Új Szó, 1994. február (47. évfolyam, 25-48. szám)

1994-02-18 / 40. szám, péntek

A magyar könyvek pozsonyi boltjában Könyvgyűjtők és kispénzűek Alig három hónap telt el a pozsonyi magyar könyvesbolt várva várt újranyitása óta. Aki azóta megfordult az. üzletben, bizonyára örömmel tapasztalta, hogy nemcsak megszépült, nemcsak tága­sabb lett, hanem a választéka is bővült. Könyvek, folyóiratok, le­mezek, kazetták, CD-k mellett képzőművészeti és népművészeti alkotások is vásárolhatók a megújult boltban. E pár hét alapján bizonyára nem lehet még alapos és hiteles képet adni egy üzlet menetéről, nem is ezt kértük Dobos Éva üzletvezetőtől. Csupán azt, számoljon be eddigi tapasztalatairól, a keresletről, a kínálat­ról, arról, milyen is volt a kezdet, és hogyan alakul a folytatás. András, Sanyi, Feri András Budapesten született, most Stuttgartban él. Kiváló képességei­nek köszönhetően helyei kapott a Németországot a Nemzetközi Fizi­kai Diákolimpián képviselő ötfős csapatban, és ottani teljesítményét bronzéremmel jutalmazták. A Stuttgarter Zeitung fényképes cik­ket közölt róla, édesapjának a munkahelyén szinte minden kollé­gája grcUulált, a cikket pedig az il­lető kutatóintézetben több helyen is kifüggesztették. Jelentkezett a tartományi iskolaügyi miniszter is, aki egy köszönőlevél kíséretében közölte, jutalomként egyetemi ta­nulmányai alatt ingyen kapja a tankönyveket. Sanyi Bonyhádon él, ő aranyér­met szerzett a fizikai olimpián és ezért például városától kétszázezer forint jutalmat kapott. Feri köztünk, Komáromban él, szintén hasonlóan bizonyított, de nem tudunk arról, hogy ezért vala­kitől is jutalmat kapott volna. De nem is ez a gond. Kinőtt közülünk egy igazi tehetség, valaki, akinek akadtak jó tanárai, de segítségre szorul a továbbtanuláshoz. A hely­zet nem reménytelen, talán akad egy szponzor, talán segítő kezet nyújt valamelyik alapítvány. Nem ismerem személyesen Ferit, de amit olvastam róla, abból nyil­vánvaló, hogy szülei egyetlen nem­zeti, vagy nemzetiségi hatalmas­sággal sincsenek pertuban, nem tartoznak abba a körbe, amelyben egyetlen telefon elegendő a kassza megnyitásához. De talán ez előny is lehet, hiszen így nem kell attól tartaniuk, hogy valaki éppen álta­luk igyekszik törleszteni valamiért. Kíváncsian várjuk, hogy a szó­cséplés közepette felkarolja-e va­laki az utóbbi évek legtehetsége­sebb szlovákiai magyar diákját a komáromi magyar gimnáziumból. Annyit ígérhetünk, hogy ezt el­mondjuk majd mindenkinek. T.L. U gye, ismerősen hangzik: má­tól, újévtől fogva nem gyújtok rá! A fogadkozá­sok komolyságához nem fér kétség, hiszen szinte mindenki tényleg le akar szokni káros szenvedélyéről. Van, aki képes rá, és többé valóban nem gyújt rá, ám nagyobb számban vannak azok, akik próbálkozását nem koronázza siker. Pedig akarnak, sőt különböző csodaszerekben: teák­ban, pasztillákban,fülbevalókban, karperecekben, akupunktúrában bíz­nak. Januárban a Pozsonyi Egészség­nevelési Intézet szervezésében, Mi­lan Lueina mérnök vezetésével, csoportterápiás foglalkozás kereté­ben sikeres „leszoktatáson" 19 ön­kénles, erős dohányos vett részt. Február elejei utolsó összejövetelü­kön számoltak be sikereikről. Edit: Naponta 25-30 cigarettát szívtam el. A reggeli kávémhoz ele­inte csak egyet, decemberben már hármat. El sem tudtam képzelni, ho­gyan ízlik a fekete cigi nélkül. Per­sze, napközben is füstöltem, ám az esti tévénézés közben a gyárkémény hozzám képesl kismiska volt. A ci­garettát a legjobb barátomnak tartot­tam. Szerepét túlértékeltem; ha öröm, ha bánat ért az életemben, a biztos pontot a cigi jelentette. Több­ször elhatároztam, abbahagyom, de... Amikor tudomást szereztem erről a lehetőségről, azonnal tudtam: eljött az én időm. Január óta cigarettázás helyett rágógumit rágok. Három hét alatt érezhetően javult egészségi ál­lapotom, könnyebben lélegzem, ke­vesebbet köhögök, és nem elhanya­golható szempont az sem, hogy mi­közben a rágógumiért is pénzt kellett adnom, 450 koronát takarítottam - Eddigi tapasztalataim alapján mondhatom, van igény Pozsonyban a magyar könyvek iránt. Sokan fel­kerestek már bennünket a régi vásár­lók közül, akik örülnek, hogy újra van lehetőségük a városban magyar könyvekel vásárolni, és úgy néz ki, egyre több új vevőnk is akad. • Milyen kínálattal várják a közönséget? - Mi elsősorban a szlovákiai ma­gyar irodalom boltja kívánunk len­ni, így minden itteni kiadó könyveit igyekszünk árusítani, de természete­sen nem hiányoznak a magyarorszá­gi kiadványok sem. A kereslet hatá­rozza meg, mivel töltjük föl a polco­kat. Kaphatók nálunk lexikonok, szótárak, nyelvkönyvek (így például az ugyancsak keresett Themen né­met nyelvkönyv mindhárom köte­te), az aktuális slágerkönyvek, az Édesvíz kiadó könyvei, klassziku­sok és mai szerzők művei, a ma­gyarországi és hazai kiadók legfris­sebb újdonságai, köztük a Magyar Nagylexikon első kötete, s jelzem, nálunk az érdeklődők már megren­delhetik a további 15 kötetet is. A könyvek beszerzése nem gond, in­kább az áruk jelent problémát, mert a magyarországi könyvek bizony nem olcsók. • Milyen könyveket vesznek, keresnek a legtöbben önöknél? - Mindenfélét. Vannak vevők, akiknek el lehet adni a drága köny­meg. Az első héten, igaz, meghíztam egy kissé, de gyorsan észbe kaptam. Most már tartom a súlyomat. El­mondhatatlanul boldog vagyok, hogy sikerüli leszoknom. A 19 fős csoportban ismerőst fe­deztem fel, dr. Blažej Slabýt, a Szlovák Humanitárius Társulás elnö­két. - Három évvel ezelőtt lettem való­ban erős dohányos. A cigire havi 1300 koronát költöttem. A felesé­gem pedig nem győzött szellőztetni és mosni a függönyöket. A négy és fél éves kislányom egyre gyakrabban köhögött. A tanfolyam segített elha­tározásomban: el kell dobnom a ci­garettát, le kell szoknom a káros-kó­ros szenvedélyemről! Jelenleg nem hiányzik a cigi, de ha netán mégis gusztusom támad rá, „bedobok" egy rágót. A tanfolyam résztvevőjeként be kell vallanom, hogy a csoport­szellem is erősít. Azt sem lagadja senki, hogy hiányzik a cigaretta. En­nek ellenére nem gyújtanak rá! - val­lotta készségesen. - Szerte a világon rendeznek eh­hez hasonló, dohányosokat segílő tanfolyamokat - tájékoztatott Milan Lucina mérnök. - Évtizedeken át Üj-Zélandon éltem, ahol egészség­védelmi programok szervezésével foglalkoztam. A fejlett országokban elfogadott szemlélet, hogy nem a til­tás-, hanem a pozitív motiváció a munkamódszer alapja. Ezért értük el, épp a dohányzásról való leszok­tatási program keretében, a hetven százalékos eredményességet. Nem harcot hirdetünk a káros szenvedély veket is. A könyvgyűjtők megve­szik például a latin nyelvű Képes Krónikát vagy a szintén nem olcsó Pannon Lexikont is. De persze van­nak vevők, akik csak nézegetnek, esetleg azzal búcsúznak, hogy majd ha lesz pénzük, visszajönnek. Azon­ban láthatóan van a kispénzűek ré­széről is szellemi igény. • Hogyan tükrözte ezt az igényt az eltelt három hónap for­galma? - Nehéz objektív képet adni. Nyi­tás után, karácsony előtt tényleg sok vásárlónk volt, de hát az a pár hét minden évben a legerősebb időszak. A január ahhoz képes gyengébbre sikerült, ami várható volt. Azért most is gyakran ránk nyitják az ajtót. • Ez a bolt a város központi he­lyén található, ahol rengeteg kül­földi is megfordul. Az ő igényeiket miképp próbálják kielégíteni? - Természetesen tartunk idegen nyelvű irodalmat is, a turisták szá­mára publikációkat a városról, az országról, térképeket, szótárakat, művészettörténeti kiadványokat. De kaphatók egyéb idegen nyelvű könyvek is, az angolul, németül ta­nulók számára nyelvkönyvek, szép­irodalom. • Mint volt pedagógus bizo­nyára figyelmet fordít a fiatalabb korosztálynak, a gyerekeknek, di­ákoknak szóló könyvek beszerzé­sére is... - Ez természetes, és szerencsére azt tapasztalom, van is irántuk ke­reslet. Gazdag a mesekönyvkínála­tunk, nagyon szép kiadványok je­lentek meg az utóbbi időben a hazai kiadók műhelyeiből. Igyekszünk beszerezni az iskolások számára ajánlott irodalmat, segédkönyveket is - már ami Magyarországon meg­jelent. • A valóban széles választékon kívül mivel próbálják még „be­csalogatni" a vevőket? - Ügy, hogy megpróbáljuk ide­szoktatni őket a legkisebbektől a leg­idősebbekig. Ezt a célt szolgálják a különböző rendezvényeink, mint a kiállítások író-olvasó találkozók, ahol a vásárlóknak alkalmuk nyílik lalálkozni a szerzővel, de ezt a célt szolgálja például az is, hogy a pol­cokon mindig találhatók dedikált könyvek. • Elárulná, milyen egyéb meg­lepetést tartogatnak a jövőben a vevők számára? - A kiállítások, az író-olvasó ta­lálkozók sorozatát folytani kíván­juk. Emellett szeretnénk elkezdeni a videofilmek árusítását és kölcsönzé­sét, mert úgy tapasztaljuk, van rá igény. Különösen a magyar filmiro­dalom termékei iránt. Elsősorban a régi, klasszikusnak számító magyar filmek, az újabb alkotások, gyerek­és mesefilmek forgalmazására kívá­nunk összpontosítani. • S végezetül egy tisztán „anyagias" természetű kérdés: meg lehet ma élni egy keres­kedőnek a kultúrából, a köny­vekből? - Megélni? Három hónap után nehéz lenne erre válaszolni. Ügy gondolom, kell egy fél év ahhoz, hogy kiderüljön, sikerül-e. Ám én optimista vagyok: bízom a pozsonyi magyarság szellemi igényében, kul­túra- és könyvszeretetében. S. FORGON SZILVIA 1994. FEBRUÁR 371. OLVASÓINK OLDALA .1 U SZÓ* Somorja: Magyaroknak szlovákot, szlovákoknak magyart A nyelvtanulás fontosságáról so­kat beszélünk, de érdekében ke­vesebbet cselekszünk. Kívánatos lenne, hogy gyermekeink leg­alább alapszinten elsajátítsák az angol vagy a német nyelvet, de erre kevés esélyük van addig, amíg ezeket az iskolákban kevés óraszámban és nagy csoportok­ban oktatják. Gond van a segéd­eszközökkel is, hiszen az oktatás általában jelenleg is a régi, ela­vult koncepciójú tankönyvekkel folyik. A Tankönyvkiadó ugyan ígért egy modern, négykötetes angol nyelvkönyvsorozatot, de ebből csak az első jelent meg, a többire, úgy tűnik, hiába várnak a pedagógusok. Hasonló a helyzet a némettel, amelyet továbbra is leíró stílusú, nagyon igényes, gyakran még az anyanyelvi szintű nyelvtannál is bonyolul­tabb anyagból kénytelenek tanul­ni a diákok. Így maradnak a kül­földről, például Magyarországról behozott tankönyvek, amelyek azonban drágák, és a szülőkön múlik, vállalják-e a költségeket. — Jó tankönyvvel, tanárral és módszerrel legalább konverzáció szintjén iskolaidőben is meg lehet tanulni egy nyelvet - vallja Czé­re Gyöngyi, a somorjai Lingua nyelviskola egyik tulajdonosa. A fiatal pedagógusokból álló csapat célul tűzte ki, hogy új, külföldön már bevált hatásos módszereket bevezetve adjon biztos nyelvtu­dást hallgatói számára. A munkát már a legkisebbekkel kezdik. Az első hónapok tapasztalatai alap­ján a négy-öt éves gyermekek na­gyon szívesen vesznek részt a já­tékos német és angol foglalkozá­sokon, és ezzel nagyon hasznos alapot kapnak a későbbi komoly tanuláshoz. A pedagógustársadalmon belül mindenképpen megérne egy vitát annak kiderítése, miként válik a nyelveket élvezettel tanuló kis­gyermekből nyolcadikos korára fásult diák. Nem hiszem, hogy a gyermekben van a hiba, és az idegen nyelvi követelmények sem túlzóak. Talán az általános túl­terheltség az oka vagy az, hogy sokan közülük más téren túlságo­san könnyen megkapják, amit akarnak, hangsúlyozza a nyelvis­kola-tulajdonos. A Lingua nyelviskola több, a városban újdonságnak számító új megoldást vezetett be a szlovák, illetve a magyar nyelv tanításá­ban is. (gy például - igaz, egyelőre ugyan csak egyetlen ta­nuló számára - dc megkezdték a magyar nyelv oktatását teljesen kezdők számára. Szívesen szer­veznének magyar helyesírási és irodalmi tanfolyamokat a szlovák iskolában tanuló magyar diákok­nak is. A jelenlegi helyzetben , azonban nem tartják célszerűnek, hogy ezt az iskolákban propagál­ják, ezért most keresik annak módját, milyen más úton juttas­sák el ezt az információt az érin­tettekhez. Nagy igény mutatkozik a szlo­vák nyelvtanfolyamok iránt is. Czére Gyöngyi szerint jelenleg már az állami iskolákban is egyre nagyobb súlyt fektetnek a kom­munikációs készség gyakorlásá­ra, ezért ők arra törekednek, hogy ezekre építve a gyermekek az utolsó akadályt is lebontva való­ban gyorsan és biztosan tudjanak szlovákul reagálni. (tuba) Cigi helyett rágógumi ellen, csupán segítséget nyújtunk mindazoknak, akik elhatározása sziklaszilárd. Az elvonási tünetek semlegesítésére a Nicorette, négy vagy két milli-gramm nikotintar­Lalmú rágógumit használunk. A cso­portlerápiára viszont azért van szük­ség, hogy a leszokni akarók lássák, hallják egymás gondjait, tájékoztas­sák egymást a kudarcokról, a megin­gásokról, de a sikerekről is. A ta­pasztalatcsere nagyon hasznos. A résztvevők beszámolóit értékelve, az első hazai tanfolyamot eredmé­nyesnek tartom, hiszen a kezdeti vétségektől eltekintve, mi tagadás, volt, aki rágyújtott, ma nincs senki, aki ne tudna ellenállni. Megváltozott egészségtudatuk, ráébredtek arra, hogy nem akarat­gyengék. Mindez egyértelműen si­kerélményként könyvelhető cl. Persze, a csatát még nem nyertük meg, az elkövet­kező hetekben dől el minden. Ugyanis ezután már nem heten­ként egyszer, ha­nem csak havon­ta találkozunk, s ezért a csoport­szellem hatása is csökkenni fog. Meglátjuk... Elmondta, hogy márciusban új tanfolyam indul, s remélhetően már nemcsak Szlovákia fővárosában, hiszen tavaly több vidéki szakember is részt vett a tanfolyamvezetői okta­táson. Köztudott, a dohányosok szá­mának csökkenését nem csupán az Egészségügyi Világszervezet irá­nyozta elő, hanem a Szlovákiai Egészségtámogató Központ is. Tehát adott a segítség lehetősége. Lucina mérnök bízik abban, hogy az ingye­nes tanfolyam tömegeket vonz majd. Ügy legyen. PÉTERFISZONYA (Jelentkezni és érdeklődni a 66769-es pozsonyi telefonszámon lehet.) Gyökeres György illusztrációs felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents