügyi koncepciójukat, és egymás között egyeztessék azokat. Ezenkívül megkérdezte, rendelkezik-e saját koncepcióval a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége és az Oktatási Tanács? Nos, ez a hozzászólás nem nélkülözött némi malíciát, mivel egyértelmű, hogy az MPP elnöke által megszólított szubjektumok aligha rendelkeznek saját oktatásügyi koncepcióval, ha éppen egy találkozót hívtak össze e koncepció kidolgozásának előmozdítására. Mivel a malícia ragályos, akár azt is megkérdezhetné valaki, miért csak most rukkolt ki az MPP azzal, hogy neki bezzeg már van saját kidolgozott koncepciója? Miért kellett ehhez a találkozó nagy .nyilvánossága, ha elegendő lett volna Pozsonyban egy telefon is, amelyen ki lehet tárcsázni az említett szubjektumok számát, mondván: „Gyerekek, mi már kidolgoztuk, dolgozzátok ki ti is sürgősen, hogy ekkor és ekkor egyeztethessük." Még azt is meg lehetne kérdezni, vajon miért kell minden párttól, szakmai szervezettől egy külön koncepció, miért nem mondhatja az, aki már elkészítette: itt van, letesszük az asztalra, és most beszéljük meg közösen, mi az, ami belőle hasznosítható? A hazai magyar oktatásügy ugyanis közös létügyiink, tehát mindegy, kinek-minek a koncepciója bizonyul a legjobbnak, az a fő, hogy jó legyen és főleg, hogy meglegyen. Ráadásul a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége már egyszer létrehozott egy bizottságot az oktatásügyi koncepció kidolgozására. Most ismét van egy, csupa kitűnő emberből, akiknek csak az a bajuk, hogy nemcsak ennek a bizottságnak a tagjai, hanem másoknak is, és a civil foglalkozásuk is egész embert követel. Ezen okból már találkozásuk időpontjának egyeztetése is problémákba ütközik, arról nem is szólva, mit tudnak elvégezni, ha végre teljes létszámban leülnek egy asztalhoz. Bizonyára arra vár majd mindegyikük, hogy a másik hozza a fejében az egész koncepció vázlatát, neki meg csak helyeselnie vagy kifogásolnia kelljen. Profi teammunka aligha várható ettől az ad hoc társaságtól. S ha már minden párt különutas óhajt lenni közös oktatásügyünk közös koncepciójának kidolgozásában, akkor sem a bizottságosdi a legjobb megoldás. Létezik egy ember, maximum kettő, akikre nyugodt szívvel rá lehetne bízni ezt a munkát. Vállalnák is szívesen, mivel munkanélküliek, finomabban szólva szabadúszók. Alaposan ismerik az adott kérdéskört, még külföldi drága tanulmányutakra sincs szükségük, mert már abszolválták, a kritikától sem félnek, mert rég megszokták, hogy honi berkeinkben mindig gáncs és bírálat éri az elvégzett munkát azoktól, akik semmit sem végeztek. Nos, ez az egy ember, maximum kettő, záros határidőn belül le tudná tenni az asztalra azt, amire elismerően hümmögni lehet, vagy fejet csóválni, mindenesetre valami elkészülne, ami kiindulási alapként szolgálhatna az érdemi vitához: elfogadjuk-e így, ahogy van, vagy tökéletesítjük néhány módosítással. Ez, ugye, a semmivel nem tehető meg. Azt azonban, hogy mikor lesz valami az újabb bizottság munkájából, csak a mindenható tudja. De hát mi csak alakítgatjuk a bizottságokat, mert így szoktuk meg, ha esik, ha szél fúj, még akkor is, ha olyan vihar készül, amely az egész hazai magyar oktatási intézményrendszert tönreteheti. Nincs vész - a bizottság marad. VOJTEK KATALIN Az EXPO '96-ról Losoncon Losoncon a Vigadó palota átadásával nemcsak a város kulturális élete mozdult ki a holtpontról, hanem kedvező irányt vett a vállalkozási kedv is. Ennek egyik eredménye, hogy néhány hónapja már ebben az épületben székel a Szlovák Kereskedelmi és Ipari Kamara kirendeltsége. Megkezdte munkáját a TRADE CENTER is. Első rendezvényként az Üveg '94 kiállítást rendezték meg. Ezután az amerikai AT&T mutatta be modern telefon- és távközlési termékeit. Mindkét rendezvénynél lényegesen nagyobb érdeklődésre számíthat a március 22-23-án megrendezésre kerülő EXPO '96 szemináriummal egybekötött kiállítás, melyen a budapesti világkiállítás előkészületeivel s az azon való részvételi lehetőségekkel lehet ismerkedni. A kétnapos rendezvény műsorát Veselý Péter a TRADE CENTER vezetője foglalta össze. - A szemináriumot a Szlovák Kereskedelmi és Ipari Kamarával közösen rendezzük. Az első napon az állami hivatalok, vállalati igazgatók, valamint a pénzintézetek képviselőit várjuk. Három előadás keretében az EXPO előkészületeiről, a világkiállítás ideje alatt Magyarországon megrendezésre kerülő rendezvényekről, valamint a magyarországi infrastruktúra fejlesztéséről kapnak tájékoztatást. A második napot a vállalkozóknak ajánljuk. Ezen a vidék bekapcsolódási lehetőségeiről lesz majd szó. A szemináriumhoz kapcsolódó kiállításon a résztvevők bemutathatják és felkínálhatják azon termékeiket és szolgáltatásaikat, amelyekkel az előkészítési folyamatában, vagy az EXPO-n részt kívánnak venni. A rendezvény része lesz az EXPO '96 losonci regionális központjának létrehozása is. • Kik kaptak meghívást a rendezvényre? - A budapesti programirodát Majtényi Kálmán titkár képviseli. Meghívást kapott az építkezésért felelős EXPO '96 Kft. Reméljük, hogy itt lesznek a szlovák gazdasági minisztérium képviselői, akik támogatásukról biztosították a rendezvényt. • Milyen feladatokat lát el a losonci koordinációs központ? - Biztosítani szeretnénk, hogy az EXPO-ra érkezők, s a nógrádi régió iránt érdeklődők jól érezzék magukat a városban és környékén. Addigra Losoncon elkészül a kiállítási terület, mely méreteit tekintve a második legnagyobb lesz Szlovákiában. Itt az EXPO 150 napja alatt kb. öt nagyszabású kiállítás váltja majd egymást, amelyeken e terület ipari, kereskedelmi és kulturális adottságait mutatjuk be. • Az infrastruktúra jelenlegi állapota azonban még vélhetően gondot okoz... - Valóban így van. Jelenleg a legnagyobb gondot a szállodai hálózat okozza. Losoncon ezen a téren különösen kedvezőtlen a helyzet. A tervezett kiállítási terület működtetésével összefüggésben mintegy 1000 fő elhelyezésére lesz majd szükség. Összefogás nélkül ez nehezen lesz megvalósítható. A szeminárium célja, hogy erre az összefogásra ösztönözzön. PUNTIGÁN JÓZSEF Útra készen (A szerző felvételei) melő nem fog bárányt nevelni. Átmenetileg szüneteltettük a felvásárlást, közben tárgyalásokat folytattunk a mezőgazdasági minisztériumban, ahol március 10-én sikerült egy olyan kompromisszumos javaslatot elfogadtatni a szlovák és olasz állategészségügyi szolgálatokkal, amely lehetővé teszi az élőbárányok vizsgálat nélküli kiszállítását. így a rezsiköltségünk jelentősen csökken, a felszabadult összeget pedig a felvásárlási árhoz csatoljuk. (Ami kilónként 15-20 koronás emelést jelent — a szerző megjegyzése.) Sajnos, nagyon kevés időnk maradt a felvásárlásra, pedig Szlovákiában hozzávetőlegesen 50 ezer darab húsvéti bárányt készítettek elő exportra, az utolsó szállítmánynak pedig március 25-én kell elhagynia az országot. VESZÉLYBEN SZLOVÁKIA JUHÁLLOMÁNYA Szlovákia juhállománya leépült, ma azon a minimumon van, ahonnan talán még el lehetne kezdeni a szaporítást. Ha ez hamarosan nem indul meg, az állomány degenerálódik és anyajuhokat is külföldről leszünk kénytelenek behozni. De halljuk erről a szakember véleményét. - A hústípusú kosok egy végtermék előállításhoz jók, de máshoz nem — mondta Szekeres Pál. - Ha elfogy az alapanyag, a szlovák merinó, bizony bajba kerülünk, mert a hústípusú kosok és a szlovák merinó keresztezéséből kapott bárányokat továbbtartásra nem szabad meghagyni, ez egyértelműen az állomány degenerálódásához vezetne. Gazdaságunk példájánál maradva: mi az elmúlt három évben egyetlen jerke bárányt sem hagytunk meg; sem szlovák merinót, sem keresztezettet, mert pénzügyileg mindig úgy megszorultunk, hogy az utolsó darabig el kellett adnunk — akár áron alul is. Mivel három éve egyetlen toklyót sem neveltünk, a legfiatalabb anyajuhunk (is) három bárányos. Mondjuk, ez még két évig mehet így, azután az egész nyájat behajthatjuk a vágóhídra, de nem különb a helyzet másutt sem. Ha már a piacgazdaságról beszélünk, akkor szerintem meg kellene adni a termelőknek a lehetőséget, hogy ne kényszerből termeljenek. A piacgazdaság nem csupán abból áll, hogy húst vagy mondjuk bárányt adok el a feldolgozónak, ez jóval összetettebb. Egyidőben törzsállományt is kell nevelni, aminek külön piaca lesz, mint ahogy volt korábban is. Most kellene megragadni az alkalmat, mert egyre fogy azoknak a gazdaságoknak a száma, amelyek még tudnak szaporítani. Az ilyen gazdaságokat segíteni kellene; nem azt mondom, hogy pénzt adjanak, nem. Csak annyit kérünk, hogy ne fojtsák meg a termelőt. FARKAS OTTÓ Szlovákiában kevesen járnak rosszabbul, mint azok a termelők, akik juhtartásra szakosodtak — mondogatják Dél-Gömörben, és ha belegondol az ember, bizony rejlik némi igazság ebben. Mert ugye, kilencvenben teljesen megszűnt a gyapjú iránti kereslet az országban és ezzel párhuzamosan a finomgyapjas juhok piaca is. Tavalyelőtt már csak a hízóbárányok tartása volt - kis túlzással mondva - kifizetődő, de csak tavaly tavaszig, mert mint emlékezhetünk rá, jött az akkor sokat vitatott húsembargó és a bárányok a termelőknél maradtak. A Várgedei Állami Gazdaság a maga háromezer darabos anyajuhállományával Szlovákia legnagyobb, juthenyésztői közé tartozott. Az ürükkel és a bárányokkal együtt olykor még hétezerötszáz darabos is volt az állományuk. Gyorsan alkalmazkodtak, látva, hogy egyre nagyobb a kereslet a pecsenyebárányok iránt, a szlovák merinó juhokat hústípusú kosokkal keresztezték. A három Movis istállójukban egyszerre háromezer darab pecsenyebárány nevelkedhetett, a szlovák merinó fajtából pedig egy tisztavérű tenyészetet tartottak fenn. A juh tenyésztő gazdaságok között — főleg az apaállatoknak - ennek is megvolt a maga kis piaca. Miután megszűnt a finomgyapjas juhok iránti kereslet és a pecsenyebárányok ára sem alakult mindig a termelő elképzelése szerint, az állami gazdaság is felére csökkentette az anyajuhok számát. A Movis most teljesen üres, pontosabban a patkányok szaporodnak benne. A bárányok kint vannak a nyájakkal a tanyákon. Az állami gazdaságon belül a legtöbb anyajuh a gortvakisfaludi részlegen maradt, szám szerint 730 darab. Szekeres Pál, a részleg állattenyésztési ágazatának vezetője apai és anyai ágon is régi juhászdinasztiák leszármazottja: nemcsak szereti, hanem ért is a juhokhoz. HAT NYÁJ HELYETT KETTŐ - Tagadhatatlan, hogy részlegünknek a juhtartáshoz a legmegfelelőbbek az adottságai - mondta az ágazatvezető. - Meredek lejtőinket, homoki legelőinket a juhok még csakcsak megjárják, de a nagytestű állatok már nem. Évekig hat nyáj járta ezeket a legelőket, ma azonban már csak kettő. Bár épületeink vannak a szaporításhoz, ha ilyen marad továbbra is a helyzet - hogy sem a gyapjúnak, sem a báránynak nem lesz számunkra megfelelő ára — senki nem fog juhokat tenyészteni. A gazdaságban szezonális fizetésekkel számoltunk, úgy űzettük be a nyájat, hogy a karácsonyi és a húsvéti piacra adjunk bárányokat, de a tavaly megkezdődött huzavona az idén is folytatódott. Tavaly a nyugat-európai államok közbenjárása, most pedig hazai dolgaink bonyolódása miatt vált szinte reménytelenné a bárányok eladása. Saját meglátásom szerint az állategészségügyi szolgálat profitálni szeretett volna az exportra szállítandó bárányokból, ugyanis az országos állategészségügyi szolgálat rendelete kimondta, hogy minden bárányt ki kell vizsgálni, nincs-e száj- és körömfájása. A vizsgálás természetesen a termelő zsebére történt volna, darabonként - úgy hallottam - 300-500 koronát kellene fizetni. A tornaijai Interex kft. időben megkezdte a húsvéti bárányok felvásárlását, aztán leálltak. SZLOVÁK-OLASZ KOMPROMISSZUM - Ötvenöt koronás kilónkénti áron megkezdtük a húsvéti bárányok felvásárlását, amikor jött a rendelet, amely természetesen Szekeres Pál érzékenyen érintett bennünket, hiszen ilyen magas rezsiköltséggel nem számoltunk — tájékoztatott Csókoly Albert, az Interex egyik tulajdonosa. - A rendelet az élő állatokra vonatkozott, tehát a feldolgozott, itthon levágott állatokra nem. Megbeszéltük hát a vágóhidakkal, hogy a húst szállítjuk ki, nem az élő bárányt. A vágói A kihalt Movis hidak annyira leszállították a húsvéti bárányok felvásárlási árát, hogy kilónként csak 45 koronát tudtunk volna a termelőknek fizetni, ennyiért pedig a ter-