Új Szó, 1994. január (47. évfolyam, 1-24. szám)

1994-01-13 / 9. szám, csütörtök

FIATALOKNAK säjgzô* 1994. JANUÁR 13. SSSFT&Ä id t termé ŕf.éoj. 7, szám SZÉP VOLT, Pl FA! Röviden igy minősíthető a Nyitrai Pedagógiai Főiskola diákjainak fellépése a ül. Zoboraljai Kulturá­lis Napok megnyitóján. S azt hi­szem, ezt mindenki így érezte, aki november 23-án eljött a Pedagógi­ai Főiskola dísztermébe, ahová a szereplők és a publikum fantaszti­kus hangulatot varázsolt. Az a sze­retet, tisztelet, amit a szereplők a nézőktől kaptak, óriási pluszként hatott, s újabb motivációt adott, hogy érdemes „látva láttatni". Ezek a megfoghatatlan és mégis érzékelhető dolgok, emóciók, a szeretet, a családias hangulat, amit a közönség biztosított, egyáltalán nem elfogultságból fakadtak, ha­nem a hozzáértésből. De volt is minek tapsolni, hiszen mind a Re­kettyés táncegyüttes, mind az énekkar, mind a Spirituálé ének­csoport, a zenészek, a szavalók és a műsorvezetők nagyot alakítot­tak, s ezt a nagyérdemű értékelte is. Nagy sikere volt a Rekettyés táncegyüttesnek, amelyik szinte tűzbe hozta a közönséget. Sikerét főleg Lutkó Kornélia és Molnár Gábor koreográfiájának köszön­hette. Csakúgy, mint a zenészek, szólóénekesek (Mészáros Lajos, Kiss Teodóra, Hegedűs Andrea, Orsovics Ivett), akik a népdal egy­szerűségével, a népzene, a tiszta forrás felemelő, megkapó erejével hatottak. A lírát képviselő vers­mondók (Sándor Renáta, Be­nyovszky Krisztián, Dubovsky László) érzései is eljutottak hoz­zánk. Nem tagadták meg önmagu­kat, játékosságukat a Spirituálé énekcsoport tagjai sem, akik ugyan­olyan jól szórakoztak a színpadon, mint mi a nézőtéren. Zenéjük örömzene volt. „Tiszta hangod­nak tapsolt a közönség a Nyitrai Pedagógai Főiskola Józsa Mónika által vezetett magyar énekkara hallatán is. A megnyitó résztvevőit és illusztris vendégeit Alabán Fe­renc, a Nyitrai Pedagógiai Főisko­la humán tudományok karának dé­kánhelyettese, Maga Ferenc, a Csemadok nyitrai alapszervezeté­nek titkára és ifj. Földessy László, a Zoboraljai Alapítvány kuratóriu­mának elnöke köszöntötte. Csak dicséret illetheti a szervezőket, fellépőket, nézőket egyaránt, mert ez tényleg ,jó mulatság, férfimun­ka volt". (sky) A határon túl... Átlapozva Az Oldal eddig megje­lent számait feltűnt, hogy még alig esett szó a KAFEDIK-ről, a brünni magyar fősulisok klubjáról. Ne­vidánsky Anikót (magyar-történe­lem szakos, immáron egy éve kül­földi diákot) pozsonyi látogatása­kor aztán megkértem, mondjon va­lamit egy „nyugati" ország magyar fiataljainak klubéletéről. - Mit mondjak? Nemigen va­gyunk kíváncsiak egymásra... - Ezt nem tudom elhinni... - Na jó. Talán kíváncsiak is len­nénk, csak nem tudunk szórakozni, nem tudjuk magunkat jól érezni. Pukkai Attila válasza Petrik Szi­lárd kérdésére (hogy mi a titka örökös jó közérzetének): - Köszönöm a kérdésedet. Szi­lárd. Eddig jóval puhább, lágyabb és édesebb hólabdákkal kellett csak „megbirkóznom" (értsd: a kedvenc sütményem neve is hólab­da), de valahogy ezt is sikerült megemésztenem. Hosszú töpren­gés után rájöttem, hogy a válasz nagyon egyszerű: egészséges, jó közérzetemnek - ahogy te fogal­maztál - az az oka, hogy olyan em­berekkel vagyok körülvéve, kik­nek társaságában nagyon jól érzem magam, ami valószínűleg a közér­zetemen is észrevehető. „Repül a nehéz kő (HÓLAB­DA!), ki tudja hol áll meg?" Pon­tosan Zábrenszky Tímeánál, ne­gyedéves pozsonyi magyar-angol szakos diáknál: Kedves Tímea! Áruld el nekünk, miért is akarsz te blues-énekes lenni? (Válasz és új kérdés a jövő hé­ten.) Persze, szervezünk mi is progra­mokat, de ezeknél meg az általános problémák jönnek elő. Terem, pénz, szervezés... Ebben az iskola­évben volt egy emlékezetes gólyaa­vatásunk. (A KAFEDIK gólyaava­tásáról Az Oldal 25. számában je­lent meg egy beszámoló, órnagy tollából - a szerk. megj.) Büszke is voltam magamra, mert ingyen sze­reztem termet, egy kis emeletes klubhelyiséget, színpaddal, biliárd­dal. A baj ott kezdődött, amikor a buli beindult. Mikor megszólalt a zene, ledöbbentünk: az akusztika pocsék. Keveredés. Sötét. A sört, ami mindannyiunk reménysége volt, 16 koronáért kezdték árulni. Ezt aztán sikerült lealkudnunk 14­re, de csak azzal a feltétellel, hogy egy ötszázast leszurkolunk a tere­mért. .. Ha nem kerül elő egy gitár, nincs jó buli. - Azért csak találkoztok a klub­akciókon kívül is... - Azt hiszed? Nézd, összesen vagy tizenöten vagyunk, akik rend­szeresen összejárunk. - Hány magyar diák van Brünn­ben? - Nem tudom pontosan, úgy 300 körül. A mi koleszunkon négyen vagyunk magyarok. - Általában mi az esti program? - Diszkó, kocsma, zenés szóra­kozóhelyek - legalábbis a legtöbb­jük számára. Én eléggé más körök­ben forgok. Van egy nagyon jó kezdeményezés, az Okoskodó Sza­ló Csabáéknál. Ilyenkor megegye­zünk egy témában, és erről - csak eiTŐl! - beszélgetünk. A témák eléggé általánosak: vallás, vegetari­anizmus, satöbbi. Valaki tart egy bevezetőt, amire persze előtte jól felkészül, aztán már minden megy magától. A vita hamar kialakul, hi­szen haladó és konzervatív néze tek, vélemények ütköznek. - Változott valami a brünni diák­ság életében tavaly január elsejé­vel? - Persze! Az a változás, hogy ne­hezebb lett a megélhetés, én pedig egy következő iskolaévet nem fo­gok tudni fizetni. Emelkednek a kollégium költségei is, a vonaton már most sincs diákkedvezmény... Én is inkább Budapest felé próbá­lok orientálódni, de persze ez sem egyszerű. Egyelőre bízok néhány alapítvány támogatásában, a Rá­kóczi Szövetség Magyarországról például tud adni 3000 forintot. Ezt most hasonlítsd össze az évi 65000 - es tandíjjal. Nagyon szorul a hu­rok a nyakunk körül... JUHÁSZ LÁSZLÓ Felhívás A Tiszavirág magyarországi kultu­rális folyóirat alkotókat keres a Felvidékről. Fiatal költők, írók je­lentkezését várják, minden levélre válaszolnak. Címük: Tiszavirág szerkesztősége, Márton Áron Kol­légium, Kunigunda u. 25-27.1037 BUDAPEST, Hungary Bocs... Elnézést kérünk olvasóinktól és szerzőinktől az írások ké­sedelmes közléséért, uiai számunknak ínég az óesz­tcndôbcn kellett volná meg­jelennie. fogak ablakból kisü tnek én sehol keresem mögött nem tárul iák alatt romi földből kicsíráz főrész keresem mögött nem tárul én sehol fogak ablakából kisütnek földből kicsíráz fűrész fák alatt romi fák alatt sehol » bábuk letakarva *Cséka György kárpátaljai diákköltő ver­se a Razzia című antológiából való. Szerény véCeményem Bohém bohóc (Tűnődések Zs. Nagy figura ő. Tele van zsáknyi szenvedéllyel, szemtelenül lázító gúnnyal, ömlik belőle az irónia! Bohém bohóc. A Viharok Éjsza­káján övé a menhely. Mert mene­kül. Fut, elfut előlünk. Szomorú, de nein vigyázunk rá. Ordítsd már: a líra mindenkinek szubjek­tív. Ordítsd: a líra félelmetesen sejtelmes. Még jó, hogy Zs. Nagy Lajos pofátlan tud lenni. Most is. Akkor is. Fel tud rúgni minden bi­lincsszabályt. Nem tagadja meg önmagát. Tud szembeköpni, leó­csárolni, bocsánatot kérni. Tud mosolyogni, kedvre deríteni, alá­zatos lenni. Mesteri fokon játsza­dozik az érzelmekkel. Az érzések bölcse ő. Szklabonyán született (1935. 9. 28.), gyerekként Zsélyben élt (in­nen a Zs.). Komáromban érettségi­zett, Pozsonyban járt egyetemre. Nem sokáig. Az iskola helyett a ta­nítást választotta. Meg az irodal­mat. Talán jól tette. Biztosan jól tette. 1964 - Ének a tisztaságról. 1981-ig további öt könyv jelent meg Zs. Nagy Lajos szignó alatt. Ebből az ötödik egy szatírákra, hu­moreszkekre „ügyelő" kiadvány. (Szóval próza!) Emberke, küzdj! ­Az Oldal - heti diáktermék, a Diákhálózat lapja. Főszerkesztő: Juhász László. Szerkesztette: Juhász László és Angyal Attila. Lelki támogató: Udvardi Péter. A szerkesztőség címe: Diákhálózat, Pražská 11, 816 36 Bratislava. Telefonszám: 07/495687. A kéziratokat megőrizzük, vissza nem adjukl Nagy Lajosról) harsog nagyképűen a cím. Nem és nem tudja magát megtagadni! Aztán csend. Egy elvétett kirucca­nás a gyermekvilágba. És újra csend. Csend, csend, csend. Fojto­gató, hívatlan csend. Az általáno­sítható nagy hatalom. Ekkor és itt, azonban nincsen így. Ekkor: a csend vákuum. Itt: a csend üres­ség. Egészen 1992-ig. Első kamaszdal: ez a cici jó cici csak egy picikét pici Második: mariskávai bebújtam egy kazalba akkor lett az eszem így elszalasztva Harmadszorra: nem bánnám én már ha hajnal hasadna verset írnék alabástrom hasadra Nagyképű NAGYKÉPŰTLENSÉ­GEK. Erős mosoly a komoly ar­con. Hogyan lehet valaki ennyire „órlllt"??? Poén! Egyszerűen imá­dom. Poén! Ezt is... Kassáról hazajövet hallottam, hogy zűr van Zs. Nagy Lajos egészségé­vel. Mit mondjak? Csak frázisokat tudnék lehelni a levegőbe. Ne hara­gudjatok, ezt nem teszem! Majd tíz év múlva, Zsé új verseskötete kap­csán, talán majd akkor elmondom (leírom), hogy miért... VANKÓ ATTILA k Ezt az oldalt a nagymegyeri PANTHA RHEI könyvterjesztő vállalat (tel.: 0709-922 332) támogatta.

Next

/
Thumbnails
Contents