Új Szó, 1994. február (47. évfolyam, 25-48. szám)

1994-02-21 / 42. szám, hétfő

1994. FEBRUÁR 21. ,ÚJ SZÓM MOZAIK AZ EGYÜTTÉLES PARLAMENTI FRAKCIÓJÁNAK NYILATKOZATA A Szlovák Köztársaságban egyre fokozódik a társadalmi-politikai feszültség. A jelenlegi kormánynak köszönhetően az ország politikai és gazdasági válságba került. Ez az állapot az SZK NT 26. ülésének napjaiban parlamenti válságba torkollt. Ezen helyzet közös jellemzője: a DSZM kormánya által épített egypárti uralom elutasítása. A végrehajtó hatalom megerősödése, a demokráciaellenes módszerek alkalmazása és a szlovák-magyar viszony mesterséges elmérgesítése válságos helyzetet idézett elő a gazdaságban, a bel- és külpolitikában. Az Együttélés parlamenti képviselői, az alkotmányos lehetőségeket kihasználva, olyan megoldást támogatnak, amely demokratikus módon és a lehető leggyorsabban kivezeti az ország lakosságát ebből a válságból. Ezért elengedhetetlenül szükségesnek tartjuk a kormányfő és a kormány leváltását, valamint az idő előtti parlamenti választások kiírását. Az átmeneti időszakban csakis egy kölcsönös megegyezésen alapuló széles koalíció kísérelheti meg az ország gazdasági és politikai helyzetének stabilizálását. Egy ilyen kormány csupán akkor számíthat támogatásunkra, ha garantálja a szlovákiai magyarság sürgős problémáinak a rendelkezésre álló rövid időszak alatt történő megoldását. Mivel az ország kormányzásáról folyó tárgyalások nagyrészt a magyar parlamenti képviselet kizárásával és megkerülésével történtek, elfogadhatatlanná vált számunkra, hogy bármiféle garancia nélkül csak és kizárólag a szavazatainkat adjuk egy bennünket megkerülő kormányzáshoz. Ezért folytatunk tárgyalásokat a kormánykoalíción kívüli pártok képviselőivel az általunk előterjesztett elképzelésekről és feltételekről. Csak a kölcsönös megegyezés és a garanciák segíthetik elő a jelenlegi kormányzatnál jobb, demokratikusabb.légkört biztosító, kiegyensúlyozott politikai, gazdasági és szociális helyzet kialakulását. Pozsony, 1994. február 19. Az Együttélés parlamenti frakciója Humanitás Alapítvány MÉRLEGVONÁS, BIZAKODÁS (Új Szó-tudósítás) A Humanitás Alapítvány pénteken Dunaszerdahelyen évzáró közgyűlésen értékelte tevékenységét. Az alapítvány tavaly márciusban alakult, és Belorussziának a csernobili katasztrófa sújtotta területein élő gyermekek megsegítését tűzte ki célul. Ahogy azonban dr. Paulický Péter elnök beszámolójából megtudtuk, más országba irányuló segítségnyújtást is ugyanolyan fontosnak tartja. A belorusz gyermekek felkarolását nem formális módon valósította meg az alapítvány: öt alkalommal fogadták a járásban egész hónapos ittléttel tanulók öttagú csoportját. Az alapítvány - működéséhez mindenekelőtt a járás több vállalkozója, néhány iskolája és sok egyéni adakozó járult hozzá - a balkáni háború károsultjainak megsegítésére is szervezett több alkalommal gyűjtést s rendszeresen támogatja a járás gyermekotthonait is. A Humanitás Alapítvány címe: Dunaszerdahely, Szabadság tér 1203. Folyószámlaszám: VÚB Dunajská Streda 13836-122. (mázsár) A kormányfő távollétében Vladimír Mečiar kínai látogatása lehetőséget kínál a kormányon kívüli parlamenti pártoknak, hogy elemezzék a múlt héten a parlamentben történteket, s felkészüljenek a következő megmérettetésre, ha egyáltalán vállalkoznak ilyenre. A levegővételnyi idő főként Weisséknek jön jól, akiket szemlátomást váratlanul ért a kormányfő legutóbbi, épp ellenük irányuló támadása. Mečiar a DBP fegyverével támadott, s épp akkor, amikor azt Weissék talán legkevésbé várták. Önálló kommentárt lehetne szentelni annak, hogy miként került, kerülhetett a szlovák kabinet főnökéhez Juraj Plesníknek, a DBP fiatal közgazdászának a parlamenti plénum elé szánt anyaga, amelyben néhány privatizációs furcsaságra, sőt törvénytelenségre mutatott rá az utóbbi napokban magánkézbe juttatott érsekújvári Novofruct és az oroszkai malom kapcsán. A legfurcsább, hogy épp az a határozattervezet került Mečiar kezébe, amelyet szerzője utólag módosított. Ugyanis Juraj Plesník - pártbéli társainak javaslatára - időközben kihagyta a szövegből azt a bekezdést, amelyben Vladimír Mečiarnak mint a privatizációs tárca jelenlegi vezetőjének, valamint Július Tóth pénzügyminiszternek az azonnali lemondását követeli. De az a tény, hogy Plesník „jobb belátásra tért", sokat elárul a DBP álláspontjáról, a DSZM-hez fűződő korábbi reményeiről. Koalíció, esetleg tisztázott, netán írásban lefektetett feltételeken alapuló partneri viszony lebeghetett Weissék szeme előtt, akik most egy ldcsit ódzkodnak attól, hogy második legerősebb parlamenti pártként átvegyék a stafétabotot vagy legalábbis a kezdeményező szerepét. Óvatosságuk érthető. Heteken vagy lehet, napokon belül olyan népszerűtlen intézkedéseket kellene meghozniuk, amelyek támogatóik lemorzsolódását, lehetséges választóik elvesztését eredményezné. (Sajtókörökben az a hír járja, hogy Szlovákiának március derekáig teljesítenie kell a Nemzetközi Valutaalap követeléseit, ha meg akarja kapni a készenléti hitelt. Az IMF egyik követelése: devalválni kell a szlovák koronát. Kormánypárthoz közelálló közgazdászok sem zárják ki, hogy a leértékelés mértéke esetleg elérheti a 30 százalékot is.) Ez pedig ismét Mečiar győzelmét jelenthetné. De Vladimír Mečiar is állít csapdákat politikai ellenfeleinek. Ilyen például az Általános Egyezmény megkötése a szakszervezetekkel, amelyet - míg szilárd volt pozíciója a kormányban — nem akart aláírni, ám miután széke inogni kezdett, kifogásait, fenntartásait félretéve, azonnal ellátott kézjegyével. A kormányfő hatnapos távolléte lehetőség a kormányon kívüli pártoknak, hogy mérlegeljék: mi volna jobb vagy kevésbé fájdalmas. A múlt héten a parlamentben történtek sok kérdőjelre mutatnak rá, de néhány tapasztalattal is szolgálnak. Az ellenzék még nem olyan erős, hogy akár alkotmányerejű törvényt tudna hozni, ám ha szándékai komolyak, akkor csak a magyar koalíció bevonásával mondhat ki olyan határozatokat, amelyek változásokat eredményeznének Szlovákiában. GÁGYOR ALÍZ MAGANGAZDAK: HÁTRÁNYOS HELYZETBEN (TA SR — hír) Közel háromszáz küldött részvételével a magángazdálkodók problémáiról tárgyalt a hét végén Rózsahegyen a Földtulajdonosok és Mezőgazdasági Vállalkozók Szlovákiai társulása — A magángazdák pénzhiánnyal küszködnek, mert természetes személyként nem igényelhetik az adókedvezményeket, amelyeket csak a mezőgazdasági szövetkezetek, állami gazdaságok — mint jogi személyek — kaphatnak. Ez a magánszektor hátrányos megkülönböztetése — hangsúlyozta Milan Pašmik, a szervezet elnöke. A közgyűlésen továbbá hangsúlyt kapott, hogy a mezőgazdasági üzemek privatizálása során a földtulajdonnal rendelkező földműveseknek jogi elsődlegességet kell élvezniük. Az állami gazdaságok privatizálására mindenekelőtt az ott dolgozóknak kell lehetőséget biztosítani, mégpedig a gazdasági vezetők kizárásával, mivel ők felelősek a gazdaságok csődbe jutásáért. ITTHON TÖRTÉNT - 7 NAP ALATT DÖNTÉSKÉPTELEN SZÉLKAKASOK. Tetszik, nem tetszik, ilyen politikusokat produkáltak az utóbbi évtizedek. Ha nem ez lenne a helyzet, ma, 1994. február 21-én már múlt időben emlegethetnénk a Mečiar-kormányt. Bizonyítható, hogy a miniszterelnök mozgalmának, számos parlamenti képviselője szerdán már-már kész lett volna Roman Kováč, Jozef Moravčík és társai követésére. A törvényhozási tamtamnak köszönhetően azonban már a kormányjavaslatról való szerdai szavazás előtt az ingadozó DSZM-es képviselők tudomására jutott a 14 magyar honatya várható, majd be is következeti „semlegessége". így 7-8. „disszidálásra" hajlamos kormánykoalíciós képviselő egyből elbátortalanodott. Groteszk helyzet állt elő: Az oly sokat kritizált és hazafiatlansággal, már-már államellenességgel vádolt magyar képviselőkön múlott a magukat kifogástalan patriótáknak tartó szlovák törvényhozók bátor kiállása. Az átállás gondolatával kacérkodó Slovačiskók szélkakasnak bizonyultak, olyan hősöknek, akik csak akkor mernek bátrak lenni, ha 100 százalékosan és előre szavatolt a győzelem. Mindez azonban nem ad feloldást a mi tizennégyeinknek. Ämit Mečiarék mondanak, ígérnek, előterjesztenek, arra csak demonstratív ,,nem"-et lett volna szabad mondani. GYORSTÜZELŐ PRIVATIZÁLÁS. Az utóbbi két hét alatt a privatizálásban bekövetkezett fejlemények is azt bizonyítják, hogy megingott a kormánykoalíció önbizalma. Rendkívül gyors ütemben beindították körülbelül 30 vállalat privatizálását. Á menteni, ami menthető filozófia jegyében. A sürgölődés oka annyira átlátszó, hogy úgyszólván már az állami vagyon magánkézbe adását intézők sem leplezik, hogy miről van szó. Olyan érdekeltségek kezére játsszák az értékeket, amelyekre a mozgalom még évekig bízvást támaszkodhat. Ugyanilyen egyértelműséggel ment végbe a kormány és a szakszervezeti konföderáció közötti megegyezés az Altalános Egyezmény megkötése körül is. Korábban, amíg a kormány szilárdabb talajt érzett a lába alatt, szinte kilátástalannak mutatkozott a megegyezés az olyan fontos kérdésekben, mint a bérszabályozás vagy a szociális alapok képzése. Amikor égni kezdett a talaj a kormány lába alatt, napok alatt tető alá hozták az egyezséget. Engliš szakszervezeti főnök megszakította gyógykezelését, majd — mert a kormány mindent megígért — aláírták az Általános Egyezményt. A kormány ezzel kapcsolatos „filozófiájának" az a lényege, hogy ha hatalmon marad Mečiar, akkor - akárcsak 1993ban — sajtpapírnak tekintik az egyezményt, ha pedig az ellenzék kerül hatalomra, akkor az új kormány vállára nehezedik az összes kötelezettség. ISMÉT „SPONTÁN" TÜNTETÉS A PARLAMENT ELŐTT. Ugya nazok az arcok tűntek fel a múlt héten a törvényhozás épülete előtt, amelyek már korábban is ott virítottak, valahányszor válság volt Szlovákia politikai életében. És ma már bizonyítható, hogy a szervezők is ugyanazok. A tüntetőket ugyanazok az autóbuszok szállították ide Nagyszombatból, Zsolnáról és máshonnan. Ebből csak arra következtethetünk, hogy az sincs kizárva, a kormányzó mozgalom, ha minden kötél szakad, az utcát, a tereket is igénybe veszi - a parlamentáris demokrácia örök dicsőségére. Egyelőre , persze, csínyján bánik a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom ezzel a fegyverrel, mert senki sem tudhatja, hogy nem kétélű fegyverről van-e szó. A koalíció tisztában van vele, hogy 1994 telén nem ugyanaz a helyzet, mint amilyennek 1992 nyarán örvendett. így azután nagyon is szabályozottan és szelektíven folyik a „spontán" tüntetés szervezése. A felhergelt öregasszonyok magatartása kiszámítható. De vajon kiszámítható-e, hogy miként viselkedik az igazi tömeg? ELFUSERÁLT VÁMINTÉZKEDÉS. Mivel Csehországból sokkal több élelmiszert szállítanak Szlovákiába, mint fordítva, és mivel más termékek vonatkozásában is deficites Szlovákia áruforgalma, Pozsonynak kemény valutában kellett kiegyenlítenie a különbözetet. A legújabb jelentések szerint 240 millió dollárra zsugorodott a valutatartalék. Kétségtelen, hogy ilyen viszonyok között minden országnak kötelessége intézkedéseket hozni saját termékei védelmére. Pozsony az egészségvédelem jegyében hozott intézkedést; csak olyan élelmiszer-ipari termékeket hajlandó átengedni a határon, amelyeken rajta van a termékminősítők „pecsétje". Ez régebben is így volt, azzal a különbséggel, hogy a „pecsétet" korábban a célállomáson ellenőrizték, az intézkedés óta pedig a határon. Ennek az lett az eredménye, hogy a határátkelőhelyeken áttekinthetetlen torlódások keletkeztek. A cseh illetékesek ugyan megegyeztek a szlovákokkal, hogy márciusig visszaállítják a régi rendszert, majd a határon bevezetik az ellenőrzést. Végül minden jóra fordul. Azt azonban mindenképpen „bebizonyította" Szlovákia, hogy gazdaságának vezetői nem állnak a helyzet magaslatán, ott is zűrzavart keltenek, ahol ez elkerülhető volna. TÓTH MIHÁLY Fogyó türelem - fakuló remények (Folytatás az 1. oldalról) Alaptalan panasz, siránkozás, elhamarkodott ítélet avagy valóságot tükröző ez a vélemény? Erre kerestük a választ az alábbiakban. Szabados Zoltán, a GT-Trans -Pack komáromi fuvarozó cég társtulajdonosa: - Úgy érezzük, meg akaiják fojtani a kisvállalkozókat. Az adópolitika ellenünk dolgozik, nincs hitel, s az állami intézmények, ahol csak tudnak, megvágnak. Nagyobb útadók, emelkedő tranzitdíjak sújtanak bennünket. Ráadásul a Szlovák Biztosítóban is csalódtunk, félmillió korona értékű, Oroszországban elrabolt szállítmányunk kártérítése alól kibúvót keresnek. Takács Imre, a dunaszerdahelyi Quadriga Kft. igazgatója sem derűlátóbb: - A sikertelenség láttán először mindig önmagamat vizsgálom felül, s „ráteszek egy lapáttal". Megbizonyosodtam afelől, hogy ez kevés. Nem ösztönzik a vállalkozókat, mintha nem lenne az állam érdeke a kis- és középvállalkozás fellendítése. Az új adórendszer egyáltalán nem vállalkozóbarát, az exporttevékenységet folytató vállalatokat nem ösztönzik, a rossz hitelpolitika fékezi a fejlesztést. A nyugati üzleti partnerek csak ámulnak, amikor a szlovákiai hitelnyújtási feltételekről tájékoztatom őket. Náluk az átlagos hitelkamat ugyanis 7 százalék körül a természetes. Az Építőipari Vállalkozók Szövetsége is több alkalommal figyelmeztette a kormányt az ágazat válságos helyzetére. Hogy az építőiparban vállalkozók is a bőrükön érzik a nem éppen vállalkozóbarát intézkedések következményeit, azt az is bizonyítja, hogy míg kezdetben e szakmából került ki a legtöbb vállalkozó (24 százalék), mára a harmadik helyen szerepelnek. František Slávik, a szövetség elnöke így foglalja össze gondjaikat: - Sajnos, a kormány nem foganatosított alapvető válságkezelő intézkedéseket. Nem használta fel a szövetségünk által az építőipar felélénkítésére tett konkrét javaslatokat sem. Ennek következtében tovább hanyatlott az építőipari termelés, nőtt a munkanélküliek száma, és csökkent a vállalkozókedv. Nem várunk a kormányra, magunk is keressük a megoldásokat. Bankokkal, a városok és községek társulásával együttműködve banki-vállalati beruházási társulás létrehozásában állapodtunk meg. Működésétől reméljük, hogy megnöveli a beruházási kedvet és több megrendelést kínál az építőipari vállalkozások számára. A második világháború utáni nyugat-európai tapasztalatok bizonyítják, hogy a világégés okozta gazdasági visszaesést épp a kis- és középvállalkozások gyors talpraállása, erőteljes fellendülése küszöbölte ki, s biztosította a korszerű, nagy teljesítményű gazdasági rendszerekhez az utat. Mikor fogjuk ennek fontosságát Szlovákiában is tudatosítani!? MÁZSÁR LÁSZLÓ