Új Szó, 1994. január (47. évfolyam, 1-24. szám)

1994-01-14 / 10. szám, péntek

KALEIDOSZKÓP ÍÚJSZÓM 1994. JANUÁR 14. Az anyanyelvi oktatásért Minden család életében döntő az a pillanat, amikor a szülők iskoláskort elérő gyermeküket valamelyik iskolába beíratják, vagy az alapiskola elvégzése után döntenek arról, hogy a gyermek továbbtanuljon-e, és ha igen, mely iskolában. Minden olyan családban, ahol a szülők magyar anyanyel­vűek, vagy legalább az édes­anya magyar, az oktatási nyelv megválasztásánál fiuk vagy lá­nyuk egész életére kiható dön­tést hoznak. Minden szakértő egyetért abban, hogy a stabil tudás alapja az anyanyelven történő tanulás. Az anyanyelvi iskola biztosítja továbbá az egészséges nemzeti tudat ki­alakítását és ennek révén a csa­ládon belüli harmónia megőr­zését is. Szlovákiát a múlt évben fel­vették az Európa Tanács tagjai közé. Ez azzal a feltétellel tör­tént, hogy Szlovákia az élet minden területén az európai normák szerint biztosítani fog­ja a nemzeti kisebbségek jo­gait. Lehet, hogy ez a folyamat nem egyik napról a másikra és nem zökkenőmentesen megy tovább, de a folyamat iránya, az európai integráció mégis bi­zalommal tölthet el mindnyá­junkat. Nem indokolható tehát a továbbiakban, hogy akár egyetlen magyar szülő is gyer­mekének érvényesülési lehető­ségét szem előtt tartva a szlo­vák tannyelvű iskolát válassza. A Losonc, Fülek és Vidéke Alapítvány, amely régiónk ma­gyarságának szolgálatára jött létre, célul tűzte ki a magyar anyanyelvű gyermekek ma­gyar tannyelvű iskolákba tör­ténő beíratásának előmozdí­tását. Figyelembe véve a gazdasá­gi és szociális helyzet átmeneti romlását, az alapítvány fel­ajánlja, hogy a gyermekeknek a helyi vagy a körzeti magyar alapiskolába történő beíratása esetén az első tanévben vállal­ja az iskolakezdéssel járó költ­ségek egy részét, szeptemberi kifizetéssel 200,- Sk összeg­ben, továbbá a bejáró tanulók utazási költségeinek teljes megtérítését. Az alapítvány ezen felül a későbbiekben a ta­nuló előmenetelétől és a család szociális helyzetétől függően - pályázati rendszere alapján - további támogatást nyújt. Szeretettel várjuk a szülők jelentkezését a magyar alap­iskolákban a beiratkozás nap­ján. Ha ezt megelőzően bármi­lyen kérdésük volna, fordulja­nak bizalommal az alapítvány kuratóriumának elnökéhez. Abban a reményben búcsú­zunk, hogy az ősz folyamán gyermekükben a helyi magyar alapiskola új diákját üdvözöl­hetjük. LOSONC, FÜLEK ÉS VIDÉKE ALAPÍTVÁNY A novemberi csapat visszatérése Polgári Intézmény Állandó Konferenciája. Ez a legújabb tömörülés a szlovákiai politikai palettán. Neve kissé furcsán hangzik, ám az alapítók névsora csupa ismerősből áll: Vladimír Čečetka, Jozef Dančo, Pavel Hoffmann, Peter Kresánek, Jozef Kučerák, Ján Lángoš, Ivan Mikloš, Vladimír Ondruš, Martin Porubjak, Ladislav Snopko, Peter Tatár, Ernest Valko, Helena Woleková, Peter Zajac. .. Igen, az egykori Nyilvánosság az Erőszak Ellen, illetve a Polgári Demokrata Párt oszlopos tagjairól van szó, akik 1989 után parla­menti képviselők, illetve a rendszerváltás utáni kormány tagjai vagy tanácsadói voltak. A parlamenti választásokban elszenvedett csúfos vereség után pártjukat felszámolták, majd visszavonultak a politiká­ból. Jobb híján, mert voltak politikai ambícióik. Még él emlékezetemben a konzervatív demokraták alakuló köz­gyűlése, melyen a felsoroltak közül szinte mindenki jelen volt. Lerítt az arcukról a csalódottság, hogy Hagyari(ék)tól nem kaptak felkérést vezetőposztra. A huszonkilenc félreállított ndvemberi politikus most ismét összefogott, s megalakította a magyarul kissé furcsán hangzó szervezetet. Első nyilatkozatainak hangvétele alapján arra lehet következtetni, elsősorban az értelmiségieket próbálja vallástól, nemzetiségtől függetlenül megnyerni. Ám félő, hogy a liberalizmus Szlovákiában nem tud gyökeret ereszteni. Az új értelmiségi tömörü­lés pedig csak törpepárt lesz, amely távol marad attól a bizonyos labdától, melybe - szándékuk szerint - bizonyára ismét bele szeretnének rúgni. GÁGYOR ALIZ Gyógyszerforgalmazás - fővárosi módra Továbbra is sorok kígyóznak a patikák előtt Az állami gyógyszertárakat ellátó gyógyszertári szolgálat megszün­tetését követően az egészségügyi minisztérium a patikákat az egyes egészségügyi intézetekhez csatolta. A gyógyszerészek csodálkoztak ugyan, s nem értették a rendelet értelmét, de nem értek rá tiltakozni, hiszen sok más tennivalójuk akadt. Az októberi sokk - a gyógyszer­kategorizáció bevezetése - hatását viszont a mai napig sem képesek teljesen kiheverni, aminek látható jele: az ország valamennyi gyógyszertára előtt hosszú sorok kígyóznak. A helyzettel már nemegyszer foglalkoztunk. A szerencsétlen, gyógyszerét kereső, lótó-futó beteget azzal nyugtattuk, hogy az áldatlan helyzet hamaro­san rendeződik. Nem így történt, sőt. Pozsony­ban az Egyetemi Kórházhoz tar­tozó 40 állami patikát a múlt héten utasították, hogy ezentúl csak négy gyógyszerforgalmazó cégtől - UNIMED, TIMED, ME­DART és MEDIKA - rendelhe­tik meg a gyógyszereket, noha Szlovákiában 155 gyógyszerfor­galmazó vállalat működik. Az Egyetemi Kórház igazga­tósága döntését azzal indokolta, hogy a versenytárgyalás útján kiválasztott forgalmazók a leg­alacsonyabb árréssel, teljes gyógyszerskálával képesek ellát­ni a gyógyszertárak igényeit. Az egészségügyi tárca, noha az uta­sítás nem tőle ered, egyetért a kórházvezetés döntésével, mondván, attól kell vásárolni, aki a legkedvezőbb feltételeket nyújtja. A minisztérium szerint a versenytárgyalás meghirdetése és lebonyolítása reguláris volt, a kórház által felszólított 25 for­galmazó közül 16 nem vett részt a tavaly november 17-én meg­tartott versenytárgyaláson. A másik fél, a magán­gyógyszerforgalmazókat tömö­rítő társulás tagjai másképp érté­kelik a helyzetet. Kifogásolják, hogy a versenytárgyaláson so­kan nem vehettek részt, Sűt, a já­tékszabályokat is homály fedte. A nem tiszta ügy kapcsán a pri­vigyei UNIFARMA, a morfium­tabletták egyedüli forgalmazója is hallatta szavát. A cég kép vise­lője kifejtette, hogy a négy for­galmazó monopolhelyzete az el­látás rugalmatlanságához, sőt bi­zonyos gyógyszerek (például a morfium) hiányához is ve­zethet. A vélemények ütköztetésekor az állami gyógyszertárak alkal­mazottai nem kaptak teret, ho­lott ők azok, akikre a gyógyszer­hiány, illetve a magas ár miatt átkokat szór a beteg, s ők azok, akikről az Egyetemi Kórház igazgatója azt állítja, hogy saját szakállukra rendelték az orvos­ságot, gyakran telefonon keresz­tül, szerződés nélkül és drágán — amivel burkoltan ugyan, de mégis arra céloz, hogy netán valamiféle provízió (csúszó­pénz) fejében válogattak a for­galmazók között. A hét eleje óta igyekeztem szóra bírni néhány gyógysze­részt, ám nem jártam sikerrel. Azzal utasítottak el, hogy nem tulajdonosai, hanem alkalmazot­tai a gyógyszertárnak, s féltik állásukat. Néhányan bevallot­ták, hogy a privatizálás gondola­tával játszanak, s egy bíráló vé­leménynyilvánítással nem akar­ják esélyüket rontani. Több magánpatikus (nevük el­hallgatását kérték) véleménye eltér az Egyetemi Kórház igaz­gatójáétól. Mivel rájuk az omi­nózus rendelet nem vonatkozik, továbbra is sok gyógyszerforgal­mazóval állnak üzleti kapcsolat­ban. Állítják, a „négyesfogat" nem tartozik a legolcsóbbak kö­zé, vagyis feltételezhető, az ügy hátterében más érdekek is áll­nak. Például az, hogy az egyik cég korszerű számítógépprogramot kíván ajándékozni az állami gyógyszertárak korszerűsítésé­re, amivel a gyógyszerkiadás ru­galmasabbá válhatna. Nem kell ahhoz matematikai zseninek lenni, hogy az ember rájöjjön: a magánforgalmazó ezzel együtt is nagyon jó üzletet kötött... A kórházigazgató két-három héten belül érezhető, pozitív ja­vulást vár a gyógyszerellátás­ban. Szerinte a betegeknek nem kell tartaniuk bizonyos gyógyszerek hiányától sem, hi­szen a patikus, ha a négy forgal­mazó nem lesz képes kielégíteni az igényeket, írásban kivételt kérhet, s másnál is rendelhet. Kész szerencse, hogy a negyven állami gyógyszertár mellett a fő­városban több magánpatika is működik. Hogy akkor mire volt jó mind­ez? Valaki biztosan tudja. De hogy ettől nem szűnnek meg a sorok a gyógyszertárak előtt, az szinte biztos. PÉTERFI SZONYA KIVIRUL MÉG JULISKA NÉNI? Juliska néni egérkeszerű, kedves kis öregasszony, a légynek sem árt, csak éppen nem lehet vele kijönni. Leg­alábbis ezt állítják róla azok, akik vele, a házában élnek, a lánya meg a veje. Főleg a veje, de ez ugyanaz, mintha a lánya állítaná, mert ő a vi­lágért sem mondana mást, mint a fér­je. Egyszóval, Juliska nénivel renge­teg baj van: túl sok vizet használ, nem zárja el rendesen a csapot, soká­ig égeti a lámpát, elfelejti kikapcsolni a tévékészüléket, evés közben mor­zsázik, a kávéját kilötyögteti a sző­nyegre, mindig mindent máshová tesz, mint kellene, a kutyája legyúrja az udvaron a virágokat, és lábát felemelve mindig épp a legszebb rózsa tőre vizel. A „bűnlajstrom", persze, ennél jóval hosszabb, ráadásul naponta újabb vétkekkel bővül. De nem azért volt hivatásos katona a vő, hogy ne tudjon megrendszabályozni egy ilyen kis öregasszonyt. Most már, hogy nyugdíjba vonult, ideje is van rá elég. így aztán egy szép napon eltűnt a rózsatőket locsolgató kutya, hiába szólongatta, kereste mindenütt Juliska néni, a tévékészü­léket a vő átvitte a saját szobájukba, a körtét is kicsavarta Juliska néninél, minek égjen annyit, sőt, még a csa­pokat is eltávolította a konyhai mo­sogatóról, így legalább nem lehet őket nyitva felejteni. Hiába, rend a lelke mindennek. Tudta ezt régeb­ben Juliska néni is, rend is volt nála mindig, egészen addig, amíg a lánya a férjével hozzá nem költözött, hogy úgymond, segítsenek neki. Azóta fél bármit is csinálni, mert ha öreg, vaksi szemével nem látja meg az edény aljára tapadt ételmaradékot, kikap, hogy még mosogatni se tud rendesen, ha a kertben motoz, a nyugalmazott katonatiszt nyom­ban ott terem és pattogó hangon figyelmezteti, mit nem csinált jól. így aztán inkább a szobájában gubbaszt, mint egy rab madár, szo­morúan, egyedül, mert a vó' nem szereti a látogatókat, a szomszédos öregasszonyokat. Csak nyáron virul ki, amikor a lányáék szabadságra utaznak. Az a két hét az övé, az az ő szabadsága. Ilyenkor olyan, mint­ha kicserélték volna, frissen, vidá­man sürög-forog, tesz-vesz egész nap, még dúdolgat is közben, estefe­lé pedig végiglátogatja a szomszédo­kat, vagy azok jönnek el hozzá. Újabban azon töprengek, kivi­rul-e még Juliska néni? A minap ugyanis a veje rettenetesen szidta a mai drágaságot, és azt mondta, többé aligha engedhetik meg ma­guknak, hogy nyáron elutazzanak. VOJTEK KATALIN A múlt évben a szlovák fővárosban 21 gyilkos­ságot követtek el (kettővel töb­bet, mint 1992-ben), s a nyomo­zók tizenhárom esetben már fényt derítettek a történtekre, vagyis leleplezték a tetteseket. Az egyik, még felderítésre váró, rendkívül brutális emberölés no­vember 18-án az éjjeli órákban a Slovnaft objektumában tör­tént. Both Lászlót valaki vaska : lapáccsal verte agyon. A tragi­kus eset nagy felháborodást vál­tott ki a mamutvállalat dolgo­zói között. Az üzem vezetői fél­millió korona jutalmat írtak ki a nyomravezetőnek. A rendőr­ség ezért külön telefonvonalat létesített (212 706) azok részé­re, akik az esettel kapcsolatban — természetesen névtelenül - bárminemű információval tud­nak szolgálni. Üsd, vágd... A bőrfejűek elsősorban ag­resszivitásukkal, idegengyűlöle­tükkel tűnnek ki. Úgy vonultak be a köztudatba, mint akik base­ballütőkkel felfegyverkezve ter­AZ ALVILÁG NEM ISMER KEGYELMET BRUTÁLIS GYILKOSSÁGOK, ZSAROLÁSOK rorizálják a romákat, külföldi diákokat. Ezúttal viszont •így összecsapás során ők húzták a rövidebbet. Egy nemzeti orien­táltságúnak kikiáltott, tizenéves bőrfejűekből álló csoportot klubhelyiségükben vagy huszon­öt, vasrudakkal felfegyverzett álarcos rohanta le. Állítólag pun­kok és anarchisták. Azonkívül, hogy tettleg bántalmazták az ép­pen takarítani készülő ifjakat, szétverték a helyiség berendezé­sét és az egyik bőrfejűnek elvit­ték a katonabakancsát, másik­nak pedig a bőrdzsekijét. A tá­madók egyike az egész akciót fényképezte. Noha valamennyi­en álarcot viseltek, legtöbbjük személyazonosságát már ismeri a rendőrség. A nyomozók elko­bozták a verekedés során készí­tett filmet is, melynek egy felvé­telét lapunk rendelkezésére bo­csátották. Veszélyes szakma Tovább szaporodnak a taxi­sok elleni támadások. Nem sok hiányzott ahhoz, hogy még a döbbenetes besztercebányai gyilkosság előtt, Pozsonyban is történjék hasonló tragédia. De­cember 30-án a kora reggeli órákban egy 38 éves férfi Liget­faluba vitette magát, ám útköz­ben egy vadászkéssel támadt a gépkocsivezetőre, akinek, no­ha sérülést szenvedett a nyakán, sikerült elmenekülnie. A tettest - a Favoriton kívül áldozata pénzét és személyi okmányait is eltulajdonította - január 5-én le­tartóztatták. Kegyetlen pénzbehajtók A zsarolásoknál, adósságok behajtásánál gyakran a külföldi maffia tagjai játsszák a főszere­pet. így volt az annak a férfinak az esetében is, akinek lakásába négy belorusz hatolt be. Azzal fenyegették meg, ha nem egyen­líti ki azonnal 700 ezer koronás tartozását, lelövik. Hogy még nagyobb nyomatékot adjanak fenyegetésüknek, benzinnel lo­csolták le a berendezést. A halál­ra rémült férfi szerencsére meg­úszta ezt a szörnyű kalandot. Hasonlóan, mint az a bolgár nemzetiségű szlovák állampol­gár, aki 38 ezer koronával tarto­zott valakinek, ám zsarolói azzal ijesztgették, ha nem fizet, úgy helybenhagyják, hogy egész Bulgária sírni fog. Még sokáig folytathatnánk a sort. Lakásbetörésekkel, autó­lopásokkal, nemi erőszakokkal, csalásokkal, halálos kimenetelű autóbalesetekkel. Ehelyett in­kább egy sokatmondó adat: ta­valy Pozsonyban több mint 32 ezer bűneset történt, 11420­szal több, mint egy évvel koráb­ban, de már most biztos, hogy kevesebb, mint az idei mérle­günk lesz. ORDÓDY VILMOS

Next

/
Thumbnails
Contents