Új Szó, 1994. február (47. évfolyam, 25-48. szám)

1994-02-17 / 39. szám, csütörtök

5 KALEIDOSZKÓP . ÚJ SZÓM 1994. FEBRUÁR 17. Intézmény születik? A kérdés, melyet föl kell ten­nünk: gazdagodhat-e mostoha gazdasági és nemzetiségpolitikai körülményeink között egy új tu­dományos báziskönyvtárral, a felvidéki-szlovenszkói-szlová­kiai hungarikákat gyűjtő intéz­ménnyel a szlovákiai magyarság (kiépítetlen) intézményrend­szere? A kérdésre a felelet: Talán. Jóformán "ugyanis csupán né­hány nap telt el azóta, hogy Zalabai Zsigmond író, irodalom­történész, a Bibliotheca Hunga­rica alapító tagja fölhívással for­dult a Csemadok somorjai alap­szervezetéhez, hogy anyagi le­hetőségeihez mérten segítse az állami támogatásban egyáltalán nem részesülő új magyar kezde­ményezést, s máris örömmel konstatálhatjuk, hogy a Berzse­nyi-féle alapigazságnak - a nem sokaság, hanem lélek, s szabad nép tesz csuda dolgokat" — a szellemében a Bibliotheca Hungarica kezdeményezése ter­mékeny talajba hullott. A Cse­madok somorjai helyi szerveze­tének fölhívásához röpke pár nap alatt csatlakozott - jelentő­sebb összeggel - a ligetfalusi Csemadok-alapszervezet, a po­zsonypüspöki és a komáromi Csemadok, Pásztor István jóvol­tából a komáromi önkormányzat, Ipolypásztó önkormányzata. Intézmény születik? Remélhetőleg: Igen. A Téka működéséhez szükséges alap­összeg fele — mintegy 250 000 korona - már összegyűlt. A könyvtári alapítvány kurató­riuma szeretné hinni, hogy a több mint ötszáz Csemadok­alapszervezet adományozásá­nak köszönhetően összegyűlik a még hiányzó további 250 000 korona is, és a szlovákiai ma­gyarság — önerőből, az önszer­veződés példaértékű megnyilvá­nulásaként, a mostoha nemzeti­ségpolitika dacára! - gazdagabb lehet egy olyan intézménnyel, amely önismeretünket, múlt- és hagyományismeretünket, mai azonosságtudatunkat és holnapi élniakarásunkat szolgálja. A Bibliotheca Hungarica Ala­pítvány támogatásával kapcsola­tos információk a Honismereti Ház (93101 Samorín) címén szerezhetők be. Folyószámla­szám: SŠTSP fii. Šamorín, č. ú. 1086450-129/0900. Minden támogatást, legyen bármily szerény is, köszönettel fogad a kuratórium. (-mond) Továbbtanuláshoz pártfogókat keres egy középiskolás diák A FIZIKA BŰVÖLETÉBEN Mizera Ferenc intelligens, talpraesett gimnazista. Szeme tisztán ragyog, arca csupa mosoly. Mi ebben a különös? Tulajdonképpen semmi, hiszen egy szalagavató utáni diák legyen mindig jókedvű és vidám. Még akkor is, ha komoly tudósnak készül, mint Feri, aki leginkább a fizikában érzi otthon magát. Eddigi eredményei is ezt bizonyítják. Tavaly a középiskolások egyik legjelentősebb verse­nyén, a fizikai olimpián a világ legjobbjaival mérhette össze tudását. Reméli, hogy idén sem lesz másképp. Épp az iskola számítógépét nyúzta, amikor találkoztunk. • Milyen volt a bizonyítvány? - kérdeztem tőle már a tanári szobában kettesben ülve. — Tiszta egyes, de ez inkább kegyelembizonyítvány, mert szlovák nyelvből nem érdemel­tem meg az egyest. • Szerinted lehet egy ember minden tantárgyból kitűnő? — Úgy-ahogy. Ma már egy kö­zépiskolában is csak úgy lehet kitűnni, ha az ember rááll egy tantárgyra, és ideje nagyobb ré­szét annak szenteli. Ez pedig csak a többi tantárgy rovására történhet. • Te miben érzed magad a legjobbnak? — A fizika a kedvencem, iga­zán abban érzem magam otthon. • Esetleg még a fizikán belül is szakosodsz. — Egyelőre nem, elsősorban az elméleti kérdések foglalkoz­tatnak. • Tudom, hogy fizikában szí­vesen vállalod a megmérettetést. Tavaly például Amerikában jár­tál a nemzetközi fizikai olim­pián. Mondanál néhány szót az előzményekről? — A fizikai olimpia iskolai ver­senyén csupán példákat kellett megoldani, a sikeres megoldók ezután a kerületi versenyen ta­lálkoztak. Onnét az első tíz he­lyezett ment az országos ver­senyre. Tavaly tavasszal az or­szágos fordulót Csehország és Szlovákia még együtt rendezte meg. Ott a Szlovákiából érkezett versenyzők közül a negyedik legjobbként kerültem abba a tíz­tagú csapatba, amelyből a továb­bi felkészítő találkozók során választották ki a nemzetközi versenyre induló öt embert. így jutottam el az USA Virginia álla­mába, ahol 40 ország mintegy 200 középiskolása találkozott. Személyes sikeremnek azt tar­tom, hogy harmadikos gimnazis­taként a világ legjobb negyedi­keseivel mérhettem össze tudá­somat. • Milyen volt az amerikai verseny? - A verseny elméleti része há­rom példából állt, melyek meg­oldására összesen öt órát kap­tunk. A feladatok összetettek voltak, tehát nemcsak egy-egy témakört érintettek. Sőt olyan is volt, amelyiknek pontos megol­dása nem is létezett, csak meg­közelítő módszerekkel lehetett vizsgálni. Ez pedig már hasonlít a kutatómunkához, ami nekem nagyon tetszik. A nemzetközi olimpia második részében két gyakorlati példát kaptunk. Mé­rési feladatot végeztünk, szintén öt órán keresztül. • Kik segítettek a felkészü­lésben? — Sokat köszönhetek Szakái Ildikó tanárnőnek, aki a gimná­zium fizika szakkörét vezeti, va­lamint Szabó Endre tanár úrnak, aki elsősorban az elméleti felké­szülésben volt segítségemre. Ve­le tavaly a budapesti Eötvös Lo­ránd Tudományegyetemre is jár­tunk előadásokra. A mérési fel­adatokat Spátay Lotár tanár úr­ral végezzük. • Milyenek az alapiskolás él­ményeid? — Dunaszerdahelyi vagyok, az alapiskolát szülővárosomban vé­geztem. A fizikát Edmár Ernő tanár úr szerettette meg velem, mert ő nagyon érthetően és logi­kusan magyarázta a tananyagot. • Hogyan kerültél Komá­romba? — Alapiskolás tanáraim taná­csára jöttem a komáromi magyar gimnáziumba, mivel azt állítot­ták, hogy itt tanítják a legszínvo­nalasabban a fizikát. Azt hi­szem, eredményeim a döntés he­lyességét igazolják. • Osztálytársaid, kollégiumi barátaid hogyan tekintenek rád? — Elfogadnak olyannak, ami­lyen vagyok. Tudják, hogy időm nagy részét szívesebben töltöm példák megoldásával, szak­könyvek olvasásával, mint szó­rakozással. Persze, dolgozatírás­kor vagy házi feladatok megol­dásakor örömmel veszik segítsé­gemet, mi több, igénylik. • Szüleid is így fogadnak el? Büszkék az eredményeidre? — Örülnek a sikereimnek, bár csodálkoznak rajtam. Csalá­dunkban ugyanis senki sem fog­lalkozik hasonló dolgokkal. Édesapám fatelepi munkás, édesanyám varrónő, öcsém pe­dig épp most kapja meg a vil­lanyszerelői szakmunkás-bizo­nyítványát. • A gimnázium befejezése után mit szeretnél csinálni? — Tanulmányaimat az ELTE fizika tanszékén szeretném folytatni. Úgy tudom, eddigi eredményeim elégségesek, hogy felvételi nélkül kerüljek be. Sok­kal nagyobb gondot jelent szá­momra az anyagi háttér megte­remtése ... Azt hiszem, ez az esztendő változatosnak ígérkezik Feri számára. Egy újabb fizikai olimpia, immár negyedikesként a saját csoport­jában, érettségi vizsgák, ballagás, ősztől pedig egyetemi diákos­kodás. Képességeit ismerve saját maga biztosan elkövet mindent a sikerért. Egyetemi továbbtanulásához azonban kevés a vasaka­rata, mások segítségére is szüksége lesz. Szülei becsületes mun­kája sajnos nem elég a budapesti tanulás költségeinek fedezésére, így hát pártfogókat, vagy ha úgy tetszik, szponzorokat keresünk számára, hogy tanulmányait képességeinek megfelelő szinten folytassa. Reméljük, olvasóink között akadnak, akik szívesen segítenek a tehetséges diáknak. Ki tudja, segítségükkel mire viheti m é8 ? KOSÁR DEZSŐ LAKÓ - HÁZ - ÜGY D. J.: A férjem 1974-ben kapott lakást, amely tudtommal szolgálati lakás volt. A férjem másfél évvel ezelőtt meghalt. Nem sokkal később magamhoz vettem a keresztlányomat, vagyis az unokahúgo­mat, aki addig főiskolai kollégiumban lakott, és idén fejezi be tanulmányait. Ezzel kapcsolatban szeretném tudni, hogy ha én elköltözködnék a húgomhoz, és a lakást addig nem adnák el nekem, átírathatnám-e az unokahúgomra, és az unokahúgom megvehetné-e. Itt elsősorban azt kell tisztázni, hogy szolgálati lakásról van-e szó vagy sem. Elvben elképzel­hető, hogy 1974-ben még szol­gálati lakásként lett kiutalva, de időközben ezt a jellegét elvesz­tette. Ezzel kapcsolatban a Szlo­vák Nemzeti Tanács 189/1992. Tt. számú törvényéből kell kiin­dulni, amely a lakásbérletekkel kapcsolatos egyes viszonyokat szabályozza. Az említett tör­vény az első paragrafusában so­rolja fel, mit kell szolgálati lakás­nak tekinteni, s egyben megha­tározza a szolgálati lakás fogal­mát is. Eszerint szolgálati lakás­nak minősül az a lakás, amely­nek bérlője azt a munkát végzi, amelyhez a szolgálati lakás bér­lete kötődik (például a házmes­teri lakás bérlője a házmesteri teendőket látja el, a katonai la­kás bérlője a hadseregben szol­gál stb.). Az említett törvény 1. §-ának ötödik bekezdése szerint „a la­kás elveszti a szolgálati lakás jellegét, ha a szolgálati lakás bér-, lője felhagyott annak a munká­nak végzésével, amelyre a szol­gálati lakás bérlete kötődik, és a bérbeadó három hónapon be­lül nem mondta fel a lakásbérle­tet" (erre a felmondásra a bíró­ság hozzájárulásával, a Polgári Törvénykönyv 711. §-a első be­kezdésének b) pontja alapján ke­rülhet sor). A leveléből kiindul­va a lakásbérlet fent említett felmondására mindeddig nem került sor. Ha utólag a bérbeadó mégis felmondana, a bíróságnak a jóváhagyás megadásakor azzal a kérdéssel is foglalkoznia kelle­ne, hogy valóban szolgálati la­kásról van-e még szó. Erről a kérdésről a vitatható esetek­ben a község illetékes dönteni, miközben a határozatot az SZNT 369/1990. Tt. számú tör­vényének 13. paragrafusa sze­rint a polgármester adja ki. Ha ön az elmondottak értel­mében bérlőnek tekinthető, a bérleti jog átszállását a Polgári Törvénykönyv 708. paragrafusa és 706. §-ának első bekezdése szabályozza (ez azért fontos, mi­vel- az -tmokahúga csak akkor jogosult a lakás megvételére, ha a lakásbérleti jog megilleti őt). A lakásbérleti jog átszállásá­nak alapvető feltétele az, hogy a bérlő meghal vagy elhagyja a közös háztartást. A második fontos feltétel az, hogy ön az unokahúgával közös háztartás­ban élt. A „közös háztartás" feltétele viszont valamivel töb­bet jelent, mint az, hogy ugyan­abban a lakásban éltek. A Polgá­ri Törvénykönyv 115. paragra­fusa szerint a közös háztartást azok a személyek alkotják, akik tartósan együtt élnek és a szük­ségleteikre fordított kiadásokat közösen fedezik. Ennek a köve­telménynek az unokahúga nem felelne meg például akkor, ha albérlőként lakott volna az ön lakásában. Ha viszont hozzájá­rult a lakbér fizetéséhez, a min­dennapi teendőkhöz (mosoga­tás, takarítás, mosás stb.), illetve bevásárláshoz és főzéshez, a kö­zös háztartás feltétele nyilván teljesítve van. A harmadik na­gyon fontos feltctcl az, hogy ez a közös háztartás legalább há­rom évig tartott, a negyedik pe­dig az, hogy az unokahúgának nincs saját lakása. A harmadik feltétellel kapcso­latban csak azt tudjuk ajánlani, hogy további másfél évig tartsák fent még a közös háztartást (ha eddig létezett), mivel itt a tör­vény szigorú utasító rendelkezé­séről van szó, amelyet megke­rülni nemigen lehetséges. Dr. P. D. Gyógyulhatunk otthon is Nagyon sokan, és hovatovább egyre többen szenvednek krónikus légúti megbetegedésekben. Gyakoriak az olyan állapotok, amikor a tüdőben csökkenő gázcsere miatt eltömődnek a hörgők, s a lerakódott nyák a bak­tériumtenyészet melegágyává válik. A fellépő betegség leküzdése nem­csak idő-, hanem pénzigényes is, hiszen a gyógyszerek, az antibioti­kumok, a nyákoldók, a köptetők egyre drágábbak. Feltételezhetően gazdasági meg­fontolások miatt döntöttek a fejlett országok betegbiztosítói arról, hogy ha már létezik egy készülék, amely­lyel elősegíthető a gyorsabb gyógyu­lás, megoldható a házi rehabilitáció és a megelőzés, azt a beteg rendelke­zésére kell bocsátani. - Mi a helyzet Szlovákiában? - kérdeztük dr. Pál­házy Bélától, napilapunk lelki rova­tának vezetőjétől. - A jobb tájékoztatásnak köszön­hetően a rászorulók tudomást sze­reztek a VRP, Desitin légzéskönnyí­tő műszerről. A műanyag, pipaalakú szerkezet nagyszerűsége abban rej­lik, hogy rendszeres használata elő­segíti a hörgők tágulását, s a fújáskor keletkező kis vibráció hatására a le­rakódott nyák leszakadozik. A kró­nikus betegek állapota - általában évente háromszor - annyira lerom­lik, hogy a gyulladás csak drága gyógyszerek segítségével orvosolha­tó. S mivel nálunk aligha várható a gyógyszerek árának csökkkenése, úgy döntöttem, hogy megpróbálko­zom a műszert elfogadtatni. A szo­kásos bonyodalmak után tavaly no­vemberben megszereztem az egész­ségügyi minisztérium engedélyét. • Említette, hogy a környező or­szágokban, sőt a szomszédos Cseh­országban is a műszer árát a biztosí­tó állja. így van ez nálunk is? -.Sajnos, egyelőre a biztosító, rossz anyagi helyzetére hivatkozva, nem döntött. Nem zárkóztak el telje­sen, csak türelemre intettek, hiszen készül a gyógyszerkategorizáció mó­dosítása. Pedig kiszámíthatnák, hogy az egyszeri befektetés kevesebbe ke­rül, mint az ismételt kezelés költ­sége. • Kinek ajánlható a VRP De­sitin? - Gyerekeknek, felnőtteknek, időseknek, fekvőbetegeknek, akár kórházban kezelik őket, akár odaha­za gyógyulnak. A műanyag segéd­eszköz könnyen fertőtleníthető, ezért kitűnően hasznosítható geriát­riákon éppúgy, mint a légcsöveseket, asztmásokat kezelő gyógyintézetek­ben. A prágai Bulovka gyermekkli­nikán a mukoviszcidózisban szenve­dő gyerekeken tesztelték, s kitűnően bevált. A kicsik a gyakran fárasztó rehabilitációs kezelések helyett szí­vesebben „pipáznak", s az ered­mény sem marad el: könnyebben, tisztábban lélegeznek. Ez a tapaszta­lat az elfekvő osztályokon, ahol a le­gyengült idős betegek legnagyobb ellensége a tüdőgyulladás. • Lényeges kérdés a műszer ára... -A forgalmazó cég a kórházak­nak körülbelül 1500 koronáért szál­lítja a Desitint, a magánszemélyek - gyógyszertárakon keresztül - pe­dig 1800 koronáért vásárolhatják meg. Az volna a jó, ha a költségeket teljes egészében vagy legalább rész­ben a biztosító térítené. A műszer napi használata esetén a légzésreha­bilitálás nagyban hozzájárul a beteg panaszainak enyhítéséhez. Lényeges szempont, hogy nem kell igénybe vennie az egészségügy szolgáltatá­sait, otthonában gyógyulhat. PÉTERFISZONYA

Next

/
Thumbnails
Contents