Új Szó, 1994. március (47. évfolyam, 49-75. szám)
1994-03-18 / 64. szám, péntek
MOZAIK i&rszői 1994. MÁRCIUS 18. KIADÓINK MÉRLEGEN Kortárs irodalom - Naprakészen Beszélgetés Barak Lászlóval, a dunaszerdahelyi Nap Kiadó főszerkesztőjével Mivel azonban mi most a lapkiadó mellett villámgyorsan megalakult könyvkiadásról kívánunk tájékoztatni, érdemes elmondani, hogy a lap hasábjain megszokott őszinteség jegyében indította útjára a szerkesztőség •első könyveit is. Barak Lászlóval, az egykori szerkesztővel, ma főszerkesztővel és kiadóval beszélgetünk az őszinte, de olykor esetleges kezdetekről, a csalódásoktól sem mentes folytatásról, és a praktikus, világosan körülhatárolt tervekről, azzal a Barak Lászlóval, aki éppen a legőszintébb hangok egyike volt a Napban, a költővel, aki 1989 óta fölcsapott újságírónak, szerkesztőnek, könyvkiadónak, menedzsernek, sőt olykor sofőrnek is, aki egyet nem csinál csak: költeményeket. - Indulásunk azonnal egy csodálatos félreértés élményével ajándékozott meg bennünket. Mi voltunk ugyanis az első modern könyvkiadó, s úgy gondoltuk, az olvasóközönség azt várja tőlünk is, amit más, esetleg korszerűségében előrébb járó olvasók, ezért aztán első kiadványaink egy reformszakácskönyv volt meg egy erotikus novellákat tartalmazó kötet. Mi ugye, hatalmas kasszasikerben bíztunk, de hamar kiderült, fáziskésésben voltunk. Azt hiszem, nem szükséges magyaráznom, a magyarországi hasonló kiadványok elözönlötték a piacot, mi pedig hoppon maradtunk egy tanulsággal gazdagabban. Szégyellnivalönk mindenesetre nincsen, mivel mindkét könyv hazai szerző műve volt. Ardamica Ferenc az erotikus elbeszélések szerzője, például igencsak hosszú hallgatás után jelent meg. A tapasztalat arra tanította a kiadót, hiába készítenek szép és gazdag kiadói terveket, mindaddig, amíg nincs meg hozzá a szükséges pénz, nagyon nehéz bízni a megvalósulásban. Mondhatni, az a pragmatikus elgondolás uralkodik a kiadói elvek között, hogy előbb legyen meg a kiadásokra fordítandó összeg, aztán kerül hozzá megfelelő kézirat is. Persze, ez így roppant sarkítottan fogalmazódik meg, viszont az 1992-es év hosszas gazdasági jellegű vitái a szlovák kulturális minisztériummal mint legerősebb támogató szervvel mégis ilyen végkövetkeztetésekre bírták a Nap Kiadó felelőseit. A minisztériummal folytatott hercehurca lényege úgy foglalható össze - nem csekély mértékben jellemezve korunk, demokratizálódásaink buktatóit -, hogy abban az évben a könyvkiadás megkapta a támogatást a minisztérium nemzetiségi kultúrákat támogató alapjából, a lapnak megszaElőször volt a Nap. Emlékszünk még, rögtön a fordulat után az első merészhangú, alternatív, magát napilappá kinőni kívánó, de ez óhaját végül teljesíteni sohasem tudó sajtótermékre. Hangját sokan örömmel üdvözölték, volt, akit taszított olykor kemény szókimondása, volt, amikor talán nem mindenben ragadta meg a vélhető legszorosabb objektivitást, egy biztos, őszinte volt igazságaiban, igazságtalanságaiban egyaránt. vazott dotáció azonban a bürokrácia útvesztőiben bolyongott. Ami jószerivel megszűnéssel fenyegette a Napot. Természetes, hogy valamilyen áthidaló megoldással a lap megjelenésének folytonossága fölérendelődött a könyvkiadói szándékoknak. Még olyan áron is, hogy néhány csakugyan érdekes tervtől voltak kénytelenek elállni. Csak egyet említsünk közülük: egy Hašek-fikció, a derék katona szibériai tartózkodásának magyar fordítása maradt álom csupán. A könyvkiadás akkor került másodszor nehéz helyzetbe, amikor távozott éléről az egyetlen igazán szakmai gyakorlattal rendelkező munkatárs. Így történt, hogy Barak Lászlónak nem maradt más hátra, mint kitalálnia magát könyvkiadói felelősnek is. - Rendkívül hálátlan dolog ma könyvkiadással foglalkozni, főleg amiatt, hogy a pénzt kell elsősorban előteremteni. Végső soron nem választhatók ketté a kiadó gazdasági és szakmai kérdései. A legimpozánsabb tervek is dugába dőlnek, ha nincs miből megvalósítani őket. A mi '92-es tervünket is csak tavaly sikerült teljesítenünk. Nemrégen tárgyaltuk Pozsonyban az idei dotációk kérdését, s a Nap nem kapta meg a kért összeget. A vita persze nincs lezárva, tovább bombázzuk a minisztériumot. Ami a külföldi támogatásokat illeti, etikátlannak tartjuk a magyaroszági kormánytámogatás elosztási módszereit. Azt, hogy pályázatainkat a Madách kiadónak kell beadnunk, s az ő elbírálásuk dönt arról, fölterjesztik-e támogatásra egy-egy tervünket vagy sem. De ugyanígy háborognék, ha, mondjuk, a Csemadok kezelné ezeket a pályázatokat, hiszen ez olyan, mintha politikai pártok dolgául adták volna bizonyos pénzek szétosztásának jogát. A Szlovákiában jelenleg magyar könyvkiadással foglalkozó tíz-tizenkét kiadó szakembereiből összeálló csúcsszerv védhetné a kiadói tisztességet, e szakmai szövetségnek a megalakulása folyamatban is van. Barak László szerint azonban egyedül akkor van értelme, ha kiolvasható belőle, hogy gyakorlati haszonnal jár. - Olyan szervnek kéne lennie, amely legitim, s amely a külföldi partner számára is eljgadható. Valamivel húsz álatt van az eddig megjelent könyvek száma. Külsejüket nézve inkább igényteleneknek mondhatók, s a főszerkesztő meg is erősíti minősítésemet, szándékosan nem a csomagolásra pazarolják a pénzt. A legfrissebb kötet például bérmunka, két egészen fiatal költő és két prózaíró magánkiadása ez a vékonyka kötet, amelynek szerzőit egyetlen dolog minősíti Grendel Lajos szerint: van íráskészségük és tehetségük. A Nap Kiadó profilját keresve teljesen egyértelmű a célkitűzés: az új és a kortárs szlovákiai magyar irodalom fölkarolása. Legtöbb könyvük igazolja ezt, a fiatal csillagász, a filozófus, a költő, a néprajzos kötete. Erről beszél a Lilium Aurum kiadóval közösen gondozott, kétkötetes fiatalok antológiája, egyikben, a Nyugtalan indákban természetesen a költők, köztük is azok a már folyóiratokból, esetenként önálló, olykor több kötetből is ismertek, akik közül véletlenszerűen sorolhatunk föl néhány nevet, Zalaba, A. Szabó, Bolemant, Z. Németh, Csehy, Szászi, míg a prózaszerzők antológiája hasonló kvalitásokat mutat, ők is már önálló kötetekben jelentkeznek pán annyit vállal, hogy pénzt szerez és kéziratokat jelentet meg. A reá háruló irodalomgondozói felelősségről beszélgetve a főszerkesztő elmondta, milyen érdemei voltak, személy szerint például a korábbi főszerkesztőnek, Balla Kálmánnak abban, hogy az utóbbi évek egyik legkiemelkedőbb próza-teljesítményét jószerivel kiimádkozta a szerzőből. Fülöp Antal Piszkos ember című regényéről van szó, amely számos elismerést aratott már, s amely a Kalligrammal közös kiadásban jelent meg. Az viszont már Barak László érdeme - no és azért ne becsüljük le a szerzőét sem -, hogy sikerült egy szemre is szép válogatást összeállítani Bereck József tizenkilenc régi és új írásából (Végső visszaszámlálás címmel), annak a szerzőnek az elbeszéléseiből, aki évek óta jobbára hallgat, s akinek ilyen kötete utoljára szlovák fordításban jelent meg, éppen tíz éve. Illik azonban a tervekről is szólni, ugyanis a kiadó másutt ugyancsak kéreget, például az Illyés Alapítványnál, tőle reméli támogatni azt a kétkötetes, hiánypótlónak számító irodalmi olvasókönyvet, amely a csehszlovákiai magyar irodalom telmind gyakrabban, itt együtt, Piknik a Szaharában címmel, és ilyen nevekkel, mint Czakó, Gyó'ry, Hajdú, Mórocz, N. Tóth. Egy könyvkiadó azonban nem csujes bemutatására vállalkozik, mindenekelőtt pedagógusok és diákok számára. - Annyiszor elhangzik, hogy már frázis, mekkora szerepet játszanak pedagógusaink a hazai kultúra ápolásában, a szlovákiai magyarság értékhordozójaként. Nem állítanám, hogy minden pedagógusra illenek ezek a szavak, de akad jónéhány, aki igenis keresi a módját, hogyan taníthatná meg a fiatalokat irodalmunk szeretetére, ismeretére. Ők sokat panaszkodnak, hogy nincs mihez nyúlni, s ezzel a mondhatni alternatív tankönyvvel sietünk segítségükre, amelyet kimondottan gyakorló pedagógus kolléga írt és állított össze, Kovács László személyében. Tizennyolctól kilencvenkettőig tárgyalja irodalmunkat, életrajzokkal szemelvényekkel, elemzésekkel. Kiemelném a két háború közti hazai magyar írókat, hiszen róluk, tőlük a legnehezebb tanítandó, tanulandó anyagokhoz hozzájutni. De gondoltunk a többi határon túli gyerekre is, ugyanis kiadunk egy szép kiállítású, kétszínű leporellót, amelyből ezer-ezer darabot ingyen megküldünk majd az erdélyi, újvidéki, kárpátaljai szövetségeknek, hogy osszák ki iskoláikban. Hasonló szerepet szánunk Monoszlóy Dezső gyermekverseinek, kötetét kitűnő képzőművészünk és illusztrátorunk, Németh Ilona díszíti majd a maga sajátos módján. Még egy kiadványra leszünk majd büszkék, az Európai toloncházra, amely egy sajátos megfogalmazású publicisztikai munkásság gyűjteményes kiadása lesz idén. Keszeli Ferenc 1989-től figyeli kulturális és politikai életünket, az ő írásai egyfajta tükröt állítottak az elmúlt esztendőkben tanúsított magatartásunk elé. Tanulságos lesz együtt olvasni őket. Ilyen hát egy kiadó, amelyet egy költő vezet, egy költő, aki verset nem ír. Kisszámú csapatában bízik, műszaki felszereltségükben, amelyet induláskor egyszeri segítségként ajánlott meg Soros György, a legendás mecénás. Azóta viszont olykor keservesen tanulja a lap- és könyvkiadás labirintusában járkálást, azóta nem ír verset, mert ő egyszerre mindig csak egyműfajú, s mostani műfaja - eltekintve heti lapjegyzetétől - a Kiadó. Őszintesége változatlan, szókimondása nem kíméli az elkótyavetyélt külföldi támogatások sorsát és felelőseit sem. Vajon jogos-e szemére vetni, hogy tervei nem nagyratörőek, csak realisták és tisztességes úton járók közé vezérlik? Ha egy kiadó tíz könyve közül kettő kitűnő, kettő hasznos, három szolgálat, nem szégyen, ha a maradék három haszonszerzésre való. Soha jobb kívánságot egy könyvkiadónak, mint hogy ilyen arányokban és irányokban haladjon. BROGYÁNYI JUDIT TIPIZÁLT ZSÚFOLTSÁG Füleken nem szabad óvodát bezárni Mint arról annak idején röviden beszámoltunk, a losonci tanfelügyelői központ munkatársai a füleki Virág utcai óvodában is érdeklődtek arról, kik terjesztették a Losonc, Fülek és Vidéke alapítvány felhívását, néhány napra rá pedig más ügyben megbeszélésre hívták a pedagógusokat. - A pénzügyi gondokat ismertették velünk tájékoztatott Bodzási Éva, a füleki Virág utcai óvoda igazgatónője. - Elmondták, előreláthatólag egy integrációs folyamat indul meg a járásban, az óvodák összevonása után felszabadult óvónőket pedig elbocsátják. A megbeszélésen részt vevő óvónők mindannyian úgy értelmezték az elmondottakat, hogy a megszüntetésnél a nem „tipizált" óvodákat helyezik előtérbe, tehát a kimondottan óvodának épült intézmények maradnak meg. A pedagógusok esetében nem veszik figyelembe, eddig ki, milyen munkát végzett. Mivel a jellemzés pontosan ráillett a mi óvodánkra, értesítettük a szülőket az esetleges megszűnésről. Az óvoda színvonala a városon kívül is ismert, több szülő vidékről hordja oda gyermekét. Ez az óvoda mellesleg a Losonci Pedagógiai Szakközépiskola egyik gyakorló óvodája is, ahová hetente háromszor jár két-három csoport gyakorlatra. Az óvoda a külvárosban van, az épülete nem „tipizált", hanem emeletes lakóház nagy udvarral. Messze esik a belvárostól, mégis sokan járatják oda gyermeküket a városközpontból. - Fülek város önkormányzata a minap megkapta a losonci tanügyi hivatal állásfoglalását a város egyik óvodájával kapcsolatosan mondta Zupkó Mária, a városi képviselő-tcstület tagja, akinek gyermeke szintén a Virág utcai óvodába jár. - Ebben közölték, hogy mivel az egyik óvoda - megjegyzem, nem a Virág utcairól volt benne szó - nem a tanügyi hivatal tulajdona, nem szándékoznak azt tovább üzemeltetni. Az önkormányzat hosszú vita után úgy döntött, hogy Füleken nem szabad óvodát bezárni. Kasza Tibor polgármester ígéretet tett arra, hogy a lehetőségek szerint minél előbb kifizetik az épületért járó 2 millió koronát egykori tulajdonosának, hogy a városé legyen. (Jelenleg még közös az épület, egyik része a volt Kovosmalt tulajdona.) Látogatásom napján, március 11-én körlevelet kaptak a Virág utcai óvodába, amelyben a járási tanügyi hivatal vezetője arra kéri az intézmények dolgozóit, hogy javaslataikkal, ötleteikkel járuljanak hozzá a tanügy kedvezőtlen anyagi helyzetének a megoldásához. A körlevélből egyértelműen kitűnik, hogy a hivatal súlyos anyagi gondokkal küzd. Néhány nap múlva tanácskozásra hívták össze az óvodaigazgatókat. Ami a tanügyi hivatalnak az óvodák integrációjára kidolgozott tervezetét illeti, ha belegondolunk, valóban beleillenek az úgynevezett tipizált óvodák, amelyekben összezsúfolhatok a gyerekek. Mert ez a körlevél többek között arról is szól, hogy emelik az egy osztályra eső létszámot, az egy szakácsnőre eső kosztost. De vajon hogyan vélekedik a szakember, Kamenský Katalin, a Losonci Pedagógiai Szakközépiskola tanára a nagytermes, tipizált óvodákról? - Amíg csordaszellemben neveltük a gyermekeket, addig jók voltak ezek az épületek - mondta. - Egyszerűen nem vettük figyelembe a gyerek személyiségét. Azt a gyereket, aki más volt, mint a többi, rossz, rendetlen gyereknek könyvelték el. Az volt az ideális, az volt a tökéletes, aki nem szólt, aki nem kérdezett, aki nem csinált semmit. Ezek az óvodák olyan céllal épültek, hogy áttekintés legyen a gyerekekről, ellenőrizhetőek, fegyelmezhetőek legyenek, de közben elveszelt az egyéniségük. De az olyan óvodákban, mint többek között a Virág utcai is, ott van sarok, ahová elbújhat, van óvónő, akinek az ölébe ülhet a gyerek. A tipizált óvoda egy öröklött rossz, amit most próbálnak kihasználni. Megjegyzem, jártam már gyermekközpontúvá alakított tipizált óvodában is. A Virág utcai óvoda ez évi költségvetése 51 ezer korona, de ha netán a tanügyi hivatal emiatt szándékozna bezárni az óvodát, a Losonc, Fülek és Vidéke Alapítvány kuratóriumának az elnöke ígéretet tett, hogy hajlandó az összeget kifizetni. Az alapítványon kívül (VÚB Lučenec, expozitúra Fiľakovo 71439-352/0200) az óvoda alkalmazottai bankszámlát nyitottak, amelyre két nap alatt 14 ezer korona gyűlt össze az óvoda megmentésére. - Nagyon sajnálnánk, ha bezárnák a Virág utcai óvodát - mondotta Czikő Sándor, az egyik apuka - mert szívesen adják ide a szülők gyermekeiket. Amit tudunk, megteszünk érte. Számomra érthetetlen az egész... FARKAS OTTÓ