Új Szó, 1994. február (47. évfolyam, 25-48. szám)

1994-02-19 / 41. szám, szombat

395 HÍREK - VÉLEMÉNYEK 1994. FEBRUÁR 19. NEZZE VELÜNK! Magyarország távol marad az esetleges NATO-csapástól SZLOVAKIA-CSEHORSZAG Folytatódik a határkijelölés (Budapesti tudósítás) Boross Pé­ter magyar miniszterelnök levél­ben fordul Manfred Wörnerhez, a NATO főtitkárához, s kérni fogja, hogy az esetleges boszniai légicsapás idején az AWACS­gépek ne tartózkodjanak a ma­gyar légtérben. Ezt Kovács Lász­ló, a parlament külügyi bizottsá­gának elnöke közölte a külügyi és a honvédelmi bizottság tegna­pi zárt ülése után. A bizottságok támogatták a kormány ezirányü döntését. Kovács leszögezte: a de­monstratív távolmaradás első­sorban Belgrád megnyugtatására szolgál, jelezve: Magyarország még a látszatát is kerülni akaija (TA SR-jelentés) Grúzia és Irán együttműködéséről tárgyalt el­sősorban a két ország külügymi­nisztere Teheránban. A három­napos iráni látogatását befejező Alekszandr Csikvajdze és ven­déglátója, Ali Akbar Velajati tár­gyalásain a Kaukázusban dúló háborús konfliktusok rendezése terén való közös együttműködés lehetőségeit is megvitatták. Megállapodtak abban, hogy a közeli hetekben felújítja tevé­kenységét a két évvel ezelőtt létrehozott gazdasági vegyesbi­zottság és a kereskedelmi kap­annak, hogy közreműködik a katonai akcióban. Elmondta, eddig a NATO sem kérte, hogy a magyar légtérben járőröző AWACS-gépek részt vegyenek az esetleges boszniai akcióban. A két parlamenti bizottság együttes üléséről szólva elmond­ta továbbá: a tárgyalások közép­pontjában az a kérdés állt, mi­ként lehet megoldani azt a di­lemmát, hogy Magyarország tá­volmaradjon ugyan a konfliktus­tól, de ezzel ne rontsa a NATO­hoz fűződő kapcsolatát. A ma­gyar álláspont az, hogy Buda­pest megértésre számíthat a NA­TO- részéről. (Kokes) csolatok bővítése céljából rend­szeres légi és közúti összekötte­tést létesítenek a két ország kö­zött. Moszkvában tegnap orosz védnökséggel örmény-azerbaj­dzsán védelmi miniszteri talál­kozóra került sor, amelyen jelen volt Hegyi Karabah fegyveres erőinek parancsnoka is. A tárgyalásokon közvetítő Pavel Gracsov orosz védelmi miniszter leszögezte, ha a mos­tani találkozó nem zárul pozitív eredménnyel, akkor többször nem hajlandó a közvetítésre a szembenálló felek között. (TA SR-hír) Červená nad Vlta­vouban tegnap befejeződött a szlovák-cseh közös határkije­lölő bizottság négynapos ülése, amelyen megkezdték a két or­szág közötti államhatárra vonat­kozó új szerződés előkészítését. A szlovák hírügynökség tudó­sítója azt a tájékoztatást kapta, (TA SR-jelentés) Borisz Jelcin Moszkvában csütörtökön este megbeszélést folytatott Viktor Csernomirgyin kormányfővel. A találkozóról az orosz központi televízió is beszámolt. Az elnök egyébként már több mint két hete vidéken tartózko­dik, ahol meghűléses panaszok­kal kezelik. Jelcin február ele­hogy a hét folyamán a határkije­lölő bizottság pontosította az ál­lamhatár javasolt módosításait Sidonia és U Sabotü községek, valamint a Morava folyó térsé­gében. A bizottság tagjai a na­pokban felkeresik ezeket a terü­leteket és a helyszínen konzul­tálnak az említett települések polgármestereivel. jén, grúziai látogatása alatt bete­gedett meg, s mindössze pár órá­ra tért vissza Moszkvába a hét közepén, hogy fogadja John Ma­jor brit miniszterelnököt. Jelentések szerint a Jelcin -Csernomirgyin találkozón költ­ségvetési és szociális kérdések­ről volt szó. A Szlovák Televízió magyar adását ma 17.35-kor A tartalomból: • A parlamenti tanácskozásról - Agócs Valéria jegyzete • A falu és a szövetkezet együtt­működésének sikereiről Bu­zitán • Új műjégpálya nyílt Dunaszer­dahelyen • Felkeressük a kassai Rákóczi Múzeumot • Regrutabúcsúztató Bényben • Farsangi karnevál a pozsony­püspöki alapiskolában • Kulturális ajánlat Műsorvezető: BÁRDOS ÁGNES Kossuth nem állhat a múzeumkertben? (Üj Szó-hír) Lapunkban már hírt adtunk arról, hogy a rozsnyói képvi­selő-testület az elmúlt év végén ha­tározatot hozott Kossuth Lajos szob­rának újbóli felállításáról. Beszámol­tunk már arról is, hogy a határozat értelmében a szobrot a Rozsnyói Bányászati Múzeum kertjében kelle­ne méltó talapzatra állítani, hogy már el is szállították ugyaninnen, hogy hozzáfogjanak restaurálásá­hoz. A visszaállítás körül azonban bonyodalmak merültek föl. Rozsnyó polgármestere a képvise­lők határozatát követően, január kö­zepén levelet intézett Dušan Slobod­ník kulturális miniszterhez - a mú­zeum és a hozzá tartozó telek az államosítás után e minisztérium tu­lajdonába került -, hogy adjon enge­délyt a szobornak a múzeumkertben történő fölállításához. A levélre nemrégiben Slobodník miniszter he­lyett Milan Jankovský, a múzeumo­kért felelős minisztériumi osztályve­zető válaszolt. „Nem értünk egyet azzal a nézettel, hogy a szobrot a múzeumkertben kellene fölállíta­ni" - állt a levélben. Abba viszont beleegyeznek, hogy Kossuth szobrát továbbra is ott tárolják. Hogy mi következik ezután? Idő­sebb Batta István szerint, aki az Együttélés rozsnyói irodavezetője, a városi képviselő-testület tagja, és egyike volt azoknak, akik a szobor újbóli fölállítását indítványozták, a testületnek van egy határozata, melyet a város vezetésének érvé­nyesítenie kell, megkeresve a módot arra, hogy ez miként lehetséges. A dolog érdekessége, hogy a szá­zadfordulón, a múzeum alapításakor az építkezési telket Rozsnyó városa adományozta a múzeumnak, (klinko) KÖZLEMÉNYEK Ezúton értesítjük és meghívjuk az érdeklődőket, felnőtteket és fiatalo­kat, szülőket, nagyszülőket és taná­rokat a Magyar Ifjúság Érdekeit Vé­dő Szövetség II. országos Ki Mit Tud? döntőjére és díjkiosztással egybekötött gálájára. A döntő 1994. február 26-án 10-től 18 óráig, a gála 1994. február 27-én 14 órától lesz. Helyszín: Léva, Družba Művelődési Ház. XXX Február 19-én, szombaton, 16 órai kezdettel a pozsonyi Csemadok székházában Dr. Endrey Antal a Ma­gyar Kereszténymozgalom elnöke, A szentkorona eszme címmel, vasár­nap 10 órai kezdettel a ferenciek refektóriumában Az ég üzent Natá­lia nővér által címmel tart előadást. xxx Az MKDM Pozsony Területi Vá­lasztmánya tisztelettel meghívja Önt a Politizáló pozsonyiak klubja ren­dezvényére, melyet 1994. február 21-én, hétfőn 16 órai kezdettel tarta­nak a Csemadok nagytermében. Vendégek: Csáky Pál, az MKDM és Duka-Zólyomi Árpád, az Együttélés parlamenti frakcióvezetői, akik a legfrissebb politikai helyzetről tá­jékoztatják a megjelenteket és vála­szolnak a feltett kérdésekre. KAUKÁZUSI KONFLIKTUSOK Sokoldalú rendezési törekvések Miért mondott le Willy Brandt? (TA SR-hír) Willy Brandt német exkormányfő húsz év­vel ezelőtti drámai lemondásá­nak valódi okaira derült fény abból az eddig titkosan kezelt dokumentumból, amelyet a F'ocus című német folyóirat tett közzé. Ez azt bizonyítja, hogy az akkori német-keleti közele­dési politikát megalapozó szo­ciáldemokrata funkcionárius szexuális botrányai miatt kényszerült a teljesen váratlan lemondásra. Brandt tulajdonképpen nemcsak egy Guillaume nevű ügynök áldozata lett, akit a ke­letnémet titkosszolgálat épített be a bonni kancellári hivatal­ba, hanem saját gyengesége is közrejátszott lemondásában. Ez az ügynök szerezte Brandt­nak a szolgálatkész hölgyeket, s persze magnószalagra vette mindazt, ami Brandt ágyában történt. Az egykori német kan­cellár ezek után zsarolhatóvá vált és arra kényszerült, hogy továbbra is hivatalában tartsa Guillaume-t, jóllehet tudta ró­la: ellenséges ügynök. Melléfogás az átülésekkel Ma mumus kell, ott van Magyarország, de ha jó példa kell, természetesen akkor is kéznél van Budapest. A szlovák kormányfő a napokban több ízben sem ment messzebb példáért, csak közvetle­nül a szomszédba. Követendőnek nevezte a magyar gyakorlatot, s váltig állította, hogy a Duna túlpartján is létezik az imperatív képviselői mandátum. Vagyis: Vladimír Mečiar úgy tudja, a magyar törvényhozásban sem megengedett, hogy egy képviselő gondoljon egyet és egyszerűen átálljon egy másik parlamenti párthoz. Budapes­ten erre azt mondják: átülés, Pozsonyban pedig azt: mezcsere. Nálunk ezért - a miniszterelnök szándéka szerint - a képviselői mandátum elvesztésével kellene lakolnia a rakoncátlan honatyának. Odaát pedig valójában a haja szála sem görbül meg annak a törvény­hozónak, aki történetesen a padcsere mellett dönt. Állítson bármit is a korántsem tévedhetetlen szlovák politikus, a magyarországi képvi­selők a lelkiismeretükre hallgatva két választás között bármikor átpártolhatnak, ha nem tudnak a továbbiakban egyetérteni pártjuk irányvonalával. Kupa Mihály expénzügyminisztert például hiába keresnénk az MDF padsoraiban, mert időközben átült a függetlenekhez, Pozsgay Imrét is Horn Gyula környezetében, mert saját pártot alapított. Jóideje már Csurka István viszont sem az MDF padsorait koptatja, hanem a Magyar Élet és Igazság Párt vezéreként egyfolytában szidalmazza anyamozgalmának politikáját. A legfrissebb példa pedig pár Fideszes képviselő átvedlése SZDSZ-essé. S nem egyedi G. Nagyné Maczó Ágnes esete sem, aki kétszer is padszomszédokat cserélt, először MDF-pártiból vált függetlenné, ősz óta pedig Tor­gyán József padtársaként nyomja a gombot. Rajta kívül akad még olyan képviselő, akit Mečiar többszörösen visszaeső bűnözőnek minősítene. Sajnos, sem a modori DSZM-tanácskozáson, sem a Lépések vitaműsorban, de még a keddi Pressclubban sem akadt senki, aki közbevetette volna: homlokegyenest más a magyar parlamenti gyakorlat, mint ahogy azt Mečiar állítja. A szlovák újságirókollégák is néma hallgatással fogadták a kormányfő fejtegetését, s nem rántották le a leplet e célzatos hazugságról. Vélhetően azért, mert maguk sem tudják, mi a helyzet odaát. A magyar országgyűlési gyakorlatot ismerő itteni magyar újságíró meg egyszerűen nem szólhatott a valótlanságáról, mert konok következetességgel ezúttal is nélkülünk zajlott le a Pressclub... P. VONYIK ERZSÉBET I zrael az utóbbi napokban kétfrontos küz­delemre kényszerült. Az egyiptomi Ta­bában politikai csatát vívott a mind elége­detlenebb és türelmetlenebb palesztin tár­gyalóküldöttséggel, északi határai mentén pedig fegyveres harcra kényszerült a Dél­Libanonból támadó síitákkal szemben. Egyik fél sem verte nagydobra, hogy mire jutottak Tabában négynapi tárgyalások után. Kétségtelen azonban, hogy tovább közeledtek az álláspontok a palesztin rend­őrség felállítása, a közös járőrök tevé­kenysége, a zsidó települések biztonsága ügyében. Hiszen a megbeszélések a jövő héten Kairóban folytatódnak, s akkor már - tájékoztattak palesztin részről — csak bizonyos létszámokat és más apróságokat kell tisztázni, mivel az elvekben már meg­egyeztek. Fennáll azonban az a veszély, hogy eze­ket a nehezen született eredményeket meg­kérdőjelezi a libanoni-izraeli határon kiala­kult újabb feszültség, s az sem kizárt, hogy libanoniak lesznek a palesztin-izraeli kü­lönszerződés sírásói. A Dél-Libanonban ko­moly katonai és politikai erőt jelentő Hez­bollah nevű Irán—barát síita mozgalom a hét eleje óta naponta intéz támadásokat a Liba­non területéből önkényesen kihasított úgynevezett biztonsági övezet ellen, ame­lyet elsősorban az Izrael zsoldjában álló Dél-libanoni Hadsereg ellenőriz és védel­mez. A támadást válaszcsapás követi, s bár a károk és veszteségek nem számottevőek, ezeken az incidenseken elbukhat az egész közel-keleti békefolyamat. De nézzük, mi van a felmelegített viszály mögött. MÁSODIK FRONT Tény, hogy a bejrúti kormány nem na­gyon tudja befolyásolni mindazt, ami a déli országrészben történik. Viszont Szíria ak­kor vethetne véget ezeknek a provokációk­nak, amikor csak akar. De nem akar. Nem akar, mert ilyen módon is nyomást gyako­rolhat Izraelre, demonstrálhatja katonai és politikai erejét, befolyását. Ezt az eszközt is bevetve akarja rákényszeríteni Izraelt, hogy minden feltétel nélkül és teljes egészében kiürítse a Golan-fennsíkot. Damaszkusznak van még egy érve. Meg­egyezett Jordániával és a befolyása alatt lévő Libanonnal, hogy nem kötnek különbé­két Izraellel, csak a globális megegyezéshez járulnak hozzá. Közben persze mindhárom ország folytatja a kétoldalú tárgyalásokat, s meg is egyeznének külön-külön is, ha sikerülne elég engedményt kicsikarniuk. Hi­szen ilyen módon, precedenst teremtve, az adott ország támogatná a többiek pozícióját is. Csakhogy az 1991-ben kezdődött tárgya­lássorozat eredményeként eddig egyetlen különszerződés született, az izraeli—palesz­tin, amely kezdetben ugyan példaértékűnek tűnt, ám a megvalósítása nagyon sok kíván­nivalót hagy maga után. Szíria, Libanon és Jordánia szeretne elke­rülni egy ilyen diplomáciai csapdát. Ezért hozakodnak most elő korábbi megegyezé­sükkel, ezért tárgyalgatnak csak ímmel-ám­mal Washingtonban. S közben felhánytor­gatják a vendéglátóknak azt is: nem tesznek eleget ígéretüknek, nem kapcsolódnak be aktívan a megegyezés mielőbbi elérésébe. Látni kell az érem másik oldalát is. Nyil­vánvalóak azok a félelmek, amelyek túlzott óvatosságra késztetik Izraelt. Érthető az is, hogy nehezen mond le a megszállt terüle­tekről, amelyeket - úgymond - már bela­kott. Ám bármilyen nehéz, döntenie kell. A tét a béke vagy a háború. Erre figyelmez­tetnek az ártatlannak tűnő dél-libanoni inci­densek. Megnyugtató viszont, hogy a veszélyt Damaszkusz és Bejrút is tudatosítja: Hafez Asszad szíriai elnök és Rafik Hariri libanoni kormányfő tegnap háromórás tárgyalások után az Izrael elleni rakétatámadások azon­nali beszüntetésére szólította fel a Hezbol­lah vezetőit. Egyben jelzés ez Izrael felé: békét akarnak, de tisztességeset. GÓRFÖL ZSUZSA JELCIN TALÁLKOZOTT KORMÁNYFOJEVEL

Next

/
Thumbnails
Contents