Új Szó, 1994. január (47. évfolyam, 1-24. szám)

1994-01-12 / 8. szám, szerda

MOZAIK . ÚJ szól Konyhaasztalon műtötték meg EGY DONI HARCOS VISSZAEMLÉKEZÉSEI A Második Magyar Hadsereg doni katasztrófája fél évszázad távlatából is beszédtéma ilyenkor, január elején, az évforduló alkalmából. Minden túlélő visszaemlékezése érdekes és történelmi értékű. Közülük is kiemelkedik az egykori hadnagy, a Győrött élő DOROSMAY JÁNOS nem mindennapi kalandsorozata. Ezekről beszélgetünk kiskertes, családi házában. - A soproni 4-es gyalogezred első zászlóalja aknavetős egységének parancsnokaként kerültem a frontra. Nyolcvanegyedik évemet taposom, de mindenre jól emlékszem. Igaz, már akkor is jegyzeteket készítettem, amikor erre adatott egy kis idő. Katona egyébként úgy lett belőlem, hogy érettségi után sehol sem tudtam elhelyezkedni. 1942 tavaszán indult el velünk a szerelvény Sopronból. Kurszkban rakodtunk ki, s már az első éjszaka átestünk egy légitámadás során a tűzkeresztségen. Egy honvéd, amikor az alvó városon haladtunk át, kilépett a sorból, s egy nyitott, gazdátlan üzletből elhozott két vég vásznat. Alapos fenyítést kapott érte. A Don felé haladva elhagyott, lerombolt falvakat láttunk. Egyszer egy beteg gyerekhez kerítettem orvost. Édesanyja hoszszan hálálkodott. Jót derültünk azon, hogy egy orosz „rata" többször is megtámadott egy gazdátlan szekeret. Pilótája a kocsi hosszú rúdját valószínűleg ágyúcsőnek nézte. Többször is körbeszórta gránáttal, miközben a települést megszálló német alakulat parancsnoka békásán cigarettázott a szállása előtti padon. Mi, aknavetősök nyírfakéregre írtuk fel a lőelemeket. Telefonon csak annyit kellett mondanom: Katitól Sáriig zárótűz. Női neveket használtunk. Az első nagyobb csatát tankokkal vívta egységünk. A páncéltörő tüzérek tíz orosz harckocsit lőttek ki. Mi, aknavetősök is jól szerepeltünk. Ezután már nem csúfoltak bennünket kályhacsöveseknek. Ezredünk állásai az urivi hídfővel szemben voltak. A nagy támadáskor, amely január 12-én vette kezdetét, erre az alakulatra zúdult a támadók első nagy csapása. Az uviri dombok alján találkoztam egy barátommal, akivel együtt voltunk karpaszományos iskolán. Át volt lőve az arca. Sokat fagyoskodtunk, nélkülöztünk. Volt, amikor egy gödörben aludtam ki magamat. Volt, amikor repülő-segítséget kértünk egy szomszédos német alakulattól és minket bombáztak. Nagy nehezen megértették a tévedést, el is repültek, de vissza már nem jöttek. Számtalanszor kaptam parancsot feljebbvalóktól, hogy szedjem össze az embereket és menjünk át ellentámadásba. A parancsot adó azután, mint aki jól végezte dolgát, lelépett. Máskor hadosztály-parancsnoki utasításokkal, az ő kocsijával mentem ki az első vonalba, de már nem volt kinek az utasításokat átadni. A Don-kanyar után sítanfolyam következett Németországban, majd újból a front. A Dontól különben gyalogosan vettük az irányt Kijev felé. Szerencsére szereztünk egy lovat, s azzal sokkal könnyebb volt a haladás. Többnapos koplalás után itt forró gulyást kaptunk. A nagy visszavonulásban megsebesültem. Gránátszilánk sebezte meg a fél szememet. Hogy a másikat mentse egy cseh orvos, érzéstelenítés nélkül, egy konyhaasztalon műtött meg, a sérült szemet eltávolítva. Soproni helyőrségi szolgálat következett. A háború utolsó napjaiban rövid ideig egy félreértés folytán a Gestapo fogságában is voltam. Kőhidán estem orosz fogságba. Bízva a hadifoglyoknak kijáró bánásmódban, nem szöktem meg. Rosszul tettem, mert többéves fogság következett. Voltam sivatagi és erdei táborban. Az előbbiben anynyi volt a poloska, hogy inkább a szabadban háltunk. Reggelre belepett bennünket a homok. A fenyvesekkel övezett táborban a legirigyeltebb munka a favágás volt: a favágók mindig megkapták a maradékot. Hazakerülés után Pécsett szerencsésen átestem az igazoláson. 85 kilósán indultam el, s 50 kilót nyomtam, amikor hazaérkeztem. Még két évet katonáskodtam a Néphadseregben. Orosz műszaki fordítóként mentem nyugdíjba a Győri Rábától. Érdekes egyéniség az egykori doni harcos. Fél szemmel, rosszul látva is festeget, kitűnő amatőr festőként tartják számon a szakmában. Legutóbb Győrött, a Műcsarnokban volt sikeres kiállítása. Az utcára már felesége társaságában is ritkán megy ki, inkább a kiskertben levegőzik. A doni emlékek azonban élénken élnek emlékezetében, s mindmáig foglalkoztatják. Részletesen leírta őket a Hadtörténeti Múzeumnak, s katonailag is elemezte az akkor történteket. CSERESZNYÁK ISTVÁN Kötelező kamaratagdíj: MÁSFÉL MILLIÓS FORGALMON FELÜL Magánvállalkozókkal folytatott beszélgetéseim során többször tapasztalom, hogy nem vesznek tudomást a Szlovák Kereskedelmi és Ipari Kamara létezéséről. Teszik ezt annak ellenére, hogy cégbírósági bejegyzéssel rendelkezvén - a törvényből eredően - tagjai a kamarának, amit legalább az évi tagdíj befizetésekor tudomásul kell, hogy vegyenek. Békési Pétert, az SZKIK komáromi irodájának vezetőjét arra kértem, foglalja össze irodájuk múltbeli tevékenységét, és ismertesse az idei tervüket. — AZ SZKIK komáromi irodája tavaly márciustól működik. Tevékenységünket az eddigi eltelt időszakban arra összpontosítottuk, hogy tagjaink megismerjék irodánk szerepét és tudatosítsák, hogy mi értük, tájékozódásuk és kapcsolatbővítésük elősegítésére vagyunk. Közben találkozókat szerveztünk, melyek közül kiemelném a legnagyobb visszhangot kiváltott szlovák—magyar üzletember találkozót, amelyen mintegy kétszáz kereskedő tartotta fontosnak vagy érdekesnek a részvételt. Ami a kamara helyzetének és fontosságának a megítélését illeti - nemcsak a mi, hanem a határainkon túli kereskedelmi kamarák aktív tevékenységének köszönhetően - ma mindenképpen pozitívabb, mint működésünk első napjaiban volt. — Irodájuk tevékenységét az évi tagdíjból fedezik. így az önök sikereinek, illetve lehetőségeinek alapvetően a taglétszám és a tagdíj mértéke szab korlátot. — A tagdíjakat illetően kedvező változásokról számolhatok be. Az eddigi gyakorlat szerint a cégbírósági bejegyzéssel rendelkező jogi és természetes személyek - a mezőgazdasági és az élelmiszeripar területén dolgozók kivételével - egyéves tevékenység után fizették be a 8 ezer koronás évi tagdíjat. Szolgáltatásainkat viszont már létezésünk első pillanatától igénybe vehették, hasonlóképpen, mint a már fizető tagok. Ez év január elsejétől a tagdíj megfizetésénél az elmúlt évben befolyt összeget vesszük alapul. Ennek értelmében azok a tagok, akik nem érik el az évi 1,5 millió szlovák korona értékű forgalmat, nem kötelesek tagdíjat fizetni, szolgáltatásainkat azonban igénybe vehetik. — A Komáromi járás vállalkozói mit várhatnak irodájuktól az új esztendőben? - Elsősorban újabb külföldi kapcsolatokat kívánunk teremteni, illetve a már meglévőket szeretnénk még szorosabbra fogni. Jó úton haladunk szlovén és román partnereinkkel, a nagymihályi irodánknak köszönhetően pedig egyre több információnk gyűlik össze Ukrajnáról. Győri kollégáinkkal több találkozót szervezünk, melyekről konkrét megállapodások születtek. Ezentúl részt veszünk egy magyarországi kiállításon is. Rendezvényeink pontos időpontjáról és a további részletekről tagjainkat természetesen idejében értesítjük. KOSÁR DEZSŐ T?rdekes módon mindig JU/ a politikai élet szerepvállalóinak volt az a megrögzött, csak a jó ég tudja, honnan eredő meggyőződése, hogy nem létezik olyasmi a nap alatt, amihez ők ne értenének. Napóleon például azt hitte magáról, hogy szakavatottabb ismerője a francia nyelvnek, mint kora leghíresebb francia nyelvtudósa. A közelmúlt polihisztor politikusait említenem sem kell, még nagyon is élénken élnek a köztudatban. Úgy látszik, örökéletű az az emberfajta, amely azt gondolja, hogy a közügyekben való döntés jogával automatikusan együtt jár a mindentudás csodás képessége is. Honi politikusaink közül Roman Hofbauer közlekedési, távközlési és közmunkaügyi miniszter ilyen polihisztori alkat. Miután sokoldalúságának már eddig is számos jelét adta, most történészként lép a nyilvánosság elé a Republika hasábjain. Istenem, Clinton szaxofonon játszik, Dlouhý zongorázik, hát miért ne történészkedhetne Hofbauer? Különösen, ha olyan aktuális mondanivalója van, mint a müncheni árulás előzményeinek mai belpolitikai történéseinkre való vonatkoztatása. Persze, korántsem csak Münchenről és a hazai német kisebbségről van szó, juttatja minduntalan az olvasó eszébe intőén felemelt ujjal a szerző, aki így ír: „Beneš elnök emlékiratai az akkori Csehszlovákiában élő német kisebbség követeléseinek szakadatlan fokozását dokumentálják, a kulturális, oktatásügyi, területi, politikai autonómiára való jogtól egészen a hazára való jogig! Ezzel teljesen világosan deklarálták, hogy nem érzik hazájuknak azt az államot, amelynek keretei közt élnek, és végcéljuk a hazájuknak tekintett államhoz való csatlakozás volt." „Mi jut erről ma az eszünkbe?" - teszi fel a kérdést Roman Hofbauer, és a gyöngébbek kedvéért nyomban válaszol is rá, amikor a „régi nomád, rabló magyarok" megérkezését ecseteli a Kárpát-medencébe és nagyvonalú gyorsasággal visszapergeti történelmüket. Hofbauer úrnak szíve joga a szlovákság kíméletlen, hatalomra törő ámítójaként prezentálni II. Rákóczi Ferencet, vagy azon keseregni, milyen csalódást okozott a szlovákoknak Trianon, ahol nem a Vác-HatvanEger-Miskolc-Sárospa tak vona lat követve húzták meg a szlovák-magyar határt. Amihez azonban még egy miniszternek sincs joga, az a pontatlanság. Mert Hofbauer úr eszmefuttatása hemzseg a történelmi pontatlanságoktól. Szerinte ,,Magyarország területét (...) néhány évszázadon át a törökök tartották megszállva." Akárhogy is számolom, 1526-tól 1699-ig nem telt el néhány évszázad, még az egy és háromnegyednek is két évnyi híja van, „A nemesi udvarok (...) és az uralkodói udvar is Szlovákiába költözött." Érdekes lenne megtudni, hogy a mohácsi csatavesztés után mikor, melyik uralkodó költözött udvarával a mai Szlovákia területére, és pontosan hová, mert a korabeli források erről hallgatnak. „A Kárpá t-m eden cei viszonyokban a rendet csak (...) Mária Terézia uralkodása, és a törökök későbbi, Bécs melletti veresége és kiűzése hozta meg." Nos, Mária Terézia 1740-től 1780-ig uralkodott, a törökök 1683-ban ostromolták sikertelenül Bécset és 1699-ben kényszerültek a magyarországi uralmuknak véget vető karlócai béke megkötésére. A helyes kronológiai sorrendet, vagyis annak eldöntését, hogy mi volt előbb és mi később, az olvasóra bízom. „A magyarok minden egyes, de valóban minden egyes vezető képviselője azt hangoztatta, hogy az összes magyar érdekeit képviseli. Legyen az Tisza, Kun, Horthy, Rákosi, Kádár, vagy a jelenlegi magyar kormány." Eltekintve attól, hogy a néven nevezettek közül a két utóbbi elvtárs még lélekben sem érzett erre indíttatást, de Kun Béla se nagyon, Tisza szerepe végképp nem világos. Egyáltalán, melyik Tiszáról van szó? Tisza Kálmánról, aki 1902ben halt meg, vagy Tisza Istvánról, akit 1918. október 31-én lőttek agyon? Egyiküknek sem jutott ideje arra, hogy a határokon túli magyarságról elmélkedjen. Apróságok, részletkérdések? Lehet. Mindenesetre egy nagy nyilvánosságnak szánt történelmi eszmefuttatás szerzőjének ezeket az apróságokat is tudnia illene. Vagy netán arról van szó, hogy ha már a München előtti német kisebbség és a mai magyar kisebbség között vont párhuzam egészében sántít, akkor stílusosabb, ha a részletek sem ülnek? VOJTEK KATALIN 1994. JANUÁR 12. A szakosodás - járható út Jóval a rendszerváltás előtt, amikor a hatalmas politikai és társadalmi földcsuszamlásokat még alig sejtette valaki, a kereskedelemben nyilvánvaló volt: kevés a kerékpár. így aztán a rendszerváltást követő kezdeti vállalkozói eufóriában sokan bicikliárusítással kezdtek. Ezt tette 1990-ben - családtagjait, rokonait bevonva - a komáromi Kovács Kamil, a Pikó cég egyik tulajdonosa is. Csakhogy ők hűek maradtak a kerékpárkereskedelemhez, sőt más termékek forgalmazásáról lemondva csak erre szakosodtak. -Az 1990-ben megkezdett kerékpárforgalmazást jelenleg is családi vállalkozásban végezzük. Nehéz volt az indulás: egy garázsban nyitottunk boltot, így kezdtük a kerékpárok és a babakocsik (a gyártó kötelezően párosította a két termékcsoportot) forgalmazását. Egy év tapasztalatai és némi haszon után Komárom Eötvös utcai uszodájában béreltünk raktárhelyiséget. Hamarosan lemondtunk a babakocsikról, szakbolt lettünk, s a kerékpárokon kívül a hozzájuk tartozó kellékek, alkatrészek gazdag választékával bővítettük kínálatunkat - idézte a kezdeteket Kovács Kamii. A szakosodásra építettek, s a három év tapasztalata bizonyítja: helyesen cselekedtek. Üzletük szaktekintélyét tovább akarják emelni, a vásárlót igyekeznek meggyőzni: itt a kerékpiMá MXr párral kapcsolatos minden árucikket megtalál, szakmai tanácsot, útbaigazítást kap. A tulajdonos maga is kerékpárversenyeken vesz részt. - Magamnak is ki kell próbálnom a kerékpárt, ismernem és hinnem kell, hogy jó minőségű termékeket forgalmazunk - vallotta a Pikó vezetője. A cég népszerűségét vevőik iránti megkülönböztetett figyelemmel, sok apró kedveskedéssel, ajándékakciókkal, rendszeres reklámmal igyekszik öregbíteni. Sok jel mutat arra - sikerrel. Kínálatuk zöme a csehországi Mélník Oliba gyárából származik, de árusítanak amerikai, tajvani és olasz hegyi kerékpárokat is. Üdvözölték, hogy a cseh gyár termékeinek minőségén, tetszetős kinézésén meglátszik a német tőke megjelenése, az állam kettéválasztását viszont érvágásnak érezték. Körülményesebb, időigényesebb lett a kerékpárok szállítása Csehországból. Mint a kereskedelem általában, a Pikó üzlet is érzi a gyenge szlovákiai vásárlóerő kedvezőtlen hatását. Forgalmukból lemérhető, mikor vannak a nagy cégek fizetési napjai, s érezhető, ha a vásárló pénzreformtól tartva szabadulni akar megtakarított pénzétől. - Tapasztaljuk, a vásárlásnál nem a minőség, hanem a nagyon lapos pénztárca dönt - összegezte észrevételeit Kovács Kamii. A szakbolt fejlesztésben is gondolkodik: tökéletesíti szervizhálózatát; hamarosan hegyikerékpár-kölcsönzőt hoz létre; s felújítja csomagküldő szolgálatát. (mázsár) Történelmi „apróságok"