Új Szó, 1994. február (47. évfolyam, 25-48. szám)

1994-02-21 / 42. szám, hétfő

PUBLICISZTIKA . ÚJSZÓM 1994. FEBRUÁR 23. Ránk fogják majd, hogy rosszul gazdálkodunk Beszélgetés Ján Oraveccel, Párkány polgármesterével Ha .az életszínvonal nem is, azért sok minden emelkedik ebben az országban. Például a munkanélküliség, a költségvetési hiány, de nő a szociálisan ráutaltak száma, a lakáshiány, és hadd ne soroljuk tovább. Mindez a községek életét is nagyban befolyásolja. Ján Oravectől, Párkány polgármesterétől azt kérdeztük, milyen hatással vannak a felsoroltak erre a határ menti városra? - Ami a munkanélküliséget illeti, nálunk is eléggé aggasztó a helyzet. A legtöbb munkalehetőséget a kör­nyék lakosságának a Dél-szlovákiai Cellulóz- és Papírgyár nyújtotta. On­nét azonban az utóbbi időben na­gyon sok embert elbocsátottak. Pél­dául a tavaly nyári tűzeset után 382-t. Igaz, februárban beindítják a felújított részleg próbaüzemelését, de úgy tudom, jóval kevesebb em­bert tudnak újra felvenni. Egyéb munkalehetőség pedig nem nagyon akad. Tavaly az év vége felé a párká­nyi körzetben 17,33 százalékos volt a munkanélküliség, a városban pedig 16,30 százalékos. A körzetben 2685 munkanélkülit tartottak számon, kö­zülük 968-an munkanélküli, 1239-en pedig szociális segélyben része­sültek. • Egy novemberi minisztériumi rendelet értelmében, akik a saját hibájukból váltak munkanélkülivé, nem jogosultak sem munkanélküli, sem szociális segélyre. Párkányban hogyan tudnak segíteni azokon, akik a létminimum alatt élnek? -Annak, aki munkát keres, és mondjuk két hónapig is eltart ügyei­nek intézése, s közben sem a mun­kaügyi hivataltól, sem a körzeti hi­vatal szociális osztályától nem kap segélyt, valamiből mégis élnie kell. Ilyen esetekben a város egyszeri se­gélyt nyújthat. Egyedülálló sze­mélynek 800 koronát szoktunk adni, családosoknak 500 és 2500 korona közötti összeget. Ezt a juttatást egy évben egyszer kaphatják, arra az időre, amíg nem rendeződnek ügyeik. • Nem tapasztalták, hogy növe­kedett a bűnözés, miután szigorítot­ták a szociáUs segély feltételeit? -Erről nincsenek adataink. Ter­mészetesen fennáll ez a veszély, de én nem hiszem, hogy mindenki mindjárt lopni menne, ha megvonják tőle a segélyt. Úgy gondolom, sok esetben alkalmi munkából tartják fenn magukat. A város- égy három­szobás épületben ad szállást a haj­léktalanoknak. - Jelenleg négyen használják ki ezt a lehetőséget. Ezenkívül a kisnyugdíjasokat is tá­mogatásban részesítjük. A családi házban lakók esetében a szénvásár­láshoz, a bérházban élőknek pedig a lakbérfizetéshez járulunk hozzá évente 800 koronával. Tavaly több mint 170 ilyen esetünk volt. • A tavaly szeptembertől érvé­nyes törvény alapján a községek eladhatják a tulajdonukban lévő la­kásokat. Párkányban hogyan valósul meg a lakások eladása? - Körülbelül 850 községi laká­sunk van. Ebből 150-et szociális la­kásként kívánunk meghagyni a vá­ros tulajdonában. A többit - néze­tem szerint nagyon előnyös áron - a jelenlegi bérlőknek ajánljuk fel megvételre. Ezeknek az ára 5000 és 80 ezer korona között mozog. En­nek az összegnek a tizenöt százalé­kát kötelesek azonnal készpénzben fizetni, a többit tíz évig részletekben törleszthetik. Például az 1920-ban épült, de még jó állapotú bérházban a többszobás lakást is megkaphatják 5000 koronáért. Az első fordulóban százötven 1952-1958 között épült lakást jelöltünk ki eladásra. Ezek ára 10-25 ezer korona között mozog. Sajnos, ötven-hatvan esetet kivéve, a tisztázatlan tulajdonjogi kérdések hátráltatják az eladást. A volt vas­utas- és katonalakások már a város kezelésében vannak, de nincsenek dokumentumaink arról, hogy minek az alapján kerültek a mi hatáskö­rünkbe. Amennyiben az archívu­mokban megtaláljuk a megfelelő ira­tokat, a város eladhatja ezeket a la­kásokat. # Tavaly az alkalmazotti jövede­lemadó 70 százaléka illette meg a községeket, 30 százalék pedig az államot. Az idén ez az arány megfor­dult. Hogyan érinti ez Párkány költ­ségvetését? -Számunkra ez a változás hat­hétmillió korona kiesést jelent. Ta­valy 13-14 millió korona jött be ebből az adóból, az idén 6-7 millióra számíthatunk, s ebben már az útadó is benne van. Ez utóbbit pedig csak célirányosan használjuk fel. • Ez törvényszerűleg egyfajta le­építésre kényszeríti a várost. Kire vagy mire költenek majd az idén kevesebbet? - Tárgyalunk az évi költségvetés­ről, éles viták folynak. Elsősorban a beruházásokat kell csökkente­nünk. A város gázművesítése nyolc­van százalékban már elkészült, s ha minden jól megy, az idén be is fejez­zük. Ez még csaknem hatmillióba fog kerülni. • Az alkalmazottak jövedelem­adóját tehát csaknem egészében erre költik. Milyen egyéb bevétele van a városnak? -Az ingatanadókból van körül­belül 12-13 millió korona bevéte­lünk. Ezenkívül a város vagyonának eladásából is tudunk pénzt szerezni. Szeretném elmondani, hogy az in­gatlanadóra - amely tavalytól a köz­ségek bevételét képezi - vonatkozó törvények egy év alatt három módo­sításon mentek át. Tavaly az év elején nem kis munkával létrehoztuk az ingatlanadóval kapcsolatos adat­tárunkat. Ehhez minden érintettnek be kellett jönnie ä hivatalba, hogy kitöltse a szükséges nyomtatványo­kat. Ez Párkányban körülbelül 2600 adózót érint. A tavalyi novella álap­ján, félév táján az adót 25 százalék­kal növelték. Ekkor 2600 utólagos adókivetést kellett kiállítanunk. Egy következő módosítással nemcsak az adó nagyságát változtatták meg, ha­nem azt is rendeletben adták, hogy kizárólag a minisztérium által ki­adott új nyomtatványon kiírt adóbe­vallás érvényes. így még egyszer be kell majd hívnunk a 2600 adózót, s újból ki kell töltenünk velük az új formanyomtatványokat. Az embe­rek emiatt, persze, nem a kormányt vagy a törvényhozókat szidják, ha­nem minket, az önkormányzatot. • Tavaly októberben ünnepelték a város alapításának 450., valamint a párkányi csata 310. évfordulóját. Úgy tudom, a csata emlékére egy emlékmű alapkövét is letették. A je­lenlegi anyagi helyzetükben jut pénz az emlékmű befejezésére? - Az alapkövet sikerült olyan for­mában elkészíteni, hogy egyelőre emlékműnek is elfogadható. A par­kot még rendbe szeretnénk tenni, és a két világháborúban elesettek tisz­teletére egy szerény, de tisztességes emlékművet akarunk állítani. Mind­erre félmillió koronát tudunk fordí­tani. • A Mária- Valéria híd felújítási tervei milyen stádiumban vannak? -Erre, sajnos, egyelőre nem tu­dok konkrét választ adni. Dolgo­zunk a terven, de az eredeti elképze­lésünk, hogy 1995-re, a híd felavatá­sának századik évfordulójára, befe­jezzük a felújítást, valószínűleg nem válik valóra. Az évfordulóig leg­alább meg szeretnénk kezdeni az építkezést. • Jelenleg milyen építkezés fo­lyik a városban? -Egy tizenhat tantermes iskolát kezdtünk építeni körülbelül három évvel ezelőtt. Az építési munkála­tokhoz még mintegy egymillió két­százezer koronára, az egész iskola befejezéséhez csaknem harmincmil­lióra lenne szükségünk. Jelenleg tár­gyalunk az illetékes minisztérium­mal, hogy a febejezéshez esetleg a Világbanktól kaphatnánk kedvez­ményes hitelt. • Hogyan vélekedik Párkány polgármestere az államigazgatási szervek tervezett horizontális integ­rációjáról, illetve az államigazgatási szervek bizonyos hatásköreinek az önkormányzatokra való átruházá­sáról? -Az integrációról egyelőre sem­milyen hivatalos információim nin­csenek. El tudom képzelni, hogy az iskolák, óvodák vagy a rendelőinté­zet a város fennhatósága alá kerül­jön. De csak akkor, ha az állam megfelelő anyagi feltételeket bizto­sít. Viszont, ha meglennének az anyagi feltételei ahhoz, hogy maga működtesse az intézményeket, miért adná át azokat a községeknek? Gon­dolom, majd adminisztratív módon kiszámítják, mekkora összeg szüksé­ges egy intézmény fenntartásához - ami sokkal kevesebb lesz a való­ságnál. És ha az önkormányzat nem képes ebből fenntartani a rábízott intézményt, majd ráfogják, hogy rosszul gazdálkodott, és a hiányzó összeget magának kell előteremte­nie. A városban ma 22 óvodai osz­tály, két alapiskola - ezer-ezer tanu­lóval - egy gimnázium és egy nagy rendelőintézet működik. Ez éppen elég lenne ahhoz, hogy kétvállra fektessen bennünket. GAÁL LÁSZLÓ Minden az összefogásunkon múlik Interjú Sidó Zoltánnal, az SZMPSZ elnökével • A Szlovákiai Magyar Pedagógu­sok Szövetsége Országos Választmá­nyának február 12-i érsekújvári ülé­sén, amelyen jóváhagyják a szövet­ség programját, többször elhangzott, hogy a szövetség kormányszinten is partnerként kíván fellépni. A kor­mány és az oktatási minisztérium eddigi magatartása alapján kétséges­nek tűnik, hogy ez egyhamar bekö­vetkezhetne. - Programunkban megfogalmaz­tuk, hogy partnerszervezetként sze­retnénk fellépni, érdekképviseletben és szakmai kérdésekben egyaránt. Én nem tartom állandósultnak a je­lenlegi helyzetet, rövid időn belül más kormány lesz Szlovákiában,, más oktatási főhatósággal tárgyalha­tunk. Tehát nemcsak a pillanatnyi helyzetet, hanem a jövőt is figyelem­be véve fogalmaztuk meg ezt az igényt. • Érzésem szerint a szövetségen belül két irányzat érvényesül: az egyik „mindent vagy semmit" ala­pon csakis az oktatási autonómiára összpontosít és feleslegesnek tartja a fokozatos részmegoldásokat, a má­sik a fokozatosság híve. - A távlati célt mindenképpen meg kell fogalmazni, de a realitás talaján kell maradni. Addig, amíg a jelenlegi irányítási és ellenőrzési struktúra érvényes, nem maradha­tunk távol, reagálnunk kell az adott helyzetre. • Reális a szövetség programjá­nak az a célkitűzése, mely szerint „meg kell akadályozni a szövetség programjától eltérő, vele ellentétes törekvéseket? -Alapszervezeti szinten pedagó­gusaink támogatják az iskolák igaz­gatóit a programunkkal azonos cél­kitűzések megvalósításában. Meg­történhet, hogy egy közös igazgatás alatt működő iskola igazgatójának a programunkkal homlokegyenest ellenkező elképzelései vannak, s ezeket igyekszik megvalósítani. Ugyanígy megtörténhet, egy magyar iskola igazgatója úgy dönt, hogy be­vezeti az alternatív oktatást. Az ilyen esetekre vonatkozik progra­munk idézett passzusa. A mi össze­fogásunkon, kiállásunkon múlik, hogy megvalósulnak-e az ilyen tö­rekvések. Meg kell találnunk annak a módját, hogy jobb belátásra bírjuk az igazgatót. • Hogyan? Nem tudom elképzel­ni, milyen módszerekkel lehet ezt elérni. -Gondolja, hogy az az igazgató a történtek után is megmarad a posztján? • Nem tudom. Túl nagy a létbi­zonytalanság, az oktatásügyi tárca rengeteg elbocsátást helyezett kilá­tásba, ez eleve elbátortalanítja az embereket, puhítja a gerinceket. - Remegő lábakkal nem lehet ki­sebbségi oktatásügyet irányítani, a szövetségnek hallatnia kell a hang­ját. Lehet, hogy az „alternatív" ok­tatásra szánt 100 millió korona csá­bít, mert abból be lehet fejezni a tor­natermet vagy a szaktantermet. No, de ilyen áron?! Ennél előbbre kell látnunk, a magyar oktatásügy csú­csa,, fő célja nem lehet néhány torna­terem. Meggyőződésem, a szövet­ségben van annyi erő, hogy az ilyen törekvéseket megakadályozza. • És ha megtörténne az, amiről az utóbbi időben hallottam homá­lyos híreket, hogy valamelyik iskolá­ban megjelennek a tanügyi igazgató­ság emberei és kijelentik: holnaptól a biológiát, kémiát, fizikát szlovák • nyelven kell oktatni. Mit tehet a szö­vetség ilyen esetben? - Ilyen nem létezik, egy tanügyi igazgató önhatalmúlag ilyen rende­letet nem hozhat, annál kevésbé, hogy ez az elképzelés csak egyfajta választható lehetőségként lett pre­zentálva, tehát nem rendeletként. Az alkotmányra, az alaptörvényre hivatkozva meggátolhatjuk megva­lósítását. • Az érsekújvári ülésen nagyon markánsan jelentkezett a megméret­tetés igénye, az, hogy egy általános felmérés keretében vizsgálják meg a magyar iskolákban folyó oktatás színvonalát. Magyar tanfelügyelőink azonban nincsenek... -Azt hiszem, ez sem megoldha­tatlan feladat. Van egy sor megoldási lehetőség, például elnökségünk konkrét ajánlással fordulhat a tan­ügyi igazgatósághoz és a miniszté­riumhoz is. Végső soron a miniszté­riumnak is érdeke, hogy tisztán lássa a helyzetet. • Slobodník miniszter úr nemrég kilátásba helyezte, hogy a jövő isko­laévtől kizárólag szlovák nemzetisé­gű pedagógusok taníthatják a szlo­vák nyelvet a magyar iskolákban. Ez hogyan védhető ki? - Ez törvényellenes, egyelőre nincs olyan törvény Szlovákiában, amely ezt lehetővé tenné. Persze, van rá példa külföldön, így Dél­Tirolban is, egy működő autonómia keretei között. Akik erre hivatkoz­nak, ne csak a nyelvoktatást ragad­ják ki, hanem mindazt, ami egy auto­nómiával vele jár. VOJTEK KATALIN A magyar kisebbséget érte a legnagyob kár Dr. Ljubomir Antié 48 éves jo­gász a legerősebb ellenzéki párt­nak, a liberális HSLS-nek az alelnöke is. A horvát képviselő­ház egyik legkényesebb bizott­ságának áll az élén, amelynek teljes hivatalos címe: az emberi jogok és az etnikai, illetve nem­zeti közösségek vagy kisebbsé­gek jogainak bizottsága. Vele készített interjút a NÉPSZA­BADSÁG zágrábi tudósítója. — Az etnikai és nemzeti ki­sebbségek teljes biztosítására a kormány külön alkotmányere­jű törvényt hozott. Hogyan ítéli meg az alaptörvény előírásainak eddigi megvalósítását? — A törvény korrekt, jó s ez a nemzetközi fórumok szakér­tőinek véleménye is. A végre­hajtó intézmények azonban még nem szerveződtek meg. A tör­vény megvalósításánál figyelem­be kell venni, hogy a jelenlegi háborús események olyan lég­kört teremtettek, mely nem al­kalmas arra, hogy a törvény megvalósításával kapcsolatban általános megelégedést váltson ki. — Hogyan jellemezhető az ag­resszió folyamán nagyrészt el­menekült és szétszórt horvátor­szági magyar kisebbség helyzete? — Az a tény, hogy Horvátor­szág területén vagy tizenöt szét­szórt kisebbségnek sikerült fenn­maradnia, az államalkotó nép toleráns beállítottságáról tanús­kodik. Az agresszió következté­ben a legnagyobb károkat a ki­sebbségek közül a magyarok szenvedték el, mert az általuk lakott területek voltak leginkább a háborús műveletek színhelyei. A lakosság részben Magyaror­szágra, részben Horvátország más vidékére menekült, egy ré­sze a megszállt területeken ma­radt, minden emberi és etnikai jog nélkül... Szerény lehetősé­gei szerint Horvátország nagy erőfeszítéseket tesz, hogy bizto­sítsa a magyarság további létezé­sét ezeken a területeken. Úgy gondolom, többet is lehetett vol­na tenni, elsősorban Horvátor­szág közigazgatási átszervezé­sekor, — A múlt év végén tagja volt a Sabor küldöttségének, mely­nek az Európa Tanácsban bírá­latban volt része az emberi jo­gok és sajtószabadság helyzete alapján, illetve Horvátországnak Bosznia—Hercegovinában ját­szott szerepe miatt... Az elmúlt napokban ismét két magas rangú delegáció járt Strasbourgban. Milyen eredménnyel? — Sikerült elérni, hogy Hor­vátország megtartsa a vendégtag státusát, ami objektíve nem je­lent sikert. Horvátország kima­rad e jelentős intézmény tagsá­gából, amely tulajdonképpen csak előszobája a fontos európai szervezeteknek. Csak annyi si­került, hogy megakadályozzuk a legrosszabbat: a vendégtagság törlését. (...) Nem lehet kereken kije­lenteni, van-e médiaszabadság vagy nincs. Más ugyanis a hely­zet az elektronikus médiáknál és más a sajtónál. A legtöbb kifogás a horvát televíziót illette, amely elsősorban állami intézmény, másrészt pedig a többségi párt szolgálatában áll. Bírálták, hogy az igazgatója a köztársasági el­nök barátja..., a kormánypárt magas rangú funkcionáriusa is, a parlament tagja, akit mentelmi jog véd. Itt a magántelevíziók felállításáról készülő törvény az egyetlen kiút.

Next

/
Thumbnails
Contents