Új Szó, 1994. január (47. évfolyam, 1-24. szám)

1994-01-03 / 1. szám, hétfő

1994. JANUÁR 3. ÚJ szói MOZAIK 4 W ashingtonban az óév utol­só napján írták alá azt a megállapodást, amelynek ér­telmében az Egyesült Államok és Szlovákia között újévtől érvénybe lépett a kettős adózást megakadályozó megállapodás. Mindkét részről fontosnak minő­sítették a megállapodás aláírá­sát, amely ösztönözheti az ame­rikai beruházásokat Szlová­kiában. _ ehország január l-jétől az V^S ENSZ Biztonsági Taná­csának tagja lett, és egyúttal a testület elnöki tisztét is cseh diplomata tölti be. Ezt a tisztsé­get ABC-sorrendben töltik be a 15 tagú testület tagjai, hóna­ponként váltva egymást. J asszer Arafat, a PFSZ elnöke összefogásra szólította fel a palesztinokat annak érdeké­ben, hogy közösen számolják fel a Gáza és Jerikó térségében ter­vezett palesztin önigazgatás megvalósításának útjában álló akadályokat. Arafat abból az al­kalomból nyilatkozott, hogy 29 évvel ezelőtt jött létre a PFSZ egyik fő eszmei áramlata, a Fa­tah mozgalom. Arafat szerint a térségben mindaddig nem lesz béke, amíg az említett területek­ről nem távoznak az izraeli egységek, s míg a zsidó állam nem ért egyet azzal, hogy Jeru­zsálem legyen a leendő palesztin állam fővárosa. N émetországot háborúval és teljes megsemmisítésével fenyegette meg állítólag Zsiri­novszkij orosz szélsőséges párt­vezér, legalábbis erről tájékozta­tott tegnapi számában a Welt am Sonntag a német titkosszolgálat­ra hivatkozva. Az orosz politi­kus eszerint mintegy 300 ezer fős katonaságot küldene Német­országba, mihelyt ő kerülne ha­talomra Oroszországban. Zsiri­novszkij azt követően fenyege­tőzött az említettekkel, hogy a napokban nem kapott beutazá­si vízumot Bonntól. A új év első óráiban Észak­r\.£j Írország fővárosában számos üzletben és könyvtárban robbantak időzített bombák, amelyek több helyen tüzet okoztak. Belfast polgármestere szerint a hasonló akcióiról hír­hedt IRA cinikus robbantásairól van szó, amellyekkel azt kívánja jelezni, hogy az új évben sem hagynak fel felforgató tevé­kenységükkel, holott London és Belfast békés eszközökkel sze­retné rendezni az Észak-íror­szágban nagyon súlyossá vált helyzetet. K abulban az új év első óráitól kezdve heves harcok dúl­nak Rabbani afgán államfő és az egykori kommunistabarát tábor­nok, Abdul Rasid Dostun hívei között, s az utóbbiakat támogat­ja Hekmatjar kormányfő is. A Reuter hírügynökség szerint több tucatra tehető a halálos, több százra pedig a sebesült ál­dozatok száma. Kabulban szü­netel az áramszolgáltatás és az üzletek közül csak a pékségek tartanak nyitva. F abatkát sem érnek újévtől Magyarországon azok a dip­lomák, amelyeket a marxizmus­leninizmus esti egyetemein sze­reztek tulajdonosaik az elmúlt négy évtizedben. Legfőképpen az oktatásügyet érinti a magyar kormány december utolsó nap­jaiban nyilvánosságra hozott döntése, amelynek értelmében nem oktathatnak tovább azok, akiktől főiskolai végzettséget követelnek meg, holott csak az említett diplomával rendel­keznek. Maradjanak egyben a természetes régiók! (Folytatás az 1. oldalról) vizsgálhatjuk, hogy ezek alapján milyen vonzáskörzetek rajzo­lódnak ki. Például ilyen lehet az iskolarendszer, az egészségügyi ellátás, a regionális fejlesztés, az úthálózat karbantartása stb. Mindezeket egybevetve termé­szetes régiók rajzolódnak ki, amelyek már tulajdonképpen ma is lüktetnek. Ha nem ezt tesszük és mesterségesen ketté­szakítunk egy összetartozó egységet, akkor lehet, hogy megoldunk egy problémát, de sok újat hozunk létre. Jó példa erre Kysuca esete, ahol Csehszlo­vákia kettéosztása után hirtelen ráébredtek, milyen gond átjárni egy másik országba dolgozni. Márpedig a régiók pénzügyi és egyéb tekintetben nagymérték­ben önálló politikát folytatnak majd, így amennyiben elvágjuk a természetes kötődéseket, az alapvető sejt újraépítkezésre kényszerül, és ez nagyon érzé­keny veszteségeket okoz. Ezek mértéke pedig a döntés realitá­sától függ. • Hol tart most a ZMOS-kor­mány párbeszéd? — Mint már említettem, a kor­mány javaslata szerint a regioná­lis felosztásnak figyelembe kel­lene vennie az államigazgatás struktúráját. Véleményünk sze­rint viszont az államnak is figye­lembe kellene vennie a községek létező regionális csoportosulá­sait. Ez a két álláspont, sajnos, egyelőre nem nagyon egyeztet­hető össze. A megoldás érdeké­ben szerintünk az államigazga­tás javasolt határait kellene át­értékelni. Ezekről a kormány ja­vaslatára a parlament dönt. Min­den kellemetlen tapasztalat elle­nére azért látni kell, hogy az elmúlt fél év tárgyalásai során a kormánybizottság hozzáállása is változott, így nem kizárt, hogy meg tudunk egyezni egy komp­romisszumos megoldásban. • Dél-Szlovákia esetében a fontos tényezők közé besoro­lódik a nemzetiségi összetétel is. Ezt mennyiben vállalja fel a ZMOS? -Mint már említettem, állás­pontunk szerint a hatáskörök tisztázása után kell kialakulniuk a régióknak, majd ehhez alakíta­ni az államigazgatás határait, így az alulról építkező rendszernek a nemzetiségi vonás is fontos eleme. • Tételezzük fel, hogy meg­valósul ez az elképzelés. Ön sze­rint ebben az esetben egyben maradna az Érsekújvár-Nagysu­rány Régió? — A mi régiónk három évvel ezelőtt alakult meg. Mi akkor az első két ülésen tisztáztuk a nem­zetiségi kérdéseket — például a táblák ügyét —, és azóta nincs ilyen gondunk. Az északiak elfo­gadnak bennünket, ők is nyu­godtan elmennek mondjuk Kö­bölkútra, sőt közösen látogat­tunk el Párkányba, hogy meg­hívjuk őket magunk közé. Min­dennek a központja Érsekújvár, amelyet ráadásul elképzelhetet­len ilyen szempontból feloszta­ni. Véleményem szerint ameny­nyiben megvalósulna az alulról történő építkezés, egyáltalán nem zárható ki egy ilyen kevert régió kialakulása. Napjainkban például a környékről kettő kivé­telével minden falu a tagunk. Párkány ugyan nem lépett be, de ez az ő ügyük. Az utóbbi időben pedig a Csallóközi Régióból is többen átjelentkeztek hozzánk. Mi senkitől sem kérdezzük meg, hogy milyen a politikai meggyő­ződése, hanem elvárjuk, hogy a polgármester a községét képvi­selje. így azután egyeztetjük a hulladékkezelés problémáját, megbeszéljük, hogy miként old­juk meg az adók beszedését, a jogszabályok értelmezését vagy azt, miként kell kidolgozni egy reális költségvetést. Emellett a régión belül még működik a surányi, az újvári, illetve a pár­kányi körzet, és sok mindent itt beszélünk meg. • Mi a véleménye a regionális elrendezéssel kapcsolatos, ez idáig felbukkant javaslatokról, például arról, hogy a magyarlak­ta területeket összefogva kell egy ilyent létrehozni? — Ami az úgynevezett magyar régióval kapcsolatos elképzelé­seket illeti, én Érsekújvárból in­dulok ki, ahol nagyon nehéz megbecsülni a magyarok szá­mát, hiszen különböző okok miatt sokan szlováknak vallják magukat. Azt viszont minden­képpen körülményes lenne el­dönteni, hogy egy döntően ma­gyar régió határa a város felett vagy alatt húzódjon. Annak ide­jén részt vettem azon a gútai megbeszélésen, amelyre a Csal­lóközi Régió rajtam kívül a ga­lántai, lévai és vágsellyei polgár­mestereket is meghívta. Én már ott is elmondtam a véleménye­met, hogy mifelénk más szem­pontból kell nézni a dolgokat, mint mondjuk Komáromban vagy Dunaszerdahelyen. Érsek­újvár évszázadok óta hídként szerepel, és ezt a feladatot a re­gionális felosztás kialakítása so­rán is vállalnunk kell. Én ezt a kezdeményezést nem tartom kellőképpen átgondoltnak. A magyar kisebbség problémái nem úgy oldhatóak meg, hogy önmagunkat szeparálva egy kü­lön régiót hozunk létre. Más­részt pedig ily módon megtör­ténhet, hogy kettévágjuk azokat az életerős, lüktető egységeket, amelyekre működőképes régiók épülhetnének. Egy másik kezde­ményezésként néhányan össze­fogva összekötőpontokat pró­báltunk találni Dél-Szlovákia számára. Ezt főként a mezőgaz­dasági jellegben és az arra épülő feldolgozóiparban találtuk meg, majd harmadikként figyelembe vettük a nemzetiségi jelleget is. Ennek alapján olyan régiót java­soltunk, amelyben benne lett volna a Nyitrai, Lévai, Komáro­mi, Érsekújvári és a Dunaszerda­helyi járás. Össze is hívtunk egy megbeszélést, amelyen jelen voltak az érinteti területen fek­vő városok polgármesterei, akik általában saját regionális szövet­ségeiket is képviselték. Sajnos, a reményteljes kezdet után a fel­ső-nyitrai képviselők visszakoz­tak, és bejelentették, hogy ők Nagyszombatot is be szeretnék vonni a régióba. Ezt akkor sok szlovák kolléga sem értette, de így a kezdeményezés befulladt. Az viszont máig sem tisztázott, hogy ezen a találkozón a részt­vevőknek mennyire volt joguk az egész régiójuk nevében dön­teni. A mi esetünkben erre a déli rész éppen úgy felhatalmazott, mint Nagysurány környéke. Én viszont továbbra is azt az utat tartom járhatónak, hogy először tisztázzuk a hatásköröket, majd azután állítsuk fel a régiókat. TUBA LAJOS ITTHON TÖRTÉNT - 7 NAP ALATT MEČIAR ARCHIMÉDESZI PONTJA. Tucatnyi sebből vérzik a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom. Napokon belül semmivé vált a kínnal-keservvel nyélbeütött DSZM-SZNP koalíció. A minisz­terelnök számos jelből és egyáltalán nem megalapozatlanul arra következtethet, hogy több kulcsembere is pártot készül váltani. Kétségtelen: az is gondot okoz Mečiarnak, hogy nem sikerültek a köztársasági elnök lejáratására tett kísérletei, hanem ellenkezőleg, Michal Kováč népszerűsége nőttön nő, mégpedig a kormány elnöké­nek rovására. Úgy tűnik, hogy már semmi sem menti meg ezt a kormányt a bukástól, és belátható időn belül előrehozott parla­menti választások lesznek, amelyek eredményeként vagy másodhe­gedűssé degradálódik Mečiar, vagy ellenzékbe kényszerül. Ilyen helyzetben robbant ki a január 8-ára tervezett komáromi nagygyűlés körüli vita, amely nagyon kapóra jött a miniszterelnöknek és környezetének. Előfordulhat, hogy ennek köszönhetően sikerül túlélniük az 1994-es esztendőt is, főképp, ha az ellenzék hagyja, hogy a kormány minden kritikát kisebbségellenes szólamokkal válaszoljon meg. Egyre-másra jelennek meg a nacionalista sajtóban az egyes régiók nagygyűlésellenes kirohanásai, és nem nehéz meg­állapítani, hogy a szervezők rendszeresen a kormányzó mozgalom háza tájáról kerülnek ki. így előfordulhat, hogy miként másfél esztendeje a populista programnak és a csehellenességnek köszönhe­tően győzött Mečiar, úgy a legközelebbi hónapokban a magyarelle­nességnek köszönhetően menekül meg a bukástól. Tiltakozások futnak be a szerkesztőségekbe a zsolnaiaktól, a trencséniektől, a surányiaktól, az árvaiaktól, a besztercebányaiaktól, és félő, hogy mindez a választók magatartására is rányomja a bélyegét. A naciona­lizmus lehet az a szilárd pont, amelyhez kapcsolódva Mečiar továbbra is mozgatni tudja Szlovákiát. IGAZA LESZ IVAN ČARNOGURSKÝNAK? Egyre aggasztóbb méreteket ölt a gazdaság, a szociális szféra, a közigazgatás és a tömegtájékoztatás túlpolitizálása. Most a 21 legnagyobb és legjob­ban működő szlovákiai részvénytársaság is sorra került. A kormány kezében levő Nemzeti Vagyonalap elrendelte, hogy hívjanak össze rendkívüli közgyűlést. A kormány emberei nem is tagadják, hogy ezeken le kívánják váltani az igazgatótanácsi és a felügyelő bizott­sági tagokat, valamint a vállalati vezetőket, illetve módosítani akarják az alapszabályokat. Teljesen nyilvánvaló, hogy milyen célt követnek ezzel Mečiarék. Abból az alaptételből indulnak ki, hogy „akié a gazdaság irányítása, azé a politikai hatalom". Ivan Čarno­gurský, a Hydrostav (szintén érintett) vezérigazgatója szerint a kor­mány tervezett intézkedései csak az 1948 utáni kommunista államo­sításhoz hasonlíthatók. Gyakran feltesszük mostanában a kérdést, és nemcsak gazdasági, hanem politikai, szociális, biztonsági stb. intéz­kedésekkel kapcsolatban is: Vajon mit szól ehhez a Nyugat? Sokszor indokolatlanul is így kérdezünk. Ezúttal azonban teljesen indokoltan kérdezzük: Miként vélekedik erről a Nyugat? Mit szólnak hozzá a 21 részvénytársaság nyugati részvényesei? Hogyan tudják az állam „rátelepedési" törekvéseit összhangba hozni azokkal a kormánynyilatkozatokkal, amelyek értelmében Szlovákiában következetesen végre akarják hajtani a privatizálást? HOFBAUER BARÁTSÁGTALAN GESZTUSA. Miközben a köz­lekedési miniszter váltig állítja, hogy a Szabad Európa Rádió három középhullámú adóállomásának használati jogát csak műszaki meg­gondolásból vonták meg az amerikaiaktól, a kormányhoz közel álló lapok sorra közlik a karikatúrákat, amelyek nemes egyszerűséggel „bizonyítják", hogy a Szabad Európa a dollár egyeduralma kivívásá­nak az eszköze. Ha jobban szemügyre vesszük az udvari karikaturis­ták alkotásait, szegről-végről még azt sem nehéz felfedezni, hogy a stílus, a jelképrendszer ugyanaz, mint a Rudé právóban vagy a pozsonyi Pravdában volt hasonló témában úgy 1970-75 táján. Tehát felmerül a gyanú, hogy talán mégsem volt teljesen őszinte Roman Hofbauer, amikor „tisztán műszaki szempontokat" emlege­tett. Az USA Kongresszusának illetékesei, illetve a SZER vezetői egyelőre még diplomatikusan nyilatkoznak a kérdésről, hiszen Hofbauer mégiscsak miniszter, akitől joggal elvárják, hogy úriember­ként viselkedjen. Még nem lehet tudni, miként reagál Pozsony, ha a washingtoni Kongresszus politikusai kerekperec megmondják: azért kívánják fenntartani a SZER szlovák adását, mert teljesen még nincsenek meggyőződve róla, hogy Szlovákiában már demokrácia va n TÓTH MIHÁLY VESZÉLYES VIGADOZÁSOK A háborúktól megkímélt térségekben az emberek többsége otthon szórakozva, vagy nyilvános helyen vigadva búcsúztatta az óévet, s köszöntötte az újat, ám a tegnapi hírügynökségi jelenté­sek között akadtak olyanok is, amelyek pánikba, lövöldözésbe torkolló vigadozásokról számoltak be. Az egyik Buenos Aires-i lokál­ban ismeretlen tettes könnygázt tartalmazó robbanószert hajított a táncolókkal zsúfolásig megtelt terembe, ahol nyomban kitört a pánik és a szinte egymásra taposó fiatalok közül 35-en sú­lyosan megsebesültek. Moszkvában szilveszter éjsza­kája viszonylagos nyugalomban telt el. Három emberéletet követeltek viszont az óév utolsó óráiban az ittasságnak tulajdo­nítható családi veszekedések, sőt, az újév sem kezdődött job­ban, hiszen csak a fővárosban öten haltak meg a családi dula­kodások következtében. Münchenben újév hajnalán hét rendőrkocsi vette üldözőbe azt a sofőrt, aki kábítószerek hatása alatt vezetett. A 24 éves gépkocsivezető nem adta meg könnyen magát, s az Associated Press jelentése szerint valóság­gal száguldott a piros jelzés elle­nére a legforgalmasabb útke­reszteződéseken is, mihelyt ész­revette, hogy a rendőrök a nyo­mába szegődtek. Miután meg­állásra kényszerítették, három rendőrkocsinak nekihajtott, ám még akkor sem adta fel, amikor teljesen körülvették őt és egész addig ütközgetett a rendőrko­csikkal, amíg a sajátjából nem lett valóságos autóroncs. NÉHÁNY SORBAN

Next

/
Thumbnails
Contents