Új Szó, 1994. február (47. évfolyam, 25-48. szám)

1994-02-09 / 32. szám, szerda

1994. FEBRUÁR 9. LÓ/SZÓL HÖLGYOLDAL Vallomás... .. Életem tragédiáját azért te­szem közzé, hogy mások is okuljanak belőle. Minden olyan véletlenül in­dult. Két éve, még középiskolás­ként megismerkedtem egy ren­des, csinos fiúval, szerelem első látásra. Jó tanuló voltam, a taná­raim és szüleim biztattak, tanul­jak tovább, de én nem akartam, mert a barátom sem készült főis­kolára. Egy maszeknál dolgoz­tam elárusítóként, a barátom a közeliüzemben. Rossz volt min­dennap korán kelni, a fizetés is kevés volt, morogtunk is miatta eleget. Szüleink azzal vigasztal­tak, hogy örüljünk, hogy van munkánk. Egyszer egy születésnapi bu­lin összeismerkedtünk egy srác­cal, aki Amerikában dolgozott. Mi kérdezősködtünk, ő sokat mesélt, s egyszer csak azon vet­tük észre magunkat, hogy egyre többet foglalkozunk a témával. Gyűjtöttük az információkat, ké­szültünk a nagy útra. Számoltuk, hogy mennyit fogunk keresni, talán még valamilyen főiskolát is elvégzünk, s hazajövünk gaz­dagon, diplomával a zsebünkbe, vagy ha jól fog menni, haza se jöVünk. Amikor szüleimmel kö­zöltük a tervünket, anyám sírt, könyörgött, apám kiabált, de minden hiába volt. Amikor egy szeptemberi na­pon a repülőn ültünk, boldogok voltunk, örültünk, hogy vége a „nyomornak", kint majd úri dol­gunk lesz. Egy nagy családnál babysitter voltam, a barátom ugyanabban a városban dolgozott szintén egy jómódú családnál, heti 120 dollá­rért, tehát tulajdonképpen csak zsebpénzért. Egy hároméves kislányra vi­gyáztam, míg a szülei dolgoz­tak. Éppen otthon voltam a kis­lánnyal, amikor váratlanul haza­jött az édesapja. Elkezdett ked­veskedni, udvarolni, s amikor visszautasítottam, goromba lett és erőszakos. Azt mondta, azért tartanak el és fizenek, hogy min­dig szolgáljam őket. Én termé­szetesen védekeztem, tiltakoz­tam a közeledése ellen, de erősebb volt, azt tett velem, amit akart. Megerőszakolt, s megfe­nyegetett, hogy ha elmondom a feleségének, ő elmondja a fiúm­nak, hogy a szeretője lettem. Összecsomagoltam és hazautaz­tam. A barátomnak csak annyit mondtam a telefonba, hogy erős honvágyam van. Ö még nem jött haza, mert nem tudja megvenni a repülőjegyet. Hát ez lett az én nagy ameri­kai álmomból. Azóta rettegés­ben és félelemben élek, nem tu­dok aludni, gyűlölöm a férfia­kat. Biztos, hogy soha az életben nem fogok férjhez menni. A szüleimen és a kezelőorvoso­mon (mert pszichiátriai kezelés­re szorultam) senki sem tudja betegségem okát. Bár sokszor úgy érzem, mindenki látja raj­tam. Kortársaim, ne kövessétek példámat! Én így akartam felnőtté válni. De milyen áron? Andrea, 18 éves, Komárom Az oldalt összeállította: KOVÁCS ILONA Álmodj karriert! A kép vonzó, imopozáns. Állni mosolyogva a csillogó üvegpol­cok, a márkás ajándéktárgyak előtt, kínálni őket gazdag kül­földieknek, ha pedig valamelyikük netán a ház különtermeire kíváncsi, hostessként körbevezetni az előkelőségeket, elmagya­rázva - természetesen az ő anyanyelvükön - az ódon épület történetének fényes pillanatait. Mindig mosoly és jókedv, ele­gancia, finom parfümök, báj, kecs, becs. Ilyenről álmodozni persze könnyű. Elég, ha csupán behuny­juk a szemünket, s máris fiatalok vagyunk, szépek, hosszúcombúak, pálmaderekúak. És ott csevegünk a fürkésző szempárok kereszttüzé­ben, naponta férfitekintetek tucat­jai előtt libegünk tova, és élet van, finom, diszkrét, elegáns. Álom... Van azonban egy valóság, amely ezt az álmot keményen visszarántja a földre. Persze sze­rencse is kell ahhoz, hogy az em­ber meginduljon egy karrierpálya felé, aztán kellenek adottságok, amelyekkel bizony nem mindenkit szerencséltettek meg külsőnket tervező felső erők. Alapvetően azonban mégis az elhatározás és a kemény munka az, amivel meg le­het közelíteni az álmok csillogó kertjét. Akiről mindez eszembe jutott, Serfőző Györgyi, a budapesti Gundel-étterem hostesse, a hu­szonhat esztendős hajadon, aki va­lóban úgy érzi, várnak még rá szép percek és tartalmas programok. Valahogy így indulnak pályák, ahogyan ő is startolt, egyszerűen, magától értetődően. - Újsághirdetésre jelentkeztem, úgy kerültem ide a céghez. Érettsé­givel és persze két világnyelv isme­retével. Az angol és a német mellett most foglalkozom az olasszal, de mást is csináltam közben, mégpe­dig elvégeztem az ICI aranykul­csos portásiskolát. - Ájszíáj? Ez valami nemzetközi dolog? - Igen, ezt ugyan Budapesten vé­geztem, de Párizsban és más kül­földi városokban vannak az úgyne­vezett testvériskolái, s aki ezt el­végzi, szállodaportásként bárhol elhelyezkedhet a világon, a diplo­máját mindenütt elfogadják. Györgyi egyelőre remekül érzi magát a helyén, ámde nagyon va­lószínűnek tartja, hogy ha eljön az ideje, nem fog bírni ellenállni egy esetleges külföldi állás csábításá­nak, akár átmeneti időre is. Másfél éve tartozik a Gundel­csapathoz, s aki most látja talá­nyos mosolyával a márkás borok, izgató fűszerek, Gundel-emblémás emléktárgyak és a sok gasztronó­miai csodával foglalkozó ide­gennyelvű könyv között, aligha sejti, hogy az ő szöszi fejecské­jébe sem magától repült bele az an­gol és a német nyelv megannyi szava, kompli­kált nyelvtani megoldása, s ő sem egyből tud­ta, hogyan kell fogadni azt a ­mondjuk - ame­rikai turistát, aki arra vágyik, hogy úgy érezze, most egy külön­leges helyen kü­lönleges bánás­módban részesül, s néhány rábe­szélő szó után úgy érzi, feltétle­nül szüksége van arra a marcipán­ból készült tortá­ra, amelyet a ház produkál elvitel­re is a nagyrabecsült vendégeknek. Apropó, torta! Erről jut eszem­be, vajon miféle véleménye lehet a cég alkalmazottjának az olyan hí­res-neves Gundel-étkekről? Arra gondoltam, hogy most majd hallok valamit mondjuk a palacsintakölte­ményekről, mert azért ugye, sze­retjük az édeset, mi nők, kortól függetlenül. A válasz azonban egé­szen meglepő volt. Kiderült ugyan­is, hogy Serfőző Györgyi nem is nagyon ismeri őket, utóvégre az üzemi konyhán kosztol. - Na és milyen? - faggattam fölcsillanó szemmel, mert hát ugyan már mi­lyen lehet Gundeléknél a menza?! - Meg lehet enni - szólt a lakoni­kus válasz. - Csak ennyi? - Csak ennyi. (brogyányi) Oláh Csaba felvétele R jó öreg barett A régi jó filc barettsapka előkerült a szekrények mélyéről, de régi formá­jában nemigen viselhetjük. Kis időráfordítással, ötlettel divatos fejfedőt készíthetünk belőle. A régi barettot felfrissítjük. Azzal kezdjük, hogy ki­mossuk. Ha piszkos, ha nem piszkos, vízbe mártjuk, és kinyújtjuk a kö­vetkezőképpen: nedvesen ráhúzzuk egy jókora lapos tányérra, és megszá­rítjuk. Azután hozzáláthatunk a variáláshoz. A sötét sapka az eredeti barett. Varrhatunk a szélére elütő színű műszőrmecsíkot vagy bársonyszalagot. Kockás anyagból is készülhet a toldás. A legyezőszerűen összehajtogatott, a kockás anyag egyik színével azonos anyagot díszgombbal vagy brossal erősíthetünk a szélére. „Kimere­vítve", mélyen a homlokba húzva matrózsapkát ka­punk. Ha bár­sonyból készült fodorral toldjuk meg, kész a rene­szánsz fejfedő. Prémszegéllyel vagy kötött szél­lel a régi barett megint más hatást kelt. A vállalkozóbb szellemű lányok­asszonyok bármi­lyen maradék anyagból is varr­hatnak a barett­sapka szabásmin­tája alapján új sapkát. (A KiZ nyomán: kop) Jó tudni • Mire jó a kiszáradt szempil­laspirál? A szemöldök formázá­sára. Fújjunk rá hajlakkot és vegyük kezelésbe a szemöldö­künket. Egész éjszaka szilárdan tartani fogja a formáját. • A festett szempillák többnyi­re csomósodnak, összeragad­nak. Ezen is segíthetünk: ne keresztben, hanem hosszában - merőlegesen - használjuk a spirált. M N L Öregedni — kellemesen Állítólag sok nőt gének védenek az öregedés ellen. Beth Israel, a bostoni kórház gerontológiai intézetének igazgatója nyilat­kozta egyszer: Szüntelenül azt reméljük, hogy felfedezzük azo­kat a géneket, amelyek a korral járó betegségeket váltják ki, és amelyek meghosszabbítják az életet. Az öregedési folyamatot azonban mi magunk is befolyá­solhatjuk, ha szem előtt tartjuk a következőket: Napfény: Az öregedésnek csaknem minden látható jelét a nap okozza. Dohányzás: Ez a rossz szo­kás a ludas a ráncképződésben, a különféle betegségek kialaku­lásában és a változás korának meggyorsításában. Alkohol: Tönkreteszi a bőrt. Súly: A túlsúly éppolyan veszélyes a szervezetre, mint a „csont és bőr". Mozgáshiány: A tétlenség rontja a metabolizmust, az ener­giafölösleg pedig az alakot. Lelki gyakorlatok. Az intel­lektuális tevékenység aktivizál­ja az agysejtek tevékenységét. A depresszió legjobban a 30-44 éveseket sújtja.Bár az öregedés rendkívül kellemetlen, fel kell magunkban tenni a kérdést: Mit teszek azért, hogy korom el­lenére jól érezzem magam? ŽM A sajt helyes tárolása A sajtot a vásárlás után azonnal csomagoljuk át alufóliába, és te­gyük a hűtőszekrénybe, mert bi­zonyos hőmérséklet alatt nem érik tovább, ez általában plusz 2-5 fok. Ezen a hőmérsékleten akár 2 hétig is eláll a sajt, legfel­jebb kibontva kissé erősebb lesz az illata. Az ömlesztett sajtok megkér­gesednek, ha levegőt kapnak, és ha nincsenek jól becsomagolva. Erre ügyeljünk, különösen, ha so­káig akarjuk eltartani. A reszelni való sajtot akár hó­napokig . is tarthatjuk a mélyhűtőben, mert felengedés után ugyan eltöredezik és mor­zsálódik, de reszelésre így is tö­kéletesen megfelel. A műanyag fóliás eredeti gyári csomagolású (légtelenített) sajtok akár tízszer olyan hosszú ideig is eltarthatók, mint a kézi csomago­lásúak. MN L SZÉPSÉGÁPOLÁS GYÓGYNÖVÉNYEKKEL Fehér fagyöngy Örökzöld, kb 60 centiméter ma­gas, élősködő bokor. Termése novembertől decemberig érik be. Dél- és Közép-Európában, valamint Ázsiában tű- és lomb­levelű fák törzsein, lombozatán élősködik. Kozmetikai célokra a fiatal, leveles, bogyós ágait kell gyűjteni, s lassan, 40 üC-on szárítani. A fagyöngyből nyert vizes oldat nagyon jó bőrnyug­tató, fertőtlenítő és gyulladás­gátló hatású. Gátolja a pórusok túlzott kitágulását, valamint a bőrsejtek elhalását. Nagyon ha­tásos korpásodás elleni hajöb­lítő készíthető belőle. Beke Tibor mérnök

Next

/
Thumbnails
Contents