Új Szó, 1994. február (47. évfolyam, 25-48. szám)

1994-02-25 / 46. szám, péntek

1994. FEBRUÁR 24. ÍŰJSZÓM PUBLICISZTIKA PÁRTOK SAJTÓTÁJÉKOZTATÓI (Új Szó-tudósítások) A KERESZ­TÉNYDEMOKRATA MOZ­GALOM vezetőL azt tartják: a Vladimír Mečiar által kezde­ményezett népszavazással volta­képpen a DSZM vezető szerepét kívánják deklarálni. Ivan Šimko alelnök kijelentet­te: az imperatív képviselői man­dátum bevezetése ellentétben áll a szlovák alkotmánnyal. Ugyan­is, a választásokon győztes párt döntene az ország sorsáról, nem pedig a képviselők. Ismertette Andreas Kh ólnak, az Európai Demokratikus Unió főtitkárának a szlovákiai népszavazással kap­csolatos álláspontját. Khol sze­rint az olyan referendum, amely a megválasztott képviselőknek a törvényhozásból történő kizá­rására irányul, a demokrácia szabályainak durva megsértése, s ez összeegyeztethetetlen a ET­tagsággal. František Mikloško frakcióve­zető csodálkozását fejezte ki, hogy Vladimir Mečiar Kínában olyan kijelentést tett, miszerint Szlovákia nem ismeri el Tajvant. Szerinte ilyen bejelentést vagy itthon, vagy az ENSZ-ben kel­lett volna tennie, de semmikép­pen sem Kínában. Felháborodá­sának adott hangot ama Mečiar­kijelentéssel kapcsolatban is, hogy Szlovákiának és Kínának hasonló az elképzelése az új vi­lágrendről. Mikuláš Dzurinda a kormány privatizációs gyakorlatára rea­gálva megjegyezte: a dunaszer­dahelyi húsipari vállalat 128 mil­lió koronát érő részvényeit a kormány 19 millióért adta el egy KIKA nevű cégnek, a 462 milliót érő nagyszombati vasúti javítóüzemet pedig mindössze 180 millióért adták el egy olyan társaságnak, melynek Eva Mori­cová a társtulajdonosa. A MAGYAR POLGÁRI PÁRT is demokráciaellenesnek tartja a kormánypárt által szervezett népszavazást. Petőcz Kálmán külügyi titkár szerint a petíciós kérdések tükrözik a jelenlegi szlovák politikai hatalom jelle­gét. Ján Slotának az SZNP elnö­kévé történő megválasztása kap­csán A. Nagy László elnök meg­jegyezte: Szlovákiában az a ve­szély fenyeget, hogy Zsirinovsz­kij politizálásához hasonló poli­tikai gyakorlat honosodik meg. A külföld úgy tekint majd Szlo­Vigyázat az ügyeskedőkre (Folytatás az 1. oldalról) pótlási kérvényt vásároltak, és most ily módon próbálnak megszabadulni a feleslegtől. Gyakran a CO-IM­PEX nevével is visszaélnek, azt állítva, hogy a mi megbízásunkból tartják az előadást. • Mit tanácsol ebben az esetben? - Szeretnénk mindenkit figyel­meztetni, hogy amennyiben embe­reink a három állandó irodánkon kívül tartanak előadást, akkor előtte a falu polgármesterének bemutatják cégünk írásbeli felhatalmazását. Aki nem így tesz, visszaél vállalkozá­sunk nevével. Tudomásunk van ar­ról is, hogy sokan irreális előnyöket ígérnek a kárpótlási jegyek fejében. Ilyennek ítélhetjük például a fél évre ötvenszázalékos kamatot ígérő ajánlatokat. Mindenképpen fontos, hogy a kárpótlási jegy tulajdonosa ennek tudatában legyen egy ilyen csábítónak tűnő szerződés aláírása előtt. Címek: CO-IMPEX Komárom, Palatinova 5, telefon: 0819/50 60; Rimaszombat, Hviezdoslavova 1; Királyhelmec, Kossutha Lajosa A/89, telefon: 0949/22 424. vákiára, mint egy nacionalizáló­dó országra, amely nem akar együttműködni szomszédaival. Az MPP ezt a veszélyt felismer­ve kérte fel a két magyar parla­menti pártot, hogy folytassanak tárgyalást a választási koalíció létrehozásáról. - Erre a szlová­kiai magyarság identitásának megőrzése érdekében van szük­ség - mondta az elnök, majd kérdésekre válaszolva megerősí­tette: egyetlen feltételük, az MPP identitása nem változhat. Elmarasztalóan vélekedett a szlovák és a magyar kormá­nyon kívüli parlamenti pártok­ról, amiért csak későn kezdtek intenzív tárgyalásokat egymás­sal. A. Nagy László feltételezi, hogy az ellenzéknek sikerül megállapodnia egy minimális programban, s márciusban visz­sza lehet hívni tisztségéből Vla­dimír Mečiart. (gágyor) A DEMOKRATÁK SZÖVETSÉ­GÉNEK véleménye szerint a DSZM népszavazás segítségé­vel kívánja áthidalni azt a belpo­litikai válságot, melyet saját hi­bájából idézett elő. Rudolf Fil­kus rámutatott, a DSZM tervez­te referendum alkotmányellenes kérdést is tartalmaz, melyet a demokrácia elleni támadásként értékelnek. A pártjukból kivált képviselők mandátumának meg­vonása után a kormánypárt már nem lenne érdekelt az idő előtti választások megrendezésében, hiszen a Slota-féle SZNP képvi­selőivel ismét alkotmányos többségre tenne szert, véleke­dett Rudolf Filkus, majd egy to­vábbi kérdés kapcsán az SZNP új elnökének személyét is érté­kelte. Slota fellépései nézete szerint ultraradikális megnyilvá­nulások, a szókincse pedig rend­kívül szegényes. Az ellenzéki pártok közti kapcsolattartásról beszámolva rámutatott arra, hogy a magyar pártokkal is meg­beszéléseket folytatnak. - Türel­mesnek kell lennünk, tárgyal­nunk kell velük is - jelentette ki, hozzátéve: már most egyértel­műen leszögezheti, hogy a ma­gyar pártok között differenciáló­dási folyamat zajlik. A kormánnyal szembeni bi­zalmatlanság kinyilvánítását Fil­kus szerint az ellenzéki pártok egyezségének kell megelőznie, amiről ezekben a napokban is tárgyalások folynak. Nem zárta ki a magyar pártokkal való együttműködés lehetőségét sem. Ugyanakkor hangsúlyozta, a széles koalíción alapuló új kor­mány, mely csupán az idő előtti választásokig működne, számos népszerűtlen intézkedésre kényszerülne. A NEMZETI DEMOKRATIKUS PÁRT előkészítő bizottsága teg­nap megtartotta első sajtóérte­kezletét. A testület célja, hogy az SZNP-ből kivált tagsági bá­zisra építve új politikai szubjek­tumot hozzon létre. Bár az új párt a politikai paletta közepén kíván elhelyezkedni, a klausi gazdaságpolitika folytatása mel­lett száll síkra. - A múltban alkalmazott sokkterápia jelentős problémákat okozott a lakosság­nak, ezeket azonban le kell küz­deni. Tudatosítani kell, hogy a régi rendszer gyakorlatához már nem lehet visszatérni — mondta Vladimír Miškovský képviselő, aki rámutatott arra is, hogy az új párt a jogállamiságra, a szabadpiacra, a szabad vállal­kozásokra, valamint a szlovák nemzet és az országban élő nem­zeti kisebbségek értékeire kíván építeni. Az SZNP-ből kivált po­litikai csoportosulás képviselői nem voltak elnézőek a kor­mánykoalíció tagjaival szemben. Miškovský szerint politikai de­magógok és sarlatánok vannak hatalmon Szlovákiában, minek nyomán felütötte fejét a nihiliz­mus. Erre nézete szerint jó példa a népszavazással kapcsolatos aláírásgyűjtés is. Milan Janičina parlamenti képviselő az SZNP­ből való kiválásukkal kapcsolat­ban elmondta, egy új totalitárius rendszer létrehozása ellen lázad­tak fel. Többek között azt kifogásol­ták, hogy az állami vagyont a koalíció hű vazallusai között osztják szét. Nem értünk egyet azzal, hogy a privatizáció a je­lenlegihez hasonló módon men­jen végbe. Az állami vagyon kiárusítása mélyen a valós ár alatt folyik - mondta Milan Jani­čina. A kormányon kívüli pártok együttműködésével kapcsolat­ban Miškovský rámutatott, hogy az ellenzéket nem lehet egész­ként kezelni, mivel a 14 magyar képviselő nem áll sem a kor­mány, sem a kormányon kívüli szlovák pártok oldalán. A ma­gyar képviselők olyan követelé­sekkel álltak elő, melyeket az ideiglenes kormány nem teljesít­hetne - tette hozzá. (horváth) Új műsorhoz új férfi kell Akkor, amikor röviddel a választások után Roman Hofbauer a Koridor című napilapban az amerikai demokráciát próbálta lejáratni, már sejteni lehetett, hogy Hofbauer és Mečiar „demokratikus jogállama" még sok meglepő újítással áll elő. Ilyen újítása volt például az is, hogy a bírákat csupán négy évre választja a szlovák parlament, azaz négy évig, a következő választáso­kig „jól kell viselkedniük", hogy a szlovák igazságügy-minisztérium javasla­tot tegyen második megválasztásukra is, amely viszont már szinte „élet­fogytiglanig" érvényes. Ezt a négy évre korlátozott bírói megbízatási időszakot már a szlovák alkotmány elfogadását megelőzően is sokan bírálták, merthogy megbontja a három hatalom (a törvényhozási hatalom, a végrehajtási hatalom, azaz a kormány és a bírói hatalom) közötti egyensúlyt, és eddig még nem igen alkalmazott fékeket vezet be a bíróságok függetlenségével szemben a végre­hajtási hatalom részéről. Utólag derült ki, hogy a szlovák kormányzat, mintegy a suba alatt, újabb „fékeket" tud alkalmazni a bírói hatalommal szemben. Azt a lehető legnagyobb féket, amelyet eddig még egyetlen demokratikus jogállamban sem vetettek be: a pénzt! Mert igaz ugyan, hogy a bíróságok csupán a bírósági illetékeken évi 800 millió koronát hajtanak be az állami költségvetésbe, de mivel ennek az összegnek alig az egyharmadát kapják vissza, több járásbíró­ságon már arra sincs pénz, hogy az idézéseket kiküldjék, a bírósági tárgyalásokat megszervezzék. Állítólag a szlovák igazságügy minisztecasszonya fedezte fel a bírói hatalommal szemben alkalmazható szuperféket: személyesen kíván meggyő­ződni arról, hogy a bírák miként tartják be munkahelyükön a munkaidőt. Egyetemi docensként azonban ő sem volt éppen híres arról, hogy a munka­időt betartotta volna, de ezt talán tőle sem követelte meg senki, hiszen az egyetemi oktató és a bíró hivatása valahol ott egyezik, hogy munkájuk túlnyomó részét nem a hivatalban, nem munkaidőben végzik, hanem főként otthon. A három hatalom egymás ellen alkalmazható fékeinek és ellenfékeinek egyensúlya évszázados jogfejlődés eredménye. Igen, az alkotmányban meg van határozva az is, milyen fékeket alkalmazhat a bírói hatalom a kormány­nyal vagy a törvényhozással szemben (így például alkotmányellenesnek minősítheti a kormány és a törvényhozás jogi aktusait stb.). A jogállamokban bevált hatalmi egyensúlyhoz ködődő alkotmányjogi szokások felrúgása azonban új helyzetet idéz elő, márpedig „az új műsorhoz új férfi kell", énekelték már a Csárdáskirálynőben is. FEKETE MARIAN A türelem funkciót terem A Slovnaft túl fontos cég ahhoz, hogy mellőzzük a vegyipari óriás vezetősé­gében történt minapi fejleményeket. Szerdán a cég rendkívüli közgyűlésén a Nemzeti Vagyonalap kezdeményezésére leváltották a i'elügyelőlaiiács hét tagját, s hat újat neveztek ki. A procedúra demokratikus voltát a szavazás biztosította. Persze senkinek sem voltak illúziói: az 51 ezer részvényes közül egyetlenegy, a Nemzeti Vagyonalap birtokolja a 13,1 millió részvény 80 százalékát, vagyis akaratát bármikor keresztülviheti. Ján Kato, a vagyonalap képviselője a közgyűlésen hangsúlyozta, a személycserék nem azért történ­tek, mert az eddigi vezetők rosszul végezték munkájukat. Érződött, milyen kurtán-furcsán hangzik e kijelentése, ezért munkatársa gyorsan segítségére sietett, s hozzátette: mindannyian csak most tanuljuk a piacgazdaság szabá­lyait, az emberek képességeit ki kell próbálni, s ha az újak csalódást okoznának, semmi akadálya sincs az ismételt személycseréknek. Szépen hangzik az érvelés, de csak az első pillanatban. Vajon miért éppen ilyen kulcsfontosságú vállalatnál dobják mély vízbe, tesztelik le az üj embereket? Miért kell lecserélni olyanokat, akik a Nemzeti Vagyonalap megítélése szerint sem követlek el eddigi posztjukon hibákat? E kérdések csupán a nem túlpolitizált, jól működő piacgazdaságban jogosak. Vagyis nem Szlovákiában. Nálunk ugyanis világos a helyzet: a megbízható, értsd: a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalomhoz hű embereket meg kell jutal­mazni, jól fizető állásokhoz kell juttatni. Erre szólított fel Vladimír Mečiar kormányfő hírhedt nagyidai monológjában. Márpedig a Slovnaft felügyelőta­nácsában működni elegáns és busásan fizető állás. A hat új tag köztiil az egyik Ján Cuper docens, a DSZM éljogásza, aki annak ellenére, hogy mindent megtett mozgalmáért, eddig - szimbolikus funkciókon kívül - máshoz nem jutott. Két évig kellett várnia, míg felvirradt a napja. Kitartása elnyerte méltó jutalmát, bizonyára szeme előtt lebegett a mondás, miszerint a türelem rózsát terem. Esetében a türelem felügyelőbizottsági funkciót termett. SIDÓ H. ZOLTÁN AHOGY ÉN LÁTOM Utoljára néhány hete tették közzé a pártok iránti rokonszenvre vonatkozó közvélemény-kutatási eredményeket. Ezek szerint a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom népszerűsége valahol 20 százaléknál tart, a Szlovák Nemzeti Párt közked­veltségi rátája pedig mélyen 10 százalék alatt van. Ehhez képest az ellenzéki pártok vezetőinek nagy része úgy nyilatkozik a kormányzó mozga­lom aktivistáinak aláírásgyűjtő buzgalmáról, hogy az embernek az a benyomása: politikusaink a lovak közé dobták a gyeplőt. Vagy lebecsülik a veszélyt. Az nem vitás, hogy a 350 ezer aláírást össze­gyűjtik. A politikailag iskolázatlan lakosság köré­ben - nem utolsósorban éppen a vezető ellenzéki politikusok íztelen-szagtalan nyilatkozatai hatá­sára - az a benyomás alakult ki, hogy a szükséges számú aláírás megszerzésével Mečiarék nemcsak csatát, hanem mindjárt háborút is nyertek. Szinte hihetetlen, de eddig még egyetlen pártvezér sem érvelt azzal, hogy a petíciós törvény által megsza­bott feltétel teljesítése még akkor is csak az első lépést jelenti a DSZM megmérettetése felé vezető úton, ha az alkotmánybíróság törvényesnek talál­ja a kezdeményezést. Tegyük fel, hogy törvényesnek találja, és lesz népszavazás. Ebben csak akkor győzhet Mečiar, ha a szavazásra jogosultak 50 százaléka az urnák­hoz járul, és ennek az 50 százaléknak a többsége igent mond a parlamenti megbízatási időszak lerövidítésére, az „átült" képviselők mandátumá­nak a megszüntetésére és a privatizációs pénzek eredetének a megállapítására. Ma már senki sem vonja kétségbe, hogy a har­madik kérdés kimondottan a populizmus jegyé­ben fogalmazódott meg. Mečiarék tisztában van­nak vele, hogy Szlovákiában gazdasági tényező­vé vált az irigység. Tény, hogy a bérből és Lovak között a gyeplő? fizetésből élők körében közutálatnak örvendenek az újgazdagok. Az sem vonható kétségbe, hogy óriási szennyes pénzösszegek kerültek forgalom­ba. Ezek eredetének a megállapítására szükség is lett volna, csakhogy ezt nyomban a privatizálás első lépéseinél kellett volna megkezdeni. A lé­nyeg az, hogy a miniszterelnök és koalíciója olyan helyzetről álmodik, amelyben az ő embe­reik állapíthatnák meg, hogy tiszta-e vagy sem a privatizációra fordított pénz. Ha annyira maf­fiaellenes a mozgalom, vezetői már korábban is kezdeményezhették volna a pénzmosást tiltó tör­vény meghozatalát. Az ellenzéki politikusok vagy túlságosan bíz­nak abban, hogy az esetleges népszavazáson biztosan alulmarad Mečiar, vagy valóban arról van szó, hogy - ideológiai és taktikai megfontolá­sokból - szándékosan csak félgőzzel lépnek fel a DSZM népszavazással kapcsolatos ügyeskedé­seivel szemben. Mintha ahhoz a látszólag logikus érveléshez igazodnának, hogy a miniszterelnök harmadszori visszatérése csak úgy akadályozható meg, ha kormánya kitölti a teljes megbízatási időszakot, és a lakosság teljesen kiábrándul a ve­zérből. Ebben van valami, mert tény, hogy Szlo­vákia lakosságának nagy része vonzódik az erős egyéniségekhez. Csakhogy akik így okoskodnak, megfeledkeznek arról, hogy a „teljes kiábrándu­lásért" nagyon nagy árat kellene fizetnünk. Az ország gazdasága 1996 nyaráig a harmadik világ színvonalára süllyed, arról már nem is beszélve, hogy lélektanilag helyrehozhatatlan károkat okozna a mozgalom további több mint két évnyi országlása. Azt nem várhatjuk el, hogy a teljesen a kor­mány kezében levő rádió és televízió révén ellenzéki politikusaink majd felvilágosítják a la­kosságot. A nyomtatott sajtó azonban nagyobb részt rendelkezésükre áll. Erőteljesebben, nem­csak alkotmányjogi kategóriákkal érvelve kellene fellépni a DSZM ormótlanságai ellen. Az ország úgyszólván minden járásából egymás után futnak be a megdöbbentő hírek: az aláírásgyűjtők nem válogatnak a módszerekben. A nyugdíjasoknak nagyobb nyugdíjat ígérnek, a fiatalokat közvetle­nül terrorizálják, a lerobbant vállalatoknál dolgo­zókat és a kiszolgáltatott hivatalnokokat elbocsá­tással rémítgetik. Arról már nem is beszélve, hogy nem létező nevek, „holt lelkek" is felkerülnek a listákra. TÓTH MIHÁLY

Next

/
Thumbnails
Contents