Új Szó, 1994. február (47. évfolyam, 25-48. szám)

1994-02-17 / 39. szám, csütörtök

MOZAIK - . Ä ­UJSZO* DUNASZERDAHELYROL A VAJDASAGBA Nem alamizsna - őszinte segítség - Naponta halljuk, látjuk, milyen a helyzet a volt Jugoszláviában, mit kell átélniük, szenvedniük az ott élőknek. Elhatároztuk, a magunk szerény módján mi is segítünk ­mondta Homoly Éva, a Dunaszerda­helyi Építőipari Szaktanintézet igaz­gatója, amikor átadta Forgó József­nek, a Vajdasági Magyarok Demok­ratikus Közössége rendkívüli megbí­zottjának, a Vox Humana Alapítvány képviselőjének az iskola diákjai és pedagógusai által összegyűjtött pénzt és ruhaneműt. Az emberi együttérzés, a segíteni akarás vezérelte az iskola nemes kezdeményezéséi. Megtudták, hogy a dunaszerdahelyi Humanitás Alapít­vány rendszeres kapcsolatban áll a vajdasági magyarokkal, ezért felkér­ték, hogy segélyadományukat juttas­sa el a rászorultaknak. Így látogatott el közéjük Forgó József, aki a se­gítőkészség őszinte megnyilvánulá­sának nevezte a szaktanintézet gyűjtési akcióját. Az igazgatói irodában beszélgetve a vajdasági vendég elmondta, a pénz­adományt is gyógyszervásárlásra S zlovákiában - így Dél-Szlová­kiában is - számos olyan el­vált, gyermekét egyedül ne­velő szülő van, akinek voll élettársa az ország határain túl él, s bár a bíró­ság jogilag kötelezte, a tartásdíjat mégsem fizeti. Az arra jogosult sze­mély pedig ott áll, kezében a bírósá­gi végzéssel, amelynek nem tud ér­vényt szerezni. Hogy mégse kelljen feladnia a reményt, ebben segít az If­júsági Nemzetközi Jogvédelmi Köz­pont. Ez a központ Szlovákiában hivata­losan 1993. február elsején alakult meg. Feladata, hogy - összhangban a/. 1956-ban elfogadott úgynevezett New York-i Egyezménnyel - segít­sen a külföldről esedékes tartásdíjak behajtásában. Tevékenységükről az intézmény igazgatója, Ladislav Mik­lós tájékoztatott bennünket. - Feladatunk az, hogy érvényt sze­rezzünk ügyfeleink jogának a tartás­díj fizetésére kötelezett személlyel szemben, aki egy másik állam terüle­tén él. Azonban csak olyan államok esetében tehetünk valamit, amelyek szintén csatlakoztak a New York-i egyezményhez vagy a tartásdíj kifi­zetéséről Szlovákiával kétoldalú megállapodást kötöttek. • Hány esettel foglalkoznak jelen­leg? - A múlt év végéig körülbelül két­ezer „élő esetet" tartottunk nyilván. Ám szinte naponta jönnek új ügyfe­lek. Az utóbbi időben különösen megnőtt a Csehországgal kapcsolatos igények száma. • Hogyan járnak el a konkrét ese­tekben? - Az ügyfél először is tájékoztat bennünket, milyen problémája van, és mely országgal kapcsolatban. Ha olyan államról van szó, amely együttműködik Szlovákiával a tartás­díjak kifizetése terén, elkérjük a fordítja. Paulický Péter, a Humanitás Alapítvány kuratóriumának elnöke felajánlotta, segít beszerezni a leg­szükségesebb gyógyszereket. Forgó József szóll az otthoni áldatlan álla­potokról: - Az idősebbek állítják, rosszabb a helyzet, többet szenve­dünk, mint a második világháború alatt. A szabadkai kórházban, gyógy­szerhiány miatt, többszörösen meg­növekedett a csecsemőelhalálozás. Alapvető dolgok hiányában az egy­szerűbb műtéteket is gond elvégezni, kénytelenek hazaküldeni a betege­ket. Az ENSZ-embargó miatt a hatá­ron a segélyszállítmányokat is alapo­san ellenőrzik. Ezért a Csanádi Püs­pökség székházában létesült humani­tárius központ segít a küldemények továbbításában. - Segítségre szorulunk. Főleg az idős emberek és a gyermekek szen­vednek. Áldatlan állapotok uralkod­nak - folytatja a panaszáradattá duz­zadt helyzetképet a vajdasági megbí­zott. - Minket senki sem kérdezett meg, részt akarunk-e venni ebben a háborúban. A politika sodort bele bennünket... A szabadkaiaknak a Humanitás Alapítvánnyal másfél éve van kap­csolatuk. Dél-Szlovákiából, a Duna­szerdahelyi járásból már több se­gélyszállítmány jutott el a Vajdaság­ba. Forgó József nagyra értékelte a tavaly ősszel kapott gyógyszerszál­lítmányt, amely ezrek számára jelen­tett reményt a túlélésre. - Sajnos, mi csak azt tudjuk felsorolni, mire van égetően szükségünk. Most képtelenek vagyunk a segítség viszonzására. Lelkem mélyén megértem a vaj­dasági magyarok követének vívódá­sát, s jó érzéssel tapasztalom, ezúttal sem gondolt senki alamizsnanyújtás­ra. - A humanitárius segítség nem oldja meg a problémákat, de a legin­kább rászorultakat átsegíti a kritikus ponton. Sokak számára ez létfontos­ságú, az életkedv visszatérését jelent­heti. Az idősebbek mélyebben élik át a nehéz megpróbáltatásokat; szá­mukra a kilátástalanság gyakran életük önkéntes eldobásával jár. Képtelenek a 2-5 márkás nyugdíjuk­ból emberhez méltón megélni, bele­fáradnak a küszködésbe. A volt Jugoszláviában kirobbant háború a magyar kisebbséget külö­nösen érzékenyen sújtotta. Arányta­lanul nagy a harcokban elesett, meg­sebesült, nyomorékká váll magyarok száma. Azóta ráadásul keményebb, még inkább kisebbségellenes lett a szerb nemzetiségi politika. - Sajnos, az olyan alapvető embe­rijogokat is semmibe veszik, mint az anyanyelvi oktatáshoz, a nemzeti Forgó József: Minden segítséget értékelünk... (Tóthpál Gyula felvételei) kultúra megőrzéséhez való jog. A magyarság képviselőit kiszorítják a közalkalmazottak soraibői, s nyel­vünket a hivatalokban még olyan te­rületeken sem használhatjuk, ahol többségben élnek magyarok. Az új területi felosztás folyamán is olyan határokat vontak meg, amelyek nem veszik figyelembe az évszázados ha­gyományokat, a gazdasági és föld­rajzi összefüggéseket. A vajdasági magyarság válságos helyzetéről további tényeket sorol Forgó József. A magyarság mester­ségesen kialakított központjában ­ide akarták telepíteni a magyar saj­tói, a felsőfokú oktatási intézményt azzal a céllal, hogy ellenőrizhető le­gyen -, Újvidéken mindössze 25 szá­zalék magyar él, s gyakorlatilag fo­lyamatos a városból való elköltözés. A Vajdaság északi részén és a Tisza mentén élnek nagyarányban magya­rok. Észak-Bácskában hét olyan köz­ség van, ahol a magyarok lélekszáma többséget képez. A magyarok vi­szont sok helyen már nem mernek az utcán anyanyelvükön megszólalni, s már csak a falu neve - például Piros, Maradék - őrzi a magyar vonatko­zást. Itt rég megszűntek a magyar is­kolák, s az emberek olyan területekre költöztek, ahol a magyarok többség­ben élnek. Ugyanilyen a helyzet a Bánát déli részében, a szórványma­gyarokkal is. Rendkívül kemény nyomásnak vannak kitéve. Az elköl­tözés itt is a védekezés eszközévé vált. A szerb kormány pedig mindent megtesz, hogy ezt az etnikailag és gazdaságilag is összefüggő területet megbontsa. - Mi minden segítséget értékelünk, s hálásak vagyunk érte - mondta Forgó József. - Nem teszünk különb­séget kis és nagy segítség között. A most kapott segélyt azokhoz juttatjuk el, akik azt legsürgősebben igénylik. A rászorultakat segítjük, és a huma­nitárius támogatás terén nem te­szünk különbséget nemzetiségek kö­zött. MÁZSÁR LÁSZLÓ 1994. FEBRUÁR 17. SEGÉDESZKÖZÖK OHIÖBÓL A hír rövid és tömör volt: az amerikai Ohio államból 23 ton­na egészségügyi segédeszköz ér­kezett Szlovákia fővárosába. A nagy értékű ajándékról a Szlo­vák Humanitárius Tanács, va­lamint a Pozsony-CIeveland Baráti Társaság vezetői szá­moltak be. - Már 1990-ben, amikor töb­ben is felvettük a kapcsolatot Amerikában élő barátainkkal, in­tézményekkel, alapítványokkal, megszületett a baráti társaság ala­pításának gondolata. Az akkori euforisztikus hangulatban külföl­dön sokan kérdezték, miképp, mivel tudnának segíteni orszá­gunknak. Többek között megem­lítettük az egészségügy nehéz helyzetét, pénztelenségét ­mondta Pavol Demeš, a társaság elnöke, majd szólt arról, hogy az egészségügyi intézetek tenniaka­ró vezetői és orvosai szintén megpályázták a különböző alapít­ványok segélyakcióit. Amikor aztán tavaly hivatalosan is mega­lakult a Pozsony-CIeveland és Ohióban a Cleveland-Pozsony Baráti Társaság, a segélyezési ak­cióba - az állami szerveken kívül - bekapcsolódott a lakosság. így állt össze a 23 tonnás küldemény, amely Olaszországig hajón, on­nan vasúton érkezett a szlovák fővárosba. - Mivel a szállítmányban az említett orvosi segédeszközökön kívül meleg takarók, illetve ru­hanemű is szerepelt, vállaltuk a nem kis kiadással és ügyintézés­sel járó rakomány átvételét és el­osztását. Szerencsére az amerikai feladó számos csomagot pontos címmel látott el, ez esetben fel­adatunk csak annyiból állt, hogy felkértük a jegyzéken szereplő kórházak vezetőit, vegyék át az ajándékot. A ruhaadomány elosz­tására a napokban kerül sor, kü­lön bizottság dönt arról, hová mi megy. A gyermekotthonokban élőknek szeretnénk továbbítani a küldemény javát - tájékoztatott Blažej Slabý, a tanács elnöke. A megajándékozottak jegyzé­kén (csacai, rozsnyói, bártfai, ér­sekújvári egészségügyi intézet, szociális intézetek stb.) szerepelt a dunaszerdahelyi kórház is. Ba­culák Veronika főorvostól telefo­non érdeklődtünk afelől, hogyan jutottak a listára, és mi szerepelt az ajándékcsomagban. - Amikor létrejött az Egészsé­ges Csallóközért Alapítvány, fel­vettük a kapcsolatot több ameri­kai alapítvánnyal. Amikor jelez­ték, képesek segíteni, jegyzékbe vettünk minden olyan műszert, egészségügyi segédeszközt, amelyre a kórháznak szüksége volna, de a költségvetésünkből nem futja ilyen műszerekre. Mi tagadás, nagy izgalommal és örömmel bontottuk ki a Duna­szerdahelyre küldött ajándékcso­magokat; a tolókocsik, ortopédiai és rehabilitációs segédeszközök kiválóan szolgálják majd a rászo­rulókat, illetve a kórház dolgozó­it. A küldeményben a sebészek által hasznosítható egyszer hasz­nálatos, heveny állapotok ellátá­sára szolgáló egészségügyi segé­deszközök is voltak. A napokban értesítettek arról, hogy hamaro­san újabb küldemény érkezik. Mit mondjak? Nagyon hálásak vagyunk mindennemű segítsé­gért, hiszen a régiónkban élők színvonalas ellátását támogatás nélkül nem tudjuk megoldani. PÉTERFI SZONYA Homoly Éva: Lehetőségeinkhez mérten segítünk Apakeresők szükséges dokumentumokat. Melyek ezek? Elsősorban az ügyfélnek írnia kell egy felhatalmazást, hogy érdeké­ben eljárhatunk a külföldi szerveknél. Aztán meg kell küldenie a tartásdíjra vonatkozó bírósági végzést, amit ter­mészetesen le kell fordíttatni annak az országnak a hivatalos nyelvére, ahová a kérelem irányul. Ezenkívül csatolni kell egy, a gyermekre vonat­kozó igazolást. Ezeken az alapdoku­mentumokon kívül a különböző or­szágok kérhetnek további igazoláso­kat is. Mi a kért okiratokat továbbít­juk az érintett ország illetékes szerve­inek, és segítségükkel igyekszünk el­érni, hogy a kiszabott tartásdíjat ügy­felünk megkapja. • Milyen pénznemben kapják meg ügyfeleik a külföldről érkező tartás­díjat? - A tartásdíjak kifizetése számlán keresztül történik. Attól függően, mi­lyen államról van szó, kaphatja az ügyfél devizában vagy koronában. Fontos megjegyezni, hogy ügyfele­ink sohasem kapják kézhez a teljes összeget, ugyanis az átutalásért a bank és a posta is felszámít bizonyos kezelési költséget. El szeretném még mondani, hogy egyes volt szocialista országokkal ezen a téren még vannak problémák, mivel még -nem sikerült mindegyikükkel megkötni a fizetési egyezményt. így megtörténhet, hogy az ügyfél nem kaphatja meg a tartás­díjat, mivel nincs megállapodás arról, hogyan és milyen pénznemben lehet­séges az összeg átutalása. De más okok is nehezíthetik a tartásdíj folyó­sítását. Ukrajna esetében például az, hogy ott nagyon alacsonyak a reálbé­rek. A legtöbb problémát a volt Szovjetunió és Jugoszlávia államai okozzák - egyrészt azért, mert még nincs mindegyik utódállam nemzet­közileg elismerve, vagy mert nem lé­tezik fizetési egyezmény (ez a hely­zet például Mongóliával is). • A fejlett nyugati országokkal ke­vésbé problematikus az együttműkö­dés? - Attól függ. A legjobb az együttműködés Németországgal, Ausztriával és Svájccal. A legtöbb esetünk is Németországgal, illetve Ausztriával kapcsolatos. Viszont itt is felléphetnek komplikációk. Főleg akkor, ha az ügyfél nem ismeri a volt élettárs pontos címét. Mi a felkutatást nem vállaljuk, mert erre egyrészt mó­dunk sincs, másrészt számos ország­ban nincs is központi adatnyilvántar­tó. Aztán az is megtörténhet, hogy si­kerül ugyan felderíteni az illető tar­tózkodási helyét, viszont neki jogá­ban áll megtiltani a személyével kap­csolatos információk kiadását. Ilyen­kor nem tudunk to­vábblépni. • És mi a hely­zet Magyarország­gal? - Magyaror­szággal gyakorlati­lag szinte problé­mamentes az együttműködés. Az ottani szervek rendre elismerik a benyújtott igénye­ket, segítenek ér­vényt szerezni azoknak, és a pénzösszegek átu­talása sem okoz gondot, miután a két ország mege­gyezett az kifizetések lebonyolításá­ról. • Milyen eredményekkel zárhatták az első évet? - 1993 áprilisától - mert valójában akkor kezdtünk el dolgozni - a múlt év végéig mintegy 2 millió 100 ezer koro­na összegű tartásdíj kifizetését tudtuk elérni ügyfeleink számára. Nem elha­nyagolható összegről van szó, főleg, ha azt vesszük, hogy egyébként a kör­zeti hivataloknak kellett volna ezt a pénzt kifizetni. Bar mi soha nem ígé­rünk az ügyfeleinknek biztosat, azon vagyunk, hogy megtegyük, amit a kö­rülmények lehetővé tesznek. Számos érinteti számára ez a köz­pont jelenti az egyetlen vagy éppen az utolsó lehetőséget arra, hogy az őket jogosan megillető pénzt meg­kapják. Akinek tehát ilyen jellegű problémái vannak, forduljon bátran hozzá az, alábbi címen: Centrum pre medzinárodnoprávnu ochranu detí a mládeže Špitálska 6, P .O. BOX 57 814 99 Bratislava S. FORGON SZILVIA Méry Gábor felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents