Új Szó, 1994. január (47. évfolyam, 1-24. szám)

1994-01-13 / 9. szám, csütörtök

HÍREK - VÉLEMÉNYEK • AM R •am EGY HÉT EURÓPAPOLITIKA Jószerivel be sem fejeződött a NATO brüsszeli csúcsértekezlete, a világ figyelme máris Prágára, majd Kijevre, Moszkvára összpontosult. A Nyugat nem is annyira a prágai tárgyalásokra figyelt, illetve arra, hogy Bili Clinton amerikai elnöknek mennyire sikerült meggyőznie a visegrádiakat a Partnerség helyességéről

1 és fontosságáról, hanem inkább a kijevi és a ma kezdődő moszkvai találkozóra. Persze, hiba lenne azt állítani, hogy ez a visegrádiakkal szembeni totális érdektelenségre vezethető vissza. Ám jóelőre tudni lehetett, hogy a NATO-értekezlet Közép-Európával kapcsolatban sok meglepetést nem okozhat, hiszen lényegében minden előre el volt döntve. Washington meggyőzte tétovázó szövetségeseit: mégiscsak reagálni kell az elmúlt években történt változásokra, s ennek megfelelően elő is terjesztette, majd megszavaztatta a 16-okkal a Partnerség a békéért javaslatot. Ebben a programban vélte megtalálni a posztkommunista országokhoz fűződő jövőbeni biztonsági kapcsolatok formuláját - homályosan megfogalmazott bővített együttműködést, válsághelyzet esetén konzultációkat ajánlott fel a biztonsági vákuumba került visegrádiaknak, s ezzel párhuzamosan a többi érdeklődő ország számára. Még a legnagyobb optimista sem várhatta, hogy Brüsszel előtt hirtelen valami megváltozik, netán a lengyel offenzíva hozza meg az utolsó pillanatban a visegrádiak által szép és kevésbé szép formában kívánt eredményt, a teljes NATO-tagságot. A lengyel offenzíva minden vonalon kudarcot vallott, hiszen még csak a V4-ek közös fellépéséhez sem vezetett el. Budapest, Pozsony, a különcködő Prága és a leginkább lázadozó Varsó nem tudta üdvrivalgással fogadni a csupán elvi nyitottságot megerősítő NATO-csúcs döntéseit, a viták, vádaskodások, érvek és ellenérvek, s főképp a diszharmónia időszaka után végül is kénytelenek tudomásul venni, hogy továbbra is védőernyő nélkül maradnak. Jobb ajánlat híján viszont meg kell elégedniük a biztonsági garanciákat nélkülöző, csupán kompromisszumot jelentő Partnerséggel. Ilyen tekintetben a csúcs mindenképp új korszakot nyitott - félő azonban, hogy ezt az időszakot majd a NATO-tagságért folytatott egymás közötti versengés és nem a washingtoni elképzelés szerint szorosabb közép-európai együttműködés fémjelzi. Prága magatartása, Klaus miniszterelnök „kiugrós játéka", mindenesetre ezt a jövőt sejteti. Clinton elnök viszont most a prágai meggyőző tárgyalások után megkönynyebbülten utazhatott tovább Kelet felé. Egyrészt, ugye, azért, mert a NATO megtagadta a visegrádiaktól a klubtagságot, amivel jókedvében tarthatta Oroszországot, másrészt a csúcs keretében bejelentett szenzációs hír miatt. Valóban, a brüsszeli meglepetés nem a Partnerség megszavazása, avagy a szerbeknek szóló fenyegető üzenet volt, hanem az, hogy Kijev megígérte: végre beleegyezik a hajdani Szovjetuniótól örökölt ukrajnai nukleáris fegyverek - a világ harmadik legnagyobb atomarzenáljának - felszámolásába. Talán mondani sem kell, hogy az orosz jókedvet ez a diplomáciai siker csak fokozni tudta. A tervek szerint a ma Moszkvában aláírandó háromoldalú megállapodás azzal számol, hogy Kijev vállalja a területén maradt robbanófejek és rakéták leszerelését. Az már persze más kérdés, hogy Kravcsuk elnök miként tudja majd végleg eladni ezt a megállapodást az ukrán honatyáknak, akik eddig maguk is a valamiféle adom, nem adom játékhoz tartották magukat az atomfegyverek kérdésében. Az orosz-amerikai zsarolásnak, a nyugati nyomásnak nehéz sokáig ellenállni, a leszerelés fejében beígért amerikai anyagi támogatás pedig komoly meggyőző érv lehet számukra is. Ám a világnak még a jóváhagyás sem jelentheti a garanciát arra, hogy Ukrajna nem szegi meg újfent a szabályokat, új parlamenti felállásban nem utasítja el ismét a szerződés ratifikálását. URBÁN GABRIELLA Vége az egyenlösdinek Csalódnia kellett annak, aki azt hitte, hogy a brüsszeli csúcs közelebb hozza a visegrádi négyek teljes tagságát a NATO-ban vagy az Európai Közösségekben. Az Egyesült Államok részéről kezdeményezett „Partnerség a békéért" program már a csúcs előtt jelezte: a politikai stabilitás és a gazdasági felzárkózás terén a posztkommunista országok közül legfejlettebb V4 csoportnak is évekig kell bizonyítania: képes egyenrangú partnere lenni Nyugat-Európának. A csúcs és azt követően Bili Clinton amerikai elnök prágai látogatásának eredményei továbbá azt is sejtetik, hogy az eddig egyformán kezelt csoport esetében a Nyugat felkészült a differenciált mérlegelésre, annak következményeként pedig akár arra is, hogy a csoport egyes országai külön-külön, politikai és gazdasági sikereik eredményeképpen válhassanak az Európai Unió és a NATO tagjaivá. Vége hát az egyenlösdinek. A Partnerség a békéért lényegében mindenki számára nyitott: a brüsszeli záródokumentumok értelmében minden ország olyan szinten írja alá a programból eredő keretegyezményeket, amilyen szinten akarja. Teszi ezt akkor, amikor arra felkészültnek tartja magát. A 16 tagállam majd mérlegeli, kivel milyen szinten hajlandó társulni és kit tart érdemesnek arra, hogy a teljes tagság felé vezető úton megtehesse a következő lépést. Ne feledjük: mi akarunk (ha valóban akarunk) a NATO tagja lenni, mi akarunk felzárkózni a fejlettebb országokhoz. A játékszabályokat tehát nem mi diktáljuk, jó diplomáciával estleg befolyásolhatjuk azokat. Ennek tükrében senki sem lesz kíváncsi szándéknyilatkozatokra, elsősorban a tettek határozzák meg, mit érhetünk el. Ha komolyan gondoljuk a NATO-tagságot, komolyan kell gondolnunk mindazt, amit a szlovák diplomácia hónapok óta hangoztat: a nyugati orientációjú külpolitikát és biztonságpolitikát, itthon pedig a jogállamiság, a politikai és gazdasági rendszerváltás befejezését, és sorolhatnánk tovább. Emellett a szlovák politikai elitnek el kell gondolkodnia itthoni lépésein. A gusztustalan rágalomhadjáratok, a legalább kétféleképpen értelmezhető nyilatkozatok, a demokratikus párbeszéd készségének hiánya (a kisebbségi kérdésben is), a különféle titkos utak tőlünk keletre eső országokba már amúgy is rosszabb kiinduló helyzetbe hozták Szlovákiát. Brüsszel és Prága után különösen kellemetlen lehet minden meggondolatlan lépés. Az elmúlt hetek hazai eseményei sejtetni engedik: a vár és a külügyminisztérium rájött, merre vezet a járható út. A labda a kormányhivatal térfelére került. Ha ezt tegnap csak részben megérezte a végrehajtó hatalom legerősebb embere, a kormányfő, a különgépbe tankolt kerozin nem fogyott hiába. Az egyenlösdinek vége és elindult a konkurenciaharc. Igaz, Lech Walesa vagy Václav Klaus már eddig is „másként látta" a felzárkózást, a verseny azonban most nyílttá válik. Szlovákia sorsa éppen ebben az időben egy évvel az önállósulás után valóban Szlovákia kezében van. Tessék, lehet bizonyítani. LOVÁSZ ATTILA, Prága Bili Clintont Prága óvárosában tett kedd esti sétája során a cseh főváros lakói olyan fogadtatásban részesítették, amilyenben legutóbb például csak a Rolling Stones együttes tagjai részesültek. Azt kérdezték tőle, hogy vajon sörre megy-e vagy pedig dzsesszklubba. Végül jutott ideje mindkettőre: Václav Havel társaságában sörözött az Arany Tigrisben, majd biztonsági emberek és újságírók hadának a kíséretében a Vigadó dzsesszklubjában kötött ki, ahol szaxofonon eljátszotta Gershwin Summertime slágerét. A VILÁGSAJTÓBÓL (TA SR-hír) A Süddeutsche Zeitung tegnapi kommentárjában annak okaival foglalkozik, hogy Szlovákiában miért csökken folyamatosan a nemzeti termék. A lap arra a következtetésre jut, hogy ennek legfőbb okai a következők: a nehézipar és a fegyvergyártás nagy részarányú az ipari szerkezetben, a drága hazai hitelek, továbbá a viszonylag szűkös külföldi kölcsönlehetőségek, s nem utolsósorban az elégtelen közigazgatási szerkezet. A lap a frankfurti székhelyű Német Bank keleti bankszakemberek véleményeit idézi, akik szerint a társadalmi termék Szlovákiában idén is tovább csökken. Ennek okát pedig a politikai helyzet ingatagságában látja a tekintélyes német újság, s ezzel magyarázza a külföldi beruházók vonakodását, akik a tavalyi év második felében mindöszsze 320 millió dollár értékben ruháztak be Szlovákiában. A lap megállapítja, hogy azok a nyugati cégek, amelyek Szlovákiában vállalkoznak nem panaszkodhatnak, sőt dicsérik a rendkívül alacsony béreket és a vámkedvezményeket . VEGYI FEGYVEREK Orosz-amerikai megállapodás (TA SR-hír) Oroszország és az Egyesült Államok olyan intézkedésekben állapodott meg, amelyek mintegy 40 ezer métermázsa orosz vegyifegyver megsemmisítéséhez vezethetnek el. Erről tegnap tájékoztatott Washingtonban két kongresszusi képviselő, hozzáfűzve, hogy a megállapodásra a Moszkvában tárgyaló amerikai és orosz szakértők jutottak. Az egyezmény az idei évre előirányozza, hogy az Egyesült Államok finanszírozza majd a vegyi fegyverek megsemmisítésének technológiáját kifejlesztő laboratórium tevékenységét. Az USA segítséget nyújt az orosz félnek olyan megfelelő terepek kiválasztására, ahol sor kerülhet a technológiák kifejlesztésére, majd az említett fegyverek felszámolására. KINCSESTÁRUNK Kétszáz évvel ezelőtt már készen volt a német költő és történetfilozófus, Johann Gottfried Herder epik legátfogóbb műve, amelyben az emberiség történetének folyamatát vizsgálva arra a következtetisre jutott, hogy annak értelme a lojlodés, célja pedig a humanitás, az emberiesség. Minden nemzet az ésst és a szabadság korántsem kockázatmentes kiváltságát felhasználva képes megközelítem rendeltetése célját. Eszerint a szláv népekre fényes jövő vár, mert szorgalmasak, békeszeretők. Herder a magyaroknak közeli veget jósolt, mert nyelvük ki fog veszni, márpedig a ncpek szelleme nyelvükben valósul meg. Meg ötven esztendő sem pereg végig a történelem homokóráján. mikor a civilizáció talán legzseniálisabb nyelv tehetsége, Mezzofanti bíboros megvallja egy cseh költőnek, hogy az olasz és a görög után következve a legjelesebb nyelv a magyar, mert a leginkább dallamos és fejlődésre képes. A magyarok, mondotta. talán nem is tudják, micsoda kincs lakozik a nyelvükben. Ma d párizsi Sorbotuse-ou egy ötszáz oldalas doktori disszertáció nyilvános vitájára kerül sor, tneiy dolgozat szerzője, bizonyos StéjpAaňe Rosiére a magyar: kisebbségekkel mint geopolitikát tényezővel foglalkozik e meglehetősen bő terjedelemben. Három kultúrtörténeti villanás egy nemzet életéből, melyhez tartozunk. Ilyentájt, a. koxelgő iskolai beiratkozások idején e három vitatást hosszan exponáljuk agytekervényeinkbe. Mert lehet, hogy igaz: a népek szelleiűe a nyelvükben valósul •.meg. E kíiMsestírbaa. ' •• V • ÄOGYÄNYI JUDIT 1994. JANUÁR 13. Fodor és társai SZDSZ-listákon (Budapesti tudósítónktól) A Fiatal Demokraták Szövetségéből nemrégiben kilépett vezető politikusok — Fodor Gábor, Ungár Klára és Molnár Péter - az SZDSZ listáin indulnak a május elejére tervezett magyarországi parlamenti választásokon. Ezt Pető Iván, a szabaddemokraták elnöke jelentette be tegnapi sajtóértekezletén. Az elhangzottak szerint már biztos, hogy Fodor Gábor az SZDSZ országos listájának igen megtisztelő, második helyén fog indulni. Jó helyekre számíthat Ungár és Molnár is. A sajtótájékoztatón az is kiderült, hogy a három ismert politikus egyelőre még nem lép be az SZDSZ-be, bár dolgozni fognak a pártban. Pető hangsúlyozta, hogy Fodornak, aki Magyarország egyik legnépszerűbb közéleti személyisége, „országos politikusként" szán szerepet pártja, míg Molnár kulturális- és médiaügyekkel, addig Ungár gazdaságpolitikával fog foglalkozni. Fodor a sajtótájékoztatón két társa nevében is nagyra értékelte, hogy az SZDSZ nem kívánta meg tőlük a pártba való belépést. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy ők vállalják az SZDSZ politikáját, annak erényeivel és hibáival együtt. Mindhárman leszögezték, hogy az általuk vallott liberális elveket és politizálási módszereket az SZĎSZ-ben is képviselni fogják. Azt is kifejtették, hogy a választási kampányban nem kívánnak a Fidesz ellen politizálni. KOKES JÁNOS Politikai szándékú tisztogatás? A Magyar Rádió igazgatótanácsának egyetértésével Csúcs László alelnök a hét elején elfogadta azt az előterjesztést, melynek értelmében az intézmény idei pénzügyi feltételeinek megteremtésére - a központi költségvetési támogatás megvonását ellensúlyozandó - több mint 300 műsorkészítő elbocsátására kerül sor, s a létszámleépítés ősszel tovább folytatódik. A magyar Bér- és Munkaügyi Központból származó információk szerint a rádió vezetése már bejelentést is tett 310 fő várható elbocsátásáról, s eszerint a munkaviszonyok felmondása 90 nap múlva elkezdődhet. A rádiós alelnök közleményében április 11-ét jelölte meg a végrehajtás határidejéül. Ez azonban még nem minden, mivel szeptembertől kezdve a műszakiak és a gazdasági területen dolgozók körében is megkezdődik a karcsúsítás. A rádió közalkalmazotti tanácsa a döntés után ismertette álláspontját, melyben a tagok kifogásolták, hogy - az intézkedésre előzetes felmérések és egyeztetések nélkül kerül sor, ráadásul a médiatörvény megszületése előtt, márpedig ez a jogszabály jelentősen befolyásolhatja az intézmény majdani működését. A tanács szerint a „drasztikus" vakmerő lépés után kétséges, hogy a rádió teljesíteni tudja-e közszolgálati funkcióját. A testület hangsúlyozta azt is: Európában példátlan, hogy az elbocsátásokat a műsorkészítőkkel kezdjék. A rádió lőmunkatársa, Győrffi Miklós szerint egyértelműen egy szellemi műhely szándékos szétveréséről. (Magyar Hírlap)