Új Szó, 1994. január (47. évfolyam, 1-24. szám)

1994-01-03 / 1. szám, hétfő

3 KALEIDOSZKÓP ÚJ szói 1994. JANUÁR 3. KIADÓ AZ ÉV FORDULOJAN Madách vas a tűzben A pozsonyi Madách Könyvkiadó párhuzamosan dolgozik a Madách -Posonium elnevezésű kft.-vel. Míg az előbbi állami vállalat még, rengetegszer átdolgozott és némely hivatal által jóváhagyott privatizációs tervvel, a Posonium azért jött létre az állami vállalat szerkesztőinek és gazdasági vezetőinek társulásával, hogy amennyiben nem kimondottan szakmai vevő jelentkezne a Madáchért, akkor azt a szellemi tőkét, amelyet a kiadó az elmúlt huszonöt év alatt összegyűjtött, és amelynek effektív megtestesítője a mai, még meglevő gárda, ne vehesse senki el azoktól, akiket szolgál, s ne kelljen tartani a kisebbségi magyarság egészét megillető hagyomány bármilyen nemű megcsúfolásától. A félelem jogos volt, ilyen jelentkező akadt már, a vállalat privatizációja ezután el is akadt. Mindezt a kiadó főszerkesztője, dr. Varga Erzsébet mondta el abból az alkalomból, hogy megkértük, értékelje az elmúlt évet, és kísérelje meg fölvázolni az újesztendei kilátásokat, különös tekintettel arra, hogy ez a minden hazai magyart egyformán szolgáló intézmény hullámzó értékű teljesítményben és sikerekben gazdag huszonöt évet tudhat maga mögött. A korábbi évek átlagos kiadói termése évi ötven kötet körül mozgott, ezekből felerészt fordításirodalom jelent meg. Mára látszólag mintha leapadt volna a produkció, aminek alighanem az is lehet az oka, hogy a tavalyi és idei évek kiadói tervei szinte öszszeolvadtak, a támogatás döcögő tempója folytán hónapokat csúsztak a megjelenési határidők. A kiadott könyvek láthatóan más rétegekhez szólnak, mint amihez addig szokhatott a hazai olvasó. Több a rétegkiadvány, több a másodközlés, egy településtörténeti monográfia mégsem célozhatja meg kifejezetten a szépirodalmat olvasó közönséget, s olyan cikkgyűjtemények könyv alakba mentett kiadása sem érdekel annyira széles rétegeket, amelyeket már olvasni lehetett a hazai sajtótermékeink valamelyikében. A Madách-Posonium átvette a Szabad Újság kiadását, és minden erejét és kapcsolatait latba véve igyekezett kiépíteni a magyar könyvesboltok hálózatát Dél-Szlovákiában. A kassain, pozsonyin, királyhelmecin, komáromin kívül elkészült a rimaszombati könyvesbolt és átvalamit az idei évi termésből, legalább azokról a kiadványokról szóljunk, amelyek minden bizonnyal megjelennek, hiszen vagy a nyomdában vannak, vagy az előkészítés egyéb stádiumában. A Főnix Füzetek folytatódnak, az idei Pegazus csoport harminckét pályakezdő adásra készülnek Nagykaposon. Ezalatt a Madách, az állami vállalat magával a könyvkiadással foglalkozott. Mint a főszerkesztő elmondta, ezt három szerkesztő csinálja, ami óriási teljesítmény. - Szlovák és cseh irodalom magyar fordításban most már szinte nem is jelenik meg nálunk, ugyanis - mondta Varga Erzsébet - a kulturális minisztérium már nem magát a kiadót, hanem a nemzetiségi kultúrát támogatja. Tehát hazai magyar szerző elől vennék el a számára elkülönített összegből, ha fordításirodalmat jelentetnénk meg a rendelkezésünkre álló pénzből. Az idén egyetlen megjelent szlovák szerző könyvét a Pro Slovakia alapítvány támogatta. A most kezdődő évről nehéz mit mondani. Tudvalevően eddig is szűkösen mérték a pénzt, s az 1994-es költségvetésről sem mondhatjuk, hogy bőkezű. Ha nem változik a helyzet, akkor nekünk olyan könyveket kell kiadnunk, amelyek legalább veszteség nélkül eladhatók, márpedig a szlovákiai magyar irodalom mindenképpen ráfizetéses. Sajnos, még mindig nagyobb a kereslet az értéktelen könyvek - mint a főszerkesztő mondta a bóvliirodalom iránt. De azért büszkén tettek le sok szép könyvet az olvasók elé. Királyhelmec és Komárom városok monográfiája, a Négy évszak meséi sikerkönyveknek mutatkoztak. Ugyancsak utánnyomás készült Róder Alajos 109 bibliai történetéből. De hogy mégis megtudjunk MADACH KIADÓ tíyönyör József KÖZEL A JOG ASZTALAHO

Z ^ szerzőjének műveiből válogatott Bettes István - Kapufa a Parnasszuson címmel. Duray Miklós Kettős elnyomásban címmel gyűjtötte össze a csehszlovákiai magyarság helyzetéről és jogvédelméről tíz év dokumentumait. A kötet a korábbi Püski-kiadáshoz képest kibővül az 1989-es év különféle memorandumaival. Ami meglepetés, ugyancsak Duray tollából meséskönyv született, Cérna Géza fogja elmondani különös történeteit. Duba Gyula folytatja nagyregényét, Álmodtak tengert a címe, várhatóan sikerül kiadni olyan szerzők mesekönyveit, mint Tóth László, Soóky László, Zs. Nagy Lajos, Rácz Olivér. - A jó kéziratok, amelyek '89 után nyugodtan előjöhettek volna a fiókokból, hát azok elmaradtak - mondja a főszerkesztő. - Akadt egy, amelyikről azt hallottam, hogy politikai okokból nem jelenhetett meg, aztán pedig kiderült, valószínűleg kellemetlen volt azt mondani a kéziratra: rossz. A piacorientált gazdaság beindulása óta tizennégy hazai magyar könyvkiadással is foglalkozó társaság alakult. Némelyik inkább lapkiadásra összpontosít, némelyik egy-két kötetnél többre nem jutott. Akad közép-európai koncepcióban gondolkodó és termékeny kiadó, és tudni arról, amelyik jóformán újrakiadásokkal látja kitömni a hazai könyvkiadás hiányosságainak lyukait. Fölülről már nem diktál senki, csak pénz legyen a megjelenéshez. Az egyetlen államilag még dotált könyvkiadó, a Madách a huszonötödik évfordulóra a privatizálást készítette elő, és munkatársai a könyvesboltok államtól való függetlenedésével foglalkoztak. A szerzők pedig válogathattak, hova húzza őket tehetségük, netán pártállásuk, merthogy ilyen szempont is van - hiába is tagadnánk. A Madách negyedszázados méltatását elvégzik az arra hivatott értékelők. Egy adat azonban hadd álljon itt az évforduló előtt: ezer kötetnyi teljesítménye a hazai magyarság szellemi gyarapodását szolgálta. BROGYÁNYI JUDIT Polgári testületeket! Most, amikor a szabadon választott önkormányzatokban hároméves tevékenység után sok helyen fásultság és kiábrándultság jeleit tapasztaljuk, különösen időszerű a párbeszéd a küldetésükről. Erre szolgált a Szabad Demokraták Szövetsége által a közelmúltban Békéscsabán, Az önkormányzatiság lehetőségei és határai Kelet-Európában címmel szervezett konferencia is, amelyen részt vett például Tóth Mihály, a Kárpátaljai Területi Tanács magyar frakciójának vezetője, Kolumbán Gábor, az erdélyi Hargita Megyei Tanács alelnöke és Dorde Basic, a vajdasági Demokrata Párt Tartományi Bizottságának elnöke. így a résztvevők összehasonlíthatták a térség különböző ökormányzati törekvéseit és lehetőségeit. Angyal Béla, a Szlovákiából meghívott Magyar Polgári Párt küldöttségének vezetője szerint tapasztalatként leszűrhető, hogy az önkormányzatok helyzete a térségen belül leginkább Magyarországon és nálunk hasonló, mivel például Romániában nem függetlenek az államigazgatástól és nem szabályozza törvény a vagyonukat, Kárpátalján pedig összekuszálódtak a viszonyok. Gáspár Mátyás magyar önkormányzati szakértő szerint ilyen tekintetben náluk is léteznek működési zavarok, sokak számára nem egyértelmű a polgármester és a képviselők szerepe, és nem alakult még ki az igazi értékrend. Azt viszont mindenképpen értékelni kell, hogy bár ez a fejlődés nyugaton is évtizedekig tartott, az önkormányzatok itt háromnégy év alatt működőképessé váltak. Kolumbán Gábor, a közösség támogatásának szükségszerűségéről beszélt, de szerinte ennek polgári és nem nemzeti öntudatra kell épülnie. Helytelenítette, hogy a Székelyföldön is felbukkant az a javaslat, hogy a túlnyomórészt magyarokból álló önkormányzatok alakuljanak át nemzetiségi testületekké.. Békéscsabán azt is bejelentették, hogy az SZDSZ nyitott határok munkacsoportot hozott létre, amelynek munkájába bevonják a határ menti régiókat is. Az együttműködéstől azt várj ák, hogy általa elősegítik az egyes országok helyi önkormányzatainakkapcsolatteremtését. -tlA _ angol parlament alsóházának JL\ZJ vendége volt nemrég a nemzeti tanács 12 képviselője, köztük Duka Zólyomi Árpád. Vele beszélgettünk az egyhetes tanulmányútról. — Nagy-Britannia Közép- és Kelet-Európai Intézete gazdag programot állított össze számunkra. Alkalmunk volt megismerkedni az egyik legősibb parlament munkájával, a törvényhozás folyamatával, s egy-egy választókörzetbe is eljutottunk. • Angliának évszázados hagyományokra épülő parlamentje van, a törvényhozásnak rendkívül bonyolult a mechanizmusa. Hogyan jellemezné röviden az ottani törvényhozás folyamatát? -Mindenekelőtt azt kell elmondani, hogy Angliának nincs alkotmánya. Alkotmányos monarchiaként működik, ahgl a király nagy tiszteletnek örvend, de az érdemi munkát elsősorban a parlament végzi. Pontosabban az alsóház és a kormány, amely között sajátos viszony van, hiszen a kormány tagjai a képviselők közül kerülnek ki. A felsőház az örökletes lordokból és 362 kinevezett képviselőből áll, míg az alsóház 653 tagját választják, egy-egy körzetből egy képviselő kerül a törvényhozásba. A törvénytervezeteket a kormány készíti elő. • Túlterheltnek tartjuk a mi parlamentünket. Hány törvényt hoznak évente az angol honatyák? -Mintegy százat. Csakhogy a parlament a miniszteri rendeleteket is jóváhagyja, és azok száma mintegy két és fél ezer. A törvényalkotás folyamata boTörvényhozás - angol módra Tapasztalatcserén Londonban nyolult, de nagyon aprólékosan boncolgatnak minden tervezetet. Csak a harmadik olvasat után szavaznak, és egyegy törvény kidolgozására külön bizottságot hoznak létre. A Lordok Háza majdhogynem formálisan hagyja csak jóvá a jogszabályokat, mielőtt azokat az alsóház véglegesíti. • Milyen az ellenzék szerepe ebben a folyamatban? - A döntő szó a kormánypárté, a törvény végső szövege tőle függ. Az ellenzék viszont állandóan kérdez, bírál, amit néha szinte túlzásba visz, de ennek köszönhető, hogy végül jó törvények alakulnak ki. Tudni kell, hogy az ellenzék folyamatosan készül a hatalomra, alternatívákat dolgoz ki, s azokat a választók között propagálja. • Említette, hogy Angliában minden a hagyományokon alapszik. Megemlítene néhány számunkra szokatlan parlamenti szokást? — Vegyük például a speakert, vagyis a parlament elnökét. Óriási tekintélynek örvend. Megválasztása után párttagságáról, s minden funkciójáról le kell mondania. Nagyon ügyelnek semlegességére, évszázadok óta nem is fordult elő, hogy azt megszegte volna. Rengeteg megnyilvánulása van a hagyományőrzésnek. így például az előbb említett speaker az ülésterem és a dolgozószobája közti folyosón senkivel sem találkozhat, nehogy befolyásolhassák. Vagy vegyük az ülésrendet: jobboldalt a kormánypárt ül, az első sorokban a kormány, s velük szemben az ellenzék. Közéjük egy piros csíkot festettek a padlózatra, amelyet nem szabad átlépni. De megemlíthetném a parókákat, köpenyeket, az interpellálok sorrendjének kisorsolását, vagy akár azt is, hogy minden ülés előtt behozzák a terembe a jogart. • Egy választókörzetben is járt. -Talán ez volt számomra a program legérdekesebb része. Egy munkáspárti képviselővel Észak-Angliában, durghami választókörzetébe látogattam. Mindenekelőtt azt érzékeltem, milyen nagy a képviselők iránti tisztelet. Ott más a választási rendszer. Egy-egy körzetben minden párt indíthat jelöltet, és az kerül a parlamentbe, aki a legtöbb szavazatot kapja. Attól kezdve az egész lakosságot képviseli, párttagságra való tekintet nélkül. Hetente tart fogadónapot, és a lakosok minden gondjukkal hozzája fordulhatnak. Az ügyeket igyekszik az adott régióban intézni, de ha kell, a parlament elé viszi a kérdéseket. • A képviselőkre tehát kettős szerep hárul, részt vesznek a törvények megalkotásában és a választók gondjait is felvállalják. - így van, s ehhez igazodik a képviselők napi programja is. A parlament permanensen ülésezik, a tanácskozások délután háromkor kezdődnek és a törvényeket valamikor éjfél körül szavazzák meg. A délelőtt az ügyintézésre, vagy akár foglalkozásuk gyakorlására marad. A hétvégét rendszerint választókörzetükben töltik, ahol saját hivataluk van. Szoros, rendszeres kapcsolat alakul ki így a választók és a képviselők között. • Évszázados szokásokról, sajátosan angol gyakorlatról beszélt. Vannak-e ennek ellenére olyan tapasztalatai, amelyeket érdemes lenne nekünk is követnünk? -Az bizonyos, hogy a szigetországban nagyon különös parlamentarizmus alakult ki, amely ősi hagyományokra, s egy birodalmi politikára épül. Ezt a rendszert mi nehezen tudnánk bevezetni, hiszen nincsenek meg ehhez a feltételeink. Ennek ellenére sok mindent tanulhatnánk tőlük. Magát a hagyománytiszteletet is. Vagy a választók és a képviselők szoros kapcsolatát. De meg kell említenem, hogy nem sietik, el a törvények kimunkálását, arra is jut idejük, hogy a tervezeteket megvitassák a választókkal. Ami pedig a parlamentben történik, így a kemény szócsaták is, csak azt segítik elő, hogy nagyon jól kidolgozott törvények szülessenek. Talán még annyit: irigykedve néztem a parlament csodálatos könyvtárát, ahol a honatyák minden információt azonnal megkapnak.