Új Szó, 1994. február (47. évfolyam, 25-48. szám)

1994-02-18 / 40. szám, péntek

RIPORT 1994. FEBRUÁR 18. KITALÁLT NÉV MÖGÉ BÚJT A RÁGALMAZÓ? Hozni szoktunk, nem vinni... Lapunkban, az Olvasók oldalán S. Boda Mária név alatt közölt levélkivonat, amelyben azt taglalja, hogy a szponzorok karácsonyi adományai nem jutottak minden esetben a címzettekhez - a párkányi gyermekotthon lakóihoz — felháborította és elkeserítette az intézet dolgozóit. Tiltakoztak a valótlan állitások, a rágalmak közlése miatt s utaltak arra, hogy ilyen nevű lakos Párkányban nem is él! Tudatták, az adományok beérkezését és az ajándékok szétosztását nyilvántartják, akár meg is győződhetünk róla. Megtettük. A 42 gyermeknek otthont nyújtó intézetben Hrmo Júlia igazgatónő kérés nélkül is elémrakta az aktákat, az ajándékok beérkezési sorrendjében lerakott számlákat, jegyzékeket. -A szponzoroktól beérkezett pénzadományok bizonylatait szintén megmutatom, a bankszámlánkon jelelneg 37 541 korona 33 fillér található. December folyamán több cég édességet küldött a gyerekeknek, voltak, akik iskolatáskát, meleg takarókat, cipőt és persze rengeteg gyümölcsöt. Ennek köszönhetően az ünnep, a karácsonyi asztal nagyon gazdag lehetett; sőt, növendékeinket a szponzorok pénzéből külön megajándékozhattuk. Ezen kívül a többi napon is több süteményt és nyalánkságot kaptak, a gyümölcsről nem is szólva! Persze, tőlük kellene megkérdezni, milyenek is voltak az ünnepek, netán valamiben hiányt szenvedtek-e. Az igazgatónő nem tagadta: még nem osztották el az összes ajándékot, az édességet. Szólt az okokról is. — Nálunk a játék gyorsan fogyó, vagy inkább törő eszköz. A gyerekek általában nem nagyon vigyáznak a holmijukra, ezért, amikor látjuk, hogy valamelyik játékfajtából kevés van, pótoljuk. Apránként, hiszen nekünk gondolnunk kell arra is, — ha lehet —, jusson az ajándékból a növendék név- és születésnapjára. A költségvetésből, erre a célra, nagyon keveset fordíthatunk — közölte, majd a számok világába kalauzolt. Megtudtam, hogy a tavalyi költségvetés 2 530 000 koronát tett ki, az élelmiszer 5134 ezer koronába került, a villanyért 108 ezer koronát fizettek, megdrágult a víz, a tüzelő, a tisztítószerek, a ruhanemű és a lábbeli. - Ezért - folytatta - valóban hálásak vagyunk mindazoknak, akik gondoltak és gondolnak a gyermekotthon lakóira, akár száz, akár többezer koronát küldenek, vagy valamilyen más formában adják jelét együttérzésüknek. Nehéz időket élünk, és mi tagadás, szükségünk van a jótevőkre. Nem nekünk, hanem a gyerekeknek! És hogy mindennel takarékoskodunk? Ez a természetes. Annak köszönhetően, hogy nem egyszerre osztottuk ki a nyalánkságokat, hanem beosztottuk, márciusig van mit adnunk a kicsiknek, nagyoknak egyaránt. Igaz, a gyerekek azt szerették volna, ha azonnal és mindent megkapnak, de mint mindenben, ebben is megegyeztünk. Döntés született arról - a többség véleménye volt a döntő —, hogy szombatonként, amikor az inasok is itthon vannak, lesz az édességosztás. De ha valaki beteg, vagy bánat éri, külön is kap egy kis nyalánkságot. A növendékek előtt nem titkoltuk el, mit kaptak a szponzoroktól, viszont azt is megbeszéltük, akkor adjuk ki a ruhaneműt, a cipőt, a táskát, amikor szükségük lesz rá. Azt hiszem, a családok zömében is ez a rend, főleg manapság, amikor minden nagyon drága. Az igazgatónő és kollégaríoi arról is beszéltek, hogy az intézetben élőknek gyümölcsöt, ruhaféleséget gyakran hazulról hoznak, és nem ritkaság, hogy egy-egy gyerek kezébe 1-2 koronát nyomnak, nyalókára, rágógumira. - Mi hozni szoktunk, nem vinni — állították. Körülnéztem a gyermekotthonban, megszólítottam a banánt majszoló gyerekeket. Egytől egyig felsorolták, mit hozott nekik a Jézuska, s azt is, hogy bizony előfordult, hogy a sütiről csak a krémet nyalták le. Nem tagadták viszont, főleg a kisebbek, hogy az ajándék — pisztoly, társasjáték - eltörött, elromlott, elkallódott. -Ha valaki úgy találja, gyerekeinket megrövidítjük, jöjjön közénk, beszéljen velünk. Mi szívesen megmutatjuk a raktárként használt szekrények tartalmát, vagy akár a számlákat is. A rágalmazó pedig ne bújjon egy, talán valótlan név mögé. Mi elfogadjuk a bírálatot, de mondják a szemünkbe, hogy a vitatható kérdéseket azonnal tisztázhassuk. Ennyiben maradtunk. És persze megegyeztünk abban is, ha a levélíró mégis felfedné kilétét, az ügyre visszatérünk. PÉTERFISZONYA Gyökeres György illusztrációs felvétele LAKÚ - HÁZ - ÜGY Cs. J.: A falunkban tizenöt évvel ezelőtt egy új házsor épült, nyolcáras telkekkel, amit az akkori helyi nemzeti bizottság adott az építkezőknek. A nyolc árakat már akkor is a mi földjeinkből mérték ki, igaz, a kisajátítási árat kifizették. Tavaly ezek a háztulajdonosok keveselni kezdték a nyolc árat, és hozzájárulást kértek a polgármestertől, hogy a földmérnökök annyi földet mérjenek ki számukra, amennyit ők megjelölnek. Minderről mi, a tulajdonosok semmit sem tudtunk, csak akkor szereztünk tudomást az egészről, amikor már használni kezdték a földjeinket. Amikor tiltakozni kezdtünk, azt mondták, hogy vételárként négyzetméterenként legfeljebb öt koronát fizetnek nekünk, mert ennyit szab meg a törvény. De még ebből az árból is le akarnak vonni valamilyen költségeket (például azt, amit a geodéziának fizettek), és a vételárat csak a tulajdonátruházás után akarják kifizetni, holott most az átíratás sokszor évekbe telik. Joguk van ingyen használni a tulajdonunkat? Hogyan védekezhetünk ez ellen? Elsősorban el kell mondani, félrevezető állítás az, bogy a törvény szerint a föld ára négyzetméterenként legfeljebb öt korona. Sőt, erről igazából nem is szól törvény. A Szlovák Köztársaság Pénzügyminisztériumának a 608/1992. Tt. számú rendeletével módosított 465/1991. Tt. számú rendelete az építmények, földek árairól tartalmaz ugyan rendelkezéseket, hogy milyen nagyságú községben mennyi a telek négyzetméterenkénti ára (minél nagyob községről van szó, annál magasabb az ár, és így megközelítőleg 20 koronától 1500 koronáig terjed), ez a rendelet viszont egyben azt is megszabja, mikor érvényesíthetőek ezek az árak. Az említett rendelet 1 b paragrafusának második bekezdése szerint a rendelet alapján kiszámított árnál magasabb összegben akkor nem lehet megállapodni, ha a vételárat például az állami költségvetésből fizetik, vagy ha a meghatározott ingatlanokat az állam vagy a község tulajdonából ruházzák át. A magánszemélyek közötti adásvételi szerződések esetében viszont az említett paragrafus első bekezdése az irányadó, miszerint a vételár az eladó és vevő megállapodásán múlik. Azaz a tulajdonos annyiért adja el a vevőnek az ingatlant, amennyit a vevő az ingatlan megszerzéséért fizetni hajlandó, és a vevő csak annyiért vásárolhatja meg az ingatlant, amenynyiért a tulajdonos hajlandó azt eladni. Teljesen abszurd helyzet az, amikor a vevő szabja meg, szinte ultimátumként, a vételárat. Ami a második kérdését, az ingyenes ingatlanhasználatot illeti, a bérleti díj a tulajdonos és a bérlő (használó) megállapodásán múlik. Itt viszont nyilván nem került sor bérleti szerződés megkötésére, és ezért nem kerülhetett sor bérleti szerződés megkötésére sem. Valószínűnek tartjuk, hogy a háztulajdonosoknak az elmondottakból kiindulva semmiféle jogcímük sincs az általuk elfoglalt'földek használatára (a polgármester jogköre pedig nem terjed ki arra, hogy valakinek a tulajdonát valaki másnak a használatába adja). A Polgári Törvénykönyv alapján az adott helyzetben bírósági úton kényszeríthetik, a házak tulajdonosait, hagyjanak fel az önök tulajdonjogába történő jogtalan beavatkozással. Egy ilyen bírósági per feltehetőleg az önök javára változtatna a helyzeten. Önök lennének abban a helyzetben, hogy a vételárat, esetleg a bérleti díjat meghatározzák, és ha ezt a háztulajdonosok nem lennének hajlandóak megfizetni, önök lennének jogosultak esetleg még kártérítésre is. dr. P. D. / # VASVARI PAL NÉPTÁNC-SZÓLISTA VERSENY versenyfelhívás A verseny kiírója és rendezője: Csemadok OV és a Szlovákiai Magyarok Folklórszövetsége Időpont: 1994. április 16-17. Helyszín: Párkány - Városi Művelődési Ház VERSENYFELTÉTELEK ÉS SZABÁLYOK 1. A szólisták versenyén részt vehet bármely műkedvelő táncos, illetve-táncospáL. állampolgárságtól, illetve együttesi tagságtól függetlenül, ha befizeti a jelentkezési díjat. 2. A nevezési díj 180.-Sk (szlovák korona) 3. Az alsó korhatár 14 év. 4. Ha a szólista kötött tánccal (hármassal, négyessel) jelentkezik a versenybe, a zsűri csak a jelentkezett személy táncát értékeli. 5. A szólistaverseny anyaga két részből áll: a) kötelező anyag (szlovákiai magyar tájegységek táncanyagai) 1. férfi sz. - Ipolyvarbói verbunk (Nagykürtösi járás) 2. férfi sz. - Szentpéteri verbunk (Komáromi járás) 1. női és páros sz. - Zsérei csárdás (Nyitrai járás) 2. női és páros sz. - Magyarbődi csárdás (Kassa-vidéki járás) Megj. A két falu táncanyagából csak egyet táncol a versenyző, illetve versenyzők, melyet a verseny előtti sorshúzás dönt el! b) szabadon választott anyag A versenyzőnek a maga által kiválasztott anyagból kell szabad improvizációt bemutatnia, (max 3. perc. 6. A szólista verseny zenei kíséretét a rendezők biztosítják. 7. Nevezési határidő: 1994. március 1. 8. A versenytől való visszalépés esetén a nevezési díjat nem térítjük meg! Megj.: Ha a jelentkezők száma nem haladja meg a 15-öt, a rendezőknek nem áll módjukban a versenyt megrendezni! A nevezési lapokat és a nevezési díjat az alábbi címre kérjük elküldeni: Szlovákiai Magyarok Folklórszövetsége, Vasvári Pál NéptáncSzólista Verseny, Nám. 1. mája 10-12. 815 57 Bratislava. Tel.: 0042-7-323, 517, 322 807. FIGYELEM! A folklórszövetség a versenyre való felkészüléshez videofelvételeket tud kölcsönözni. A filmek másolása óránként 200.- Sk, a versenybe benevezetteknek ingyenes! Csak saját kazettákra másolunk.