Új Szó, 1994. február (47. évfolyam, 25-48. szám)

1994-02-24 / 45. szám, csütörtök

1994. FEBRUÁR 21. ,ÚJ SZÓM MOZAIK KI LESZ AZ ÁLDOZATI BÁRÁNY? (Folytatás az 1. oldalról) szonyok -között egészen más dimenziókban is érvényesül. Mint derült égből a villámcsapás, úgy érintette a hír a Nagymegyeri Állami Gazdaság vezetését, mely szerint ők is rajta vannak a halálra ítéltek listáján. Bohus Károly, az állami gazdaság igazgatója nem érti, kinek a szándékában állt ilyen információk kiadásával nehezíteni az amúgy sem rózsás gazdasági helyzetet. Vélhetően újra a régi módszer szerint döntöttek róluk valakik, de nélkülük. Ezt a vélekedést alátámasztja az a tény, hogy tudomásuk szerint senki nem kérte hitelezőik közül a velük szembeni csődeljárás megindítását, sőt az elmúlt évben az előző évekhez képest jelentősen javítottak az állami gazdaság eléggé negatív mérlegén. Kétségtelen, hogy 1992-ben még 32 millió koronás veszteséggel zárták az évet, tavaly viszont már 14 milliót sikerült lefaragniuk belőle. Ez az állami gazdaság is még mindig az egykori nagyüzemi gazdálkodásban praktizált központi utasításokon alapuló, gyakran át nem gondolt és nem mindig teljes egészében megvalósított beruházási tervek terheit nyögi. A többi mezőgazdasági nagyüzemhez hasonlóan, amelyekre önként-kényszer alapon, a tervfeladatok teljesítése érdekében olyan beruházásokat kényszerítettek rá, amelyeknek kamatterheitől a jelenlegi viszonyok között nem tudnak megszabadulni, s egy általános központi „feloldozás" nélkül reménytelen helyzetbe kerülnek. Valaha még Prágába is jártak központi ukázért a gazdaság vezetői, később aztán Pozsonyban és Nyitrán döntöttek az itt dolgozók sorsáról. A fennállása óta kacskaringós utat bejárt állami vállalat 1988-tól vált önállóvá, s küszködött a piacgazdaság egyre keményedő megpróbáltatásaival. Az általános nehézségek ellenére úgy tűnt, sikerrel. A több mint 6300 hektáron gazdálkodó nagyüzem tavalyi terméseredményei egyértelműen mutatják, hogy nem a munkakedvvel, a szakmai hozzáértéssel van baj ebben a gazdaságban, inkább a külső tényezők hatására szorul körülöttük a hurok. Példaként csak annyit: tavaly az országrészt sújtó rendkívüli szárazság ellenére búzából 5,1 tonna volt az átlagos hektárhozam, kukoricából 6 tonnát takarítottak be hektáronként, sőt cukorrépából is az országos átlagot meghaladó 51,2 tonnás átlagos hektárhozamot értek el. Bohus Károly: - Jellemző, hogy a sajtóból szereztünk tudomást róla, miszerint feláldoznak bennünket a piacgazdaság oltárán. A csődeljárás megindításáról sem a banktól sem más hitelezőtől nem kaptunk hivatalos értesítést. Az idevágó törvények értelmében viszont ezt csak ők indíthatnák el. Sőt, ha nem tévedek, csak abban az esetben léphetnek így, ha a tartozásaink összege meghaladná a fedezésükre szolgáló vagyon értékét. Az állami gazdaság a többi mezőgazdasági termelőhöz hasonlóan valóban jelentősen eladósodott, de ez elsősorban a megváltozott kamatterhek miatt történt, állítják a gazdaság vezetői. Laskovič Ervin közgazdász szerint a partnereik több mint 40 millióval tartoznak nekik, viszont ők is több mint 81 millióval adósak. A jelenlegi helyzetben ez rendkívül nagy teher, viszont bíznak abban, hogy ez az év alátámasztja az előző évi eredményekre alapozott bizakodásukat. -A hír hallatán jogosan gondolhatja bárki, hogy milyen az a cégvezetés, amelyik csődbe viszi a vállalatot. Nem tartjuk magunkat sem tehetségtelenebbnek, sem butábbnak a többieknél. Aki ebben az ágazatban dolgozik, tudja, 1988-hoz viszonyítva alig változtak az értékesítési árak, kiadásainkat pedig megháromszoroztuk. De nem azért, mert nagylábon élünk, hanem azért, mert az egyes nélkülözhetetlen termelési költségek árai átlagosan ilyen mértékben növekedtek - állította indulatosan Boros Sándor, a gazdaság műszaki-kereskedelmi igazgatóhelyettese, majd sorolja, hogy míg 1988-ban 3 millió koronát fizettek az energiafelhasználásért, tavaly ez már 15 millióba került. A sörárpa tonnája 89-ben még 3600 koronáért kelt el, tavaly már csak 2900 koronát kaptak érte. Sőt, a 30 százalékos sikértartalmú búzát is csak nagy nehézségek árán tudták értékesíteni. Nincs könnyű helyzetben Bozsaki Imre, a gazdaság szakszervezeti vezetője, hiszen a gazdasági nyomás közepette kell az emberek szociális biztonságát figyelembe véve döntéseket hozniuk, illetve a dolgozók . érdekeit képviselni. A vállalat vezetése, a környéken uralkodó munkanélküliségi rátát figyelembe véve, azt az elvet követi, hogy csak a legszükségesebb esetekben bocsássanak el embereket a munkahelyükről. Amint a gazdaság igazgatója állítja, eddig nem történtek tömeges elbocsátások. Sőt, a takarmánykeverőben és az edzőközponlban új munkahelyeket is teremtettek. A dolgozók átlagkeresete meghaladja az 5400 koronát, az előző évhez viszonyítva megközelítőleg 9 százalékkal emelkedett. - Szerencsére, az itteni emberek nem szeretnek politizálni. Dolgoznak, teszik a dolgukat, nincsenek hozzászokva, hogy politizáljanak - állítja. Mintha szavait akarná igazolni Halasi Károly traktoros: - Az a fontos, hogy munkánk legyen, bár tudjuk, hogy ebben a helyzetben ez már jóval nehezebb. Látjuk, hogy az általunk kitermelt gabonában hogyan válogatnak az üzletemberek, ráadásul ha el is viszik, csak hitelbe, nem fizetnek azonnal. Nekünk viszont a vetőmagot, műtrágyát készpénzzel kell kifizetni. A válságból való kilábalás esélyeit a gazdaság vezetése a privatizációban látja. A benyújtott és többször is megváltoztatott privatizációs tervezet szerint alkalmazotti részvénytársaság létrehozásával számolnak. Igaz ugyan, hogy csak a jelenlegi terület egy részén folytatnák tovább a gazdálkodást, mivel a gazdaság jelentős területeire kárpótlási igényeket jelentettek be. Az állami gazdaság válságkezelő programjában a külső és belső viszonyok rendezését tűzte ki célul. Az első a makroökonómiai feltételek megváltozásától függ, vállalaton belül pedig elsősorban a piaci igényekhez való igazodástól, a termékszerkezet átalakításától, a munkafegyelem és az anyagi érdekeltség fokozásától várják a helyzet jobbra fordulását. -Azt valljuk, gabonára, húsra, tejre ezután is szükség lesz. Terméseredményeink bizonyítják, hogy tudjuk, hogyan kell ezeket megtermelni. Abban bízunk, hogy a makroökonómiai feltételek olyan keretet biztosítanak, amelyben érdemes lesz velük továbbra is foglalkozni - állította az igazgató. Nagymegyeren tehát jelenleg az óvatos várakozás időszaka uralkodik. Vajon sikerül meggyőzniük az illetékeseket, hogy a gazdaság termelési potenciálja és az itt dolgozók képessége biztosítékot jelent arra, hogy - megszabadulva előző gazdaságpolitika rájuk erőszakolt terheitől - továbbra is munkát és megélhetést biztosítsanak azoknak, akik sorsuk jobbra fordulását továbbra is a föld művelésétől várják? T. SZILVÁSSY LÁSZLÓ VILLÁMINTERJÚ Úgy mint Magyarországon? Vladimír Mečiar kormányfő és kabinettársainak szájából többször elhangzott, hogy céljuk a képviselők imperatív mandátumának bevezetése, úgy mint az a Magyar Köztársaságban már érvényesül. Lapunkban már cáfoltuk, hogy ez Magyarországon így lenne, ám mivel Katarína Tóthová igazságügyminiszter a DSZM tegnapi sajtótájékoztatóján ismét ezt húzta elő, kíváncsiak voltunk, vajon mire alapozza állítását. íme válaszai: Magyarországon új választások lesznek új játékszabályokkal. # Ne haragudjon, de a mai sajtótájékoztatón úgy nyilatkozott, mintha az imperatív mandátumról Magyarországon már törvény született volna, sőt, bevett gyakorlat lenne, hogy elveszíti mandátumát az a képviselő, aki a választási időszak alatt pártot cserél, esetleg pártot alapít. Két ellenpélda a sok közül: G. Nagyné dr. Maczó Ágnes kétszer cserélt mezt, Csurka István pedig saját pártot hozott létre... - Magyarországon választások lesznek, s a jelenlegi magyar parlament most határozza meg a következő törvényhozás számára a játékszabályokat. Az imperatív mandátumról szóló törvényt akár az utolsó ülésen is elfogadhatják. Ez tervükben van. • Megkérdezhetem, hogy milyen értesülésekre alapozza állítását? -Én sem kérdezem, hogy maga milyen forrásból kapta a híreit. • Az a benyomásom, hogy félreértésről, vagy félretájékoztatásról van szó. — Akkor írja ezt meg. • Köszönöm, megfogadom a tanácsát. (gágyor) xxx A tegnapi nap folyamán telefonon kapcsolatba léptünk magyarországi belpolitikai hírlapírókkal, akiktől megtuduk: semmi hasonlót a magyar Országgyűlés nem fogadott el és nincs is tervében. Tudomásuk szerint ilyen követelés nincs egyetlen, a választásokon induló párt programjában sem. Amiről beszélnek: Imperatív mandátum Valójában limitatív imperatív mandátumról van szó. Az imperatív mandátum a tiszta formájában annyit jelentene, hogy a parlamenti képviselőt a választóinak utasításai kötelezik, elvben csak arról a kérdésről szavazhat, amire konkrét megbízást kapott. A limitatív imperatív mandátum ezzel szemben negyven évig teljesen demagóg jelszó volt — legalábbis Csehszlovákiában. Az akkori hivatalos indoklás szerint a képviselő és a választói közötti kapcsolat valójában a képviselő megválasztásával született meg, mivel a képviselő a beiktatásától kezdve köteles teljesíteni választói akaratát, és ha ezt nem teszi meg: visszahívható. Fontos kérdés azonban az, hogy ki hívhatja vissza a képviselőt. A választópolgárok általi visszahívás intézménye soha sem vált be. Ugyanakkor évtizedekkel ezelőtt a nyugatnémet politikai irodalomban merült fel a „pártok államának" eszméje, miszerint a választók nem a képviselőjelöltre, hanem annak pártjára adják le voksukat, következésképpen a pártnak legyen,joga arra, hogy utasításokat adjon a képviselőnek, és vissza is hívhassa őt, esetleg javaslatot tehessen a visszahívására. Ezt az elméletet soha, egyetlen demokratikus országban sem fogadták el. Mečiarék most mégis hasonló elképzelésekkel álltak elő, és mivel az USA Alkotmánya, a német, a francia, az olasz, a spanyol... alkotmányok közkézen forognak, a Szlovákiában szinte hozzáférhetetlen magyar alkotmányt vádolták meg azzal, hogy ott igenis szerepel az imperatív mandátum, Magyarországon a megválasztott parlamenti képviselőt visszahívhatja az. anyapártja, vagy a választói. Márpedig Magyarországon ugyanolyan tilalom vonatkozik az imperatív- mandátum érvényesítésére, mint Németországban, a Francia Köztársaságban vagy bármely egyéb demokratikus országban. FEKETE MARIAN PARLAMENTI LEVÉL Idézettel kezdeném, az Új Szó február 18.-i számának Most ne riszálgassuk magunkat című írásából: „Mint már annyiszor az elmúlt négy esztendő alatt, sajnos ezúttal is a kisebbik rossz politikájára vagyunk kénytelenek ráfanyalodni". Ez természetesen fokozottan igaz, ha mi saját magunk hozzuk magunkat ilyen helyzetbe és méginkább akkor, ha el is hisszük, hogy más lehetőségünk nincs. Ez még fokozható azáltal, ha a másképp gondolkodókat kemény kritikának vetjük alá. Próbáljuk meg átgondolni, milyen lehetőségei vannak a szlovákiai magyarság parlamenti képviseletének a kialakult belpolitikai helyzetben. A két rossz lehetőség, amely közül választanunk kellene vagy ha engedünk a sugallatnak, akkor választanunk is kell, a követ* kező: Az egyik rossz Vladimír Mečiar. Arról a lehetőségről, hogy őt válasszuk, természetesen gondolkodni sem érdemes. Abban a pillanatban, amint bármely ellenzéki párt vagy mozgalom bizalmatlansági indítvánnyal lép elő a kormányfő ellen, az Együttélés képviselői az indítványt gondolkodás nélkül támogatni fogják, és a Mečiar-kormány leváltása mellett fognak szavazni. A másik rossz az ellenzéki nagykoalíció. A sugallat szerint ez egyet jelent Peter Weiss-szel és Ján Čarnogurskýval. Csakhogy a DBP által kidolgozott és előterjesztett gondolat, amely az átmeneti kormányzás alapját képezné, teljesen más. Teljesen, de teljesen más. Lényegében egyet jelent a Ľudovít Černák által bejelentett, az összes szlovák érzelmű párt és mozgalom összefogásának gondolatával. A pártérdekek viszont abban jutnak kifejezésre, hogy sem a Demokratikus Baloldal Pártja, sem a Kereszténydemokrata Mozgalom nem hajlandó az átmeneti időszakban átvenni a kormányzás felelősségét. Ezt a felelősséget teljes mértékben a DSZM-en belül kialakult Politikai Realizmus Alternatíva vállalná magára. A kormányfő az a Roman Lehetőségeink behatároltak Kováč lenne, aki nem is rég egyértelműen kifejtette véleményét a komáromi nagygyűléssel kapcsolatban, a külügyi tárcát továbbra is az a Jozef Moravčík kapná, akinek parlamenti vitára előterjesztett külpolitikai jelentésének lényege leegyszerűsítve az, hogy a világ összes bajainak forrása kizárólag a magyarok. A kisebb rossz politikájának értelmében természetesen felejtsük el ezeket a botlásokat, és készek is volnánk őket elfelejteni, csakhát az elgondolás alapján az átmeneti kormány politikája, e két jeles személyiség szavaival élve, továbbra is a DSZM, vagyis a Mečiar-kormány köztudomásúan „nemzetiség-barát" politikájának lenne a folytatása. Vagyis, az átmeneti kormány nemzetiségi politikája nem változna. És hogy mit vártak el e „pozitív" gesztus fejében az ellenzéki pártok? Nem kevesebbet és nem többet, mint azt, hogy az Együttélés ne lépjen be az ideiglenes kormányba, viszont támogassa azt, s ezt azzal is bizonyítsa, hogy teljes mértékben tartózkodna olyan cselekedetektől, amelyeket Mečiar fel tudna használni mint ütőkártyát. Ez azt jelentené, hogy legalább fél évre, de az is lehet, hogy végleg felejtsük el Komáromot. Megjegyzem, az oktatásügyi miniszter továbbra is Paška úr maradna, aki saját magának feladatul tűzte ki az alternatív iskolák bevezetését. Lehet, hogy ezek után még mindig ezt a kisebbik rosszat választanák egyesek. Abból a megfontolásból, hogy a DBP nem hajlandó átvenni a kormányzás felelősségét, még egy veszély fakad. A kisebbik rossz választása a nagyobbik rosszat jelenti abban az esetben, ha az alkotmánytörvény megszavazása után a DBP úgy dönt: mégsem kell az előrehozott választásokig a hatalom jellegét megváltoztatni. Tehetné, hisz a DSZM és a DBP képviselőinek száma összesen 56 4- 28 = 84! Mégis mit lehet ilyen esetben tenni? Az Együttélés képviselői minden alkalommal hangoztatták: Változtassuk meg a szavazás sorrendjét. Először Mečiar leváltásáról szavazzunk, s ebben az esetben semmiféle feltételhez nem kötjük támogatásunkat. A bevezetőben említett cikk szerint is most mindent Mečiar megbuktatásának kell alárendelni. Ez csak egyféle módon sikerülhet, méghozzá úgy, hogy az ellenzék meghatározó erőit rákényszerítjük a mostani kormány elleni határozott fellépésre. E cél érdekében az Együttélés képviselői aláírásgyűjtést kezdeményeztek a parlamentben a kormányfő elleni bizalmatlansági indítvány benyújtásához szükséges 30 aláírás megszerzésére. A politikai helyzet bonyolultságára jellemző, hogy a kezdeményezést a DBP és KDM képviselői egyelőre nem hajlandók aláírni. FEHÉR MIKLÓS (Együttélés)