Új Szó, 1994. február (47. évfolyam, 25-48. szám)

1994-02-16 / 38. szám, szerda

KALEIDOSZKÓP ... t—r­—ľľ-f 1994. FEBRUÁR 16. " .... •:. 1 "' . • " . •"'••'•" . Ml.., , . m.,1.111i! . Február 15-étöl ismét: KI HOGYAN, MEDDIG NYÚJTHATJA BE KÉRELMÉT Ha kárpótlásra jogosult - Magyarországon (Interjúnk első részét lapunk tegnapi számában közöltük) • Az okmányokat hitelesíttetni kell? Mármint a másolatokat? - Az okmányokat nem kell hitelesíteni, csak az aláírásokat, de erre később szeretnék vissza­térni. Lezárva a hadifogság té­nyének igazolásával kapcsola­tos, a fentiekben (tegnapi szá­munkban - a szerk. megjegyzé­se) tárgyalt témakört, szeretném hangsúlyozni, tapasztalatunk az, hogy a kérelmet benyújtó a hon­védségi irattárból kaphat vala­milyen igazolást, és nagyon nagy az esély, hogy a válasz kedvező lesz. • Mi a teendő abban az eset­ben, ha valaki már beadta a ké­relmet, a válasz még nem érke­zett meg, időközben viszont a volt hadifogoly, netán a felesé­ge is elhunyt. - Abban az esetben, ha már beadták a kérelmet, és mire megjön a válasz, az, aki jogosult a kárpótlásra, meghal, a hagya­téki tárgyalásnál a közjegyzőnél be kell jelenteni, hogy még vá­runk egy ilyen kárpótlást, melynek köztudottan anyagi ér­téke van. A közjegyző meghatá­rozza, hogy ki a törvényes örö­kös, a törvényes örökös pedig fölveheti a kárpótlási jegyeket. • Visszatérhetnénk tehát az aláírások hitelesítésére. - Többen panaszkodtak, hogy nem hajlandók hitelesítem alá­írásukat a közjegyzőségen vagy az anyakönyvi hivatalban, azzal az indokkal, hogy az magyar nyelvű szöveg. A hivatalnokok egy dologról feledkeznek meg: nekik nem a magyar szöveget kell hitelesíteniük, hanem az il­lető aláírását. Azt pedig bárhová teszi az iratra, hitelesíteni köte­les a hivatalnok. Szeretném hangsúlyozni, hogy ilyen esetek­ben nyugodtan mondják meg a hivatalnoknak, hogy nem uta­síthatja vissza a kérést, mert nem az okmányt, hanem az alá­írását kéri hitelesíttetni. • Hol szerezhetők be a már említett 60 koronáért a szüksé­ges nyomtatványok? - Ha valakinek nyomtat­ványra van szüksége, írjon egy levelet nagykövetségünknek - lehetőleg ajánlott külde­ményként adja fel, hogy meg is kapjuk -, a levélben írja le, hogy ez és ez vagyok, erre és erre a címre hány darab nyomtat­ványt kérek. Utánvéttel elküld­jük. A borítékot a pozsonyi ma­gyar nagykövetségnek címez­zék, szlovákul: Veľvyslanectvo Maďarskej Republiky, Palisády 54, Bratislava, 811 06. • Lapunkban már hetek óta hirdeti munkáját a Co-Impex Kft., amely nagyon csekély el­lenszolgáltatás fejében vállalja a kárpótlási jegyek kezelésével, áthozásával, befektetésével stb. kapcsolatos teendőket. Rajtuk kívül több más társaság is foglal­kozik ilyen tevékenységgel, de - amint hírlik - nem mind tisz­tességes feltételekkel. - Nekünk is tudomásunk van ezekről. Segítséget nyújtanak az .érdeklődőknek akár a nyomtat­ványok beszerzésében, akár azok kitöltésében, és a kárpótlá­si jegyek kezelésében is. Ezek a társaságok, cégek már üzleti alapon teszik ezt, a nyomtatvá­nyok tehát nyugodtan beszerez­hetők tőlük is. A harmadik meg­oldás az, hogy ha valaki a határ mentén lakik, az „átsétál" a túl­oldalra, ahol a kijelölt postahi­vatalokban (a budapestiek és az észak-magyarországiak címét az alábbiakban közöljük) árusítják. Fontos tudnivaló, hogy a bead­vány formanyomtatványon már­cius 15-éig, pontosabban az ün­nepre való tekintettel 16-áig be­érkezzen a kárpótlási hivatalba. Ha erről a határidőről lemarad, teljesen mindegy lesz, hogy az illető mit mond, igényét már elveszíti. Az lenne a kérésem azokhoz, akik a kárpótlási igé­nyüket be akarják adni, hogy ne utazzanak fölöslegesen messzi­re, küldjék hozzánk postán az igényüket, mi garantáltan továb­bítjuk. Persze, Pestre is küldhe­tik, a formanyomtatványhoz adott megcímzett borítékban. A borítékon szerepel egy R szám, ez alatt tartják nyilván a beérkezett igényeket. Nagyon fontos, hogy ezeket a számokat mindenki jegyezze fel magának, mert ha később bármilyen prob­lémája adódik, e szám alapján könnyen megtalálható a bead­vány. A következő jótanácsom lenne: sokan megkapták már ugyan a kárpótlási határozatot, de sokan még nem. Eddigi infor­mációim szerint majdnem 10 ez­ren nyújtottak be Dél-Szlovákiá­ból kárpótlási igényt, és eddig 4500 határozatot postáztak. A többit egyszerűen nem győzik feldolgozni, idő kell hozzá. Van, aki nyugtalankodik. Sajnos, nyugtalanságuk jogos is lehet, mert olyan visszajelzéseink is vannak, hogy beadványuk egyszerűen nem jutott el a cím­zetthez. Mivel azt nem tudjuk vállalni - és a Kárpótlási Hivatal sem tudja —, hogy telefonhívásra vagy levélben érkező kérdésre megválaszoljuk, hol áll az ügyük, és az illető bizonytalan, úgy érzi, valami gond van a beadványával, annak azt taná­csolom: kockáztasson meg még egyszer 60 koronát, és nyújtsa be még egyszer az igényét. Leg­feljebb kétszer adja be, de ha ezt a mostani lehetőséget elmulaszt­ja, újabb alkalma már nem lesz kárpótlási igényének érvényesí­tésére. • Néhány szót ejthetne a kár­pótlási jegyek hasznosításáról is. — Egy dolgot kell tisztán látni: a kárpótlási jegy értékpapírként működik. Gyakorlatilag ez egy váltó, ami az állam kötelezett­ségvállalását jelenti az illetővel szemben. A kárpótlási jegy fel­használása többféle lehet. Elad­ható, mint értékpapír a tőzsdén, éspedig napi árfolyamon. Ez vál­tozó, volt már 50 százalék, és volt már 70 százalék is. Ilyen esetben a kárpótlási jegy mini­málértékének mondjuk a 60 szá­zalékát fizetik ki a különböző brókercégek. Az illető forintot kap érte, amivel azt csinál, amit akar: Külföldiek esetében, per­sze, fölmerül a gond, hogy mi­képpen hozza át. Ebben az eset­ben is azt tudom válaszolni, hogy forduljanak azon cégek Va­lamelyikéhez, amelyek felajánl­ják, hogy áthozzák a pénzüket, vagy az érte vásárolt árut, hiva­talosan, a szükséges formaságok megtartásával. Azt javaslom, hogy senki se kezdje saját maga intézni a vámot stb., mert el­megy tőle az életkedve, attól meg mindenkit különösképpen óvok, hogy megpróbálja be­csempészni a forintot vagy az érte vásárolt árut. Lebukhat, és mindene odaveszhet, ráadásul meg is büntethetik. A hasznosí­tás másik formája az, hogy ma­gyarországi privatizációban vesz részt az illető. Van egy harmadik lehetőség is, de az az itt élők esetében nem jöhet számításba. Arról van szó, hogy kárpótlási jeggyel kielégíthető az illető ál­lammal szembeni tartozása is. Mivel olyan szlovákiai lakos aligha van, aki Magyarország­nak tartozik, marad a második lehetőség, a privatizációban való részvétel. Ennek az a lényege, hogy a kormány folyamatosan kiad bizonyos részvényeket, amelyekre a kárpótlási jegyek becserélhetők. Ilyen részvény volt például a Pick-részvény, s akik tavaly áprilisban ezt je­gyeztek a kárpótlási jegyükért, azok rendkívül jól jártak, hiszen e részvények árfolyama azóta megnégyszereződött. Vagyis a belőle származó haszon 400 százalékos. Ez, persze, lutri, hi­szen ez már úgy működik, mint a tőzsde. Aki itt befektet, annak tisztában kell lennie azzal, hogy kockázatot vállal. További va­riáció, hogy a külföldi kárpótol­tak magyarországi privatizáció­ban vesznek részt. Ezt úgy tehe­tik meg, hogy mondjuk többen összeállnak vagy igénybe veszik egy ilyennel foglalkozó cég se­gítségét, és azt mondják: a Bala­ton partján megvesznek egy panziót vagy egy sütödét. Ez pedig úgy működik majd a jövő­ben, mint bármilyen más befek­tetés, vegyes vállalat. Aki így tesz, az gyakorlatilag kárpótlási jegyével egy hosszú távú befek­tetést valósított meg, aminek a hasznából elsősorban a gyere­kek, majd az unokák részesül­nek. Akinek nem napi kenyérre kell ez a kis pénz, az jól teszi, ha a befektetésnek ezt az utóbbi formáját választja. Ha ugyanis valaki privatizációban vesz részt, akkor kárpótlási jegye no­minálértékének a kamatos ka­matával működik. A kárpótlási jegy kiadása óta kamatozik, amennyiben befektetésként használja föl. így egy 100 ezer forintos kárpótlási jegy ma 142 ezer forintot ér. A magyar parla­ment vagy két héttel ezelőtt döntött egy újabb lehetőségről, melynek értelmében külföldiek­nek is lehetőségük nyílik arra, hogy életjáradék fejében leadja kárpótlási jegyét. Tehát leadott kárpótlási jegyeinek arányában élete végéig kap az államtól egy meghatározott összeget. • Sokat hallani üzérekről is, akik kihasználják a tájékozatlan s feltehetően kispénzű kárpótlá­sijegy-tulajdonosoka t. - Mi is hallottunk hasonló ese­tekről, olyanokról, hogy külön­böző, számunkra ismeretlen cé­gek képviselői megjelennek a kárpótlási jegyeket birtokló idősebb embereknél, akiknek fel­ajánlják kárpótlási jegyeik meg­vételét. Azzal, hogy azonnal, készpénzben, ha valaki úgy kí­vánja, valutában fizetnek. Mi­előtt valaki elfogad egy ilyen ajánlatot, gondolja végig a dol­gokat, mert megtörtént már, és még meg is történhet, hogy a kárpótlási jegy nominálértéké­nek körülbelül a 20 százalékát ajánlják számára. Márpedig jó­val többet kaphat ennél már ak­kor is, ha ezt legálisan eladja. • Köszönöm a tájékoztatást. PÁKOZDI GERTRÚD Az alábbi budapesti és észak-magyarországi postahivatalokban is beszerezhetők a kárpótlási formanyomtatványok és borítékok: Budapest 4., 1364, V., Városház u. 18. Budapest 62., 1376 VI., Teréz krt. 51. Budapest 72., 1426 VII., Baross tér 11/c Budapest 112., 1502 XI., Fehérvári u. 9-11. Budapest 114., 1525 XII., Krisztina krt. 6-8. Csepel 1., 1751 XXI., Szent Imre tér 21. Komárom-Esztergom megye: Tatabánya 1., 2081 Fő tér 30. Nógrád megye: Salgótarján 1., 3101 Tanácsköztársaság tér 1. Pest megye: Vác 1., 2601 Postapark Borsod-Abaúj-Zemplén megye: Miskolc 1., 3501 Kazinczy u. 16 Heves megye: Eger 1., 3301 Széchenyi u. 22 Győr-Moson-Sopron megye: Győr 1., 9001 Bajcsy-Zs. u. 46. Vas megye: Szombathely 1., 9701 Kossuth L. u. 18. A pozsonyi nagykövetség kéri az érdekelteket, hogy a félfogadási napokon a kijelölt időpontban jelentkezzenek személyesen, illetve telefonáljanak. Félfogadás: hétfőn, szerdán és pénteken, 9-től 12 óráig. Telefon­szám: 321 086 illetve 335 601. XXX A magyarországi kárpótlási nyomtatványok 60 koronáért megvá­sárolhatók a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom komáromi, érsekújvári, galántai, nagycsalomijai, zselizi és királyhelmeci területi irodájában, illetve az MKDM központi irodájában - Bratislava, Žabotova 2 - is, Hóka Lászlónál. Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy a magyarországi kárpót­lással kapcsolatos esetleges kérdéseiket küldjék szerkesztősé­günkbe, szakértők bevonásával megválaszoljuk azokat. A borítékra írják rá: Kárpótlás. LAKÓ - HÁZ - ÜGY K. K.: A szüleim városban, állami lakásban laknak, amelyet még nem vettek meg. Én a családommal falun élek. Szerettem volna állami lakásra feliratkozni, de a hivatalban azt mondták, hogy mivel nem vagyok helybéli lakos, a nyilvántartásba nem vehetnek fel. Azt szeretném megtudni, hogyan örökölhetem meg a szüleim állami lakását úgy, hogy az ne legyen törvénybe ütköző? Meg kell vásárolniuk az öröklést megelőzően a lakást? Elég lenne az, ha bejelentkeznénk oda? Az állami bérlakásokat (újabban rendszerint községi bérlakáso­kat) örökölni nem lehet. Örököl­ni lehet a lakásszövetkezeti tag­részt, amelyhez, ugye, valahogy társul a szövetkezeti lakás bérle­ti joga. Ezt fejezi ki például a Polgári Törvénykönyv 706. §-ának második bekezdése, amely szerint: ha meghal a szö­vetkezeti lakás bérlője, a halálá­val a lakásszövetkezeti tagsága és lakásbérleti joga arra az örö­kösre száll át, aki a lakásszövet­kezeti tagrészt örökölte (még akkor is, ha sohasem lakott eb­ben a szövetkezeti lakásban). Egészen más a helyzet akkor, ha a lakásbérlő megvásárolta a la­kását. Ilyen esetben az örökös nem valamiféle szövetkezeti tagrészt, vagy lakásbérleti jogot örököl, hanem magát a lakást, mint a hagyatékba tartozó ingat­lant. Az állami (községi) lakások­nál ismét eltérő a helyzet a ko­rábban említettektől. Az állami vagy községi lakásokat örökölni nem lehet. Az állami vagy a köz­ségi lakások bérleti joga azon­ban a törvényben meghatározott esetekben átszállhat a Polgári Törvénykönyvben meghatáro­zott személyekre. A lakásbérlet átszállására vo­natkozó legfontosabb rendelke­zéseket úgy foglalhatnánk össze, hogy amennyiben az állami (községi) lakást bérlő házastár­sak valamelyike hal meg, akkor a túlélő házastárs válik a lakás egyetlen (vagy kizárólagos) bér­lőjévé. Ha pedig az egyedüli bér­lő hal meg, utána azok válnak bérlővé, akik vele a halála nap­ján a gyermekeiként, unokái­ként, szüleiként, testvéreiként, a vejeként vagy menyeként kö­zös háztartásban éltek és saját lakással nem rendelkeznek. Az elmondottakból követke­zik, hogy az állami vagy községi lakásokat nemcsak hogy örököl­ni nem lehet, de a bérleti jog akkor sem szállhat át a gyermek­re, vagy az unokára, illetve a bérlő menyére, ha az említett személyek nem éltek vele közös háztartásban. A kulcsszó vagy fogalom itt a „közös háztartás". Ez jogi fogalomként nem egyszerűen annyit jelent, hogy az érintettek együtt laknak. En­nél sokkal többet, főként pedig közös számlára, közös kasszára való gazdálkodást feltételez. Tu­dunk persze olyan esetekről, amikor eltekintettek a közös háztartás fogalmától, de nem le­het megbízni abban, hogy min­dig el fognak tekinteni tőle. Már­pedig erre figyelmeztetnünk kell önt a felvetett kérdésével kap­csolatban. Azaz, nem lenne elég, ha csak bejelentkeznének a szü­lei lakásába. A bejelentkezés csak rendőrségi, nyilvántartási ügy, a közös háztartás pedig ténykérdés, amelyhez esetleg még azt is hozzá kell számítani, hogy ha önök falun lakással, csa­ládi házzal rendelkeznek, akkor eleve nem teljesítik a lakásbérle­ti jog átszállásának azon alapve­tő feltételét, hogy „saját lakásuk nincs". Állami lakásra „felirat­kozni" még nagyobb probléma, mint a fent említettek: egyrészt azért, mert az állami lakások gyakorlatilag megszűntek, más­részt pedig azért, mert annyian várnak lakásra, hogy az illetékes hivatalok már a „feliratkozók" számát is korlátozni akarják, ami ugye nem csoda, ha figye­lembe vesszük, hogy 10-15 éves kielégítetlen kérvények, igénylések hevernek a fiókjaik­ban. A lehető legjárhatóbb meg­oldás tehát az lenne, ha a szülei megvásárolnák az általuk lakott lakást, amelyet aztán ön meg­örökölhetne. Más kérdés viszont az, hogy a város hajlandó-e ezt a lakást eladni. Dr. P. D.

Next

/
Thumbnails
Contents