Új Szó, 1994. január (47. évfolyam, 1-24. szám)

1994-01-12 / 8. szám, szerda

1994. JANUÁR 12. ÚJ szól PUBLICISZTIKA 4 AZ ÚJ SZÚ-NAK ÍRTÁK A szlovákiai magyar kisebbségnek a helyhatósági és a parlamenti választások során megválasztott legitim képviselői január 8-án Komáromban előterjesztették követeléseiket. A szlovák politikai hatalom ezzel kapcsolatban nem hagyhat figyelmen kívül néhány fontos tényt: • A magyar kisebbség Komáromban kifejezte politikai egységét. A. Nagy Lászlónak, a Magyar Polgári Párt elnökének kivételével — aki Szlovákiának 16 régióra való felosztását helyezi előnybe — egyetlen olyan felszólalást sem hallottam, amely eltért volna a komáromi nagygyű-' lés határozataiba foglalt követelésektől. A felszólalásokból nem lehetett arra következtetni, hogy az MKDM vagy az Együttélés képviselője beszél-e. Ez fontos jelzés: eltörlődnek a különbözőségek, a politikai célok száma egyre redukálódik, méghozzá arra az egyre, hogy miképpen védhetők meg a magyar kisebbség jogai. • Gyakorlati vonatkozásban a komáromi nagygyűlés követelései azokra a konkrét tapasztalatokra támaszkodnak, amelyeket a magyar kisebbség a szlovák kormány lépéseivel kapcsolatban szerzett, s amelyek közismertek, ezért nem kell ezeket itt ismertetnünk. Ugyanakkor azonban javítani kell ezeken. • A magyar kisebbségnek az a követelése, hogy oldják meg Szlovákiában a magyarok jogállását, és az önkormányzatok jogkörét egy, illetve három olyan területi egység kialakításával rendezzék, amelyben a magyar nemzetiségű lakosság többségben van, elméleti síkon a Szlovák Köztársaság alkotmányának preambulumában megfogalmazott nemzeti elvből indul ki: Mi, a szlovák nemzet... az önrendelkezés természetes jogából kiindulva... az SZK területén élő nemzetiségi kisebbségek és etnikai csoportok tagjaival közöPályázati felhívás A losonci NEO EURÓPA Kft., az Országos Erdészeti Egyesület (Budapest, Fő u. 68.), valamint a dörögdi medence önkormányzata pályázatot hirdet 1994 júliusára, 2-4 méteres farönkök figurális megmunkálására vagy népművészeti tárgyak kivitelezésére. A pályázatra felvidéki, kárpátaljai és erdélyi fafaragók jelentkezését várjuk. A tábor időtartama két hét. A nyertesek szállása és teljes ellátása ingyenes. A pályamunkákat (maximum két gépelt oldal és tervrajz, a pályázó lakhelyére vonatkozó pontos adatokkal ellátva) legkésőbb 1994. február 15-ig a következő címre kell beküldeni: Hahn József, Baraková 19, 984 01 Lučenec. A SZLOVÁK MEZŐGAZDASÁGI TŐZSDE ÁRFOLYAMAI A január 11-ei tőzsdenap Termék kezdő árfolyam Takarmánybúza 3458,20 Kenyérgabona 3895,20 Rozs 3622,40 Takarmányárpa 3324,20 Takarmánykukorica 3543,10 Takarmányborsó 4654,00 Étkezési burgonya I. oszt. 2356,40 Vágómarha (élősúlyban) 30,60 Vágósertés (élősúlyban) 38,60 (az árfolyamok Sk/t-ban vagy Sk/kg-ban értendők) sen... Amennyiben a szlovák alkotmány a polgári elvre épülne, amely szerint az államhatalom a polgár szuverenitásából ered, a preambulum első mondata így hangozhatna: Mi, a Szlovák Köztársaság népe... és az alkotmányban nem kellene a többségi nemzethez egy kötőszóval hozzákapcsolni a nemzeti kisebbségek tagjait. Ebben az esetben azonban az önálló Szlovák Köztársaság megalakulását népszavazásnak kellett volna kísérnie, amelyben a köztársaság valamennyi polgárának lehetősége nyílt volna arra, hogy kifejezze, milyen államban akar élni. A szlovák politikai hatalom most tehát annak az igyekezetének első gyümölcseit élvezheti, hogy saját nemzeti államban határozza meg önmagát. Ez az állam, a nemzeti elvből kiindulva, nem a politikai pártok, hanem a nemzetiségi hovatartozás szerint kezd differenciálódni. Ez pedig nagyon veszélyes jelzés. Amennyiben a kialakult helyzetet nem oldják meg mindkét fél elégedettségére, az etnikai feszültség elmélyül, mígnem robbanáshoz vezet. A komáromi nagygyűlés határozatai egyértelműek, de nem ultimátum jellegűek, mint ahogyan ezt egyes szlovák politikusok el akarják hitetni a közvéleménnyel. Pásztor István komáromi polgármester szavai, hogy amennyiben a szlovák parlament visszautasítja a nagygyűlés dokumentumát, a magyar kisebbség politikai vezetői békésen folytatják tárgyalásaikat, és megvárják a következő parlamentet, ígéretnek tekinthetők, hogy respektálni fogják az alkotmány által meghatározott tárgyalás kereteit. Ez nagyon fontos momentum. Azt jelenti, hogy mindkét félnek lehetősége van az optimális helyzet keresésére, amely a politikában mindig kompromisszum eredményeként születik meg. Ez a kompromisszum a leghamarább ahhoz a területi felosztáshoz állhat közel, amelyet a polgármesterek klubja vagy a Magyar Polgári Párt javasol, vagyis az olyan 16 megyéhez, amely figyelembe veszi az egyes régiók történelmi, kulturális sajátosságait. A szlovákiai magyar politikusoknak nem szabadna figyelmen kívül hagyniuk a következő tényeket: • Amennyiben a magyar kisebbség, Duray Miklós szavai szerint a magyar nemzeti közösség, önrendelkezési jogát szorgalmazzák, ez nem vezet a politikai konszenzushoz. A nemzetközi jogi normák a kisebbségekkel kapcsolatban angol nyelven a national minority fogalmat használják, miközben tartalmilag nemzetiségi kisebbséget értenek alatta, mindennemű, Duray Miklós által feltételezett, pejoratív értelmezés nélkül. A nemzetközi jog szerint az önrendelkezési jog a nemzeteket és nem a nemzetiségeket, kisebbségeket illeti meg, amelyek az államalkotó többség által lakott állam területén kívül élnek. Az önrendelkezési jog kivívása után a következő lépés a saját állam legitim követelése. Ezért nincs mit csodálkozni azon, hogy Duray Miklós ilyen jellegű kijelentései gyanút keltenek a szlovákok körében: szerintük a magyarok el akarják szakítani, Magyarországhoz akarják csatolni Szlovákia déli területeit. • A területi közigazgatási felosztás nem az etnikai, hanem a gazdasági, történelmi és kulturális elv szerint oldható meg. Amennyiben a szlovákiai magyarok kitartanának az etnikai elven alapuló közigazgatási felosztás mellett, a különleges jogállású területen kisebbségbe kerülnének a szlovák nemzetiségű polgárok. Ez nem oldaná meg, hanem tovább bonyolítaná az együttélés problémáját. Végül pedig Szlovákiában valamennyi politikai pártnak szem előtt kellene tartania még egy fontos momentumot. A Szlovák Köztársaságban élő szlovák és magyar nemzetiségű polgárok nem értik a végbemenő politikai küzdelmet, de ugyanúgy számos, ebben az írásban említett fogalmat sem. A mindennapi problémák terhe alatt a polgárok hajlamosak a dolgok leegyszerűsítésére. Gondjaikon csakis a gazdasági transzformáció meggyorsítása enyhíthet, a nemzeti hovatartozásra való tekintet nélkül. Mindkét fél felelős nemcsak Szlovákia, hanem a szomszédos Magyar Köztársaság és az egész közép-európai régió stabilitásáért. Eleget kell tenni a polgári és a politikai élet további konszenzusa egyik feltételének: ha a szlovák kormánykoalíció nem mond le Szlovákia területi közigazgatási felosztásának eddigi tervéről, az ellenzéknek meg kell vonnia bizalmát a mai kormánytól. A Mečiar vagy egyes SZNP-vezetők típusú radikális politikusokat a párbeszédre képes politikusokkal kell helyettesíteni, mivel ez tompíthatja Duray Miklós fokozódó radikalizmusát, és ez formálhatja a továbbiakban a magyar kisebbség politikai színterét. A polgári elven épülő nyílt társadalom ideális állapotát jelentené, ha a politikai színtéren nem szerepelnének nacionalista pártok, legyenek azok szlovákok vagy magyarok. MILAN J. ŽITNÝ (a szerző a Szabad Európa Rádió pozsonyi munkatársa) Jöhet kedvezőbb helyzet is (Folytatás az 1. oldalról) az autonómia mechanizmusában ugyanazt jelenti, de míg az önkormányzat egy kompakt, alulról építkező rendszer, addig az autonómia a szó politológiai értelmében nem az. Az autonómia egy olyan terület, amelynek közigazgatása eltér az ország többi területének közigazgatási rendszerétől s törvénnyel, rendelettel, tehát felülről jövő döntéssel hozzák létre. A különleges jogállású terület közigazgatása azonos — kompaktibilis — az ország többi részének rendszerével, a különleges jogállás pedig bővíti az önkormányzatok jogkörét, járulékos jogokkal ruházza fel őket. • A komáromi dokumentumoknak nincs jogi erejük ahhoz, hogy érvényesülhessenek a bennük foglaltak, kevés a magyar koalíció tizennégy szavazata a parlamentben. Milyen támogatásra számítanak más parlamenti pártoktól? - A dokumentumok érvényesítése hosszú és bonyolult folyamat kérdése. A jelenlegi politikai színtér nem kedvező, de a parlamenti pártokban bizonyos polarizálódás figyelhető meg, a helyzet tehát kedvezőbbé válhat. Míg pl. Peter Weiss a nagygyűlés dokumentumait nem tartja pártja számára kötelező érvényűnek akkor sem, ha DBP-s képviselők is jelen voltak Komáromban, Pavol Kanis alelnök gyakorlatilag elfogadhatónak tartja az önkormányzati rendszert. Két vélemény van tehát az egyik, Dél-Szlovákiában is erős párton belül. Elindulhat a szlovák politikában egy evolúciós folyamat, amelyet a külföldi, de főleg az európai szervek is befolyásolhatnak. Ebből a szempontból érdekes a német Der Standart tudósítójának megállapítása, mely szerint a „magyarok Szlovákiával szembeni lojalitásukat bizonyították Komáromban. Ha Pozsony ezt nem használja ki, végzetes hibát követel." LOVÁSZ ATTILA AHOGY ÉN LÁTOM Szlovákia házi feladatai Clinton amerikai elnök az USA kelet-közép-európai szerepvállalását ismertetve Brüsszelben megígérte, hogy az Újvilág támogatja a visegrádi négyek NATO-tagsággal kapcsolatos törekvéseit. Egy mellékmondatban azonban leszögezte: az Egyesült Államok azt nem vállalhatja, hogy a régió országainak házi feladatait is megoldja. Tudjuk, milyen házi feladatai vannak Szlovákiának. És kétségtelen, hogy ezek komplexumában meghatározó fontosságúak a magyar kisebbség jogállásának tisztázásával, valamint a szlovák-magyar államközi kapcsolatok javításával összefüggő teendők. E kérdések megoldatlanul hagyása csak késlelteti, rosszabb esetben teljesen lehetetlenné is teszi a NATO-taggá válást és az Európai Unióba való bejutást. Minél tovább halogatják ezeknek a problémáknak a megoldását, annál nagyobb a veszélye annak, hogy hatalmi szürke zónává, magyarábban mondva: senki földjévé, majd a később szinte szükségszerűen megerősödő orosz birodalom martalékává válik ez a térség. Jólfésült diplomaták ezt így kerek-perec nem mondják ki. Nekünk azonban, akik kevésbé vagyunk jólfésültek, ezt ki kell mondanunk. Sőt, a jólfésültségben valahol a középmezőnyben haladó szlovák és magyar politikusoknak, diplomatáknak sem szabadna erről a tényről akár egy pillanatig is megfeledkezniük, amennyiben igénylik, hogy az 1945 utáni tapasztalatok birtokában el is higgye nekik a világ és a választópolgár az európaiságra irányuló törekvést. A nemzeti zászló lobogtatásával, a történelmi sérelmekre való hivatkozással, a rút ellenséggel való ijesztgetéssel cs'ak ideigóráig kendőzhetők el a tények. Szlovákiában ma hatalmas sajtója van a Dél-Szlovákia elszakításával való ijesztgetésnek. És a magyarországi sajtó kormányhoz közel álló része is szívesen dramatizálja a helyzetet a szlovákiai magyarság elnyomásáról szóló tudósításokkal. Folyik a hangulatkeltés mindkét oldalon, még szerencse, hogy a kútmérgezés szaporasága már immúnissá tette a legközvetlenebbül érintettek többségét, így nem veszik túlságosan komolyan egyik fél hatalmon lévő politikusainak, véres szájú újságíróinak megnyilvánulásait sem. Magyarországon egészen biztosan, Szlovákiában pedig valószínűleg választások lesznek viszonylag rövid időn belül. Azok a politikai erők, amelyek Budapesten úgyszólván biztosan kormányzati pozícióba kerülnek, májustól már egyértelműen kinyilvánították, hogy felismerték, lépni kell mind a nemzetiségi kérdést illetően, mind a magyar—szlovák államközi kapcsolatok rendezésében, és hogy tovább lépnek annál az EBEÉ-tételnél, amely csak a határok erőszakos megváltoztatásának tilalmát tartalmazza. Mind Horn Gyula szocialistái, mind a két liberális párt külpolitikusai egyértelműen tudtára adták a világnak, hogy készek elfogadni a határok sérthetetlenségének abszolutizálásáról szóló tételt. Készek, amennyiben hatalomra kerülnek. És tudják, nem kell' attól tartaniuk, hogy emiatt a revízióra áhítozó választók tömegei megostromolják a szlovákokkal való megegyezésre hajlamos pártok székházait. Ha győznek ezek a pártok, diadalukat - már előre meg merem jósolni — részben éppen annak köszönhetik majd, hogy Magyarországon zömében józan emberek élnek, akik tisztában vannak a kardcsörtetés veszélyeivel. Ezzel szemben mi a helyzet Szlovákiában? A nacionalista sajtó általi masszírozásnak köszönhetően a politikusok jelentős része szinte már axiómaként kész elfogadni, hogy veszélyben van az ország területi épsége. Hogy fennáll Dél-Szlovákia elszakadásának reális veszélye. Sajnos eddig visszhangtalanul maradtak a Budapestről érkezett pozitív jelzések, amelyeknek az a lényege, hogy meg kell kötni a magyar-szlovák alapszerződést, amely majd garantálja a határok sérthetetlenségét, de garantálnia kell azt is, hogy a Szlovák Köztársaság törvényekkel szavatolja a kisebbségi magyarság jogait is. A kettő nem választható el egymástól. A kisebbségi kérdés megoldatlanságát nem lehet belügynek tekinteni. Politikai öngyilkosságot követne el az a (leendő) magyar kormány, amely csak a határokat garantálná, de lemondana a kisebbségi magyarok jogainak törvénybe iktatásáról. Ebben a problémakörben vannak Szlovákiának házi feladatai. TÓTH MIHÁLY Komárom, január 8-a - és hogyan tovább?