Új Szó, 1994. január (47. évfolyam, 1-24. szám)

1994-01-13 / 9. szám, csütörtök

1994. JANUÁR 13. tŰJSZÓ* GAZDASÁG Jövőigazolás - (egyelőre) áldozatokkal EGY NEMESÓCSAI MAGÁNGAZDA KESERŰ TAPASZTALATAI Nemesócsán - a vasútállomásról gyalogolva a falu központja felé könnyen megtalálom Molnár János portáját A takaros, új családi ház szűk udvarán álló traktor is eligazít. Városi reflex: a csengőt nyomogatom, majd a kilincs után nyúlok. Tudhatnám, faluhelyen nem zárják szigorúan az utcaajtót. Lépcsők vezetnek felfelé a bejárati ajtóhoz. Nagyot köszönve, válaszva várva letekintek a ház mögötti udvarra. Gazdasági épületek zsúfoltságában földművelő eszközök, gépek, szerszámok. Megannyi jel mutat a munkával teli hétköznapokra. Bizonyítják: a földművelés ebben a családban a megélhetés forrásává vált A január elejéhez ugyancsak nem ülő, késő délutáni napfény tükröződik az ablakon, s az este közeledtét háziállatok követelőző hangjai igazolják. A ház asszonya fogadja köszönésemet, s elnézést kér, éppen az állatokat eteti. Ötödikes Jancsi fiuk nyitja a bejárati ajtót s betessékel az ízlésesen berendezett ebédlőbe. Csakhamar megjön a házigazda, Molnár János is barátja, Szeiner Tibor - ő is 46 hektár földterületen gazdálkodik - társaságában. - A magánföldművelők tapasztalatai, gondjai érdekelnek. Hitilk forrását akarom megérteni, vállalkozásuk mozgatóerejét megismerni - tudatom jövetelem célját. Óvatosan indul a beszélgetés, bizalmatlanság motoszkál a levegőben, idő kell a feloldódáshoz, az őszinte kitárulkozáshoz. A kezdet Nemesócsa a környék falvaival összevetve példaértékű, mert itt adták a fejüket legtöbben gazdálkodásra. Közel féltucat azon családok száma, amelyek együttvéve mintegy 150 hektár szántóterületet művelnek. Molnár János 1991-ben határozta el, hogy a szülei után a kárpótlási folyamat hosszadalmas huzavonái nyomán visszakapott 68 hektár földön főállásban fog gazdálkodni. - Munkanélküli voltam, amikor belevágtam. Előtte sokáig vívódtam, számolgattam, sok törvényt részletesen áttanulmányoztam. Világos volt számomra, hogy ilyen földterületen saját erővel gazdálkodni - óriási befektetés és kockázat - emlékezik a kezdetekre Molnár János. - A szövetkezettől egyetlen gépet sem kaptam. Vagyonrészünket is csak úgy vehettem ki, hogy a már gabonával bevetett földekért hektáronként 9600 koronát fizettem. Az induláskor egymillió korona hitelt fordítottam gépek vásárlására. Nagy segítség volt, hogy van vonzalmam a földhöz, szeretem ezt a munkát, látom az értelmét. A kezdeti időszak nagy erőfeszítéseket, lemondást követelt, s a kemény munkát jelenleg sem lehet alább adni. Különben nem tudtunk volna bizonyítani. A múlt sebei Ahogy tovább fordul a beszélgetés, az információk vallomássá bővülnek, a történések mögött felderengenek az érzelmek, a vívódások, világosabbá válnak az arcok, a jellemek. Megértem: a múlt ütötte sebek felszakadtak, sajognak; s gyógyír (egyelőre) nem enyhíti őket. Molnár János családját (mert édesapja magángazda volt) 1953ban Csehországba hurcolták. A családfőt 1959-ig uránbányában robotolt. Földjeiket, a falu közepén épült családi házukat a hozzá tartozó gazdasági udvarral együtt elvették. A szövetkezetesítés folyamán hasonló sorsra jutottak mezőgazdasági gépeik, a haszonjószág és az igavonó állatok is. Egyértelmű: a kárpótlási törvény hatályba lépése a Molnár család részére is a reményt jelentette. Hittek, hogy kárpótolják (legalább a törvény adta mértékig) őket. Molnár János ezt be is építette magángazdálkodói tervébe. Keserűen csalatkoznia kellett - A volt családi ház és a gazdasági udvar 1992-től újra édesanyám és öccse tulajdonába került vissza. Jogilag. Gyakorlatilag azonban semmit nem kaptak vissza, a község használja az épületeket. Milyen alapon kötöttek bérleti szerződést? - kérdezi indulatosan a gazda. Csalódottság, elkeseredés rí le arcáról. A jelen arculcsapásai Fokozódik panaszáradata, amint a helyi szövetkezetre tereli a szót: Sok mezőgazdasági szövetkezetben megfordultam, ismerem a környéken a helyzetet, összehasonlíthatatlanul jobb az együttműködés a magángazdálkodásba fogott tagok és a szövetkezet közt. Nincs ilyen ellenségeskedés, mint nálunk, gyorsabban és világos játékszabályok mellett történt a tulajdonviszonyok rendezése, következetesebben zajlott a kárpótlási folyamat - utal kedvezőtlen tapasztalataira a magángazda. Képtelen felindultság nélkül beszélni ezekről a problémákról. Lábra álltam... (Ján Malý illusztrációs felvétele) Nyilvánvaló: mélyek a sebek, fájdalmas a kiábrándultság. Hiába született törvény, amely garantálja az egykor családjuktól erőszakkal elvett javak bizonyos részének a visszaszolgáltatását a gyakorlatban nagyon nehezen valósul meg. Bár nevesített földjeinek többségét a család visszakapta, a nemesócsai szövetkezet vonakodik a kárpótlástól. Molnár János bírósági úton keresi igazát a szövetkezet bizonyítást követel, leltár hiányára beszéli ki magát. - A tolvaj nem csinál leltárt - legyint a gazda, s érződik, belefáradt. - Félek, hogy a jogi huzavona miatt 73 éves édesanyám nem éri meg, hogy visszakapja a szülői házat. Hát hol itt az igazság!? A házigazda régi, kisméretű fényképeket szed elő, szakértelemmel elkészített tervrajzot tesz elém. Az egykori gazdasági udvart ábrázolják. Nézem a képeket, tanulmányozom a rajzot s felötlik bennem az előbb látott udvar zsúfoltsága. Világossá válik, milyen létfontosságú lenne a gazdálkodó számára, ha visszakapná a gazdasági udvar legalább egy részét. Könnyebben és persze eredményesebben gazdálkodhatna. Meglehet éppen ez fáj a községben valakidnek? A problémák sorolásából, néhány eset boncolgatásából egyértelművé válik: a falu féltucat magángazdájában a szövetkezet vezetősége ellenségeket mintsem partnereket lát s csődjüknek örülne leginkább. További rosszakarók is 8 akadnak: Molnár János feleségét a tanyi lengyárból a legelsők között menesztették a megjegyzéssel: nincs rászorulva. Mindennek dacára - bizonyítás Pedig cudarul nehéz volt a kezdet igazolja beszélgetésünk. Minden pénzét a szükséges gépek és eszközök megvásárlására, műtrágya, növényvédő szerek beszerzésére kellett fordítania. Pénz pedig csak akkor állt a házhoz, ha sikerült eladni a terményt haszonállatot A gazda bevallja: nemegyszer pénzzavarba kerültek, bizony sok mindenről kénytelenek voltak lemondani. Most, a gazdálkodás második éve után erősödött az önbizalmuk, hitük beigazolódott, a 18 százalékos kamat fizetése mellett is jut valami fejlesztésre. - Ki kell ismernünk a földeket, s még jobbak lehetnek eredményeink. Az aszály ellenére a terméshozammal elégedettek vagyunk, szinte mindenből nagyobb hozamot értünk el, minta szövetkezet. Csupán a cukorrépával volt egy kis probléma, a korán jött tél beállta előtt vagy nyolc ár területről nem tudtuk kiszedni a répát. Különösen a búza hozott szép hasznot, de a kukorica - komoly gondot okozott őrzése, hisz éjszakánként gyakran megdézsmálták - is szépen jövedelmezett. Nejem rendszeresen, a rokonság gyakran segít. Családi vállalkozás vagyunk. A gazdakollégdkkal kialakult egy jól működő, egymást segítő természetes együttműködés. Sújt bennünket, hogy a gazdálkodással kapcsolatos ügyintézés bürokratikus, hosszadalmas. Nem ritkaság, hogy csak délután háromkor jutok ki a földekre. Ilyenkor, persze, sötétedésig „tart a munkaidő". Búcsúkézfogáskor érzem a kérges tenyérben feszülő erőt. Molnár János a többi nemesócsai farmerrel egyetemben (igaz, áldozatok árán) bizonyítani tudott. Valahol a jövő lehetőségeit, a farmergazdálkodás létjogosultságát igazolta. Becsületére legyen mondva: daccal és bátorsággal, szülei emlékét is követve, kockázatot vállalva mutatott követendő példát MÁZSÁR LÁSZLÓ A

novemberben-decemberben vastag hótakaróval beköszöntő télre a földművesek közül különösen ott panaszkodtak sokat, ahol akkortájt még nem fejezték be az Sszi mélyszántást. Ámbár a talaj vízháztartásának kedvezőbbé tétele szempontjából csapadékra mindig szükség van. „Csak nyáron is lett volna belőle több, bizonyára másként alakulnak a terméshozamok!" - vélekednek sok helyütt. A gazdaságokat járva pedig azt tapasztalni, hogy megkezdődött az éves leltár készítése, gondos gazda módjára veszik számba az elvégzett munka eredményeit, amelyekkel, sajnos, aligha lehet dicsekedni. No nem azért, mintha nem dolgoztak volna eleget a rossz eredmények oka inkább az általános pénztelenség. Kétszer is meggondolják, mire költekezzenek, s így jószerivel csak a túlélésért folyhat a Üzemek küzdelme. Ďyen gazdasági közegben vajon a nagymagyari Variaprogress Kft. öntözőrészlege milyen esztendőt hagy maga mögött? Erre kerestünk választ Farkas László mérnöknél, aki elöljáróban leszögezte, a rendkívül száraz, aszályos időjárás alaposan próbára tette az öntözőüzem dolgozóinak tudását és szorgalmát. Gondoskodtak a gépházak folyamatos, fennakadás nélküli üzemeltetéséről, a föld alatti nyomóvezeték-hálózat esetenkénti csőtöréseit is a legrövidebb időn belül kijavították, tehát különösebb panasz nem érheti az öntözési szolgáltatást nyújtó nagymagyari üzemet. - Mindemellett azl sem árt megjegyezni mondja vendéglátóm -, hogy a mezőgazdasági üzemek részéről rendkívül kiegyensúlyozatlan volt az öntözőberendezéseik tavalyi kihasználása. A villanyfogyasztás miatti öntözéskorlátozds ideje több gépház esetében napi 3 órára szűkült le, de ez} a megnövekedett öntözési lehetőséget az üzemek egy része mégEgyértelmű állami támogatást ÖNTÖZÉSI MÉRLEGVONÁS sem használta ki. Az éjszakai öntözésről már ne is beszéljünk. így a beépített területek mintegy 20 százalékán elmaradt az öntözés, holott a Variaprogress ezért a területért is megfizette a bérleti díjat. Talán csak a magántermelőket lehetne kiemelni, akik tisztában voltak az öntözés jelentőségével, és szívesen megfizették a köbméterenkénti 30 fillért, mert tudták, hogy a terméshozamukban ez biztosan megtérül. Ezt azért is hangsúlyoznánk, mert ebben a térségben - legyen az közületi vagy magánszektor - nyereséges növénytermesztést öntözéses gazdálkodás nélkül lehetetlen folytatni. Ráadásul ha a tavalyi esztendőhöz hasonló szárazság is megismétlődik, akkor végképp csak a mesterséges csapadékpótlás lehet mentőöv a gazdálkodóknak Persze, az is igaz, hogy az öntözés is szakmai ismereteket igényel, hiszen optimális fejlődéséhez minden növény más-más időszakban igényli a csapadékfelvételt. Tehát itt elsősorban ezeket az időpontokat kell figyelembe venni. így például az őszieknél a kora tavaszi, úgynevezett tározó öntözés lehet nagyon hasznos, ezért arra kell törekedni, hogy március végén, április elején lehessen ezeket öntözni. Későbbi időszakban 'már az öntözés nem olyan hatékonyságú. A következőkben az öntözés költségtényezőiről beszélgetünk. Ez azért is vetődik fel, mert máig tisztázatlan, sok félreértésre okot adó problémát okoz az üzemeknek. Megtudjuk, ennek legfőképpen az öntözőüzem érzi hátrányát de vegyük soijába a részleteket. - Jó lenne végre tudomásul venni - hangsúlyozza Farkas László -, hogy állami támogatás nélkül nincs mezőgazdasági termelés még a fejlett Nyugaton sem. Ennélfogva az öntözés sem nélkülözheti a központi támogatást. Viszont az öntözéssel összefüggésben az állami dotációs politika nem volt világosan, egyértelműen tisztázva és megfogalmazva. Mondjuk meg őszintén, az időjárás alakulásának szorításában változott, változtatta a minisztérium. Szavai szerint ezt igazolja az a tény is, hogy a tavasz kezdetén nem is számoltak az öntözés dotációjával. Ezért is húzódott el a szezonkezdés, amely a gabonaneműek kései öntözéséhez vezetett Majd úgy gondolták az illetékesek, elég lesz, ha a kiöntözött vízmennyiség 80 százalékának költségeit térítik meg. Míg a végleges megállapodás szerint a dotáció a kiadott vízmennyiség minden köbméterére 0,97 korona lett. A mezőgazdasági üzemek viszont a Variaprogresszel kötött szerződés alapján egy köbméter vízért átlagban 0,30 koronát fizettek. Aztán jött július elseje, amikor is a nagy szárazság hatására szinte égtek a növények a földeken. A mezőgazdasági minisztérium bejelentette, hogy a vízen kívül a villanyáram díját is megtéríti. Ezt a sajtóbejelentést számos üzem, de még a járási mezőgazdasági kamara is úgy értelmezte, hogy most már teljesen ingyenesen fognak öntözni. Ez viszont nagy tévedés! Annál is inkább, mivel a Szlovák Földalap a 0,97 koronás dotációt 0,28 koronával - a villanyenergia árával - csökkentette. Ebből pedig még az a hátrány is származott, hogy a kft.-nek nem egy, hanem két helyről kell a dotációt bevasalnia. Tudniillik a Variaprogress az áramszolgáltató vállalatnak azonnal kellett, hogy fizessen. E többmilliós tételeket csak azután igényelheti vissza a minisztériumtól, miután a Szlovák Földalap járási és pozsonyi illetékese is javasolta. Így az ügyintézés akár 2 hónapig is elfektetheti a Variaprogress pénzét. Az igazi problémák ott kezdődtek, amikor a mezőgazdasági üzemek nem fizették meg az öntözési számlát. Érthetetlen a cselekedetük, hiszen a „júliusi" intézkedések a Variaprogresszel kötött szerződésükön semmit sem változtattak. Az ügy tisztázására több egyeztető tárgyalást hívott össze a járási mezőgazdasági kamara, s mivel tagjai nem tudták vagy nem is akarták megérteni a tényállást, így a mezőgazdasági minisztérium ellenőrzési osztálya is áttanulmányozta a dotációs rendszert amelyet rendben talált. E tényállásból kiindulva a mezőgazdasági üzemeknek nem marad más háttá, mint az érvényes szerződések értelmében megfizetni az öntözési díjhátralékot. Ezt azért is hangsúlyozzuk, mert jó, ha tudják az üzemek, hogy a kiöntözött vízmennyiség köbméterenkénti valós költsége ötszöröse a jelenlegi árnak. Ezek után egy logikusnak látszó kérdés: A nem éppen rózsás helyzetükben vajon miképpen készülnek az új szezonra? A téma első feléhez annyit jegyez meg Farkas mérnök, hogy remélik, az adós üzemek mielőbb rendezik tartozásukat, így tiszta lappal kezdhetik az új öntözési idényt. Az öntözőüzem pedig hamarosan tárgyálásokat kezd az illetékesekkel. Már az is haladás, hogy a jelenlegi konfliktushelyzetet a minisztérium is érzékeli. Azt akarják elérni, hogy véglegesen tisztázódjék az öntözés állami dotációjának formája, összege. MÉRI ISTVÁN