Új Szó, 1994. február (47. évfolyam, 25-48. szám)

1994-02-21 / 42. szám, hétfő

1994. FEBRUÁR 21. ,ÚJ SZÓM MOZAIK AZ EGYÜTTÉLES PARLAMENTI FRAKCIÓJÁNAK NYILATKOZATA A Szlovák Köztársaságban egyre fo­kozódik a társadalmi-politikai fe­szültség. A jelenlegi kormánynak köszönhetően az ország politikai és gazdasági válságba került. Ez az álla­pot az SZK NT 26. ülésének napjai­ban parlamenti válságba torkollt. Ezen helyzet közös jellemzője: a DSZM kormánya által épített egypárti uralom elutasítása. A végre­hajtó hatalom megerősödése, a de­mokráciaellenes módszerek alkal­mazása és a szlovák-magyar vi­szony mesterséges elmérgesítése vál­ságos helyzetet idézett elő a gazda­ságban, a bel- és külpolitikában. Az Együttélés parlamenti képvi­selői, az alkotmányos lehetőségeket kihasználva, olyan megoldást támo­gatnak, amely demokratikus módon és a lehető leggyorsabban kivezeti az ország lakosságát ebből a válság­ból. Ezért elengedhetetlenül szüksé­gesnek tartjuk a kormányfő és a kor­mány leváltását, valamint az idő előtti parlamenti választások kiírá­sát. Az átmeneti időszakban csakis egy kölcsönös megegyezésen alapu­ló széles koalíció kísérelheti meg az ország gazdasági és politikai helyze­tének stabilizálását. Egy ilyen kor­mány csupán akkor számíthat támo­gatásunkra, ha garantálja a szlová­kiai magyarság sürgős problémáinak a rendelkezésre álló rövid időszak alatt történő megoldását. Mivel az ország kormányzásáról folyó tárgya­lások nagyrészt a magyar parlamenti képviselet kizárásával és megkerülé­sével történtek, elfogadhatatlanná vált számunkra, hogy bármiféle ga­rancia nélkül csak és kizárólag a sza­vazatainkat adjuk egy bennünket megkerülő kormányzáshoz. Ezért folytatunk tárgyalásokat a kor­mánykoalíción kívüli pártok képvi­selőivel az általunk előterjesztett el­képzelésekről és feltételekről. Csak a kölcsönös megegyezés és a garanciák segíthetik elő a jelenlegi kormányzatnál jobb, demokratiku­sabb.légkört biztosító, kiegyensúlyo­zott politikai, gazdasági és szociális helyzet kialakulását. Pozsony, 1994. február 19. Az Együttélés parlamenti frakciója Humanitás Alapítvány MÉRLEGVONÁS, BIZAKODÁS (Új Szó-tudósítás) A Humanitás Alapítvány pénteken Dunaszerdahe­lyen évzáró közgyűlésen értékelte tevékenységét. Az alapítvány tavaly márciusban alakult, és Belorussziá­nak a csernobili katasztrófa sújtotta területein élő gyermekek megsegíté­sét tűzte ki célul. Ahogy azonban dr. Paulický Péter elnök beszámolójá­ból megtudtuk, más országba irá­nyuló segítségnyújtást is ugyanolyan fontosnak tartja. A belorusz gyerme­kek felkarolását nem formális mó­don valósította meg az alapítvány: öt alkalommal fogadták a járásban egész hónapos ittléttel tanulók ötta­gú csoportját. Az alapítvány - működéséhez mindenekelőtt a járás több vállalko­zója, néhány iskolája és sok egyéni adakozó járult hozzá - a balkáni háború károsultjainak megsegítésére is szervezett több alkalommal gyűj­tést s rendszeresen támogatja a járás gyermekotthonait is. A Humanitás Alapítvány címe: Dunaszerdahely, Szabadság tér 1203. Folyószámla­szám: VÚB Dunajská Streda 13836-122. (mázsár) A kormányfő távollétében Vladimír Mečiar kínai látoga­tása lehetőséget kínál a kor­mányon kívüli parlamenti pártoknak, hogy elemezzék a múlt héten a parlamentben történteket, s felkészüljenek a következő megmérettetés­re, ha egyáltalán vállalkoz­nak ilyenre. A levegővételnyi idő főként Weisséknek jön jól, akiket szemlátomást vá­ratlanul ért a kormányfő legutóbbi, épp ellenük irá­nyuló támadása. Mečiar a DBP fegyverével támadott, s épp akkor, amikor azt Weissék talán legkevésbé várták. Önálló kommentárt lehet­ne szentelni annak, hogy mi­ként került, kerülhetett a szlovák kabinet főnökéhez Juraj Plesníknek, a DBP fia­tal közgazdászának a parla­menti plénum elé szánt anya­ga, amelyben néhány privati­zációs furcsaságra, sőt tör­vénytelenségre mutatott rá az utóbbi napokban magán­kézbe juttatott érsekújvári Novofruct és az oroszkai ma­lom kapcsán. A legfurcsább, hogy épp az a határozatter­vezet került Mečiar kezébe, amelyet szerzője utólag mó­dosított. Ugyanis Juraj Ples­ník - pártbéli társainak javas­latára - időközben kihagyta a szövegből azt a bekezdést, amelyben Vladimír Mečiar­nak mint a privatizációs tárca jelenlegi vezetőjének, vala­mint Július Tóth pénzügymi­niszternek az azonnali le­mondását követeli. De az a tény, hogy Plesník „jobb belátásra tért", sokat elárul a DBP álláspontjáról, a DSZM-hez fűződő korábbi reményeiről. Koalíció, esetleg tisztázott, netán írásban lefektetett fel­tételeken alapuló partneri vi­szony lebeghetett Weissék szeme előtt, akik most egy ldcsit ódzkodnak attól, hogy második legerősebb parla­menti pártként átvegyék a stafétabotot vagy legalábbis a kezdeményező szerepét. Óvatosságuk érthető. Hete­ken vagy lehet, napokon be­lül olyan népszerűtlen intéz­kedéseket kellene meghoz­niuk, amelyek támogatóik le­morzsolódását, lehetséges választóik elvesztését ered­ményezné. (Sajtókörökben az a hír járja, hogy Szlovákiá­nak március derekáig teljesí­tenie kell a Nemzetközi Va­lutaalap követeléseit, ha meg akarja kapni a készenléti hi­telt. Az IMF egyik követelé­se: devalválni kell a szlovák koronát. Kormánypárthoz közelálló közgazdászok sem zárják ki, hogy a leértékelés mértéke esetleg elérheti a 30 százalékot is.) Ez pedig ismét Mečiar győzelmét jelenthet­né. De Vladimír Mečiar is állít csapdákat politikai ellen­feleinek. Ilyen például az Ál­talános Egyezmény megköté­se a szakszervezetekkel, amelyet - míg szilárd volt pozíciója a kormányban — nem akart aláírni, ám miu­tán széke inogni kezdett, ki­fogásait, fenntartásait félreté­ve, azonnal ellátott kézje­gyével. A kormányfő hatnapos tá­volléte lehetőség a kormá­nyon kívüli pártoknak, hogy mérlegeljék: mi volna jobb vagy kevésbé fájdalmas. A múlt héten a parlamentben történtek sok kérdőjelre mu­tatnak rá, de néhány tapasz­talattal is szolgálnak. Az el­lenzék még nem olyan erős, hogy akár alkotmányerejű törvényt tudna hozni, ám ha szándékai komolyak, akkor csak a magyar koalíció bevo­násával mondhat ki olyan ha­tározatokat, amelyek válto­zásokat eredményeznének Szlovákiában. GÁGYOR ALÍZ MAGANGAZDAK: HÁTRÁNYOS HELYZETBEN (TA SR — hír) Közel háromszáz küldött részvételével a magán­gazdálkodók problémáiról tár­gyalt a hét végén Rózsahegyen a Földtulajdonosok és Mezőgaz­dasági Vállalkozók Szlovákiai társulása — A magángazdák pénzhiánnyal küszködnek, mert természetes személyként nem igényelhetik az adókedvezmé­nyeket, amelyeket csak a mező­gazdasági szövetkezetek, állami gazdaságok — mint jogi szemé­lyek — kaphatnak. Ez a magán­szektor hátrányos megkülön­böztetése — hangsúlyozta Milan Pašmik, a szervezet elnöke. A közgyűlésen továbbá hang­súlyt kapott, hogy a mezőgazda­sági üzemek privatizálása során a földtulajdonnal rendelkező földműveseknek jogi elsődleges­séget kell élvezniük. Az állami gazdaságok privatizálására min­denekelőtt az ott dolgozóknak kell lehetőséget biztosítani, még­pedig a gazdasági vezetők kizá­rásával, mivel ők felelősek a gazdaságok csődbe jutásáért. ITTHON TÖRTÉNT - 7 NAP ALATT DÖNTÉSKÉPTELEN SZÉLKAKASOK. Tetszik, nem tetszik, ilyen politikusokat produkáltak az utóbbi évtizedek. Ha nem ez lenne a helyzet, ma, 1994. február 21-én már múlt időben emlegethetnénk a Mečiar-kormányt. Bizonyítható, hogy a miniszterelnök mozgalmá­nak, számos parlamenti képviselője szerdán már-már kész lett volna Roman Kováč, Jozef Moravčík és társai követésére. A törvényhozási tamtamnak köszönhetően azonban már a kormányjavaslatról való szerdai szavazás előtt az ingadozó DSZM-es képviselők tudomására jutott a 14 magyar honatya várható, majd be is következeti „semlegessége". így 7-8. „disszidálásra" hajlamos kormánykoalíciós képviselő egyből elbátortalanodott. Groteszk helyzet állt elő: Az oly sokat kritizált és hazafiatlansággal, már-már államellenességgel vádolt magyar képviselőkön múlott a magukat kifogástalan patrió­táknak tartó szlovák törvényhozók bátor kiállása. Az átállás gondo­latával kacérkodó Slovačiskók szélkakasnak bizonyultak, olyan hősöknek, akik csak akkor mernek bátrak lenni, ha 100 százalékosan és előre szavatolt a győzelem. Mindez azonban nem ad feloldást a mi tizennégyeinknek. Ämit Mečiarék mondanak, ígérnek, előterjeszte­nek, arra csak demonstratív ,,nem"-et lett volna szabad mondani. GYORSTÜZELŐ PRIVATIZÁLÁS. Az utóbbi két hét alatt a privati­zálásban bekövetkezett fejlemények is azt bizonyítják, hogy meg­ingott a kormánykoalíció önbizalma. Rendkívül gyors ütemben beindították körülbelül 30 vállalat privatizálását. Á menteni, ami menthető filozófia jegyében. A sürgölődés oka annyira átlátszó, hogy úgyszólván már az állami vagyon magánkézbe adását intézők sem leplezik, hogy miről van szó. Olyan érdekeltségek kezére játsszák az értékeket, amelyekre a mozgalom még évekig bízvást támaszkodhat. Ugyanilyen egyértelműséggel ment végbe a kormány és a szakszervezeti konföderáció közötti megegyezés az Altalános Egyezmény megkötése körül is. Korábban, amíg a kormány szilár­dabb talajt érzett a lába alatt, szinte kilátástalannak mutatkozott a megegyezés az olyan fontos kérdésekben, mint a bérszabályozás vagy a szociális alapok képzése. Amikor égni kezdett a talaj a kormány lába alatt, napok alatt tető alá hozták az egyezséget. Engliš szakszervezeti főnök megszakította gyógykezelését, majd — mert a kormány mindent megígért — aláírták az Általános Egyezményt. A kormány ezzel kapcsolatos „filozófiájának" az a lényege, hogy ha hatalmon marad Mečiar, akkor - akárcsak 1993­ban — sajtpapírnak tekintik az egyezményt, ha pedig az ellenzék kerül hatalomra, akkor az új kormány vállára nehezedik az összes kötelezettség. ISMÉT „SPONTÁN" TÜNTETÉS A PARLAMENT ELŐTT. Ugya nazok az arcok tűntek fel a múlt héten a törvényhozás épülete előtt, amelyek már korábban is ott virítottak, valahányszor válság volt Szlovákia politikai életében. És ma már bizonyítható, hogy a szerve­zők is ugyanazok. A tüntetőket ugyanazok az autóbuszok szállítot­ták ide Nagyszombatból, Zsolnáról és máshonnan. Ebből csak arra következtethetünk, hogy az sincs kizárva, a kormányzó mozgalom, ha minden kötél szakad, az utcát, a tereket is igénybe veszi - a parlamentáris demokrácia örök dicsőségére. Egyelőre , persze, csínyján bánik a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom ezzel a fegyverrel, mert senki sem tudhatja, hogy nem kétélű fegyverről van-e szó. A koalíció tisztában van vele, hogy 1994 telén nem ugyanaz a helyzet, mint amilyennek 1992 nyarán örvendett. így azután nagyon is szabályozottan és szelektíven folyik a „spontán" tüntetés szervezése. A felhergelt öregasszonyok magatartása kiszá­mítható. De vajon kiszámítható-e, hogy miként viselkedik az igazi tömeg? ELFUSERÁLT VÁMINTÉZKEDÉS. Mivel Csehországból sokkal több élelmiszert szállítanak Szlovákiába, mint fordítva, és mivel más termékek vonatkozásában is deficites Szlovákia áruforgalma, Pozsonynak kemény valutában kellett kiegyenlítenie a különböze­tet. A legújabb jelentések szerint 240 millió dollárra zsugorodott a valutatartalék. Kétségtelen, hogy ilyen viszonyok között minden országnak kötelessége intézkedéseket hozni saját termékei védel­mére. Pozsony az egészségvédelem jegyében hozott intézkedést; csak olyan élelmiszer-ipari termékeket hajlandó átengedni a határon, amelyeken rajta van a termékminősítők „pecsétje". Ez régebben is így volt, azzal a különbséggel, hogy a „pecsétet" korábban a célállo­máson ellenőrizték, az intézkedés óta pedig a határon. Ennek az lett az eredménye, hogy a határátkelőhelyeken áttekinthetetlen torlódá­sok keletkeztek. A cseh illetékesek ugyan megegyeztek a szlovákok­kal, hogy márciusig visszaállítják a régi rendszert, majd a határon bevezetik az ellenőrzést. Végül minden jóra fordul. Azt azonban mindenképpen „bebizonyította" Szlovákia, hogy gazdaságának vezetői nem állnak a helyzet magaslatán, ott is zűrzavart keltenek, ahol ez elkerülhető volna. TÓTH MIHÁLY Fogyó türelem - fakuló remények (Folytatás az 1. oldalról) Alaptalan panasz, siránkozás, elha­markodott ítélet avagy valóságot tükröző ez a vélemény? Erre keres­tük a választ az alábbiakban. Szabados Zoltán, a GT-Trans -Pack komáromi fuvarozó cég társ­tulajdonosa: - Úgy érezzük, meg akaiják fojtani a kisvállalkozókat. Az adópolitika ellenünk dolgozik, nincs hitel, s az állami intézmények, ahol csak tudnak, megvágnak. Na­gyobb útadók, emelkedő tranzitdí­jak sújtanak bennünket. Ráadásul a Szlovák Biztosítóban is csalód­tunk, félmillió korona értékű, Orosz­országban elrabolt szállítmányunk kártérítése alól kibúvót keresnek. Takács Imre, a dunaszerdahelyi Quadriga Kft. igazgatója sem derűlá­tóbb: - A sikertelenség láttán elő­ször mindig önmagamat vizsgálom felül, s „ráteszek egy lapáttal". Meg­bizonyosodtam afelől, hogy ez ke­vés. Nem ösztönzik a vállalkozókat, mintha nem lenne az állam érdeke a kis- és középvállalkozás fellendíté­se. Az új adórendszer egyáltalán nem vállalkozóbarát, az exporttevé­kenységet folytató vállalatokat nem ösztönzik, a rossz hitelpolitika féke­zi a fejlesztést. A nyugati üzleti part­nerek csak ámulnak, amikor a szlo­vákiai hitelnyújtási feltételekről tájé­koztatom őket. Náluk az átlagos hi­telkamat ugyanis 7 százalék körül a természetes. Az Építőipari Vállalkozók Szö­vetsége is több alkalommal figyel­meztette a kormányt az ágazat vál­ságos helyzetére. Hogy az építőipar­ban vállalkozók is a bőrükön érzik a nem éppen vállalkozóbarát intéz­kedések következményeit, azt az is bizonyítja, hogy míg kezdetben e szakmából került ki a legtöbb vál­lalkozó (24 százalék), mára a harma­dik helyen szerepelnek. František Slávik, a szövetség elnöke így foglal­ja össze gondjaikat: - Sajnos, a kor­mány nem foganatosított alapvető válságkezelő intézkedéseket. Nem használta fel a szövetségünk által az építőipar felélénkítésére tett konkrét javaslatokat sem. Ennek következté­ben tovább hanyatlott az építőipari termelés, nőtt a munkanélküliek szá­ma, és csökkent a vállalkozókedv. Nem várunk a kormányra, magunk is keressük a megoldásokat. Bankok­kal, a városok és községek társulásá­val együttműködve banki-vállalati beruházási társulás létrehozásában állapodtunk meg. Működésétől re­méljük, hogy megnöveli a beruházá­si kedvet és több megrendelést kínál az építőipari vállalkozások számára. A második világháború utáni nyu­gat-európai tapasztalatok bizonyít­ják, hogy a világégés okozta gazda­sági visszaesést épp a kis- és közép­vállalkozások gyors talpraállása, erőteljes fellendülése küszöbölte ki, s biztosította a korszerű, nagy telje­sítményű gazdasági rendszerekhez az utat. Mikor fogjuk ennek fontos­ságát Szlovákiában is tudatosítani!? MÁZSÁR LÁSZLÓ

Next

/
Thumbnails
Contents