Új Szó, 1994. február (47. évfolyam, 25-48. szám)

1994-02-17 / 39. szám, csütörtök

1994. FEBRUÁR 17. .ftjszói ÁLLÁSPONT 8 MEDVÉK, FARKASOK ÉS EGYÉB NÉGYLÁBÚAK Nemrég egy amerikai közvélemény-kutató- intézet Szlovákiában végzett felméréséből kiderült, hányan szeretnének betiltani egy-egy hazai politikai pártot. Ilyesmit is csak pihent agyú amerikai közvélemény-kutatók ötölhettek ki, szeretném is a zsebemben tudni a fizetésüket és azt a pénzt, amit — persze, nem a sajátjukból - a felmérésre költöttek. Ezt már csak a sárga irigység mondatja velem, mert kitűnő pszichológusok ezek a fránya amerikaiak, és ugyancsak jól ismerik a posztszocialista ember észjárását, amely még mindig a kitaposott nyomon halad: ami valamiképpen nem konveniál, azt be kell tiltani. Egyszerű és kézenfekvő megoldás, kár, hogy ebben a nagy demokráciában már nem szalonképes. A kérdésfeltevés tehát elég eredeti, a válaszok már kevésbé, mert nincs abban semmi meglepő, ha mindenki a saját vélt vagy valódi ellenlábasát szeretné kiiktatni: a bárányokat a medvék, a medvéket pedig, mint erős konkurenciát, a farkasok. Most már csak az a kérdés, ki kit néz báránynak, farkasnak vagy egyéb négylábúnak. Azt hiszem, itt az egyéb kategóriát töltenék ki a megkérdezettek, négylábú alatt nemcsak medvét értve, miközben magát mindenki a hófehér, ártatlan bárányok közé sorolná. Tehát semmi új a nap alatt, még az se, hogy a megkérdezett magyarok 7 százaléka voksolt az Együttélés betiltására. Ez esetleg csak a Republika ama levélírójának jelent tőrdöfést, aki azt írta, hogy Dél-Szlovákiában 600 ezer soviniszta él, no meg azoknak, akik szeretnék elhitetni, hogy az itteni magyarság kikezdhetetlenül egységes, mindig egy húron pendül, mert csak ilyen beállításban teljes az ellenségkép. Ami elgondolkoztat óbb, az az a tény, hogy az eddigi közvélemény-kutatások mindig azt mutatták ki, hogy az itt élő magyarok jóval fogékonyabbak a tolerancia iránt, mint a nagy átlag, márpedig ez a demokrácia egyik fő fokmérője. A nem rokonszenves fél letiltása, lesöprése a porondról azonban aligha nevezhető demokratikus gesztusnak. A másik fél elhallgattatásának, eltüntetésének vágya abból a gyerekes tévhitből fakad, hogy amennyiben az a másik nem lenne, minden jó volna. Ez még megbocsátható naivság, de lehet egy másik gyökere is: a másfajta szemléletmód, álláspont elviselésének, a toleranciának az abszolút hiánya, amely már nincs messze a gyűlölettől. Az pedig, akárcsak a harag, rossz tanácsadó. Igaz, hogy a mai politikai légkörben, amelyben úgy termelődik és terjed a gyűlölet, hogy a jámborabb polgár csak győzi kapkodni a fejét, könnyen inficiálódik az ember. Mert most ez a kurzus. A gyűlölködés. Talán mégsem volt ablakon kidobott pénz az, amit az amerikaiak a közvélemény-kutatásra adtak. Ha mást nem, ezt pontosan kimutatta. VOJTEK KATALIN A magyar kisebbség aránytalanul fokozza követeléseit A KORMÁNY ELEMEZTE A KOMÁROMI NAGYGYŰLÉS ÁLLÁSFOGLALÁSÁT Vladimír Mečiar kormányfő felkérésére elemzés készült a dél-szlovákiai helyi önkormányzati képviselők, polgármesterek és a parlamenti képviselők komáromi nagygyűlésének állásfoglalásáról, A kormány ezt a dokumentumot múlt heti ülésén megtárgyalta, s tudomásul vette. Az alábbiakban kivonatosan ismertetjük a terjedelmes dokumentumot. Az állásfoglalásnak AZ ÖNKORMÁNYZATOK JOGAIVAL foglalkozó részével kapcsolatban az elemzés leszögezi: a nagygyűlés résztvevői szükségesnek tartják, hogy az önkormányzatok jogkörét a közjog egyértelműen határozza meg, vagyis alakuljon ki olyan önkormányzati területi rendszer, amelyben az adott területeken megtermelt értékek adójának nagy részével az önkormányzat maga gazdálkodik, és biztosítja az ott élő lakosság demokratikus önigazgatását, valamint önkormányzatát. Megállapítja, hogy a területi önigazgatásnak ezzel a modelljével számol távlatilag Szlovákia is, az érvényes alkotmánnyal összhangban erre törekszik a másodfokú önkormányzatok létesítése keretében. Napjainkban azonban, amikor az önkormányzat csak a községek szintjén működik, az egyes területek eltérő ellátottsága miatt ennek a követelésnek a teljesítése problematikus lenne. A javaslat érvényesítése elmélyítené az eltéréseket Dél-Szlovákia lakossága alapszükségleteinek kielégítésében. - Annak ellenére, hogy a Szlovák Köztársaság eddig nem csatlakozott a Helyi Önkormányzatok Európai Chartájához, az önkormányzatok szervezése, hatáskörük megszabása és önállóságuk megőrzése során teljesíti a chartában felsorolt feltételeket - állapítja meg a dokumentum, hozzátéve, hogy a nagygyűlés egyes követelései a charta egyes cikkelyeihez viszonyítva nincsenek minden esetben pontosan megfogalmazva. Az állásfoglalásban felsorolt tíz ponttal kapcsolatban többek között leszögezi: az SZK alkotmánya, illetve a községi rendezésről és vagyonról szóló törvények teljes mértékben eleget tesznek annak a követelésnek, hogy a helyi önkormányzatok alapelveit rögzítsék az adott ország törvényei, esetleg alkotmánya. Az alkotmány értelmében a helyi szervek önállóan dönthetnek, s ezért alaptalannak tartja a nagygyűlés követelését, hogy az önkormányzatok jogkörét ne lehessen semmiféle központi vagy regionális előírásokkal korlátozni. Az önkormányzatok határai megmásíthatatlanságának követeléséről megjegyzi, hogy azt a községi rendezésről szóló törvény szavatolja. Ugyancsak ez a törvény szabályozza az elemzés szerint az önkormányzatok társulási jogát. Szlovákia napjainkban az Európa Tanáccsal együtt felülbírálja az önkormányzatok részvételét a nemzetközi társulásokban, így például a Kárpátok Eurorégióban vagy a Tátra Eurorégióban. Az elemzés szerint az a követelés, hogy a jogbiztonság érdekében az alkotmány tételesen rögzítse az önkormányzatok rendszerét, illetőségét, jogkörét és ezek változtathatatlanságát egyéb jogi normák által, nincs összhangban a chartával. A továbbiakban megállapítja: az alkotmány feljogosít arra, hogy a felsőbb szintű önkormányzatot és szerveit törvény határozza meg, s ezért Szlovákia az átfogó megoldások keretében másodfokú önkormányzatok létesítésével is számol. Az elemzés szerint korai a területi és közigazgatási rendszer kialakításával kapcsolatban az Európa Tanács 1201-es ajánlására hivatkozni, mivel Bécsben ezt az ajánlást nem fogadták el végleges, kötelező érvényű dokumentumként. A Helyi Önkormányzatok Európai Chartájának ratifikálását a kormány programnyilatkozata is tartalmazza, így tehát csak idő kérdése, hogy mikor csatlakozik ehhez a dokumentumhoz Szlovákia. Az elemzés rámutat, hogy a chartát az Európa Tanács tagjai közül eddig 21-en írták alá, és csak 17en ratifikálták. A KÖZIGAZGATÁSI ÉS TERÜLETI ÁTSZERVEZÉSSEL foglalkozó részt elemezve a dokumentum megállapítja: nagyon általános, nem konkrét az a megállapítás, hogy Szlovákia közigazgatási felosztása nem felel meg az európai és a helyi követelményeknek. A Szlovák Köztársaság polgári elveken alapuló állam, nem pedig a nemzeti közösségek konföderációja vagy más köteléke. Ezért nem helyénvaló, amikor az állásfoglalás valamilyen közösség lakóterületéről vagy pedig bármelyik nemzeti közösség marginalizálódásáról beszél. Ami a tulajdonképpeni problémákat illeti, az államigazgatás azokat a polgári elvből kiindulva oldja meg. Helytelen, ha a mai helyzetért az 1992-es választások után megalakult kormányt teszik felelőssé, mert a mai kormány - programnyilatkozatából kiindulva - 1992 második felében megkezdte a közigazgatási reform előkészítését. - Az a követelés, hogy a területi és közigazgatási átszervezés tartsa tiszteletben a magyar nemzeti közösség alapvető érdekeit, nincs összhangban a demokratikus alapelvekkel - állapítja meg. A Szlovák Köztársaság mint soknemzetiségű állam polgári elven, nem pedig nemzetiségi vagy etnikai, illetve felekezeti elven alapszik. Helytelen a magyar nemzeti közösség fogalom használata is, mert ez alatt általánosságban a Magyar Köztársaságot, illetve a Magyar Köztársaság polgárait értik. Ha ezt összefüggésbe hozzuk a közigazgatási és területi rendezéssel, ami minden szuverén állam belügye, felmerül Magyarországnak Szlovákia belügyeibe való beavatkozása vagy pedig az a kérdés, Magyarország milyen érdekeit kell figyelembe vennünk saját ügyeink megoldása során - áll a dokumentumban. A továbbiakban leszögezi, hogy Szlovákia területi felosztása nem teremt feltételeket a magyar nemzetiségű polgárok asszimilálásához, identitásukat megőrizhetik. Ennek alátámasztására megállapítja, hogy a magyar nemzetiségű lakosság a múltban is az egyes kerületek között oszlott meg, de ennek ellenére száma az 1970. december 1-jei 552,9 ezerről 1991. március 3-án 567,2 ezerre növekedett. - A Szlovák Köztársaságnak mint új önálló államnak először van lehetősége és joga arra, hogy önállóan oldja meg területe közigazgatási felosztásának kérdését - állapítja meg az elemzés. - A közigazgatási és területi szervezés a földrajzi, gazdasági, közlekedési és történelmi kritériumokat veszi figyelembe, miközben a kialakuló egységek nagyságának olyannak kell lennie, hogy a régiók szavatolni tudják a társadalmi és gazdasági fejlődést. A komáromi nagygyűlés résztvevői által javasolt megoldás elszigetelné a magyar nemzetiségű polgárok által lakott területeket a Szlovák Köztársaság többi területétől. A komáromi állásfoglalásnak a MAGYAROK ALKOTMÁNYOS JOGÁLLÁSÁVAL foglalkozó része kapcsán a kormány elemzése rámutat, hogy a magyar képviselők követelései előnybe helyezik a nemzeti elemet a polgárival szemben, ami magában rejti az állampolgárok egyenlősége megsértésének veszélyét, mivel a tiszta nemzetállam léte csupán fikció. Az állam keretei közötti önmeghatározás Komáromban hangoztatott gondolatával egyes államokban a múltban visszaéltek, s kialakították a nemzetállamok szövetségét, autonóm területekkel és nemzetiségi körzetekkel. A kormány dokumentuma megállapítja, hogy a magyar nyelv használatát a hivatalos nyelvről szóló törvény szabályozza. A komáromi nagygyűlésnek azon követelésével kapcsolatban, hogy mindenütt, ahol a nemzeti közösség számaránya eléri a lakosság 10 százalékát, használhassa anyanyelvét szóban és írásban, az elemzés leszögezi: erről szakvélemény nem alkotható, mivel nem foglal állást, mivel a 10 százalékos számarány nem jogi, hanem elsősorban politikai és etikai kérdés. - A Szlovák Nemzeti Tanács nem fogadta el véletlenül a 20 százalékos arányt, az európai országok jogszabályaiból indult ki - jegyzi meg. Azt a követelést, hogy az anyanyelvet szóban és írásban is használhassák, úgy értékeli, hogy közel áll egy további hivatalos nyelv bevezetésének gondolatához, ami egy olyan kis államban, mint Szlovákia, elfogadhatatlan, és csak növelné a közigazgatás költségeit. - Ennek értelmében — állapítja meg - további nemzeti kisebbségek is hasonló követelményt támaszthatnának. Azzal a követeléssel összefüggésben, hogy a Szlovák Köztársaság írja alá és ratifikálja az Európa Tanácsnak a kisebbségi vagy regionális nyelvekről szóló chartáját, az elemzés arra emlékeztet, hogy az aláírónak legalább 35 kötelezettséget kell vállalnia. A szlovákiai helyzet a kormány szerint megfelel a chartában rögzített követelések nemcsak minimális, hanem maximális szintjének is. Ezért eleget lehet tenni annak a követelésnek, hogy Szlovákia csatlakozzon a chartához, csakhogy - emlékeztet a dokumentum - a kötelezettségek teljesítése politikai, jogi, adminisztratív és pénzügyi kötelezettségekkel is párosul. (Az elemzés itt is emlékeztet arra, hogy a chartát eddig az Európa Tanácsnak csupán 13 tagállama írta alá.) Az anyanyelven való információszerzés követelését az elemzés tárgytalannak tartja, mivel azt az SZK alkotmánya is rögzíti. Helytelennek minősíti azt a követelést, hogy a magyar nemzetiségű személyek közösségük számaránya szerint legyenek képviselve az állami hivatalokban és közintézményekben. Ezeknek a szerveknek és intézményeknek a munkajogi viszonyokat a szakmai tudás, nem pedig a nemzetiségi elv alapján kell meghatározniuk. Elfogadhatatlan és a gyakorlatban megvalósíthatatlan szerinte az a követelés is, hogy a magyar nemzeti közösség számarányának megfelelően részesüljön az állami és önkormányzati költségvetésből. Ez a követelés ellentétben áll a szlovák alkotmánnyal, amely nemre, fajra, bőrszínre, nyelvre, felekezetre, politikai hovatartozásra, nemzeti vagy társadalmi származásra, nemzetiségi hovatartozásra való tekintet nélkül szavatolja Szlovákia területén az alapvető jogokat és szabadságjogokat. Elfogadhatatlan, és az alkotmánnyal ellentétben áll az a követelés, hogy a Szlovákiában élő magyar nemzeti kisebbségnek demokratikus választások útján létrehozandó saját képviseleti testületei legyenek. Szlovákia választási törvénye lehetővé teszi minden induló politikai pártnak, hogy jelölőlistájukat a nemzetiségre való tekintet nélkül állítsák össze. Ezért az elemzés szerint nincs ok az érvényes jogszabályok megváltoztatására. Elfogadhatatlan a kormány szerint az a követelés is, hogy a magyar nemzetiség által jelentős számban lakott régióknak különleges jogállása legyen, mivel ez szerinte ellentétben áll a polgári elvvel. Végezetül így összegezi a dokumentum a komáromi állásfoglalás értékelését: - A Szlovák Köztársaság olyan állam, amelynek területén több nemzetiségi kisebbség él, és a polgári elvre épül. Más demokratikus országokhoz hasonlóan visszautasítjuk a kollektív jogok koncepcióját, amely következményeiben többek között a kollektív felelősséghez és a kollektív bűnösséghez vezet. Véleményünk szerint a komáromi összejövetelnek az volt a célja, hogy megfogalmazza a magyar kisebbség követeléseit, amelyeket a Szlovák Köztársaság megalakulásától aránytalanul fokoznak. A kisebbségi nyelven való névhasználat igénylésétől eljutnak az etiwrégiö, vagyis autonómia követeléséhez. A Szlovák Köztársaság számára elfogadhatatlan, hogy etnikai elv alapján alakuljanak területi egységek, mivel ez az állam dezintegrációjához vezethetne. Rendkívül fontosnak kell tekinteni az állásfoglalásnak a magyarok alkotmányos jogállásáról szőlő részét is, amely magyar nemzeti közösségként határozza meg a magyar lakosságot, és ebből levezeti az önrendelkezési jogot. Ezt a meghatározást határozottan vissza kell utasítani, már csak azért is, mert minden nemzetközi dokumentum - ENSZ. EBEÉ, UNESCO stb. - csakis a nemzetiségi kisebbségekhez tartozó személyek meghatározást ismeri.