Új Szó, 1994. február (47. évfolyam, 25-48. szám)

1994-02-11 / 34. szám, péntek

1994. FEBRUÁR 11. OLVASÓINK OLDALA Nevelni nehéz Ismerősömnek, aki jól keres, egy lánya van. Középiskolába jár. Nem a legjobb tanuló, de nem is a legrosszabb. Miniszoknyában jár. Jó alakja van, csinos és na­ponta beül a kávéházba. Persze tanítás után. Cigarettázik és teá­zik. - Tudja - mondogatja az apja, - én csóró kölyök voltam, ezért mindenemet a kislányra áldozom. Ez valóban szép tőle. De...! S itt jön a bökkenő. A gyerekek napjainkban valóban mindent megkapnak. Az óvodásnak kar­órája van, a tizenévesnek pedig már kész a hozománya. Alapjá­ban szép dolgok ezek, csak­hogy... Tapasztalatból tudom, hogy nagyon sok szülő panasz­kodik fiára, lányára. De fel kell tennünk a kérdést, vajon nem a szülői nevelésben van-e a hi­ba? Vajon nem nevelték-e rosz­szul gyermeküket már óvodás vagy iskolás korában? S ha már itt tartunk, nem ártana néha szü­lői szeretetünket is felülvizsgál­ni, hiszen a sok esetben túlzásba vitt, korlátlan ajándékozási ro­hamainknak előbb-utóbb maga a gyerek látja kárát! MOLNÁR FERENC Dunaszerdahely lŰJgZŐs. Magánvélemény Vitatható egyenlőségjel Vannak a világban nemzeti ki­sebbségek, amelyek saját akara­tuk, vagy akárcsak megkérdezé­sük nélkül kerültek kisebbségi sorba. Generációk élték le életü­ket úgy, hogy a határ többször is átvonult fölöttük. Hol az egyik országhoz, hol a másikhoz tar­toztak. Ugyanakkor vannak és a távolabbi múltban is voltak egyének és családok, akik a jobb megélhetés reményében hagy­ták el szülőföldjüket és teleped­tek le távolabbi vagy közelebbi országokban. Ezek az emberek számolhattak azzal,, hogy a befo­gadó ország vagy vidék közössé­ge más nyelvet beszél, más a kultúrája, esetleg a vallása is. Mindennek tudatában számíta­niuk kellett arra, hogy gyerme­keik idegen nyelvű iskolában fognak tanulni és a templomban a pap nem szól majd hozzájuk az anyanyelvükön. Önként vállal­ták ezeket a hátrányos körülmé­nyeket a jobb kereseti lehetőség vagy a jobban termő föld tulaj­donának reményében. A világ különböző tájain sok­felé élnek szórványosan, vagy Petőfi Sándor is meglátogatta 150 éves a losonci óvoda idővel nagyobb közösséget al­kotva - mai szóval élve — gazda­sági emigránsok és ezek utódai. Ilyenek többek között a német­országi törökök is, akik ma már népes közösséget alkotnak és so­kan közülük a hajdani vendég­munkások gyermekeiként Né­metországban születtek. Ma vi­szont a német államtól helyen­ként török iskolák létesítését és fenntartását kérik. Igényük jo­gosságát nem szándékozom vi­tatni, csupán elgondolkoztató példaként említem. Bizonyára sokak számára is­merős az idézet, mely szerint „szívet cseréljen az, ki hazát cserél". Kétségtelen, hogy lét­fontosságú döntéseknél mérle­gelni kell azokat a hátrányokat is, amelyeket a bizonyos szem­pontból nagy előnyökkel ke­csegtető helyzet magával hoz. Márpedig a kivándorlás, áttele­pülés, disszidálás szinte tör­vényszerű velejárója az, hogy a nemzeti, vallási hovatartozás megtartása, a születendő gyer­mek anyanyelvének megőrzése kizárólag a hazáját elhagyó egyén akaratától függ. Az asszi­miláció veszélye ugyanis minden kisebbségre leselkedik, de lénye­gesen nagyobb az önként kiván­dorlók esetében. Ezeket a körülményeket egybevetve érthetetlen számom­ra, amikor az utóbbi csoporthoz tartozók negyedik, ötödik gene­rációs, vagy még távolabbi le­származottai, akik közül sokan sajnálatos módon — de elsősor­ban azért, mert elődeik ezt nem látták szükségesnek - már nem is beszélik őseik nyelvét, azonos jogokat követelnek most azok­kal, akik kompakt egységben él­nek, s csupán tőlük függetlenül hozott egyezmények révén vál­tak kisebbséggé. Úgy érzem, hogy a két külön­böző eredetű kisebbség helyzete közé rövid időn belül nem lehet egyenlőségjelet helyezni. Bár nem vitatom, az emberi jogok lehetővé teszik az egyén számá­ra, hogy rádöbbenve ősei nem­zeti vagy faji hovatartozására, egyik napról a másikra megvál­toztathassa nemzetiségét. LŐRINCZ KATÓ Pozsony ALAPOS GYANÚ -Nagyon nem tetszik nekem ez a pasas, már tíz perce elégedetten mosolyog! Lehoczki István rajza Nem köthetünk kompromisszumot (Süketek párbeszéde, Új Szó, 1994, 2. 1.) A cikk hátterében egyértelműen az olvasók félrevezetésének szán­déka áll. Személy szerint meghitt ismerője és csodálója vagyok a Dunának. Ezért az a véleményem, hogy a Dunával kapcsolatban mi nem köthetünk kompromisszumot. Ezenkívül a szlovák betonlobbi már számtalanszor bizonyította cinizmusát a Duna és a magyarság kérdéseiben. Nekem az a véleményem, hogy a Duna problémájának megoldása ma már csak többéves folyamatként képzelhető el, amelynek az esetleges hágai döntés csupán egyik eleme lehet. FEHÉR ISTVÁN Léva A diszkóban fényképezni tilos A losonci Kaszinó és a keretében működő műkedvelő egyesületek a múlt század derekán Kubinyi Ferencné vezetésével, színielő­adások és táncvigalmak rende­zésével 18 000 pengő forintot gyűjtöttek össze egy kisdedóvó alapítására. 1844. február 18-án meg is nyílt a Bég utcai Szilassy­házban. A megnyitó beszédet a nagy emberbarát, Pekár Lajos evangélikus lelkész, orvos mon­dotta. - Kisdedóvó-intézetet szándékozunk megnyitni, mely a szegény szülők kisdedét a gaz­dagéval egyaránt befogadja... Figyelemre méltassuk, tartsuk fenn, támogassuk, ápoljuk, segít­sük - jelentette ki többek kö­zött. Az intézet első vezetője Karádi Ignácz (író, később Kos­suth Lajos fiainak nevelője). Az óvodát 1845-ben Petőfi Sándor is meglátogatta. 1854-től a régi városháza kocsiszínjéből átala­kított helyiségben működött, Krajnák János vezetésével. 1864-től huszonkét évig Dapsy Kálmán volt a vezetője és az ország legjelentősebb tanintéze­Nem akarok vitába szállni a cikk írójával, csupán elmondani véle­ményemet. Már maga a befeje­zetlen cím A legnagyobb... tisz­teletlennek, gúnyosnak tűnik Széchenyi Istvánnal szemben, akit nem kisebb személyiség mint Kossuth Lajos nevezett a legnagyobb magyarnak, dacá­ra annak, hogy politikai ellenfe­lek voltak. Én nem tudok arról, hogy a szeptemberben felavatott Széchenyi-dombormű felborzol­ta volna Komárom polgárainak kedélyét. Az viszont vitatható, hogy Széchenyit semmi sem köti hozzánk. Eszerint a cikk érdem­tei közé tartozott, ő vezette be a Frőbel-féle óvodai rendszert, amely a játék fokozott szerepére épült. 1867-ben a város átvette az óvoda anyagi és erkölcsi tá­mogatását. Pokomy Sándor fő­bírósága idején felépült az Er­zsébet utcai óvoda. Az 1877-ben átadott épületben az óvodán kí­vül óvónői lakás is volt és játszó­tér is tartozott hozzá. 1895-től jogot kapott a segédóvónők és a menedékházi dajkák képzésé­re is. Két évvel később megnyílt a város második óvodája. Mind­két óvodát különböző felekeze­tű, magyar, szlovák és német gyerekek látogatták. Még any­nyit, hogy 1912-től az Erzsébet utcai óvodát Hermann Anna ve­zette, több mint 33 évig állt az intézmény élén. A losonci óvoda 150. évfordu­lója alkalmából emléktáblát lep­leznek le. JOZEF DRENKO Losonc telennek tartja Széchenyinek a Duna-szabályozásra vonatko­zó gondolatait. Vajon a cikkíró, aki gúnyos megjegyzéseket tesz a domborművei kapcsolatban, iniért tartja szerencsétlennek, hogy a Klapka Vigadó falára került? Lehet, ha nem oda te­szik, már tönkre is tette volna valaki. Abban a cikkírónak igaza van, hogy Cirillnek és Metódnak semmi kapcsolatuk nem volt Ko­márommal és a Dunával, viszont Széchenyinek a Dunával igen és Komárom Duna menti város, özv. PETŐCZ KÁLMÁNNÉ Komárom A helyi művelődési ház alkalma­zottai elpanaszolták, hogy az itt rendszeresen szervezett diszkók során micsoda vandál pusztítást rendeznek a fiatalok, s a javítási költségek még csak nem is fede­zik a diszkó szervezői által fize­tett bérleti díjat. A legközelebbi diszkón felvetettem a kérdést a szervezőknek, akik azt állítot­ták, hogy a duhajkodó fiatalok okozta károkat ők térítik meg. Egészen kellemesen elcseveg­tünk, de csak addig, amíg elő nem húztam a fényképezőgépet. A szervezők egyáltalán nem örültek, olyannyira nem, hogy egyikük keményen rászólt a biz­tonsági szolgálat feketeruhás tagjaira: - Vegyétek el tőle a filmet! Két markos fickó elkapott, s mire észbe kaptam, már el is vették a fényképezőgépet. Az eset több mint elgondol­kodtató. Túl azon, hogy a filmen olyan felvételek is voltak, ame­lyek pótolhatatlanok számomra, furcsának találom a biztonsági szolgálat tagjainak vak engedel­mességét. Vajon meddig mennek el a parancsok teljesítésében? Utólag nagyon örülök, hogy ilyen könnyen megúsztam. Jár­hattam volna úgy is, mint az a tizenéves cigánygyerek, akit a testőrök egyike hősies elszánt­sággal lerugdosott a lépcsőn. Mindezt bizonyára csakis és kizárólag a bent ülő, szórakozni vágyó közönség biztonsága ér­dekében! TÓTH FERENC Nagykapos TISZTELT SZERKESZTŐSÉG! ... A közelmúltban nótaszótól volt hangos a Tardoskeddi Sza­badidő Központ, ahol a helyi nyugdíjasklub teadélutánt ren­dezett tagjainak. A több mint kétszáz vendéget Vincze Károly, a klub elnöke és Kele Lajos pol­gármester köszöntötte. A jó han­gulathoz nagyban hozzájárult a Rozmaring asszonykórus, va­lamint a tombola, amelynek ér­tékes díjait a helyi vállalkozók és magánszemélyek ajánlották fe l BARA MIHÁLY Tardoskedd ... A közelmúltban arról írtak, hogy a párkányi gyermek­otthon lakóit több magánvállal­kozó és intézmény megajándé­kozta karácsony alkalmából. Tiszteletem fejezem ki a sok adakozónak. Én azonban a gyer­mekotthon kis lakóinak kezébe adtam volna az ajándékokat, mert félő, hogy így ők keveset kaptak meg azokból. Jó lenne, ha az ellenőrző szervek és az intézményt irányító felettes szervek nyomon követnék, va­jon eljutnak-e az ajándékok a gyerekekhez? S. BODA MÁRIA Párkány ... Február 4-i számukban olvastam Az állatoknak is joguk van élni - című cikket. Nagyon örültem, hogy végre nálunk is van egy szervezet, amely szót emel az állatok védelmében. Kü­lön öröm volt számomra, hogy erről kedvenc lapom, az Űj Szó is tájékoztatott. SZOB Y IRÉN Zseliz Ez lenne a cél? A jámbor olvasó nem érti, miért kell többet fizetnie megszokott kedvenc lapjáért, ha az olvasótá­bor egyre fogy. Ha kevesebb példányszámot továbbít a posta, miért drágább a szállítás? Ha köd van vagy erős fagy, mindjárt elakad a kézbesítés. Jutalmazni kell a hibás munkát? Netán az egyes lapok előfizetőinek kell viselniük a szállítási költsége­ket? Nekik kell megfizetniük azt a rengeteg eladatlan lapot, amely megtölti az újságárusbó­dékat? Bármilyen régen vagyunk új­ságolvasók, a mai állapotot ne­hezen értjük meg. Vissza kell fognunk testi és szellemi táplál­kozásunkat. Kinek jó, ha az or­szágban vézna és tudatlan töme­gek lézengnek? Vagy éppen ez a cél? Meg kell akadályozni, hogy a fránya újságírók mindent elpletykáljanak legfelsőbb veze­tőink hol gyermeteg, hol veszé­lyes szórakozásairól. Minek ér­tesüljön az istenadta nép, hogy az önálló köztársaságban ugyan­az a siralmas gazdasági helyzet uralkodik mint azelőtt. Újságí­rók nélkül is tapasztaljuk, hogy becsapnak bennünket az üzle­tekben. A saját bőrünkön érez­zük, hogy packáznak és labdáz­nak velünk a hivatalokban. GYŐRI SAROLTA Szepsi t íift.iKií lei elehl mtmdimhs Uij.uk ih/tclcthen urtás.njh io­vidttie leleutvtjttk nw<t í ae/e­tck wkivtHwgp cnltkcbcu t>l\ nokat f kú/tkíik. amctyeknek tartalma* <il wkes/tvwwk nem eil teljes mértekben egyet hwsomnh otvasomk bizalmat, <s ur/nfc Un jbhí fcn eleiket Hogyan alakul Háromszék népessége? Messziről, a távoli Romániából szeretnék számot adni arról, hányan is vagyunk, miről is árulkodnak a legutóbbi statisztikai adatok. Tehát: Kovászna megye 232 680 lakosának 75,2 százaléka magyar (1977-ben 78,4 százalék volt). A szomszédos Hargita megyében a népszámlálás előzetes adatai szerint 347 637-en élnek, ami 21 327­el több mint tizenöt éve. Ebből 84,6 százalék a magyar, az 1977 évi 85,1 százalékkal szemben. Ifj. PÉTER JÁNOS Kovászna ELLENTÉTES VÉLEMÉNYEK EGY DOMBORMŰRÖL

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents