Új Szó, 1994. március (47. évfolyam, 49-75. szám)

1994-03-16 / 62. szám, szerda

1994. MÁRCIUS 16. ÚJ SZÓ* HAZAI KÖRKÉP 4 PÁRTOK SAJTÓTÁJÉKOZTATÓI (Üj Szó tudósítások) Az EGYÜTTÉLÉS képviselői szerint a parlamenti válság megoldódott, de már hamarabb is megoldódhatott volna, ha azt a Demokratikus Baloldal Pártja nem késlelteti. Ezt Duka Zólyomi Árpád alelnök jelentette ki a mozgalom tegnapi sajtóértekezletén. Elmorrdta: most két lehetőség van, vagy szakemberkormányt, vagy széles koalíción alapuló kormányt hoznak létre. Ez utóbbi valószínűbb, de a kormány működése nem lesz problémamentes, hiszen sokféle irányzatot kell összehangolni és a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom is kemény ellenzéket képvisel majd. Duka Zólyomi azt is elmondta: a parlamenti magyar koalíció az ellenzéki pártokkal való megegyezés alapján támogatni fogja a szeptemberre-októberre előrehozott parlamenti választások kiírását. Harna István képviselő szerint az újjáalakuló parlamentben a magyar koalíció lesz a mérleg nyelve, s mindaddig hajlandó lesz együttműködni a koalíciós kormánnyal, amíg az nem hoz a magyar kisebbség számára hátrányos döntéseket. - A miniszterelnökjelölt személyével szemben nem volt kifogásunk - mondta a képviselő. - Roman Kováč a Demokratikus Baloldal Pártjának nem felelt meg. Abból a szempontból viszont, hogy Mečiar az összes minisztert és államtitkárt visszahívja, a kormány működésének folytonossága érdekében fontos, hogy olyan ember alakítson kormányt, aki részt vett az előző kormányban is. (gaál) A DEMOKRATIKUS BALOLDAL PÁRTJÁNAK tegnapi sajtóértekezletén az ideiglenes kormány felállításáról nem sok szó esett, mivel az újságírókat tájékoztató Pavol Kanis nem volt jelen ezeken a tárgyalásokon. Kanis rámutatott, fejlett demokráciákban a kormányalakítás hosszadalmas folyamat, mely több hetet is igénybe vesz. Szlovákiában azonban jelenleg más a gyakorlat, aminek oka a DBP alelnöke szerint az, hogy a Mečiar-kabinet pénteki hatállyal felmentette tisztségükből az államtitkárokat és a minisztériumi hivatalok vezetőit. Kanis úgy véli, ez azzal a veszéllyel jár, hogy több tárca működésképtelenné válik. A DBP alelnöke egy újságírói kérdés kapcsán elismerte; megtörténhet, hogy a szlovák parlament nem hagyja jóvá az idő előtti választások kiírását célzó alkotmánytörvény-módosítást, márpedig választások hiányában az ideiglenes kormány akár 1996-ig is hatalmon maradhat. A DBP azonban mindent megtesz az előrehozott választások megrendezéséért, mivel nem hiszi, hogy ez a kabinet hosszú távon stabil kormányként működhet. Kanis nem zárta ki, hogy a magyar pártok bizonyos esetekben megvonhatják támogatásukat az ideiglenes kabinettől, és blokkolhatják egyes törvények elfogadását. (horváth) Tisztázatlan kérdések AZ UKRÁN HAJÓ MÉG MINDIG A SARKANTYÚN Amint már arról lapunkban hírt adtunk, megkezdődött a bősi vízlépcső zsilipkamrájában szerencsétlenül járt ukrán hajó kiemelése. Három uszályból álló speciális ukrán mentőegység érkezett Bősre, amely a jelek szerint saját eszközeivel hozza ki a hajótestet a zsilipkamrából. Dömény Tamástól, a Dunaszerdahelyi Körzeti Környezetvédelmi Hivatal vezetőjétől a kiemelési munkálatok felől érdeklődtünk, s több információt, érdekes összefüggésekre utaló tényeket tudtunk meg tőle. A hajó kiemelésére németek, magyarok, osztrákok is felajánlották szolgálataikat az ukrán félnek. Ők mégis úgy döntöttek (feltehetően a nagy költségek miatt), maguk végzik el a zsilipkamra felszabadítását. Az első pillantásra bizalmat éppen nem keltő, műszaki tökélyre sem emlékeztető hajók, köztük egy hegesztőuszály, fogtak hozzá az eltávolítási munkákhoz. Az ukrán mentőegység műszaki elképzelései szerint egy hét idő szükséges, hogy a hajótestet a víz alatt meghegeszszék, előkészítsék a sarkantyúról történő leemelésre. Az ukrán mentőegység további öt napot kért arra, hogy a leemelt hajót a zsilipkamrából szerencsésen kihozzák. Ennek megoldására az ukrán elképzelés: az elsüllyesztett Zernogradot búvárok öt metszetben átkötik, s két-három méter magasba emelve a két uszály segítségével kihozzák a zsilipkamrából. Azután az alvízcsatomában - ahol már nem akadályozza a nemzetközi hajóforgalmat - felszínre emelik, s elvégzik a szükséges javításokat, hogy a hajót biztonságosan ukrajnai kikötőbe vontathassák. A baleset-elhárítási munkálatok kapcsán több összefüggésen érdemes elgondolkodni: a magasnak tűnő költségeken kívül nem volt-e más oka az ukrán félnek, hogy egyedül vállalkozzon a tolóhajó eltávolítására, amelyet a kapitányi irányítókabin kivételével szlovákiai búvárok nem kutattak át. Nincs kizárva, az ukránok a baleset okaira irányuló bizonyítékokat igyekeznek eltüntetni. A szerencsétlenség okát ugyanis mindmáig nem lehetett megállapítani. Lehetséges, hogy a Zernográd tolóhajó - amely valahol egy bolyát is leszakított és vonszolt magával - már korábban megsérült. Ha bebizonyosodna, hogy a baleset egyértelműen az ukrán hajó személyzetének hibájából következett be, akkor Ukrajnának kártérítést kellene fizetnie. Könnyen lehet, az anyagi következmények enyhítése a cél. Az sem zárható ki, hogy a hajó olyan terhet (is) szállított, amelyről a nyilvánosságnak nem szabad tudomást szereznie. A kiemelési munkálatoknak választ kell adniuk arra, hogyan sülylyedhetett el ez a hajó, a legénység miért nem védekezett a hajótestben lévő úgynevezett kutak működésbe hozatalával. Ha a hajótest alapos átvizsgálásakor meg is találnák a hiányzó hajónaplót, az aligha lesz hasznavehető. Csakis a hajótest műszaki állapota adhat választ, mi is történt valójában február 11-én nulla óra negyven perckor a jobboldali zsilipkamrában. Ennek felderítésére a vizsgálatot vezető dunaszerdahelyi járási rendőrparancsnok megegyezett az ukránokkal, hogy az első lemerülések alkalmával szlovákiai búvárokkal együtt kutatják át a hajót, s ellenőrzik kívülről, belülről. A vízgazdálkodási szervektől a hajó eltávolítására az ukránok március 15-ig kaptak határidőt. Ezt az időpontot nem sikerült betartani, így marad annak reménye, hogy a hajó kiszabadításakor nem sérül meg a zsilipkamra, és semmilyen környezetszennyeződésre vagy egyéb károsodásra nem kerül sor. (mázsár) A SZLOVÁK MEZŐGAZDASÁGI TŐZSDE ÁRFOLYAMAI A március 19-ei tőzsdenap Termék új árfolyam régi árfolyam index (%) Takarmánybúza 3532,13 3562,66 99,14 Kenyérgabona 4141,02 4358,94 95,00 Rozs 3833,80 3345,00 114,61 Takarmányárpa 3280,51 3370,37 97,33 Takarmánykukorica 3786,74 3811,30 99,36 Takarmányborsó 4632,79 4500,00 102,95 Vágómarha (élősúlyban) 32,00 — 0,00 Vágósertés (élősúlyban) 31,00 31,00 100,00 (Áz árfolyamok Sk/t-ban vagy Sk/kg-ban értendők.) Az elnöki palota előtti események az ügyész szemével A városháza előtt lezajlott hétfői demonstráció, illetve néhány újságíró inzultálása nagy visszhangot váltott ki a tömegtájékoztatási eszközökben. Vajon hogy ítéli meg a forró helyzetet dr. Róbert Cére , városi ügyész, aki ráadásul a történteket irodájának ablakából nézhette végig. Mindenekelőtt hangsúlyozni szeretném, hogy az ügyészség önálló, független és apolitikus szerv. Számunkra az érvényes törvények betartása szentírás, a politikai porondon lejátszódó események az ügyészséget nem érintik. Az elnöki palota előtt összegyűlt tömeg egy része, mint ismeretes, nemtetszését fejezte ki a közelmúlt politikai eseményeivel, egy másik csoport ellenkező véleményen volt. Tudni kell, hogy amíg a tüntetők nem lépnek túl egy megengedett határt, például nem zúzzák be a kirakatokat, törik a parkoló autókat, és mondjuk csak énekelnek, különböző jelszavakat skandálnak, tettüket csak szabálysértésként lehet kvalifikálni. A rendőrök ilyenkor figyelik a fejleményeket, figyelmeztetik a rendbontókat, de amíg okvetlenül nem muszáj, nem lépnek közbe, hogy ne eszkalálják a kialakult helyzetet. Ha viszont a szituáció veszélyessé válik, közbe kell lépniük. Dolgozószobámból figyeltem, amint Žitný úr fényképezte a tüntetőket, olykor egész közelről, így nem csoda, hogy konfliktusba került egy nagyobb csoporttal. Az közrefogta az újságírót. Láttam, hogy öklök emelkednek a magasba. Ekkor a rendőrök, - öten maximum hatan lehettek, — közbe léptek és Žitnýt autójukba menekítették. • A Radiožurnál szerkesztőnője, Anna Sámelová viszont azt állítja, hogy a rendőr, akihez segítségért folyamodott, így utasította el: Én nem is vagyok jelen. -Erről az esetről a rádióból, illetve a tévéből értesültem. Az ügyben mindjárt interpelláltam a városi rendőrparancsnoknál, aki kivizsgálja az ügyet és meghallgatja a sérültet is. Látásból ismerem a Rádiožurnál szerkesztőnőjét, de őt nem láttam a téren. Lehet, hogy azok között mozgott, akik megpróbálták Žitný urat védeni. Megmondom őszintén, nem tartom túl valószínűnek, hogy egy rendőr az állított módon válaszoljon és megtagadja a segítségnyújtást. Nem kizárt, hogy ő is Žitnývel volt elfoglalva, azért mondhatta, hogy pillanatnyilag nincs jelen. • Néhány nappal korábban a parlamentet elhagyó két magyar képviselő, Bugár Béla és Csáky Pál is védelemre szorult, ám a jelenlevő ügyeletes egyenruhástól valami ilyen választ kaptak: hogy közbeléphessünk, az kellene, hogy legalább százan legyünk. -A rendőri testületről szóló törvényben többek között az áll, ha a rendőr úgy ítéli meg a helyzetet, hogy önerőből képtelen sikeresen fellépni, eltekinthet ettől. Csak akkor kell - még élete kockáztatása árán is — védelmet nyújtani a túlerővel szemben, ha a veszélyeztetett személyek élete forog kockán. (ordódy) * * * Régen rossz, ha egy ügyész nem az áldozatok mellett áll ki, hanem azokat a rendőröket veszi védelmébe, akik közömbösségükkel, tétlenségükkel hozzájárultak, lehetővé tették, hogy parlamenti képviselőket támadjon, újságírókat összerugdosson a DSZM vezetői által hónapok óta heccelt csőcselék. Vétkesek közt cinkos, aki néma, mondta volt Babits Mihály az írástudók felelősségéről. Hogyan lehet minősíteni viszont azt az ügyészt, aki a törvénybe belemagyarázza még azt is, amit a törvény nem tartalmaz, aki azt állítja, hogy a túlerővel szemben a rendőr igazából nem is köteles fellépni, hacsak nem életveszélyről van szó? Apropó, honnan tudhatja az ügyész, és honnan tudhatja a tétlen rendőr, hogy a képviselőket, újságírókat gyalázó és rohamozó tömegben nem akad például legalább egy olyan őrült, mint aki Szeles Mónikát hátba döfte egy konyhakéssel! FEKETE MARIAN AHOGY ÉN LÁTOM Sok minden elmondható 'Vladimír Mečiar most kormányra kerülő ellenzékéről, azt azonban még a legmegátalkodottabb szlovák nacionalista sem állíthatja, sem a demokratikus baloldalról, sem a kereszténydemokratákról, sem a közelmúltban alakult kisebb politikai formációkról, hogy pártvezetőik, rokonszenvező újságíróik, mezei propagandistáik megerőltették volna magukat a dél-szlovákiai magyarokkal, illetve a Magyarországgal kapcsolatos híresztelések tárgyilagos elemzésében. Ehhez persze, politikai bátorságra lett volna szükség. A mi szempontunkból az (is) most a kérdések kérdése, hogy megváltozik-e e téren a helyzet azt követően, hogy kormányzó erővé alakult át az ellenzék. A szlovákiai magyarság nagypolitika iránt érdeklődő részének zöme realista, így, igaz, nem túlságosan lelkesedve, de napirendre tér afölött, hogy a Mečiart viszonylag csekély többséggel megbuktató parlamenti erők közül éppen a két magyar pártot nem vonták be a kormányzásba. A fő feladat most a diktatúra veszélyének elhárítása, így - olvashatjuk sorok között az indoklást - célszerű, ha a magyar politikusok kormánybeli jelenlétével nem adunk ütőkártyát az idegengyűlöletre hajlamos primitívek kezébe. Meglehetősen faramuci ez az érvelés, egy „bejáratott" parlamenti demokrácia gyakorlatában mindenki elfogadhatatlannak tekintené. De hát istenem, hol vagyunk mi még attól, hogy demokráciánkat „bejáratottnak" misősíthessük. Most mindenki arra hivatkozik az új kormányhoz közelállók közül, hogy kevés az idő. Hogy még akkor is kevés, ha netán 1996 júniusáig tartana a kormány megbízatása, és még kevesebb, ha már valamelyik őszi hónapban voksolnunk kell. így a végrehajtó hatalomnak csak a legfontosabb teendőkre lesz módja összpontosítani: a Mečiar-kormány baklövései miatt elkerülhetetlen népszerűtlen intézkedések szociális következményeinek elviselhetővé tételére, a külpoBátrabb lesz az új kormány? litikában gondot okozó olvashatatlan és kétértelmű gesztusok egyértelműsítésére, a privatizálás beindítására és botránymentesítésére stb. Figyelembe véve Szlovákia geopolitikai helyzetét és belpolitikai érdekeit, a dél-szlovákiai magyarokkal és Magyarországgal kapcsolatos politikai mendemondák hitelességének vizsgálata, kormánytényezők általi megválaszolása szintén a legfontosabb teendők közé kellene hogy tartozzék. Ugyanis 1989 ősze óta - amikor a magyar veszélyről szóló híresztelések még többé-kevésbé csak a politikai folklór kategóriájába tartoztak - odáig fajult a helyzet, hogy az utóbbi két esztendőben a kisebbségi magyarok és a Magyarország részéről leselkedő „veszélyt" már-már hivatalosan is beemelték a kormánypolitikába. És ami még ennél is rosszabb, a szlovák ellenzéki pártok sem bizonyultak képesnek lemondani az ennek alapján kínálkozó politikai profitról. Naiv dolog lenne most azt követelni a kormánytól, hogy hozzon határozatot az összes itteni magyar szlovákállam-építő angyallá nyilvánításáról. Az viszont fölöttébb hasznos lenne, és megvalósítható is, ha gesztusként alaposan megvizsgálná, mennyire veszélyezteti és egyáltalán veszélyezteti-e az önálló Szlovákia területi épségét, a Dél-Szlovákiában élő szlovákok nemzeti önazonosságát a magyar etnikum jelenléte. És ha erről, az ilyen konkrét vizsgálatok eredményeiről elfogultság nélkül véleményt nyilvánítanának a most hatalomra került politikusok. Akik nem minden büszkeség nélkül állítják, hogy intellektuális szempontból is, a politikai kultúra szempontjából pedig különösképpen különbek a néhány napja eltávolított garnitúra tagjainál. A diplomatáknak és a védelmi szakembereknek is számos eszköz áll rendelkezésére ahhoz, hogy a Magyarország részéről leselkedő „veszélyt" is valósan értékeljék. Természetesen a szlovák nyilvánosság előtt is. Ez lehetne az első lépés a szlovák-magyar kiegyezés felé vezető úton. Nincs kizárva, hogy viszonylag rövid idő alatt élét venné még a mind a szlovák, mind a magyar részről megnyilvánuló szélsőségeknek is. Kétségtelen, hogy ennek végrehajtásához valóban nem csekély politikai bátorságra van szükség a mai Szlovákiában. Az eddigi kormány csak a kútmérgezésben tanúsított nem mindennapi merészséget. Az eddigi ellenzék pedig e vonatkozásban nem mondott „nem"-et a sátánnak. TÓTH MIHÁLY