Új Szó, 1994. január (47. évfolyam, 1-24. szám)

1994-01-03 / 1. szám, hétfő

1994. JANUÁR 3. ÚJ szói MOZAIK 4 W

ashingtonban az óév utolsó napján írták alá azt a megállapodást, amelynek értelmében az Egyesült Államok és Szlovákia között újévtől érvénybe lépett a kettős adózást megakadályozó megállapodás. Mindkét részről fontosnak minősítették a megállapodás aláírását, amely ösztönözheti az amerikai beruházásokat Szlovákiában. _ ehország január l-jétől az V^S ENSZ Biztonsági Tanácsának tagja lett, és egyúttal a testület elnöki tisztét is cseh diplomata tölti be. Ezt a tisztséget ABC-sorrendben töltik be a 15 tagú testület tagjai, hónaponként váltva egymást. J

asszer Arafat, a PFSZ elnöke összefogásra szólította fel a palesztinokat annak érdekében, hogy közösen számolják fel a Gáza és Jerikó térségében tervezett palesztin önigazgatás megvalósításának útjában álló akadályokat. Arafat abból az alkalomból nyilatkozott, hogy 29 évvel ezelőtt jött létre a PFSZ egyik fő eszmei áramlata, a Fatah mozgalom. Arafat szerint a térségben mindaddig nem lesz béke, amíg az említett területekről nem távoznak az izraeli egységek, s míg a zsidó állam nem ért egyet azzal, hogy Jeruzsálem legyen a leendő palesztin állam fővárosa. N

émetországot háborúval és teljes megsemmisítésével fenyegette meg állítólag Zsirinovszkij orosz szélsőséges pártvezér, legalábbis erről tájékoztatott tegnapi számában a Welt am Sonntag a német titkosszolgálatra hivatkozva. Az orosz politikus eszerint mintegy 300 ezer fős katonaságot küldene Németországba, mihelyt ő kerülne hatalomra Oroszországban. Zsirinovszkij azt követően fenyegetőzött az említettekkel, hogy a napokban nem kapott beutazási vízumot Bonntól. A új év első óráiban Északr\.£j Írország fővárosában számos üzletben és könyvtárban robbantak időzített bombák, amelyek több helyen tüzet okoztak. Belfast polgármestere szerint a hasonló akcióiról hírhedt IRA cinikus robbantásairól van szó, amellyekkel azt kívánja jelezni, hogy az új évben sem hagynak fel felforgató tevékenységükkel, holott London és Belfast békés eszközökkel szeretné rendezni az Észak-írországban nagyon súlyossá vált helyzetet. K

abulban az új év első óráitól kezdve heves harcok dúlnak Rabbani afgán államfő és az egykori kommunistabarát tábornok, Abdul Rasid Dostun hívei között, s az utóbbiakat támogatja Hekmatjar kormányfő is. A Reuter hírügynökség szerint több tucatra tehető a halálos, több százra pedig a sebesült áldozatok száma. Kabulban szünetel az áramszolgáltatás és az üzletek közül csak a pékségek tartanak nyitva. F

abatkát sem érnek újévtől Magyarországon azok a diplomák, amelyeket a marxizmusleninizmus esti egyetemein szereztek tulajdonosaik az elmúlt négy évtizedben. Legfőképpen az oktatásügyet érinti a magyar kormány december utolsó napjaiban nyilvánosságra hozott döntése, amelynek értelmében nem oktathatnak tovább azok, akiktől főiskolai végzettséget követelnek meg, holott csak az említett diplomával rendelkeznek. Maradjanak egyben a természetes régiók! (Folytatás az 1. oldalról) vizsgálhatjuk, hogy ezek alapján milyen vonzáskörzetek rajzolódnak ki. Például ilyen lehet az iskolarendszer, az egészségügyi ellátás, a regionális fejlesztés, az úthálózat karbantartása stb. Mindezeket egybevetve természetes régiók rajzolódnak ki, amelyek már tulajdonképpen ma is lüktetnek. Ha nem ezt tesszük és mesterségesen kettészakítunk egy összetartozó egységet, akkor lehet, hogy megoldunk egy problémát, de sok újat hozunk létre. Jó példa erre Kysuca esete, ahol Csehszlovákia kettéosztása után hirtelen ráébredtek, milyen gond átjárni egy másik országba dolgozni. Márpedig a régiók pénzügyi és egyéb tekintetben nagymértékben önálló politikát folytatnak majd, így amennyiben elvágjuk a természetes kötődéseket, az alapvető sejt újraépítkezésre kényszerül, és ez nagyon érzékeny veszteségeket okoz. Ezek mértéke pedig a döntés realitásától függ. • Hol tart most a ZMOS-kormány párbeszéd? — Mint már említettem, a kormány javaslata szerint a regionális felosztásnak figyelembe kellene vennie az államigazgatás struktúráját. Véleményünk szerint viszont az államnak is figyelembe kellene vennie a községek létező regionális csoportosulásait. Ez a két álláspont, sajnos, egyelőre nem nagyon egyeztethető össze. A megoldás érdekében szerintünk az államigazgatás javasolt határait kellene átértékelni. Ezekről a kormány javaslatára a parlament dönt. Minden kellemetlen tapasztalat ellenére azért látni kell, hogy az elmúlt fél év tárgyalásai során a kormánybizottság hozzáállása is változott, így nem kizárt, hogy meg tudunk egyezni egy kompromisszumos megoldásban. • Dél-Szlovákia esetében a fontos tényezők közé besorolódik a nemzetiségi összetétel is. Ezt mennyiben vállalja fel a ZMOS? -Mint már említettem, álláspontunk szerint a hatáskörök tisztázása után kell kialakulniuk a régióknak, majd ehhez alakítani az államigazgatás határait, így az alulról építkező rendszernek a nemzetiségi vonás is fontos eleme. • Tételezzük fel, hogy megvalósul ez az elképzelés. Ön szerint ebben az esetben egyben maradna az Érsekújvár-Nagysurány Régió? — A mi régiónk három évvel ezelőtt alakult meg. Mi akkor az első két ülésen tisztáztuk a nemzetiségi kérdéseket — például a táblák ügyét —, és azóta nincs ilyen gondunk. Az északiak elfogadnak bennünket, ők is nyugodtan elmennek mondjuk Köbölkútra, sőt közösen látogattunk el Párkányba, hogy meghívjuk őket magunk közé. Mindennek a központja Érsekújvár, amelyet ráadásul elképzelhetetlen ilyen szempontból felosztani. Véleményem szerint amenynyiben megvalósulna az alulról történő építkezés, egyáltalán nem zárható ki egy ilyen kevert régió kialakulása. Napjainkban például a környékről kettő kivételével minden falu a tagunk. Párkány ugyan nem lépett be, de ez az ő ügyük. Az utóbbi időben pedig a Csallóközi Régióból is többen átjelentkeztek hozzánk. Mi senkitől sem kérdezzük meg, hogy milyen a politikai meggyőződése, hanem elvárjuk, hogy a polgármester a községét képviselje. így azután egyeztetjük a hulladékkezelés problémáját, megbeszéljük, hogy miként oldjuk meg az adók beszedését, a jogszabályok értelmezését vagy azt, miként kell kidolgozni egy reális költségvetést. Emellett a régión belül még működik a surányi, az újvári, illetve a párkányi körzet, és sok mindent itt beszélünk meg. • Mi a véleménye a regionális elrendezéssel kapcsolatos, ez idáig felbukkant javaslatokról, például arról, hogy a magyarlakta területeket összefogva kell egy ilyent létrehozni? — Ami az úgynevezett magyar régióval kapcsolatos elképzeléseket illeti, én Érsekújvárból indulok ki, ahol nagyon nehéz megbecsülni a magyarok számát, hiszen különböző okok miatt sokan szlováknak vallják magukat. Azt viszont mindenképpen körülményes lenne eldönteni, hogy egy döntően magyar régió határa a város felett vagy alatt húzódjon. Annak idején részt vettem azon a gútai megbeszélésen, amelyre a Csallóközi Régió rajtam kívül a galántai, lévai és vágsellyei polgármestereket is meghívta. Én már ott is elmondtam a véleményemet, hogy mifelénk más szempontból kell nézni a dolgokat, mint mondjuk Komáromban vagy Dunaszerdahelyen. Érsekújvár évszázadok óta hídként szerepel, és ezt a feladatot a regionális felosztás kialakítása során is vállalnunk kell. Én ezt a kezdeményezést nem tartom kellőképpen átgondoltnak. A magyar kisebbség problémái nem úgy oldhatóak meg, hogy önmagunkat szeparálva egy külön régiót hozunk létre. Másrészt pedig ily módon megtörténhet, hogy kettévágjuk azokat az életerős, lüktető egységeket, amelyekre működőképes régiók épülhetnének. Egy másik kezdeményezésként néhányan összefogva összekötőpontokat próbáltunk találni Dél-Szlovákia számára. Ezt főként a mezőgazdasági jellegben és az arra épülő feldolgozóiparban találtuk meg, majd harmadikként figyelembe vettük a nemzetiségi jelleget is. Ennek alapján olyan régiót javasoltunk, amelyben benne lett volna a Nyitrai, Lévai, Komáromi, Érsekújvári és a Dunaszerdahelyi járás. Össze is hívtunk egy megbeszélést, amelyen jelen voltak az érinteti területen fekvő városok polgármesterei, akik általában saját regionális szövetségeiket is képviselték. Sajnos, a reményteljes kezdet után a felső-nyitrai képviselők visszakoztak, és bejelentették, hogy ők Nagyszombatot is be szeretnék vonni a régióba. Ezt akkor sok szlovák kolléga sem értette, de így a kezdeményezés befulladt. Az viszont máig sem tisztázott, hogy ezen a találkozón a résztvevőknek mennyire volt joguk az egész régiójuk nevében dönteni. A mi esetünkben erre a déli rész éppen úgy felhatalmazott, mint Nagysurány környéke. Én viszont továbbra is azt az utat tartom járhatónak, hogy először tisztázzuk a hatásköröket, majd azután állítsuk fel a régiókat. TUBA LAJOS ITTHON TÖRTÉNT - 7 NAP ALATT MEČIAR ARCHIMÉDESZI PONTJA. Tucatnyi sebből vérzik a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom. Napokon belül semmivé vált a kínnal-keservvel nyélbeütött DSZM-SZNP koalíció. A miniszterelnök számos jelből és egyáltalán nem megalapozatlanul arra következtethet, hogy több kulcsembere is pártot készül váltani. Kétségtelen: az is gondot okoz Mečiarnak, hogy nem sikerültek a köztársasági elnök lejáratására tett kísérletei, hanem ellenkezőleg, Michal Kováč népszerűsége nőttön nő, mégpedig a kormány elnökének rovására. Úgy tűnik, hogy már semmi sem menti meg ezt a kormányt a bukástól, és belátható időn belül előrehozott parlamenti választások lesznek, amelyek eredményeként vagy másodhegedűssé degradálódik Mečiar, vagy ellenzékbe kényszerül. Ilyen helyzetben robbant ki a január 8-ára tervezett komáromi nagygyűlés körüli vita, amely nagyon kapóra jött a miniszterelnöknek és környezetének. Előfordulhat, hogy ennek köszönhetően sikerül túlélniük az 1994-es esztendőt is, főképp, ha az ellenzék hagyja, hogy a kormány minden kritikát kisebbségellenes szólamokkal válaszoljon meg. Egyre-másra jelennek meg a nacionalista sajtóban az egyes régiók nagygyűlésellenes kirohanásai, és nem nehéz megállapítani, hogy a szervezők rendszeresen a kormányzó mozgalom háza tájáról kerülnek ki. így előfordulhat, hogy miként másfél esztendeje a populista programnak és a csehellenességnek köszönhetően győzött Mečiar, úgy a legközelebbi hónapokban a magyarellenességnek köszönhetően menekül meg a bukástól. Tiltakozások futnak be a szerkesztőségekbe a zsolnaiaktól, a trencséniektől, a surányiaktól, az árvaiaktól, a besztercebányaiaktól, és félő, hogy mindez a választók magatartására is rányomja a bélyegét. A nacionalizmus lehet az a szilárd pont, amelyhez kapcsolódva Mečiar továbbra is mozgatni tudja Szlovákiát. IGAZA LESZ IVAN ČARNOGURSKÝNAK? Egyre aggasztóbb méreteket ölt a gazdaság, a szociális szféra, a közigazgatás és a tömegtájékoztatás túlpolitizálása. Most a 21 legnagyobb és legjobban működő szlovákiai részvénytársaság is sorra került. A kormány kezében levő Nemzeti Vagyonalap elrendelte, hogy hívjanak össze rendkívüli közgyűlést. A kormány emberei nem is tagadják, hogy ezeken le kívánják váltani az igazgatótanácsi és a felügyelő bizottsági tagokat, valamint a vállalati vezetőket, illetve módosítani akarják az alapszabályokat. Teljesen nyilvánvaló, hogy milyen célt követnek ezzel Mečiarék. Abból az alaptételből indulnak ki, hogy „akié a gazdaság irányítása, azé a politikai hatalom". Ivan Čarnogurský, a Hydrostav (szintén érintett) vezérigazgatója szerint a kormány tervezett intézkedései csak az 1948 utáni kommunista államosításhoz hasonlíthatók. Gyakran feltesszük mostanában a kérdést, és nemcsak gazdasági, hanem politikai, szociális, biztonsági stb. intézkedésekkel kapcsolatban is: Vajon mit szól ehhez a Nyugat? Sokszor indokolatlanul is így kérdezünk. Ezúttal azonban teljesen indokoltan kérdezzük: Miként vélekedik erről a Nyugat? Mit szólnak hozzá a 21 részvénytársaság nyugati részvényesei? Hogyan tudják az állam „rátelepedési" törekvéseit összhangba hozni azokkal a kormánynyilatkozatokkal, amelyek értelmében Szlovákiában következetesen végre akarják hajtani a privatizálást? HOFBAUER BARÁTSÁGTALAN GESZTUSA. Miközben a közlekedési miniszter váltig állítja, hogy a Szabad Európa Rádió három középhullámú adóállomásának használati jogát csak műszaki meggondolásból vonták meg az amerikaiaktól, a kormányhoz közel álló lapok sorra közlik a karikatúrákat, amelyek nemes egyszerűséggel „bizonyítják", hogy a Szabad Európa a dollár egyeduralma kivívásának az eszköze. Ha jobban szemügyre vesszük az udvari karikaturisták alkotásait, szegről-végről még azt sem nehéz felfedezni, hogy a stílus, a jelképrendszer ugyanaz, mint a Rudé právóban vagy a pozsonyi Pravdában volt hasonló témában úgy 1970-75 táján. Tehát felmerül a gyanú, hogy talán mégsem volt teljesen őszinte Roman Hofbauer, amikor „tisztán műszaki szempontokat" emlegetett. Az USA Kongresszusának illetékesei, illetve a SZER vezetői egyelőre még diplomatikusan nyilatkoznak a kérdésről, hiszen Hofbauer mégiscsak miniszter, akitől joggal elvárják, hogy úriemberként viselkedjen. Még nem lehet tudni, miként reagál Pozsony, ha a washingtoni Kongresszus politikusai kerekperec megmondják: azért kívánják fenntartani a SZER szlovák adását, mert teljesen még nincsenek meggyőződve róla, hogy Szlovákiában már demokrácia va

n TÓTH MIHÁLY VESZÉLYES VIGADOZÁSOK A háborúktól megkímélt térségekben az emberek többsége otthon szórakozva, vagy nyilvános helyen vigadva búcsúztatta az óévet, s köszöntötte az újat, ám a tegnapi hírügynökségi jelentések között akadtak olyanok is, amelyek pánikba, lövöldözésbe torkolló vigadozásokról számoltak be. Az egyik Buenos Aires-i lokálban ismeretlen tettes könnygázt tartalmazó robbanószert hajított a táncolókkal zsúfolásig megtelt terembe, ahol nyomban kitört a pánik és a szinte egymásra taposó fiatalok közül 35-en súlyosan megsebesültek. Moszkvában szilveszter éjszakája viszonylagos nyugalomban telt el. Három emberéletet követeltek viszont az óév utolsó óráiban az ittasságnak tulajdonítható családi veszekedések, sőt, az újév sem kezdődött jobban, hiszen csak a fővárosban öten haltak meg a családi dulakodások következtében. Münchenben újév hajnalán hét rendőrkocsi vette üldözőbe azt a sofőrt, aki kábítószerek hatása alatt vezetett. A 24 éves gépkocsivezető nem adta meg könnyen magát, s az Associated Press jelentése szerint valósággal száguldott a piros jelzés ellenére a legforgalmasabb útkereszteződéseken is, mihelyt észrevette, hogy a rendőrök a nyomába szegődtek. Miután megállásra kényszerítették, három rendőrkocsinak nekihajtott, ám még akkor sem adta fel, amikor teljesen körülvették őt és egész addig ütközgetett a rendőrkocsikkal, amíg a sajátjából nem lett valóságos autóroncs. NÉHÁNY SORBAN