Új Szó, 1994. január (47. évfolyam, 1-24. szám)

1994-01-07 / 4. szám, péntek

FÜGGETLEN NAPILAP II. kiadás Ára 3,50 korona XLVII. évfolyam, 4. szám PARAZSFÚVÁSOK A magyarok problémáit Szlovákiában ugyanis elsősorban állampolgári szinten kell megoldani, a külkapcsolatok e téren (ideális esetben!) csak járulékosak lehetnek. (4. oldal) Megfúrták a kőolajvezetéket Merénylet a Latorca és önmagunk ellen • A folyó szlovákiai szakaszán szervezett mentési munka folyik Az emberi felelőtlenség következményei sokkal súlyosabb terheket rónak az életkörnyezetünkre, mint amire a természet önmagától képes lenne. Erre a legújabb példa az a nagyméretű kőolajszennyeződés, amely Kárpátalján az újévre virradóan érte a Latorcát. Mára már bebizonyosodott, hogy szó sincs valami véletlenszerű műszaki meghibásodásról, ugyanis Munkács fölött - mintegy harminc kilométernyi távolságban - ismeretlen tettesek megfúrták a Magyarországra menő kőolajvezetéket. Mikor a tettüket végrehajtották, tudták, hogy a vezetékben alacsony a nyomás. A szelepet „szakszerűen" be is illesztették, csakhogy amikor később nagyobb lett a nyomás, mindenestül kilőtte — és meglett a baj! Keressük, ami összeköt bennünket Az Új Szónak írta: Michal Kováč, a Szlovák Köztársaság elnöke Sertéspestis A helyzet komolyra fordult Éjjel-nappal folyik az úszógátakkal felfogott olajos szennyezőanyag eltávolítása a Latorca vizéről. (TA SR-felvétel) SZLOVÁKOK, MAGYAROK ÉS AZ ELNÖK A Rádiožurnál, amely Ján Čarnogurskýnak a csallóközi felhívással kapcsolatos, más politikusokétól eltérő véleményét rendkívül kedvezőtlen megvilágításba helyezte, azt jelezte, hogy ismét Mečiar-rádióvá válhat... (3. oldal) ÖNGYILKOSSÁG? (TA SR-jelentés) Tbilisziben tegnap Eduard Sevardnadze grúz elnök és a fővárosban tartózkodó csecsen küldöttség zárt ajtók mögött állítólag Zviad Gamszahurdia grúz exelnök temetéséről tárgyaltak. Meg nem erősített források szerint a csecsenpolitikusok átadták a volt államfő feleségének az üzenetét, mely szerint férjét a Tbilisziben levő családi kriptában szeretné eltemetni. Egyébként épp Manana Gamszahurdia volt az, aki férje, vagyis az exelnök öngyilkosságának a hírét szélkürtölte a világba. Szerdán azt állította, hogy Zviad Gamszahurdia december 31-én lett öngyilkos. Bejelentése ellenére még ma is homály fedi a halálhírt, ugyanis Grúziában egymásnak teljesen ellentmondó hírek kaptak szárnyra. Egyesek szerint Gamszahurdia Csecsenföldön egy összetűzés során megsebesült, majd belehalt sérüléseibe, más források úgy tudják, hogy a volt államfő már hatvan nappal ezelőtt tiltakozó éhségsztrájkot kezdett és január elején végzett magával. Georgij Gulbani, Gamszahurdia moszkvai szóvivője szerint az exelnök még él, s az öngyilkosságról szóló mendemondákat a Sevardnadzet támogató hírszerzés kezdte terjeszteni. Tekintettel arra, hogy csecsen politikusok tárgyalásokat kezdtek a grúz fővárosban, Tbiliszi megbízhatónak tartja a halálhírről elteijedt információkat. Eleget téve Michal Kováé kérésének, írását teljes terjedelemben közöljük. Híszszük, hogy a komáromi nagygyűléssel kapcsolatos fenntartásai holnap estére már tárgytalanok lesznek. Új ével kezdtünk, amelyben bonyolult és igényes feladatok várnak ránk. Olyan időszakba léptünk, amely a fájdalmas sorsfordulatok és viszontagságok ellenére közelebb visz közös célunkhoz: a gazdasági visszaesés megállításához és olyan megoldások megteremtéséhez, amelyek társadalmunk minden rétege számára lehetővé teszik a szociális és szellemi felemelkedést. A közös haza építése, amely valamennyi polgáré, s amely a demokratikus és humánus elvek keretében tág teret biztosít a nemzeti és nemzetiségi önazonosság fejlesztése számára, a szlovák államiság egyik alappillére. Ebből az alkalomból szeretném felidézni az Új Szó olvasóinak néhány gondolatomat, amelyeket a múlt év végén Galánta polgáraival történi találkozásom alkalmával fejtettem ki. Emlékeztettem arra, hogy „polgáraink jövője szempontjából, nemzetiségi hovatartozásuktól függetlenül, de az egész közép-európai régió jövőjének szempontjából is, végzetessé válna, ha letérnénk a demokratikus párbeszéd és a racionális problémamegoldás útjáról, mind szlovák mind pedig magyar részről. Péntek, 1994. január 7. Az ukrán fél most ugyan időben értesítette a szennyeződésről a szlovák vízügyi hatóságot, jóllehet ezúttal sem a valós hely(Új Szó-tudósítás) Tavaly december elején a Rimaszombati járásban még csak egy magángazdálkodónál észlelték a klaszszikus sertéspestist, alig egy hónap elteltével azonban a járáson belül immár hat település, néhány magángazdálKodójánál is kénytelenek voltak likvidálni a sertéseket a fertőző megbetegedés előfordulása miatt. Sőt, Ne feledjük, hogy a nacionalizmusok, még ha egymással szembehelyezkedve lépnek is fel, és ez paradox módon is hangzik, tulajdonképpen egymás szövetségesei. Az egyik oldalon fellépő nacionalizmus és intolerancia a másik oldalon is nacionalizmust vált ki. A szlovák és a magyar politikai színtér felelőtlen és önző szereplői aztán ezekből az ellentétekből politikai tőkét kovácsolnak, amely rövid távon kifizetődik számukra, s teszik ezt azok rovására, akiknek állítólag az érdekeit képviselik". Úgy gondolom, szlovákoknak, magyaroknak és a többi nemzetiségnek, etnikai csoportnak egyaránt életbevágó érdeke fűződik gátat vetni annak, hogy felelőtlen politikai kalandorok mesterséges konfliktusokat szítsanak és a polgárok akarata ellenére kiélezzék a feszültséget, megrontva a Dél-Szlovákia vegyesen lakott területein élő polgárok egymás közti jó, baráti kapcsolatait. Petőfi Sándornak, a nagy magyar költőnek Szlovákia fővárosában, a ligetfalusi Janko Kráľ parkban álló szobra nem jelent támadást a szlovák nemzeti identitás ellen, ugyanúgy, ahogy egy Ľudovít Štúrról elnevezett utca sem veszélyezteti magyar polgártársaink nemzeti identitását valamelyik dél-szlovákiai városkában. Hisz mindketten közös zetnek megfelelően, mivel azt a hírt küldték, hogy két köbméternyi kőolaj került a Latorcába. (Folytatás a 4. oldalon) közvetlenül az év végén már az Érsekújvári járásban, a Koltai Mezőgazdasági Szövetkezet sertéstelepén is felütötte fejét a kór. A központi állat-egészségügyi szervezet és az említett két járás vezető állatorvosa tegnapelőtt Pozsonyban sajtóértekezleten imerťette a kialakult helyzetet és (Folytatás a 2. oldalon) közép-európai és európai kulturális örökségünk részét alkotják. Társadalmunk demokratikus fejlődése, valamint magyar polgártársaink nemzeti identitásának, nyelvi és kulturális önmegvalósításának szempontjából át nem gondoltnak, sőt veszélyesnek tartom a Csallóközi Városok és Községek Társulása felhívásának néhány aspektusát. Hiszen a saját ön- és közigazgatású, sajátos jogállású tartomány kialakítására vonatkozó tervezet ellentétben áll a Szlovák Köztársaság Alkotmányának alapelveivel. Ez a lépés nem a közeledést, az együttélés elmélyítését, hanem az elkülönülést szolgálja. Az ilyesfajta tervek azon politikusok emíékét elevenítik fel, akik a harmincas években a magyar antifasiszták és a demokrácia magyar védelmezőinek érdekeivel ellentétben - akik emlékének hangsúlyozottabban kellene adóznunk - a kisebbségi politikát a demokratikus állam megdöntésére használták fel és hozzásegítették a nácizmust Közép-Európa leigázásához. Ez a politika is egyik okozója volt a délszlovákiai magyar és szlovák nemzetiségű polgárok tragédiájának, s belőle eredeztethető magyar polgártársaink 1945 utáni tragikus sorsa. Emlékeztetni szeretnék egy magyar publicista racionális megállapítására, miszerint az etnikai határok meghúzása a nemzetiségileg vegyesen lakott területeken csak felerősíti a nacionalista tendenciákat, s ez csak állandó konfliktusokhoz, kilátástalan helyzetekhez, szélsőséges esetekben pedig embertelen, balkáni típusú etnikai tisztogatásokhoz vezethet. Ezenkívül a különálló tartomány terve, ahogy azt szerzői kidolgozták, világosan arról tanúskodik, hogy nem racionális megfontolásokból indult ki. Teljesen mellőzi a gazdasági, közlekedési és társadalmi összefüggéseket. A Bodrogközt Komáromból igazgatni olyan elképzelés, amely nem veszi tekintetbe az alapvető logikus megfontolásokat, valamint a dél-szlovákiai mikroövezetek földrajzi és gazdasági kapcsolatrendszerét. Szlovákia közigazgatási felosztásáról természetesen lehet vitatkozni és nem kell elzárkózni az olyan alternatív javaslatok elől, amelyek a gazdasági, közlekedési és demográfiai összetevők széles körű figyelembevétele mellett nemzetiségi szempontokat is érvényesítenek. Jogos igénynek tartom, hogy az új területi közigazgatási felosztás során ne alakuljanak ki olyan övezetek, amelyek Dél-Szlovákiában nem vennék figyelembe a magyar kisebbség jogait, vagy az ott élő magyarok diszkriminálásához vezetnének. Szlovák, magyar és más nemzetiségű állampolgáraink, valamint több dél-szlovákiai helyi önigazgatási szerv állásfoglalása, amelyet beszélgetések, levelek és nyilatkozatok százaiban juttattak kifejezésre, egyöntetűen azt az óhajt fejezi ki, hogy azt kell fejleszteni, ami bennünket összeköt. Polgáraink, nemzetiségi hovatartozásuktól függetlenül, tudatosítják, hogy a mesterségesen szított nemzeti ellentétek kiélezése a közép-európai térség destabilizálásához vezetne, és az így bekövetkezett helyzet áldozatai mi lennénk: szlovákok és magyarok. Ne feledjük történelmi tapasztalatainkat, azt a tényt, hogy a nemzetiségi ellentétek meglovaglása teremtette meg a feltételeket térségünkben először Hitler, aztán Sztálin számára. Végezetül szeretnék emlékeztetni arra, hogy magyar polgártásaink társadalmi és gazdasági felemelkedése, nemzetiségi identitásának, kultúrájának fejlesztése szempontjából alapvető jelentőségű egész társadalmunk demokratikus fejlődése, égető gazdasági és szociális gondjaink megoldása. Az öntudatos polgáriságnak szilárd eleme a demokratikusan értelmezett nemzeti és nemzetiségi elv, a kultúrák és nyelvek szabad fejlődése. Szeretném úiból elismételni galántai felhívásomat: „Keressük közösen, ami összeköt, és ne azt, ami elválaszt bennünket. Emlékezzünk Hviezdoslav és Ady költői üzenetváltására, amelyet a kölcsönös megértés, barátság és felelősségérzet hatott át. Építsük együtt közös hazánkat, az egyenjogú szlovákok, magyarok és más nemzetiségűek hazáját: a Szlovák Köztársaságot".