Új Szó, 1994. január (47. évfolyam, 1-24. szám)
1994-01-13 / 9. szám, csütörtök
1994. JAN UÁR 1 3. ÍSH9BMMHMMHHM9BMI ÚJ szól KALEIDOSZKÓP 6 A játékszenvedély tán egyidős az emberiséggel. Erről korabeli feljegyzések, történelmi dokumentumok is tanúskodnak. A világirodalom nagyjai közül valószínűleg Dosztojevszkijnek sikerült a legéletszerűbben megrajzolni a hazárdjátékos bonyolult lelkivilágát, vívódásait, boldog pillanatait, pokoli kínjait és csatáját önnön magával. (Köztudott, ő is szenvedélyes hazárdjátékos volt). Ha hazárdjátékról beszélünk, óhatatlanul a kaszinó jut eszünkbe. A sejtelmes hangulatú játéktermek említésekor a közelmúltig Monte Carlo vagy Las Vegas jelent meg lelki szemeink előtt. A rendszerváltás óta e képzettársítás végleg a múlté. Ma már nemcsak a fővárosban vagy az idegenforgalmi központokban lehet szerencsét próbálni. A gyorsan pergő elefántcsont-golyócska vagy a Black Jack a vidéki városokban is hódít, és bűvkörébe vonja mindazokat, akik nemcsak szeretnek kockáztatni, hanem akinek van is miből. Szlovákia egyik legújabb és talán legszebb kaszinója, a TREND a múlt évben nyílt meg Érsekújvárott. Előnye, hogy nem a keményvaluta a fizetőeszköz benne. Az első vendégek röviddel kilenc után érkeznek. A hölgyek általában kisestélyiben, a férfiak öltönyben. Egy olyan kaszinóban, mely ad jó hírnevére és tartani akarja színvonalát, ez Íratlan szabály. Csakúgy mint az, hogy minden egyes játékos — hazai és külföldi egyaránt — bekerül a számítógépes nyilvántartásba. Van, aki azonnal elfoglalja helyét valamelyik, Angliában készült játékasztal mellett, van, aki előbb felhajt egy italt az Olaszországban méretre „szabott" elegáns bárpultnál. Közben meg lehet beszélni a játék stratégiáját. Például azt, milyen tétellel a legelőnyösebb indulni, s hol a felső határ, ameddig érdemes elmenni. A hangosan pergő kis golyó valósággal elbűvöli a játékosokat. Egy kopaszodó úr gyöngyöző homlokkal lesi, melyik számon áll meg. Társa színlelt nyugalommal követi forgását. - Na, ez is jól kezdődik — mondja csinos partnernőjének egy középkorú férfi, amikor a golyó a nullára kerül. Még egy kísérletet tesz — ezúttal is sikertelenül —, majd a kártyaasztalnál próbál szerencsét. Ügy gondolja, Aki mer - nem mindig nyer Látogatóban az érsekújvári kaszinóban a Black Jacken, mely tulajdonképpen a huszonegyes játék egyik válfaja, nagyobbak az esélyei. Itt érvényesítheti kombinációkészségét is. A krupiék boszorkányos gyorsasággal keverik, osztják a kártyákat, s a nyolcszínű zsetonoszlopocskákkal is úgy bánnak, mint a zsonglőrök. A vendégek nem szeretik, ha játék közben zavarják, netán fotózzák őket. Akkor sem, ha nyerésre állnak, de különösen nem akkor, ha elpártol tőlük a szerencse. Ám Janega István, a kaszinó igazgatója készségesen rendelkezésünkre áll. Elsősorban az iránt érdeklődünk, miként sikerült minden hagyomány nélkül, ilyen rövid időn belül nemzetközi szintre emelni a kaszinót és megfelelő tudású munkatársakat találni. — Amikor megalakult a kft., olyan emberek segítségét kértük, akik öreg rókák a szakmában. Tanácsadónk például az a Soóky László volt, aki már húsz esztendeje járja a világ játéktermeit, és nemcsak Budapesten vagy Karlsbadban van otthon — Las Vegas-i és isztambuli kaszinókban is dolgozott. Sok apró, ám igen fontos fogást tanultunk meg tőle. Tapasztalata, melynek a felfuttatáskor nagy hasznát vettük, a krupiék kiválasztása során is, aranyat ért. Elég sokan jelentkeztek pályázati felhívásunkra. Férfiak, nők, fiatalabbak, idősebbek, főiskolások. Nem a végzettség, esetleg a nyelvtudás volt a döntő. Az egyik alapvető feltételünk a büntetlen előélet. Roppant fontos a kézügyesség és a gyors, hibátlan számolás. Akinek fejéből *hiányzik egy „minikomputer", az ne is próbálkozzon ezzel a munkával. Tévedni ugyan emberi dolog, de nálunk ez nem bocsánatos bűn. Nemcsak a vendég, hanem a kaszinó javára is tilos tévedni. A legrátermettebbek 5000 korona ellenében elvégeztek egy krupiétanfolyamot, ahol megtanulták a munka csínját-bínját. A kaszinó látogatójában önkéntelenül felmerül a gyanú: nem játszhat össze a krupié valamelyik ismerősével, nem segítheti hozzá egy kis nyereséghez? - Ezt nem lehet teljesen kizárni, mégis azt mondom, ilyesmi nem fordulhat elő - reagál a felvetésre az igazgató. - Munkatársaink - magyarázza - megbecsülik lehetőségeiket, s tudják, ha a csalás gyanújának legkisebb árnyéka is felmerülne, az azonnali felmondással jár. Ahhoz pedig túl jól keresnek, hogy ilyesmit megkockáztassanak. - Gondolom, a fizetések kérdése tabu. tetemes összeg, s ugyancsak megadóztatják. Ha már pénzről van szó, nem mulasztottuk el megkérdezni, mennyi volt a kaszinóban az eddigi legnagyobb nyeremény. - Volt olyan vendégünk, aki milliomosként hagyta el a játéktermet. Persze, ilyen szerencse nem túl gyakori. A vesztesek tábora a nagyobb. Egy-egy játékos maximum annyi pénzt hagy itt, amennyit magával hozott. Ha pedig még tovább kíván játszani, olykor felajánlja értéktárgyát, netán feleségét - mondja -Igen, ez is a kaszinó íratlan szabályai közé tartozik, ám anynyit azért elárulhatok, hogy a krupiék keresete az átlagos szlovákiai bér mintegy háromszorosát teszi ki. Ahogy megfigyelhettük, a bevételi források egyike az úgynevezett tips, melyet akár borravalónak is nevezhetnénk. A kaszinóban, ha a vendég elégedett, nem tesz diszkréten a játékmester zsebébe néhány bankót, hanem zsetonokkal jutalmaza. Ezek a közös kasszába kerülnek, s a hó végén az igazgató szétosztja a munkatársak között. A fizetésnek e mozgó része elég (Archív felvétel) vendéglátónk, s nevetve bizonygatja, hogy már erre is volt példa. Férfi játékosokból természetesen több van, mint a hölgyvendégekből, ám Janega úr szerint a gyengébb nem képviselői szenvedélyesebben, nagyobb hévvel merülnek a játékba, s talán egy kicsit szerencsésebbek is. Az érsekújvári kaszinónak már kialakult a törzsgárdája, ám olykor olaszok, magyarok, osztrákok, sőt távol-keleti vendégek is betérnek. Olykor a külföldiek naivan azt képzelik, hogy egy kelet-európai, hagyományok nélküli kaszinóban könnyebben bankot robbanthatnak, . mint a híres-hírhedt nyugati játékbarlangokban. Ez, persze, téves felfogás. Azt tartják, nincs kaszinó, hazárdjáték, különböző sztorik nélkül. Ez alól az újvári TREND sem képez kivételt. - Az emberi fantázia kimeríthetetlen. Olykor előfordul, hogy valaki a legképtelenebb ötletekkel és - persze - nem a legtisztességesebb módon próbálja a maga oldalára állítani Fortunát. Ez eddig nálunk még senkinek sem sikerült. Biztonsági berendezéseink és őreink jelentenek garanciát a fizikai támadások ellen. Akadnak olyan játékosok - ez a módszer természetesen nem tilos —, akik egész éjszaka csak jegyzetelnek. Pontosan felírják, hányszor jöttek ki az egyes számok, színek. Másnap ezeket az adatokat betáplálják a számítógépükbe, s a valószínűségszámítás alapján próbálják másnap megjátszani a komputerük által javasolt számokat. Aki azt képzeli, hogy a korszerű technikával nagyobbak az esélyei, téved. Vannak olyanok is, akik kitippelnek maguknak egyegy nyerőt, rájuk akaszkodnak, s ugyanazt a számot, színt játszszák meg, mint ők, remélve, emberük továbbra is jól lép. A vérbeli játékosok nem kedvelik az ilyen élősködőket - akik a hátukra lihegnek -, ám nem tehetnek ellenük semmit, mert a szabály ezt nem tiltja. S ha már sztori iránt érdeklődtek, azzal is szolgálhatok. Egyszer hozzánk szöktették meg a lagziból a menyasszonyt. A férj az összes szórakozóhelyet bejárta, hasztalan. Már éjfél felé járt, amikor eszébe jutott a kaszinó. Az asszonyka közben kihasználta az időt, szorgalmasan játszott, és vesztett. A számlát természetesen a férj állta, aki csaknem elhitte egyik kollégánk tréfának szánt megjegyzését: uram, maga nem tudja, hogy felesége törzsvendégünk és szenvedélyes játékos? Az újvári kaszinó igazgatója nem panaszkodik a látogatottságra. Naponta, pontosabban éjjelente átlagban 20-25 vendég fordul meg a játékteremben. (Érdekes, nem a hétvégék a legerősebbek, hanem az első két-három nap.) Vendégcsalogatónak havonta értékes díjakat sorsolnak ki a játékosok közt, s az év végén egyikük gépkocsit nyer. Aki szereti az izgalmat, s van egy kis dugipénze, próbáljon szerencsét. ORDÓDY VILMOS LAKÚ - HÁZ - ÜGY Sz. Gy.: 1985-ben léptünk be a szövetkezetbe, s mivel az állattenyésztésben dolgoztunk, egy családi házat utaltak ki bérletbe. Ezt a házat a szövetkezet ugyanabban az évben 225 ezer koronáért vásárolta meg. Most, pontosabban 1993 őszén a szövetkezet a családi házat felkínálta eladásra: 360 ezer koronáért. Egy hónappal később új árat szabott meg, 250 ezer koronát. Ez a családi ház még a hatvanas években épült, és mi megvásárolnánk a lakások eladásáról, illetve megvételéről szóló törvény szerint (azaz, főként a részletfizetési kedvezményt kihasználva), de ebbe a szövetkezet vezetősége nem hajlandó beleegyezni. Mivel készpénzünk nincs, a követelt összeget nem tudjuk kifizetni. Csakis a részletfizetés lenne megoldás számunkra. A szövetkezet viszont felszólított bennünket, hogy ha záros határidőn belül nem küldjük el a ház megvételére vonatkozó kérvényünket, a családi házat más érdeklődőnek adják el. A fentiekkel kapcsolatban elsősorban azt szeretnénk tudni, hogy a szövetkezet eladhatja-e a lakást másnak is, ha mi a kiszabott lakbért rendesen és rendszeresen (havonta) befizetjük? Szeretnénk választ kapni arra a kérdésre is, hogy miként lehet egy ház árát megszabni, ha ezt a házat még a szövetkezetből sem látta senki és értékét hivatalos törvényszéki szakértő nem becsülte fel...? - Mivel az adott esetben családi házról van szó, s ennek az ingatlannak a tulajdonosa jogi személy (egy szövetkezet), teljes mértékben vonatkozik rá a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának 1993. évi 182. Tt. számú törvénye a lakások és a nem lakáscélú helyiségek tulajdonáról (az említett törvény viszont nem vonatkozik például azokra a családi házakra, amelyek magánszemélyek tulajdonában vannak). A törvény legfontosabb vonatkozó rendelkezése (legalábbis a panaszok tükrében) nyilván a 16. § első bekezdése, amely leszögezi, hogy azt a lakást, amelynek bérlője magánszemély, a ház (családi ház) tulajdonosa csak ennek a magánszemélynek a tulajdonába ruházhatja át. Ez a rendelkezés viszont kifejezetten csak a lakást, a lakás tulajdonjogát említi, és egyre gyakoribbak a kísérletek, hogy a törvény megkerülésével lakóházat (esetleg családi házat) adjanak el - természetesen harmadik személyeknek. Egyelőre nincs igazán rendezve az a kérdés, hogy az ilyen adásvételi szerződéseknek milyen következményei lennének, a bíróság is a törvény megkerülésének nyilvánítaná-e például az olyan szerződést, amely szerint a családi házban levő egyetlen lakás bérlőjét mellőzve harmadik személy tulajdonába ruháznák át ezt a családi házat, illetve a családi házban levő egyetlen lakást (megjegyezzük, az esetek többségében az eddigi lakótelepi házak, tömbházak eladásáról volt szó, és az olvasónk levelében említett eset mutat rá a törvények megkerülésével járó abszurd helyzetre, hiszen itt a lakóház, családi ház és a lakás fogalma teljesen összemosódik, felcserélhetővé válik, és nyilvánvaló, hogy a családi ház fogalmát csupán azért szerepeltetnék az adásvételi szerződésben, hogy ne legyen szó lakásról, és ne lehessen szó a lakás bérlőjének elővételi jogáról). Ugyanakkor viszont azt is el kell mondani, hogy a részletfizetési kedvezmény, valamint a kedvezményes lakásárak főként csak az állami és a községi tulajdonban levő, továbbá pedig az állam vagy a község vagyoni részvételével létrehozott kereskedelmi társaságok tulajdonában levő lakásokra vonatkozik (lásd a 182/1993. Tt. számú törvény 17. paragrafusának harmadik bekezdését). Összegezve az eddig elmondottakat: az ön által lakott családi ház egyetlen lakását csak a törvény megkerülésével lehet harmadik személynek eladni, az ilyen szerződés viszont a bíróságon megtámadható, illetve követelni lehet azt, hogy a bíróság megállapítsa: a szerződés a Polgári Törvénykönyv 39. paragrafusa szerint érvénytelen. Dr. P. D.
