Új Szó, 1994. február (47. évfolyam, 25-48. szám)

1994-02-18 / 40. szám, péntek

1994. FEB

RUÁR 18 •' ' PÁRTOK SAJTQTÁJÉKGZTATÚI (Új Szó-tudósítások) A Magyar Polgári Párt arra törekszik, hogy az MKDM-mel és az Együttéléssel közösen, a magyar koalíció részeseként induljon az előrehozott választásokon - mondta A. Nagy László pártelnök az MPP tegnapi sajtóértekezletén. Hozzáfűzte: ez azonban nem jelentené azt, hogy a demokratikus szlovák pártokkal, elsősorban a Kereszténydemokrata Mozgalommal, a Demokraták Szövetségével és a Konzervatív Demokrata Párttal ne kívánnának továbbra is együttműködni. A. Nagy helytelennek tartja, hogy az ellenzék a magyar parlamenti koalíciót nem kívánja bevonni egy széles koalíción alapuló ideiglenes kormány kialakításába, ugyanakkor aggasztónak nevezte, hogy az MKDM és az Együttélés sem mutatott elég hajlandóságot a részvételre. Mint mondta, az ellenzéket meglepetésként érte, hogy a magyaroknak bizonyos követeléseik vannak, pedig nem hagyhatja figyelmen kívül a magyar koalíció 14 parlamenti mandátumát. A pártelnök szerint amennyiben nem jutnak megegyezésre, ez kölcsönös vádaskodásokhoz vezethet, lelassíthatja a DSZM-en belül megindult folyamatokat, és növelheti a magyarellenességet. A. Nagy úgy vélte, a DSZM-en belül kialakult politikai realizmus alternatíváját képviselő csoport hibát követett el, amikor a magyarpártiság vádjától való félelmében elutasította a magyar koalícióval való tárgyalásokat. A Kereszténydemokrata Mozgalom csalódott az előrehozott választásokról tartott parlamenti szavazás eredményeiben - közölte Ivan Šimko alelnök a KDM tegnapi sajtóértekezletén. Mint mondta, aránylag meglepő volt a magyar koalíció állásfoglalása, de szerinte nem az ellenzék mondott csődöt, hanem a DSZM-en belüli Mečiar-ellenes erők bizonyultak gyöngének. - Vladimír Mečiar kormánya beteg, és az egész politikai színteret fertőzi. A betegséget gyógyítani kell, az egyediili gyógymód pedig a kormány visszahívása - jelentette ki Šimko. Elmondta: a KDM nem számolt és nem is számol a magyar koalíciónak az ideiglenes kormányban való részvételével. (gaál) APRÓHIRDETÉS HAZAI KÖRKÉP I Megtört szívvel, j soha el nem múló ; fájdalommal emlékei zünk a szeretett férjJ re, gondos édesapá, szerető nagyJ apára, DANIS Istvánra (Marcelháza), akinek szerető szíve, két évvel ezelőtt, 1992. február 18-án, 49 éves korában örökre megszűnt értünk dobogni. Míg élt szerettük, míg élünk el nem feledjük. Emlékét és jóságát szívünkbe zárjuk. Fájó szívű felesége, két lánya, veje, két kis unokája és a rokonság V-651 • Elcserélem háromszobás szövetkezeti lakásomat kisebb családi házért. Szükség esetén hozzáfizetek. Tel.: 0708/34 02, esténként. V-657 • Eladó régi családi ház, 6 áras telekkel Nyárasdon (Dunaszerdahelyi járás). Tel.: 0709/952 598, este 19 órától. V-648 ľfľm^mr? ÚJ SZÓBAN! BŐS A hajónaplót még nem találták meg (TA SR-tudósítás) A Bősnél szerencsétlenül járt Zernograd ukrán tolóhajó kapitányának, Viktor Ivanovics Nyevarknak a holttestét átvitték a pozsonyi törvényszéki orvostani intézetbe, ahol tegnap végezték el a boncolását - tudatta a sajtóirodával Peter Ščevík, a dunaszerdahelyi járási rendőrparancsnok. Leszögezte, hogy amikor — a szemtanúk szerint - a felakasztott holttestet megtalálták a zuhanyozóban, elvágták a kötelet és mesterséges lélegeztetésben kezdték őt részesíteni. Folytatásában azonban a bezúduló víz megakadályozta őket, és saját életüket igyekeztek menteni. Az ukrán legénységet hazaengedték, azzal a feltétellel, hogy ha a további vizsgálatokhoz szükség lesz jelenlétükre, azonnal ideutaznak. A járási rendőrparancsnok rámutatott azoknak a pozsonyi búvároknak a színvonalas munkájára, akik kiszabadították a kapitány holttestét. A tolóhajó kabinjában nem találtak semmilyen dokumentumokat, a hajónaplót sem. Feltételezik, hogy a kapitány íróasztalában vagy a trezorban vannak ezek a dokumentumok. ÍJ- lélekbúvár, karikaturista í í Cl vagy párötlista—ituuiék. csakis a parlamentbe járnék típustanulmányozásra. Sajnos, egyik sem vagyok, mégis imádom nézni a parlamenti közvetítéseket. Nem is annyira azt figyelem, mit mondanak a honatyák, mint inkább azt, hogy hogyan. Vannak kitippelt kedvenceim, akiknél direkt leveszem a hangot, hogy zavartalanabbul tudjam élvezni produkciójukat. Az egyik képviselő például karvalyszerű kezének különös mozdulataival szerez számomra üdítő perceket. Érdekes szokásuk van ezeknek a kezeknek: időnként Manyipulált unyikum olyan mozdulatot tesznek, mintha valamit meg akarnának ragadni és magukhoz húzni. Egy lélekbúvár biztosan meg tudná mondani, mit jelent ez a furcsa gesztus, én még csak találgatni sem merek. Ha fotós lennék, akció közben kapnám el ezeket a karvalyszerű kezeket és a képnek azt a címet adnám, hogy hatalomvágy. Egy másik honatya inkább ornitológiai eset, határozottan bagolyra emlékeztet, pontosabban egy ázott, kissé vedlett bagolyra, amelyre azonban nem illik a bölcs jelző. Akad olyan képviselő is, akit hallgatni is szeretek. Ilyen például az oktatásügyi államtitkár úr, aki úgy könyököl rá a szónoki pu

lpitusra, mint a szomszéd Peri bácsi a sarki kricsmiben a sörfoltos asztalra. Már várom is, hogy azt mondja: ide figyelj haver. De az államtitkár úr ehelyett azt mondja, hogy manyipulálni és unyikum. Ezt külön fel is hangosítom, mert tudom, hogy még jön jópár idegen szó, amelyben az n betű szlovákban sem lágyul. Tárcák úr rendíthetetlenül mondja lágyítva, miközben úgy mozog az emelvényen, mint Feri bácsi az ötödik krigli után. Ezt a lágyszavú képviselőt régebbről ismerem, először akkor figyeltem fel rá, amikor kijelentette egyik újságíró kollégámnak, hogy nem taníthatna Árvában, mert kinevetnék az árvái gyerekek. Kollégámnak esze ágában sem volt tanítani, pozsonyi lévén Árvába sem kínálkozott, ráadásul kitűnően beszél szlovákul, de Tarčák úr nem hagyta magát eltántorítani, s olyan csökönyösen ragaszkodott az árvái gyerekek gúnykacajának emlegetéséhez, mint Feri bácsi unalomig ismert háborús történeteihez a hatodik krigli sör után. A magyar képviselőknek többször felrótták szlovák kollégáik, hogy helytelenül beszélnek szlovákul. Tarčák oktatásügyi államtitkár nyilvános szereplései után már azt is tudom, hol a hiba: nem használják soha két kedvenc szavát, azt hogy „manyipulálni" és „unyikum". VOJTEK KATALIN Mečiar szerencséjének kovácsai „Megírhatják a lapokban, hogy a magyar pártok megmentették Meéiart", vetette oda az újságíróknak szerda este dühtől szikrázó szemmel Peter Weiss, az idő előtti választások kiírásáról szóló törvénytervezet leszavazása után. A DBP elnökének érzelemkitörése érthető volt, hiszen gondosan kidolgozott stratégia dőlt kártyavárként össze, maga alá temetve a hatalomcsere kivételes lehetőségét. Pedig mindez történhetett volna másként is, ha minden a tervek szerint alakul. Az ellenzéki pártvezetők utóbbi napokban tett optimista kijelentései a kívülálló számára is egyértelművé tették, megvan a Mečiar-féle egyeduralomnak véget vető 90 szavazat. Ennek ellenőrzésére szolgált szerdán délelőtt az a szavazás, minek során 86 nemmel elvetették a kormány indítványát. Akkor még minden úgymond forgatókönyv szerint haladt, s a tanácsteremben ott ült az az öt honatya is, aki ígéretet tett arra, hogy a törvény egészéről szóló szavazás során kiáll a választások novemberben történő megrendezése mellett. Az ellenzéki politikusoknak nyilván álmukban sem jutott eszükbe, hogy a magyar pártok az utolsó pillanatban olyan lépésre szánják el magukat, ami felborítja gondosan kidolgozott stratégiájukat. Az olvasó ítélje meg, helyes volt-e az ellenzék számára elfogadhatóvá pofozott kormánytervezet szavazása előtt pár órával olyan követelésekkel előállni, melyek ugyan a magyar válaszlók érdekeit szolgálták, csak éppen elfogadhatatlanok voltak a szlovák ellenzék számára. Elfogadhatatlannak tartották azt, hogy a választások előtt írásban kötelezzék magukat egyebek között annak a nemzetközi kisebbségi chartának az aláírására, amelyet Európa jelentős nyugati országai óvakodnak elfogadni. Ezzel ugyanis olyan ütőkártyát adtak volna Mečiar kezébe, amit a választási kampány során hatékonyan alkalmazott volna velük szemben. Nevezetesen, hogy önös érdekből olyan kisebbségi követeléseknek engedtek, melyek végeredményben az ország integritásának felborulásához vezetnek. A magyar pártok ennek ellenére bíztak abban, hogy a helyzet sohasem volt lehetőségeket rejt magában, ezérf nem voltak hajlandóak megelégedni a kilátásba helyezett alkotmányos posztokkal, s azzal, hogy a jelenlegi nacionalista kormányhoz hasonlítva csak jobb jöhet a magyar kisebbség számára. A magyar honatyák tehát megmakacsolták magukat, és a kétoldalú egyeztető tárgyalásokon nyilvánvalóvá vált, hogy követeléseik teljesítése nélkül nem szavazzák meg a választásokról szóló javaslatot. A parlamentben természetesen elteijedt, hogy az ellenzék szempontjainak megfelelően átalakított kormányindítvány szerdán nem kaphatja meg az elfogadásához szükséges 90 szavazatot. Ennek tudatában határoztak úgy azok a DSZM-es honatyák, akik hajlandóak lettek volna hozzájárulni a háromötödös többség megszerzéséhez, hogy továbbra is anonimitásban maradnak, és ennek tudatában engedett a miniszterelnöki nyomásnak a korábban ellenzéket támogató három kormánypárti képviselő. Az ellenzék a végső szavazás során a remélt 90 helyett csupán 69 támogató szavazatot szerzett. Az Együttélés-MKDM frakció tizennégy tagja tartózkodott. Amenynyiben a magyar frakciók képviselői azt állítják, hogy nem rajtuk múlott Mečiar eltávolítása, azt is állítják, nem volt tudomásuk az ismertetett forgatókönyvről, mely a kormány tegnapi esetleges leváltásával is számolt. Az ellenzék egyik élenjáró képviselője a szerdai ülés után leszögezte, a magyar képviselők miatt szertefoszlott az ellenzék egységének látszata, ami lélektani szempontból rendkívül sokat segített Mečiarnak. Lehetővé tette ugyanis számára, hogy a tétovázó, mindkét irányba kacsingató képviselőit visszarántsa magához. A tegnapi szavazás mindezt teljes mértékben igazolta. HORVÁTH GABRIELLA AHOGY ÉN LÁTOM Most ne riszalgassuk magunkat! Tegnapelőtt Mečiarék törvényjavaslatáról voksolt a parlament, és a magyar koalíció 14 képviselője se „igen"-t nem mondott, se „nem"-et, hanem tartózkodott a szavazástól. A vak is látja, miről van szó. Derék honatyáink szerepük felértékelésére. törekednek, hiszen mindenki számára nyilvánvaló, hogy magatartásuk most, mikor előbbutóbb kenyértörésre kerül sor, mindent eldönthet. Bármikor máskor elfogadhatónak, sőt, némelykor még kívánatosnak is minősíthető az ilyen taktikázás. Elfogadhatónak, ha teszem azt a kutyaadóról szóló törvény módosításáról van szó. Még akkor is lehet némi ráció az ilyen se hideg, se meleg voksolásban, ha az egyházi nagybirtokok visszaadása, netán a folyó évi költségvetés megszavazása-elutasítása a tét. A „valamit valamiért" elv alapján. Vannak tévedések, amelyeket később helyre lehet hozni. Most azonban olyan helyzetbe került az ország, hogy nincs olyan szépen font és jól édesített mézesmadzag, amelyet ne mézesmadzagnak kellene minősítenünk. Oly korban élünk, hogy az elkövetkező napokban, hetekben mindenre, amit Mečiarék mondanak, előterjesztenek, csak határozott „nem"-mel lenne szabad válaszolnunk, szavaznunk. Mint már annyiszor az elmúlt négy esztendő alatt, sajnos ezúttal is a kisebbik rossz politikájára vagyunk kénytelenek ráfanyalodni. Aki jobbat tud, tessék, igazodjék a tökéletes megoldások, az egyszer és mindenkorra szóló megoldások politikai módszeréhez. Kiket van szerencsénk partnerünknek mondhatni? Az egyik partnerünk az a Vladimír Mečiar, aki az elmúlt évek alatt már számtalanszor bebizonyította, hogy nem tud, nem is akar lemondani a magyar veszéllyel való ijesztgetés politikájáról. A másik lehetséges partner az az ellenzéki Peter Weiss és az a kereszténydemokrata Ján Čarnogurský, aki nagyon jól ismeri a szlovák választópolgárok igen jelentős részének manipulálhatóságát. így sem egyikük, sem másikuk nem erőlteti meg magát abban, hogy ország-világ előtt cáfolja Mečiarnak és primitív propagandagépezetének „magyar veszéllyel" kapcsolatos hírverését. Holott — lévén mindketten entellektüelek - tisztában vannak, mennyire alpáriak és balkániak a vadul nemzetiek handabandázásai. Szlovákiában 1994 telének végén enyhén szólva nem lehet egyetlen szlovák pártnak sem politikai csatát nyernie azzal, hogy vezére kinyilatkoztatja: a magyar veszélyről szóló hírek pedig légbőlkapottak. Ennyit a szlovák nemzet politikai érettségéről, ennyit Peter Weiss és Ján Čarnogurský helyzetfelmérő képességeiről. És ennyit a két ellenzéki pártvezér politikai bátorságáról. Ha mindezek ellenére mégis „kisebbik rosszról" és „nagyobbik rosszról" merészelek értekezni, azt csak azért teszem, mert mind Weissnek, mind Čarnogurskýnak voltak olyan nyilatkozatai, amelyekből arra lehet következtetni, hogy Mečiar bukása után mégis lehetővé válhat a magyar-szlovák konfliktus lövészárkaiból való kimozdulás. Mind a Demokratikus Baloldal Pártja, mind a Kereszténydemokrata Mozgalom vezetőinek ambíciói csak úgy válthatók valóra, ha bekövetkezik az elmozdulás. A szlovákiai magyarság nincs olyan helyzetben, hogy az „egyszerre mindent, vagy semmit" elvhez igazodva politizáljanak a vezetői. Semmivel sem követhetnek el vezető politikusaink nagyobb hibát mint azzal, hogy azt ígérik közösségünk tagjainak: a demokrácia, a nemzetiségi kérdés megoldása kedd estéről szerdán reggelre bekövetkezhet. Kényszer-helyzetben vagyunk, és minél inkább abban vagyunk, annál nagyobb erőfeszítést kell tennünk a taktikában és a stratégiában, a szlovák partnerek problémái iránti beleérzőkészségben rejlő lehetőségek kiaknázására. Most mindent Mečiar megbuktatásának kell alárendelnünk. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy a hatalmon levő kormány bármilyen törvényjavaslatára még egyszer olyan langyosan reagáljanak a magyar koalíció parlamenti képviselői, ahogy tegnapelőtt a szavazáskor reagáltak. 1994 februárja nem a magakelletés, a politikai riszálódás legalkalmasabb időpontja. TÓTH MIHÁLY