Új Szó, 1994. február (47. évfolyam, 25-48. szám)

1994-02-18 / 40. szám, péntek

SZÓ* OLVASÓINK OLDALA .1

U A KOZIGAZGATASI ATSZERVEZES KORMÁNYJAVASLATA Területi egységekről (egyelőre) nem beszélnek A kormány már 1990 óta munkálkodik az állam új területi-közigazgatási felosztásának előkészítésén. Az ezzel foglalkozó kormánybizottság elkészített három tervezetet, az 1992-es választások után alakult kormány azonban elvetette őket, s újat dolgozott ki. Ennek januárban kellett volna a parlament elé kerülnie, á kabinet azonban visszavonta. Roman Vavríkot, a kormányhivatal államigazgatási osztályának vezetőjét megkérdeztük, hogy 1992 után hányféle módozatot dolgoztak ki, s mi a lényegük. 1994. FEBRUÁR 372

. PÓRUL JÁRT ZSAROLÓK Aznap reggel, úgy hat óra tájban néhány pozsonyi lakos nem az ébresztőóra hangjára, hanem pisztolylövések dördülésére ugrott ki ágyából. Akinek ablaka az úgynevezett Rotundára nyílott (egy kazánházból átalakított bizományi áruházra), filmbeli akciójelenetnek lehetett tanúja. A lövöldözésnek szerencsére nem lettek súlyosabb következményei. Az egyedüli szenvedő alany a dunaszerdahelyi rendőrség gépkocsija volt jobb oldali ablakát érte találat. A csallóközi bűnüldözők pozsonyi kollégáikkal a helyszínen letartóztatták az egyik tettest. Társainak ugyan sikerült kereket oldaniuk, de csak rövid időre, este valamennyien rács mögé kerültek. És a hajnali lövöldözés előzményei? Zsarolás, emberrablás, testi sértés és életveszélyes fenyegetés. Ime a történet dióhéjban: A fiatal dunaszerdahelyi vállalkozó - nevezzük Jenőnek - még innen volt a harmincon, ám már tudott egyet s mást a zsarolásról. Például, hogy milyen hatásos módszer a megfélemlítés. Ha valaki félti feleségét, gyermekeit, általában fizet, mint a köles. Korábban már kétszer bevasalt egy tetemes összeget Andrástól, aki, csakhogy eleget tegyen Jenő követelésének, kölcsönt vett fel ismerőseitől. Egy szép téli napon Jenő összejött három férfivel - a munkanélküli, többszörösen büntetett Jifí vei és két vállalkozóval, a komáromi Lajossal és a felsőszeli Istvánnal. Szó szót követett, s végül Jenő a lényegre tért. Azt állította, András tartozik neki 220 ezer koronával, és sürgősen ki kéne vemi belőle ezt az összeget. Ez a csapat vállalta a megbízatást, sőt úgy döntött, hogy a tartozás „kamatát" is bevasalják, és kerek 400 ezer koronát fognak kérni. A többleten majd szépen megosztoznak. Még aznap este munkához láttak. Jenő Ladájába ültek, és elhajtottak az „adós" lakásához. A meglepett férfi elutasította a követelést, mondván, ő senkinek sem tartozik. Erre a pénzbehajtók visszamentek megbízójukhoz, s immár négyen jöttek a pénzért. István volt a szóvivőjük, aki nem felejtette el hangsúlyozni, ha András nem fizet, nemcsak ő, hanem családja is pórul jár. Aztán felszólították a megzsarolt férfit, jöjjön velük vállalkozó társához, Elemérhez. Miután Elemérrel is közölték, mi az ábra, Andrást azzal szállították haza, hogy társát addig tartják majd túszként fogva, míg elő nem teremti a kért összeget. Az emberrablók nem voltak valami nagyvonalúak, hiszen mindössze három órát adtak Andrásnak a nem csekély összeg előteremtésére. Röviddel ultimátumuk elhangzása után Jenő hazatért, három cinkosa pedig foglyukkal Pozsonyba hajtott. Üt közben, hogy az lássa, nem kukoricáznak, megálltak, kirángatták a kocsiból, majd Jifí és Lajos ököllel nekiestek. A fővárosban egy bárban múlatták az időt, persze gondosan ügyelve, hogy Elemér meg ne léphessen. Neki az volt a feladata, hogy egyórás időközökben telefonáljon Andrásnak, s megkérdezze, előteremtette-e már a pénzt. Az első két hívásnál még nem volt odahaza. A készüléket felesége vette fel. Lajos és István ezúttal sem felejtették el hangoztatni, ha nem kapják meg a kért összeget, az Elemér életébe fog kerülni. Hajnali fél ötkor András jelentelte, sikerült 230 ezer koronát összekaparnia. Ez sem kevés - gondolták a zsarolók, és kiadták az ukázt, egy órán belül hozza a pénzt a Rotunda parkolójába. András egy ismerőse prágai rendszámú BMW-jével jelent meg a helyszínen. Csakhogy előbb értesítette a rendőrséget is, így a találkán ők is lesben álltak. A pénz átadása pillanatában akcióba léptek. A zsarolók nem adták meg magukat, és fegyvert használva igyekeztek elmenekülni. Ez Jifí kivételével sikerült is nekik, ám az esti órákban már valamennyien rács mögé kerültek. Természetesen mind a négy vádlott tagadott. Azt ugyan beismerték, hogy voltak Andrásnál, de fenyegetésről és erőszakról szó sem volt. A vizsgálat eredménye, illetve a tanúvallomások azonban egyértelműen bizonyították bűnösségüket. A végső szó a kerületi bíróságé lesz. Első fokon Jenőt és Istvánt 15-15, Jirít 10, Lajost pedig 7 hónapos szabadságvesztésre ítélték. Valamennyien fellebbeztek. ORDÓDY VILMOS - Tavaly márciusban négy variánst terjesztettünk a kormány elé. Ezek szerint az ország területét 7, 8, 10, illetve 11 területi egységre osztanák. Áprilisban azonban a Szlovákiai Városok és Falvak Társulásának vezetőivel és más polgármesterekkel folytatott megbeszélések, dc legfőképpen az Európa Tanács szakembereinek ajánlása alapján mind a négy variánst elvetettük. Beláttuk, felelőtlenség arról beszélni, hány területi egység jöjjön létre, amíg nem tisztázott, hogy önkormányzataiknak mi lesz a feladatuk, és milyen hatáskörökkel rendelkeznek majd. A másik alapvető kérdés: az állam milyen módon Finanszírozza a hatáskörök átruházását? A területi egységek nagyságáról csak az említett kérdések megoldása után beszélhetünk. • Milyen hatásköröket szánnak a második szintű önkormányzati szerveknek, vagyis a regionális önkormányzatoknak? - A regionális önkormányzat igazgatná például a középfokú oktatási, kulturális, egészségügyi és szociális intézményeket és szervezeteket. A regionális önkormányzati szerv választott képviselőkből állna, akiket az eredeti elképzelés szerint - a legközelebbi helyhatósági választásokkal egyidőben választanának meg. • Milyen anyagi forrásokhói gazdálkodnának a régiók? - Egyrészt saját forrásaikból, másrészt azzal számoltunk, hogy a természetes személyek adóján kívül a jogi személyek jövedelemadójából is részesülnének. Hogy ebből mekkora részt kapjon a község, mekkorát a régió, és mekkora maradjon az államnak, a hatáskörök megoszlásától függ majd, dc ez még további elemzések témája lesz. • Úgy tudom, a kormány elképzelése szerint 1994. június 30-áig végre kellene hajtani a horizontális integrációt, vagyis a speciális államigazgatási hivatalok összevonását, 1995. január 1-jéig pedig meg kellene oldani az egyes hatásköröknek az állami szervekről az önkormányzatokra történő átruházását. Ezt az elképzelést' azonban sokan bírálják, mondván, nincs értelme a hivatalokat fél évre összevonni, ha azután hatáskörüket úgyis átveszik az önkormányzatok. - Helytelen ez a meglátás. Mi ugyanis nem az összes hatáskör átruházását javasoljuk. A 13 féle állami hivatal közül tulajdonképpen csak kettőről, az általános államigazgatási hivatalokról, illetve a környzetvédelmi hivatalokról ruháznának át bizonyos hatásköröket. Például a szociális szolgáltatások terén nemcsak némely intézmények, például a nyugdíjasotthonok igazgatása kerülne a helyi önkormányzat hatáskörébe, hanem a szociális segélyeket is a községi hivatal folyósítaná. A hivatalok összevonása azonban szükséges, mert 13 különböző hivatal fenntartása egyrészt költséges, másrészt az állampolgárok is nagyon sokat panaszkodnak, hogy egyikből a másikba kell járniuk. • Ez utóbbi azonban az integráció után sem változna, hiszem hiába vonják össze „papíron" a hivatalokat, ha azok úgyis megmaradnak eredeti helyükön. Ugyanis alighanem egy körzetben sincsenek meg a feltételek ahhoz, hogy mind a 13 hivatalt egy épületbe költöztessék. - Érre nem is lenne szükség. A mi elképzelésünk szerint minden körzeti hivatalban lenne egy hely, ahol az állampolgár beadhatná a kérvényét. Azután már nem neki kellene futkosnia a többi hivatalba, azt a körzeti hivatal saját maga intézné. Ehhez pedig nem lenne szükség arra, hogy az összes hivatal egy épületben legyen, mert számítógépes rendszerrel lennének összekötve. Tudom, hogy ez ma még hihetetlennek tűnik, és nehéz megjósolni, hogy 3, 5 vagy 10 év múlva valósul-e meg. Egyelőre nincs rá pénz, de egyszer el kell jutnunk erre a színvonalra. • Milyen külföldi tapasztalatokat hasznosítanak a munkájukban? - Több európai ország kormányával vettük fel a kapcsolatot. Együttműködünk Franciaországgal, Bajorországgal, Svájccal, Magyarországgal, Nagy-Britanniával. Eredeti tervezetünket elküldtük az Európa Tanácsnak, s erre válaszul tavaly áprilisban öttagú szakértői csoport érkezett Szlovákiába, hogy tanácsokkal segítse szekembereinket. Legutóbb január 17—18-án jártak nálunk az ETből. Együttműködünk még az Európai Együttműködési és Fejlesztési Szervezettel. Az OECD programján belül Csehországgal, Magyarországgal, Lengyelországgal, Romániával és Bulgáriával cserélünk tapasztalatokat. • A magyar nemzeti kisebbség képviselői olyan területi felosztást szorgalmaznak, amelyben a nemzetiségek részaránya nem csökkenne 20 százalék alá. Hajlandó a kormánybizottság figyelembe venni ezt az igényt? - Ez nem ilyen egyszerű kérdés. Mi polgári elven alapuló társadalomban gondolkodunk, és fontosnak tartjuk a területi egységek szociális és gazdasági kiegyensúlyozottságát. Ez egyebek mellett azt is jelenti, hogy a mezőgazdaságnak, az iparnak, szolgáltatásoknak megközelítőleg egyenlő arányban kellene jelen lenniük az egyes régiókban. A komáromi nagygyűlés résztvevői egy, esetleg három, a déli határ mentén végighúzódó területi egység kialakítását követelik. Ez túlnyomórészt mezőgazdasági terület, amelynek csaknem teljes jövedelme a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari termelésből származik. Szerintünk helytelen lenne ez az elosztás, mert ha például szárazság pusztítana, az a terület egész jövedelmét veszélyeztetné, s ezt az iskolák vagy szociális intézmények is megsínylcnék. De, hogy ne térjek ki a kérdése elől: a nemzetiségek részarányát illetően nagyon tisztességesnek tartjuk az Európa Tanács szakembereinek ajánlását, akik szerint az egyes területi egységekben a nemzetiségi lakosság részaránya nem csökkenhet az országos arány alá. • Ez azt jelentené, hogy Dél-Szlovákia magyarlakta területein az új területi egységekben a magyar lakosság részaránya 1012 százalékra csökkenhet? - Ez megfelelne az ET-szakemberek ajánlásának. Mint mondtam, a kormánybizottság egyelőre nem kívánja kijelölni a területi egységeket. A jelenlegi járások határait azonban később sem szeretnénk megváltoztatni, mivel az ezekben szerveződött igazságszolgáltatási, katonai és rendőri szervek nem változtathatók meg. Tehát az új területi egységeket szerintünk a jelenlegi járások összevonásával kellene kialakítani. GAÁL LÁSZLÓ Merre van Simonyi? Minap a Szlovák Rádió Magyar Adásának soros műsorvezetője a Pavilonban feltett néhány kérdést a Simonyi Alapítvánnyal kapcsolatosan. A versenyzők a legegyszerűbb kérdésre sem tudtak válaszolni. Lehet, hogy nem foglalkozunk eleget az alapítványainkkal? Az alábbiakban összefoglaljuk a Simonyi Alapítvány közel négyéves történetét. Az első százas A nagy reményekkel kecsegtető első szabad választások előtt minden politikai párt és mozgalom járta a városokat, falvakat. Kilencven májusában az Együttélés a palócsággal ismertette választási programját. Sokadik állomáshelyükön, Simonyiban már nemcsak a helyi lakosok, hanem a mozgalom szimpatizánsai is részt vettek az összejövetelen. Akkor még lelkesedtek az emberek, a hivatalos rész befejezése után sem mentek azonnal haza, mint azelőtt vagy mostanság. Kötetlen beszélgetésben a simonyiak is elpanaszolták gondjaikat, bajaikat, amelyekre a küldöttektől vártak orvoslást; ha nem mást, biztatást. Amikor a magyar tanítóképzésre terelődött a szó, és felmerült a pénzhiány, Habodász Elemér détéri gazdálkodó előhúzott ey százast, és letette az asztalra. Hamarosan mindenki úgy tett. Akinél éppen nem volt annyi, az hazament pénzért. Az ott összegyűlt alaptőkével létrejött a Simonyi Alapítvány. Komótos ügyintézés A történetnek hamar híre ment a környéken, egy hét alatt több tízezer korona gyűlt össze az alapítvány ideiglenes bankszámláján. Az alapítvány vagyona naponta gyarapodott, de a hivatalos formába öntés elodázódott. Pedig dr. Danis Tamás nyugalmazott rimaszombati tanár megfogalmazta az alapítvány statútumát, Simonyi lakossága novemberi falugyűlésén elfogadta valamennyi cikkelyét, de ekkorra már több százezer korona értékű adomány gyűlt össze a számlán A bejegyeztetésre csak kilencvenegy májusában kerülhetett sor. Ezt a tortúrát nevezik a bejegyeztetők a Simonyi Alapítvány kálváriájának. A pénz nem vész el A statútum mind a kilenc cikkelyéből sugárzik az óvatosság. A Simonyi Alapítvány vagyonát éppen ezért nem lehet sem csellel, sem hatalmi eszközökkel elvenni, sem könnyelműen elherdálni. Az alapítványt hatalmi eszközökkel nem lehet megszüntetni. Az alapítvány vagyonához nem lehet hozzányúlni, csak a kamatja (ez évi legkevesebb 150 ezer korona) használható fel. A statútum azt is meghatározza, hogy mire lehet felhasználni a pénzt: csak a szlovákiai magyar iskolák és kulturális intézmények (beleértve ösztöndíjak folyósítását, szellemi életünk művelőinek támogatását stb. is) támogatására. De a vagyon kamatja sem herdálható el, mert - ugyancsak a statútumból eredően - az ügyvezetés a döntéseknél vétójoggal élhet a kuratóriummal szemben, és fordítva is: a kuratórium az ügyvezetéssel szemben. De mindkét szerv az alapító, tehát a simonyi falugyűlés ellenőrzése alatt áll. Korrupcióval vagy zsarolással nem érhető el az alapítvány vagyonának az átcsoportosítása máshová, mert a kuratórium tagjai azonnal visszahívhatók, az alapítványt csak Simonyi lakosai oszlathatják fel, de ebben az esetben - ezzel külön cikkely foglalkozik - az alapítvány alapvagyonát vissza kell utalni az adományozóknak. Maholnap betöltheti küldetését Az alapítvány körül bábáskodók, beleértve a kuratórium tagjait is, saját költségükön irányítják az alapítvány dolgait, vezetik a könyvelést, bonyolítják a levelezéseket (sem úti-, sem postai költséget nem kaphatnak). Jelenleg 880 ezer korona készpénz és 58 ezer értékű ajándéktárgy a Simonyi Alapítvány összvagyona. Tehát maholnap bekapcsolható a szlovákiai magyarság vérkeringésébe. Ez persze azon múlik, hogy mennyi adomány érkezik még a napokban az alábbi bankszámlák valamelyikére: SSSP 93245 399/0900 Rim. Sobota, VÜB 12331 392/0200 Rim. Sobota, a címe pedig: Simonyi Alapítvány, P.O.Box 24 979 01 Rim. Sobota. A Szlovák Statisztikai Hivatal által kiadott identifikációs szám: 14224062. FARKAS OTTÓ