Új Szó, 1994. február (47. évfolyam, 25-48. szám)

1994-02-18 / 40. szám, péntek

1994. FEBRUÁR 18. .1

U SZÓ* OLVASÓINK OLDALA TISZTELT SZERKESZTOSEG! ... Komáromból Párkányba utaztam. Lekötötte figyelmemet a buszsofőr. Előzékeny volt az utasokhoz. A felszállók között nagyon sok volt az ismerőse, akikkel úgy társalgott mint a családtagjaival. Nagyon jól ismerheti ezt a tájat és a helyi lakosságot. Emberszerető és -becsülő személy ült a kormánykeréknél azon a buszon, amely február 11-én tíz óra körül indult el Komáromból. HAJTMAN KORNÉLIA Nána ... Imely község polgármestere, Vrábel Vendel talalkozörrTr-helyi, véradókkal Megemlítette, hogy a községben már hagyománya van a díjmentes véradásnak. Külön köszöntötte Hoffman Máriát, aki megkapta a Jánský emlékérem arany, és Makai Máriát, aki az ezüst fokozatot kapta meg. Ötvennyolc véradónak átnyújtotta az önkormányzat ajándékát. BALOGH ILONA Imely ... Politikai dilettantizmus, ha a kormányfő az itteni magyarság illetve a magyarországi befektetők számlájára írja Szlovákia gazdasági nehézségeit. Lehet, hogy ez a húzás most még bejön, mert sokan inkább azt hiszik el, amit a vezér mond, mint amit maguk látnak. A valóság pedig rosszat és kellemetlent sejtett, hazai és nemzetközi porondon egyaránt. Ez az ország az összeomlás szélén áll, de vezetői fekete szemüveget rendeltek a népnek, hogy ne lássák a valóságot. A lakosság bizonyos rétegeit még meg lehet etetni a szólamokkal, deegyszer majd felelnie kell valakinek tetteiért. T. ISTVÁN Komárom Miért nem írnak erről? Néhány megjegyzésem lenne az időszerű eseményekkel kapcsolatban: 1. Moravčík külügyminiszter úgy nyilatkozott lapuknak, hogy a szlovákiai magyar pártok képviselői irredenták, s ezt a parlament elé terjesztett jelentésében azzal indokolta, hogy az „voltaképpen a szlovákiai közvéleményt tükrözi". Szerintem csak a szlovák közvéleményt. Állítása nincs tényekkel alátámasztva. 2. Az USA külügyminisztériumának évi jelentése állítólag azt tartalmazza, hogy „a magyar törvényhozók aggodalmukat fejezték ki Szlovákia készülő közigazgatási felosztásával kapcsolatban", de „az Európa Tanács képviselői szerint az megfelel az európai normáknak." Ezt nem hiszem el. Erről említést sem tettek, amikor az ET küldöttei itt jártak. Ha ez igaz, akkor aggodalommal nézek a jövőbe! 3. Mečiar azt mondta mozgalma nagygyűlésén a magyarokkal kapcsolatban, hogy „aki itt nem érzi jól magát, bármikor elmehet." Ez nem az első ilyen megnyilatkozás. Sajnáljuk, hogy ezeket elengedik a fülük mellett, pedig az efféle figyelmeztetésekkel, fenyegetésekkel kezdődtek eddig mindenütt a bajok! KISS RÓBERT Pozsony Az olvasói leveleket, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelentetjük meg. A nézetek sokrétűsége érdekében olyanokat is közlünk, amelyeknek tartalmával szerkesztőségünk nem ért teljes mértékben egyet. Köszönjük olvasóink bizalmát, és váijuk további leveleiket. Ismereteket szerezni — anyanyelven VOLT! NINCS! VAN! VAN? Jó ötletnek tartom az elsősök bemutatását. Ebből is láthatják az ingadozó szülők, hogy mennyien bíznak az anyanyelvi oktatásban. Én is büszke vagyok arra, hogy kisunokám ott van az újságban a galántai elsősök között. Sok szülő nem tudatosítja, ha gyermekét elszakítja gyökereitől, majd az unokájával kénytelen lesz idegen nyelven beszélni. Ilyenkor eszembe jut az 1200 lakosú szülőfalumban pedagógusként eltöltött 35 év. A férjemmel együtt tanítottam a két tanerős iskolában. Az ötvenes évek végén 91 tanulónk volt, 1968-ban már csak 36, köztük egy elsős. Falunkban elhíresztelték, hogy megszüntetik a magyar iskolát, beíratás idején elromlott a hangszóró. Sőt, még azt is terjesztették, hogy én is szlovák iskolába írattam a fiam. Amikor elmondtuk, hogy mindez nem igaz, 1969-ben 12 elsőst írathattunk be. Az igazi kálvária ezután következett, mentek a névtelen levelek a kommunista párt legfelsőbb szerveihez, a férjemet elbocsátással lenyegették meg. Sokszor láttam síró gyereket a szomszéd iskolában! Ilyenkor én is megsirattam, de nem mondhattam a szüleinek, ne kényszerítsék szegénykét, adják inkább magyar iskolába. Mi mindent megtettünk, de az is kevésnek bizonyult. VINCZE MÁRTA Kosút A sztálinista eszme nemcsak gazdaságilag, hanem ideológiailag is tönkretette a kelet-európai országokat. Ezt sínyli az oktatásügy és a kultúra. A Nagykürtösi járásban például az autóbuszok zsúfolásig tömve vannak az iskolásokkal. Naponta több órát utaznak. Megy a sok busz, ég a nafta. Szemlátomást száradnak az erdők. Mindez csak azért, hogy a gyerekek elfelejtsék anyanyelvüket? íme egy sokatmondó statisztika a Nagykürtösi járásból: Számomra elképzelhetetlen, hogy mi készteti a magukat magyarnak valló szülőket arra, hogy gyermeküket szlovák iskolába írassák. Sokszor olyan ~Sy«rekeket is, akik egy szót sem értenek ezen a számukra idegen nyelven. Igaz, minden szűlő~ S'Zfvc-70ga-&

ld

önten

i, m

il

yen nyekal iskolába_ iratjagyermekét, épp úgy mint az, hogy milyen nevet ad neki. Nagy kár, ha azok a szülők, akik gyermekeik születésekor a lehető legmagyarabb, nevet választják, a későbbiekben elveszik gyermeküktől azt a lehetőséget, hogy anyanyelvükön szerezzék meg az ismereteiket. Ezekből a gyerekekből lesznek azok a felnőttek, akik sem ide, sem oda nem fognak tartozni. Sok példát ismerek arra, hogy aki magyar iskolából indult, épp úgy el tudta végezni az egyetemet mint az, aki szlovák iskolába járt. H. F. Fűr 1953 és a hatvanas évek 1980-1994 Hidvég — két tanerős iskola nincs magyar iskola Nagyfalu - két tanerős iskola nincs magyar iskola Szécsénke - hat tanerős iskola nincs iskola Kelenye - kétosztályos iskola nincs iskola Balog - tíz tanerős iskola van iskola Ipolykeszi - 14 tanerős iskola nincs iskola Inám - egyosztályos iskola van iskola Nagycsalomja - egy tanerős iskola nincs magyar iskola Kővár - egy tanerős iskola nincs iskola Ipolynyék - 14 tanerős iskola van iskola Gyürki - két tanerős iskola nincs iskola Terbeges - egy tanerős iskola nincs iskola Kőkeszi - öt tanerős iskola nincs iskola Dacsókeszi - két tanerős iskola nincs magyar iskola Csáb — hat tanerős iskola van iskola Nénye - két tanerős iskola van iskola Apátújfalu - két tanerős iskola van szlovák iskola Zsély - egy tanerős iskola nincs magyar iskola Óvár - két tanerős iskola nincs iskola Varbó - öt tanerős iskola van iskola Kér, Kovácsi, Csalár, Mulyad, Zöllő - volt és nincs magyar iskolája CSERI JÓZSEF, nyugdíjas pedagógus Gyürki Több mint húsz éve falunkban, Nemesorosziban megszűnt a magyar tannyelvű iskola. A szülőktől függött az iskola leépülése. Sokan gyereküket inkább szlovák iskolába járatták. Csak csodálni tudom a cigányszármazású szülőket, ők végsőkig kitartottak a magyar nyelv mellett, sőt később a buszozástól sem riadtak vissza. Annakidején az első osztályt én is szlovák iskolában végeztem. A tanító még a nevemet sem tudta kimondani. A mai napig magamon viselem ennek a meggondolatlan szülői lépésnek a következményeit. Voltam én is eltévedt bárány a gyerekeim esetében. De van még egy iskolába készülő kislányom. Most inkább munkahelyet változtattam és őt több kilométerre, de magyar iskolába fogjuk járatni. SZÖLLÖSY CSABA Nemesoroszi 1964-65-ben még ennyien jártak az óvári iskolába. Ma már nincs iskola a faluban. Egy tévéműsor tanulságai Nézem a tévé szórakoztató műsorát, a Lépéseket. Látom a kormányfő komor arcvonásait, mert úgy látszik, nincsenek ínyére az ellenvélemények. Bezzeg, most nem volt olyan jókedvű, mint a komáromi látogatása alatt. Nem akarok utólag beszámolni a kormányfő- és a DSZMrajongók találkozójáról, csak az akkori hangulatot szeretném összehasonlítani a maival. Az üdvözlő beszéd, vastaps és éljenzés után a vezér meg volt győződve arról, hogy a jelenlevők mind az ő drukkerei és ezért ennek megfelelő hangnemben folytatta az eszmecserét a jelenlevőkkel. A hozzá intézett kérdésekre, főleg a nemzetiségi gondokkal kapcsolatban, olyan gúnyos feleleteket adott, hogy a résztvevők nevetni kezdtek. Nem mindenki, nekem a pulzusom gyorsabban vert ettől a stresszhelyzettől. Én azt a találkozót politikai kabarénak minősítettem. Azóta azonban a kormányfő más produkciójának is tanúja lehettem a tévé jóvoltából. Bebizonyosodott, hogy ebben az országban nemcsak kisebbségi problémák vannak, hanem annál sokkal nagyobbak is. HOSTINA IRÉN Komárom A Szlovák Televízió Lépések című műsorában február 6-án Mečiar miniszterelnök szájából ismét elhangzott, hogy az ő kormánya a legjobb, hogy ilyen jól működő kormány eddig nem volt és nem is lesz. Sokan önteltségnek tartják ezt a kijelentést. Én nem. Egyetértek vele. Ez a kormány szerintem is minden téren a legek kormánya. Csak néhány példa a kormány dicséretére: - legnagyobb a munkanélküliség százalékaránya, - a leggyakrabban emelik az árakat - a legtöbb szociális juttatást és állami támogatást szüntette meg, - legrohamosabban nő a bűnözés, - legrohamosabban csökken az életszínvonal, - legnagyobb a költségvetés deficitje, -legalacsonyabb a termelékenység, leggyorsabban hanyatlik a gazdaság, ...és így tovább. Mindenki folytathatná a felsorolást. Hát, volt már ilyen kormányunk? Nem! Lesz még egy ilyen kormányunk? Nem!!! Legalább is bízzunk benne. NOVOTNÝ GYÖRGY Dunaszerdahely Továbbra is bízom képviselőinkben (Végjáték, Új Szó, 1994, II. 9.) el mindezt. Kezdettől figyelem az általam (is) megválasztott képviselőink munkáját, és elismerem elvhűségüket, hozzáértésüket, kitartásukat, bátorságukat, realitásérzésüket és nem utolsó sorban megvesztegethetetlenségüket. Az én bizalmamat továbbra is élvezik, és meggyőződésem, hogy még sokakél. ZEMAN LENKE Szepsi Voltak kétnyelvű táblák! (DSZM-nagygyűlés, Új Szó, 1994, 2. 4.) Megbotránkoztam, amikor Roman Hofbauer közlekedési és távközlési miniszternek a helységnévtáblák problémaköréről elhangzott nyilatkozatában a következőket olvastam. „Szlovákiában soha nem voltak kétnyelvű helységnévtáblák. Magyarország fennhatósága alatt magyar nyelvű táblák voltak, később ezeket szlovák nyelvűek váltották fel. Én nem tudok egyetlen olyan helyről sem, ahol ez másként lett volna." Az önjelölt amatőr történésznek ez a kijelentése szemenszedett hazugság, mert igenis voltak olyan helyek, ahol ez másként volt és nem is kevés! Az első Csehszlovák Köztársaság magyarlakta területén hivatalos kétnyelvű helységnévtáblák voltak a településekbe vezető állami utak jobboldali szegélyén, közvetlenül a lakóterület elején és végén. Ez így volt a 30-as évek elejétől egész 1938 novemberéig, a Magyarországhoz történi visszacsatolásig. Én magam akkor, 1938-ban tizenöt éves voltam. Az akkori tornaijai járásban, Sajókirályi községben laktam, ahonnan 1934-től 1938-ig gyalogosan jártam a közeli Tornaijára, az ottani polgári iskolába. Még ma is emlékezetemben van mindkét helységnévtábla, amelyek mellett négy éven keresztül naponta legalább kétszer kellett elmennie. Élére állított elipszis alakja volt, anyaga öntöttvas. Ha jól emlékszem, a tábla színe kék volt, a betűk és a keskeny ráma pedig fehér, de ezekben már nem vagyok olyan biztos. És ilyen táblák voltak felszerelve a járás minden községében, pl. TORNAĽA-TORNALJA, MEHY MÉHI, LENKA-SAJÓLENKE, ŠTRKOVEC--KÖVECSES, RIEČKA -SAJÖRECSKE, SVÄTÝ KRÁĽ-SAJÓSZENTKIRÁLY, ABODOVCE-ABA FALVA, LENARTOVCE -SAJÖLÉNÁRTFALVA és így tovább. Ezeket a táblákat 1939 elején cserélték le magyar nyelvűekre, de szerintem még fellelhető belőlük egynéhány valamely községi hivatal padlásán, esetleg raktárhelyiségében és bizonyára a járási vagy vidéki múzeumokban. Mivel ezek a táblák szabvány szerint készültek, bizonyára megjelent az e célra kiadott, a táblák pontos vázlatát és leírását tartalmazó miniszteri rendelet. A levéltárakban ez biztosan megtalálható lenne. A miniszter úrnak arra az állítására pedig, hogy „Az 1928-ban bevezetett helyi megnevezések minden fajta magyar történelmi alapot nélkülöztek; tudományos elemzéseket olvasott ugyanis arról, hogy a magyar eredetűnek tartott helységnevek valójában szláv vagy szlovák eredetűek" én csak annyit jegyzek meg, hogy ez vonatkoztatható a volt Trencsén-, Nyitra-, Túróc-, Árva-, Szepes-, Sáros és más északi megyéknek a magyar etnikum által többségében nem lakott, tehát a szlovákok által lakott helységeinek szláv, illetve szlovák eredetére. Ugyanakkor ez az állítás nem vonatkozik a magyarság által lakott délszlovákiai teriiletek helységneveire, mivel ezek magyar eredete történelmileg bizonyított. Hofbauer úrnak a DSZM pozsonyi nagygyűlésen elhangzott magyarellenes megnyilvánulásai, amelyiket ugyan megtapsoltak a mozgalom ott jelenlevő szimpatizánsai, hazugságok, amelyekkel tudatosan szítja a szlovák népben az ellenségképet a velük békességben és jogi egyenlőségben élni akaró dél-szlovákiai magyarsággal szemben. id. SZABÓ LÁSZLÓ, Bős Felháborodással olvastam az írást. Meglátásom szerint az a kizárólagos célja, hogy lejárassa az Együttélés és az MKDM vezető politikusait, és megvádolja őket azzal, hogy ők a fő okozói Szlovákia mai rossz gazdasági és politikai helyzetének. Az írás el is éri a célját, súlyosabbnál súlyosabb vádakkal illeti magyar politikusainkat (konkrét bizonyítékokat nem említ). Felháborodva utasítom