Új Szó, 1994. február (47. évfolyam, 25-48. szám)

1994-02-07 / 30. szám, hétfő

3 KALEIDOSZKÓP ÚJ szól 1994. FEBRUÁR 7. SZEPSIBEN DARABOLJÁK AZ ÁGYÚKAT A bécsi hagyományos leszerelési szerződés értelmében a szlovák hadsereg is kénytelen megválni nehézfegyverzetének egy .részétől. A létszám feletti ágyúkat, tarackokat, rakétavetőket a szepsi katonai állami javítóműhelyben likvidálják. (A tankokat Trencsénben illetve Eperjesen szerelik szét.) A három szakaszra tervezett folyamatot a NATO-tagországok katonai szakértői és néhány semleges ország, például Dánia, Norvégia, Svájc, Luxemburg stb. magasrangú tisztjei rendszeresen ellenőrzik. A leg­utóbbi NATO-inspekcióra január közepén került sor. A szakemberek elégedetten távoztak az üzemből. Legközelebb - egy más összetételű bizottság - márciusban látogat a kelet-szlovákiai városba. A javítóüzem még a közelmúltban 350 helyi lakosnak nyújtott biztos megélhetést. Kato­nai szakembereknek éppúgy, mint a külön­böző mesterembereknek, hegesztőknek, la­katosoknak, gépkocsivezetőknek, és több tucat nőnek is, akik elsősorban a varrodá­ban tevékenykednek. Tehergépkocsik pla­tójára varrnak ponyvatetőket, sátrakat, kü­lönböző fegyverekre készítenek védőhuza­tot. Az üzem kapacitását annak idején a szö­vetségi köztársaság szükségleteire méretez­ték. Az ország, illetve a hadsereg kettéválá­sa után alaposan megcsappant a megrende­lések száma, így itt is elbocsátásokra került sor. Noha a kézifegyverek és a különböző ágyúrendszerek javítása terén monopol­helyzetben van a szepsi üzem, dolgozói nem szakadnak meg a munkában. A létszám feletti fegyverek megsemmisítése sem jelent számukra túl nagy feladatot, ráadásul az egész folyamat mindössze 40 hónapig tart. - A fegyverek megsemmisítésének első szakasza 1992 szeptemberétől 1993 októ­beréig tartott - tájékoztatott bennünket az üzem igazgatója, Imrich Halmi mérnök ez­redes. - A második szakasz 1993. november 16-án kezdődött. A befejező munkálatok a jövő esztendő novemberéig tartanak. Az első szakaszban még az egykori csehszlovák hadsereg ágyúrendszerének likvidálása is a mi feladatunk volt. Ez 476 darab ágyú, tarack és rakétavető harcképtelenné tételét jelentette. Egy 38/74 típusú ágyú gyártási költsége, - ahogy megtudtuk — több mint százezer korona. „Tönkretétele" sem éppen olcsó mulatság. Az említett összeg egy tizede. Az év végéig több mint 700 ilyen fegyvert semmisítenek meg. A számlát a honvédelmi minisztérium állja. A szétdarabolt ágyúcsövek és az egyéb megsemmisítésre váró fegyverrészek a ko­hókba vándorolnak. Az elektronikai alkat­részek, szivattyúk egy részét hasznosítani lehet, csakúgy, mint azokat a gumiabroncso­kat, melyeknek típusa egyezik a LIAZ és a TATRA gépkocsik kerékméreteivel. Aki azt képzeli, teljesen mindegy, hogy hogyan történik egy ágyú, vagy más tüzér­ségi fegyver likvidálása, téved. Nem elég mondjuk lefűrészelni az ágyúcsövet és ki­szerelni, működésképtelenné tenni az indító berendezést. Nemzetközi előírások szabják meg, hol, milyen hosszúságban és szögben stb. kell az említett munkákat elvégezni. Erre az ellenőrzést végző csoportok tagjai Az üzem igazgatója, Imrich Halmi ezredes gondosan ügyelnek. Egy-egy ilyen látogatás tehát nem formális. -A munkálatok első szakaszában hét NATO-küldöttség járt nálunk - magyarázza Imrich Halmi. - A felsorakoztatott fegyve­Felsorakoztak a megsemmisítésre váró ágyúk (Méry Gábor felvételei) teke t megszámoztuk, és a gyártási számaik alapján nyilvántartásba vettük. A követke­ző inspekció aztán leltárt vett ezekről a már „felszeletelt" fegyverekről, leellenőrizte számaikat, s miután mindent rendben talál­tak, aláírták a jegyzőkönyvet, és csak ez­után jöhettek az olvasztókemencék. - Előfordult már, hogy a bizottság tagjai kifogásoltak valamit? - Csaknem minden ellenőrzésnél vannak észrevételeik, módosító javaslataik, melye­ket akceptálnunk kell. Mondok egy példát. Amikor rakétavetőinket likvidáltuk, a vas­tagabb részeket hegesztővel vágtuk szét, a vékonyfalú csöveket pedig úgy akartuk megsemmisíteni, hogy földre téve őket tan­kokkal gázoltunk rajtuk keresztül. Termé­szetesen össze-vissza görbültek és ezzel használhatatlanná váltak. Az amerikai ins­pekció tagjai azonban nem értettek egyet módszerünkkel, és ragaszkodtak a szétdara­boláshoz. Nem maradt más hátra, a görbe, deformált csöveket is ketté kellett vágnunk. A fegyverek likvidációjára három mód van. Vagy szétszerelik és az előírásoknak megfelelően több részre vágják, esetleg - és ez a leggazdaságosabb, egyben legnehezebb megoldás -, eladják vagy múzeumokban, különböző történelmi helyeken kiállítási tárgyakká válnak. Néhány Szepsiben vesz­teglő ágyú valószínűleg Pozsony-Ligetfalu­ra kerül, ahol egy vállalkozó szabadtéri katonai skanzen felépítését tervezi. Gyűj­teményében repülőgépek, tankok, ágyúk, aknavetők, gépfegyverek lesznek. Gyer­meklátogatókban biztos nem lesz hiány. Befejezésül csak annyit: bárcsak megél­nénk, hogy unokáink nemzedéke ezeket a halálthordó acélszörnyetegeket csak ilyen helyeken láthatná. Tekintettel a világ dol­gainak alakulására, ez elérhetetlen álomnak tűnik. ORDÓDY VILMOS Szórakozásaink Kell az embernek, hogy időről időre jól kibeszélgesse magát, eldicseked­jen a hódításaival, közösen döntse el a barátnőjével, hogyan varrassa meg a cuki anyagot, amit jutányosán kéz alatt vett a szomszédasszonytól, aki­nek egyik rokona hozta Nyugatról. Valamikor voltak ilyen gondjaink. Olyankor az ember telefonált a ba­rátnőjének (ha volt telefonja), és sokat sejtetően búgta a kagylóba: okvetlenül beszélni akarok veled, de ez nem telefontéma. Az ember beült a barátnőjével egy kávéházba vagy cukrászdába, és habos tortába fojtotta a bánatát, vagy dupla adag fagyival felvértezve indult újabb csatákba. Később a fontos tárgyalásokat ugyancsak kávéházban bonyolította le az ember, vagy a cukrászdában, de a habos torta és fagyi helyett feketét szürcsölt - cukor nélkül. Ket­tőt is megivott, mert fáradtan és rohanva jött egy kis trécselésre, mert el kellett mondani, hogy baj van a családdal, a munkahellyel, az egész élettel, hogy .. .a világ, tök a tromf, hogy az életnek nevezett cirkusz nem szerez vidám pillanatokat. Idővel a kávéházi találkozások is elmaradtak. Kinek jut rá ideje, hogy órákig ücsörögjön egy ásványvíz mellett (mert a kávétól eltiltotta az orvosa), és hallgassa a másik nya­valygását. Maradt a telefon. Annyi kikapcso­lódás igazán megilleti az embert, hogy este kitárcsázza a barátnőjét és órákig szapulják féijüket, főnökü­ket, kollégáikat, szidják ezt a nyava­lyás életet, a politikát... De a telefonnal is vigyázni kellett. Füle nőtt neki és a nem telefontémá­kat az utcasarkon ácsorogva suttog­tuk el egymásnak, vigyázva, nehogy más is meghallja. Később bátran tárcsáztunk, bizto­sak lettünk benne, hogy közlendőn­ket csak a hívott fél hallja. Már csak arra ügyeltünk, hogy ne a híradó vagy a kerekasztal-beszélgetések, netán a helyszíni nagygyűlés-közve­títés idején alkalmatlankodjunk. Egy hete megjött a telefonszámla. Ezentúl már telefonos társasági életet sem élhetek. De miről is beszélgetnénk? A hó­dításoknak vége, új ruhát nern varra­tunk, cipőt nem vásárolunk, azzal meg a hívott fél is tisztában van, hogy lyukas garast se ér az egész... (kopasz) Úgy gondoljuk, a magyar iskolákba történő beiratko­zások alkalmából szólnunk kell Önökhöz, közölnünk kell néhány információt intézményünkről, az ipolysági Fegyverneki Ferenc Magyar Tanítási Nyelvű Egyházi Alapiskoláról. A magyar egyházi alapiskola 1992-ben alakult Ipolyságon 233 tanulóval és 10 osztállyal. Ma kétszázhatvanhatan tanulnak itt, tizenkét osztályban, s így ez a legnagyobb ilyen jellegű intézmény Szlová­kiában. Nevelési módszereink a keresztény-keresztyén er­kölcs hagyományaira épülnek. Mindemellett célunk a tudományos ismeretek elsajátíttatása, a keresztény kultúra megismertetése. Tanulóink mindazokon a tan­tárgyakon kívül, melyeket az állami iskolákban is oktatnak, heti két órában vallásoktatásban is részesül­nek. Ehhez megvannak a megfelelő segédeszközeink, s ezeket az órákat szakképzett teológusok tartják, nem délután, hanem az órarend keretén belül. Iskolánkban természetesen minden gyermeknek helye van, akit ide íratnak, a vallásos előélet nem feltétel. Iskolánknak egy nagyobb telken két épülete van a város központjában, közel az autóbuszpályaudvar­hoz. A gazdag történelmi múlttal rendelkező két épü­letben korszerűen felújított, meleg, világos és egészsé­ges klímájú tantermekben folyik az oktatás. A tanter­meken kívül az iskolának van könyvtára, műhelye, biológiai—kémiai laboratóriuma, kiállításokra alkalmas tágas előcsarnoka, madárháza, dísznövénygyűjtemé­nye, képzőművészeti szaktanterme, galériája és két iskolakápolnája. Tornatermünket most építjük át, s ter­vezzük egy nyelvi laboratórium, egy számítástechnikai terem és egy zenei szaktanterem kiépítését. A közeljö­vőben egyik épületünkben kap helyet a művészeti alapiskola zenei és képzőművészeti tagozata. Ha tehát gyermekeink ezt is látogatni akarják, nem kell messzire menniük. Az idegen nyelvek közül tanulóink a németet vagy az angolt tanulják kötelezően, de érdeklődés esetén Itt vagyunk... biztosítani tudjuk az olasz, a latin és a francia nyelv tanítását is. Az idegen nyelvoktatáshoz hazai, magyar­országi, angliai, amerikai és németországi tan­könyveink is vannak. Kísérletképp az idén a német nyelvet már a harmadik osztályban is bevezettük. Biztosítjuk a szlovák nyelvű társalgás lehetőségeit is. Egyébként minden tantárgyra van megfelelő szaktanárunk. Közülük többen egyetemi végzettséggel is rendelkeznek. Az iskolában működik a Cimbora Színjátszókör, az ötven tagú énekkar, az állattenyésztők és növényter­mesztők köre stb. Ebben az évben oktatjuk a balettot és a társastáncot is. Tanulóink részt vesznek a különféle versenyeken: matematikai, biológiai olimpián, egész­ségügyi-, rajz- és testnevelési versenyeken, vers- és prózamondó versenyen stb. Tavaly kéthetes úszótanfo­lyamon voltak Párkányban, s részt vettek honismereti kirándulásokon is. Ezek szervezéséhez, pontosabban az anyagi kiadások fedezéséhez nagyban hozzájárul az iskola Ipolyi Arnold Alapítványa. Az alapítvány a jövő­ben a rossz anyagi helyzetű tanulóknak külön segítséget nyújt, s támogatja a diákokat a tanulással összefüggő anyagi kiadások fedezésében. Az iskolának jó kapcsolata van a balassagyarmati Szent Imre Általános Iskolával és Gimnáziummal. A tanulók számára közös programokat, a pedagógusok­nak pedig módszertani napokat, előadásokat és szakmai értekezleteket szervezünk. Kedves Szülők! Manapság gyakran és megalapozottan hangoztatják, hogy a magyar nyelvű gyereknek magyar iskolában van a helye. Ehhez mi csak azt tennénk hozzá, hogy a keresztény szülőt nem éri veszteség, ha magyarsága mellé hitét is párosítja, s a magyar egyházi iskolát választja. Persze, ennek csak akkor van értelme, ha mindez belső erkölcsi parancsként, szükségletként jelentkezik. A rábeszélés, a mézes-mázos csalogatás és ígérgetés távol áll tőlünk. Az iméntieket is csupán a tájékoztatás kedvéért mondtuk el. Úgy gondoljuk, egy fiatal intézménynek ezt méginkább meg kell tennie. Elsősorban azért, hogy tudjanak róla, a valóságnak megfelelően tájékozódjanak, s hogy döntésükkor az általunk kínált lehetőségeket is számításba vehessék. A mérlegelés és döntés joga Önökre tartozik. Tisztelettel az iskola tantestülete nevében: DR. CSÁKY KÁROLY igazgató

Next

/
Thumbnails
Contents