Új Szó, 1994. január (47. évfolyam, 1-24. szám)

1994-01-20 / 15. szám, csütörtök

PUBLICISZTIKA iŰJSZÓi 1994. JANUÁR 20. AZ ÉN GODOT-M Samuel Beckett drámája a Komáromi Jókai Színházban Európa Godot -t várja. Samuel Barclay Beckett ezt jól tudta. Meg azt, hogy örökké várni fogja. Eljö­vetelét. Istennek. Életnek. Halálnak. Megváltásnak. Várását a várakozás­nak. Egy fa alatt. Funkcióját vesztett autópálya mellett. Egy zajfogó végte­len hullámzása. Távolbanézés. A távol keresése. Távolságlátás. De nincs táv­lat. Keresni. Csak a halált lehet. Mert Godot üzenget. Meg Ígérget. Isten kivár. Körmönfont helyzeteket teremt. A színpadon. Minden az. Megüzente Beckett által. Nincs remény. Csak vára­kozás. Várva várt várakozás. Mint megőrült kertész kihajtatja a száraz fát. Nehogy már felakassza rá magát Estra­gon és Vladimir! Várakozzanak! Velük mi is... Egy nő felnevet a nézőtéren. „A nők sírok fölött szülnek lovaglóülésben." Kínzó nevetést indukál e mondat. Ta­lán érzi, de nem tudatosítja. Szarajevó­ban Beckett és az üzengető Atyaisten képzeletét múlják felül naponta. Féreg­emberek. Férfiak. Féregfiak. Ha van erőszakos halál, miért ne lenne erősza­kos születés? Gyermekek fogannak a latroktól. S az anyák lovaglóülésben nyitott sírok fölött szülnek. A halálnak. Életet. Legyilkolják a kisdedeket. Már régen nem a zsidók országának királyát keresik. Félelemből ölnek. Fé­lelemből ülnek. Egyetlen betű különb­ség. Egy kinyílt „ő". Estragon és Vladi­mir szorult az „ü" betű hurkába. Tisz­tességesek. Kétségbeesettek. Arcukon az eldönthetetlen létállapot. Nem tud­ni, hogy a folt egy verés nyoma, vagy bohócmaszk. Nem mindegy? Ami késik nem múlik. A bohócokat mindig el­verik. (Estragon menekülne. Először a szo­rító cipőből. Szünet nélkül. Boldoghy Olivér, a színész. És civil. Szívfájdítóan kellene röhögnöm. Belémszorul a szív. Kijön a fájdalom. Röhögés elmarad. Boldoghy boldogtalan Estragonja. És az álom. Tele kiáltozással. Az ébrenlét lemondás a várakozásról. Majdnem si­kerül neki. Beke Sándor a rendező úgy mozgatja ezt a hétköznapi hajléktalant, hogy az már-már útra kel. Boldoghy olykor kimosolyog a szerepből. Sok olykor van. Ez a „van" a maradás. A várakozásban. Ez másfajta Estragon. Szerepet játszik. Boldoghy, mint civil. Estragon, mint gyagyás. Boldoghy, mint Estragon. Estragon, mint civil. A civil Boldoghy, mint a gyagyás Estra­gon. Ettől ennyire zseniális. Boldoghy úgy tud elmenni, mintha Estragon ma­radna. Bennünk. Velünk.) Godot-ra mi sem emlékezünk. Mi gyagyás Estragonok! De eszünkbe jut­tatják a Vladimírok. (Mokos Attila Vladimir. Csak a hit lehet ennyire őszinte. Gyermekien naiv. Mokos, a gyermek. A láztól izzik a kabátja. Vladimir nem költözködik. Marad és költősködik. Ha Boldoghy a gyagyás civil, akkor Mokos a költő civil. A gyagyás aludni szeretne. A köl­tő álmodozni. Nem lehet. Mokos tudja ezt, s Vladimir ettől annyira optimista. Szabad. A remény az optimista szabad­sága. Van itt még remény? Mokos sze­rint van. A csodákba vetett. Kizöldül a száraz fa. Valamilyen lények is járnak errefelé. Kötélen vezetik egymást. En­nél igazán jobb az ő állapotuk. Már alatt Estragon és Vladimir talpraállítják a vak Pozzót és a néma Luckyt. Férgek fetrengenek a porban. El kell dönteni, miért e szörnyű sors. Vállalás? A színé­szet teljessége mindez, amit Varga Ti­bor és Benkő Géza megmutat.) Godot üzen. Egy kisfiú. Jön. El. Kétszer, mint Estragon álma, amit Vla­dimir mégis lát. (Csémy Balázs, az angyal. Tisztaság és fény. Az értelmét veszített várako­zás mocskában.) Godot bemocskol minket. Angyali üdvözlettel hitegeti Estra­gont és Vladimírt. (Beke Sándor szinte belerendezte a nézőt az előadásba. Várjuk együtt Varga Tibor (Pozzo), Mokos Attila (Vladimir), Boldoghy Olivér (Estragon) és Benkő Géza (Lucky) a Godot-ra várva komáromi előadásában. (Szűcs Jenő felvétele) létezni is elfelejtettek. Mokos varázsol. Mokos Vladimir rettenetesen szabad. Reménykedik és várakozik.) Mi már csak várakozunk. (Varga Tibor megszüli Pozzót, s Poz­zó, mint egy szörny emésztőrendszere, végtelenül üríti maga elé Luckyt - Ben­kő Géza testét utánozva. Ez a két színész már túl van a várakozás hazug­ságán. Amit testükkel tesznek, az maga az elevenen való elrothadás. Varga Tibor csak beszél, s Benkő Géza úgy tesz mintha beszélne. A végletek színé­szi teljesítményei. Csak a kötél köti össze Pozzót és Luckyt. Második jele­nésükben már csak a kötél maradt. Varga eltüntette Pozzót. Benkő meg Luckyt. Megmutatták, hogyan lesz egy tárgyból két ember állapotának egyet­len értelme. Ha már a létezés tárgya — az ember élete — kirohadt a testükből. Felejteni kellene azt az artikulálatlan hangokkal kísért némajátékot (ugye milyen viszonylagos a némaság?), ami a várhatót! Csanádi Judit különös pers­pektívájú színpadterében minden csak látszat. Meg a látszat látszata. Két irányba végtelenített út, amin több a pocsolya, mint a sima felület. Fábrik Erzsébet féregéletre kárhoztatott lé­nyeket öltöztetett fel, valaha emberi használatra készült ruhákba. Lehetné­nek akár mezítelenek is. A kötélen kívül két tárgyat működtet Beke az előadásban. Lucky kalapját és Estragon bakancsát. Egy harmadik szituációban Estragon alsója legfeljebb elszomorít. Ezt már láttam valahol. Egyetlen pilla­natnyi legatyásodása a rendezésnek. Kár. A többi alázat. Ritka, szép dolog rendezőtől. Ettől annyira szomorú az egész röhejes bohócjáték. Legalábbis nekünk. Gyagyás civileknek.) Kik Godot-t várjuk. Vigasztalhatatla­nul. Európába. Fejünk fölött Beke Sándor angyalai szálldosnak. Godot meg üzenget: Hol­nap ! Jó vicc. DUSZA ISTVÁN LAKÚ - HÁZ - ÜGY S. J.: A bíróság egy évvel ezelőtt arra kötelezett minket, hogy pótlakás kiutalását követően költözködjünk ki a jelenlegi bérlakásunkból. Ügy hallottam, az új lakástörvény szerint az ilyen bírósági ítéletek már nem érvényesek. Igaz ez? Továbbá azt is tudni szeretném, hogy megvehetem-e a lakásomat mielőtt pótlakást utalnának ki, és ilyen esetben (ha az ítélet mégis érvényben van) kötelezhetnének-e arra, hogy a saját lakásomból kiköltözködjek? A lakások és a nem lakáscélú helyisé­gek tulajdonáról szóló 182/1993. Tt. számú törvény 26. paragrafusa egyes esetekben valóban érvénytelenített egyes korábbi bírósági ítéleteket. Az említett rendelkezés ugyanis kimondja: „ha a lakás bérlőjének bérletét bírósági határozat szüntette meg abból az in­dokból, hogy megszűnt a munkaviszo­nya, a lakás bérlőjének eredeti bérlete a jelen törvény hatálybalépésének nap­jával (1993. szeptember elsejével) megújul, feltéve, hogy a bérlő a jelen" törvény hatálybalépésének napjáig a lakást megszakítás nélkül használta". A fenti rendelkezés tehát csak na­gyon korlátozott körben érintette a ko­rábbi bírósági határozatokat. Itt főleg olyan esetekről volt szó, amikor a bérlő úgynevezett vállalati lakásban (ponto­sabban a munkáltató szervezet alkal­mazottainak lakhatását szolgáló lakás­ban) lakott, és amikor a munkaviszo­nya bármilyen okból megszűnt, a mun­káltató szervezet a Polgári Tör­vénykönyv korábbi, immár nem érvé­nyes rendelkezése [184. § a) pontja] alapján a bírósághoz fordult, amely a kérésére az egykori alkalmazott la­káshasználati jogát megszüntette, s kö­telezte egyben arra is, hogy a pótlakás kiutalását követően költözködjön ki a vállalati lakásból. Mivel a Polgári Törvénykönyv 184. §-ának a) pontját tavaly már nem alkalmazták, gyakorla­tilag kizártnak tartjuk, hogy a lakástör­vény 26. paragrafusa vonatkozhatna az ön esetére. Sajnos, inkább nemmel kell válaszol­nunk a második kérdésére is. A lakás­törvény 16. §-ának első bekezdése sze­rint azt a lakást, amelynek bérlője magánszemély, a lakóház tulajdonosa csak ennek a bérlőnek tulajdonába ru­házhatja át. Az ön lakásbérlete viszont egy évvel ezelőtt megszűnt (legalábbis erre utal a levelében), és ezért a vonat­kozó jogi rendelkezések értelmében már nem tekinthető bérlőnek, még ak­kor sem, ha a pótlakás kiutalásáig joga van a lakásban lakni. A lakóház tulaj­donosa az ön lakását tehát bárkinek eladhatja. Bárkinek, tehát önnek is. Itt viszont rögtön azt is el kell mondani, hogy ha a lakóház tulajdonosa hajlandó is lenne a lakást önnek eladni, ön nem tarthat igényt a lakás árának megállapí­tásával és törlesztésével kapcsolatos kedvezményekre, amelyek egyébként az állam, a község, illetve egyes más, a törvényben megnevezett személyek tulajdonában levő lakások bérlőit meg­illetik. Ezek a kedvezmények ugyanis ismét csak a bérlőket illetik meg. Az elképzelése egyébként helyes; ha ön lenne a lakás tulajdonosa, nem kényszeríthetnék arra, hogy a lakásból kiköltözködjön. Dr P D A PQZSONYPÜSPÖKI ALAPISKOLÁBAN BEÍRATÁS ELŐTT: Szegényebben, de új kapcsolatokkal Az elmúlt évekhez viszonyítva jóval több a szo­rongás, nagyobb a bizonytalanság a Pozsonypüs­pöki Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolában így beíratás előtt. Vajon jelentkezik-e kellő létszámú gyermek, nyithatnak-e első osztályt?- ezen izgul ilyentájt az igazgató, a tanári kar, de az iskola gondjaira odafigyelő szülői munkaközösség is. - Előzetes tájékozódásunk igazolja, nem fe­nyeget közvetlen veszélye annak, hogy nem gyűlik össze a szükséges létszámú gyermek a jö­vő tanév első osztályába. A püspöki óvodából tizenkettő, a vereknyeiből két kis elsős szándé­kozik nálunk kezdeni iskolás éveit. Készül hoz­zánk egy óvodát nem látogató gyermek is, vala­mint tudomásunk van olyan szülői szándékról, hogy szlovák óvodába járó gyermeküket hoz­zánk akarják íratni. Reménykedünk, hogy Liget­faluból, a hagyományokhoz híven, négy-öt gyer­mek idén is megtalálja az iskolánkba vezető utat. Annál is inkább, mert Ligetfaluból az iskolabusz a következő tanévben is zavartalanul közlekedik majd -vázolja a beíratás előtti helyzetet Ozsvald Erzsébet, az alapiskola igazgatója. Bár megnyugtató: van igény és érdeklődés Pozsony második — méreteiben jóval kisebb, küldetésében ugyan olyan jelentőségű - magyar tanítási nyelvű iskolája iránt, az igazgatónő még­is borúlátásának ad hangot. A szlovák gazdaság válsága, az oktatásügyi tárcát érintő pénzhiány bénítólag hat magyar és szlovák iskolára egy­aránt. Elpanaszolja: nagyon ráférne az iskolára egy alapos tatarozás, de alig van esély, hogy erre a nyáron sor kerülhet. - Januártól egyszerűen nincs költségvetésünk. Pénzzel nem rendelkezünk, semmit sem vásárol­hatunk. Ha gáz- vagy villanyszámla érkezik, kérvényt írunk, s küldjük az iskolaszéknek, egyenlítse ki - ecseteli a siralmas gazdasági helyzetet. Pedig az otthonias légköréről ismert, a szülők­kel jó együttműködést kialakító iskola, a nagyon nehéz tanévben is eredményket tudott felmu­tatni. -Az egykor hagyományos, Tulipános láda című esztrádműsor tavalyi sikerén felbuzdulva, az egyik szülő (iskolánk volt tanulója) kezdemé­nyezésére a Csemadok helyi szervezetével kar­öltve novemberben telt ház előtt nagysikerű nótaestet rendeztünk iskolánk tornatermében, amely rendszeresen helyet ad kulturális rendez­vényeknek. Elmondja, hogy tanulóink kultúrmű­sorral rendszeresen szerepelnek Püspöki és Ve­reknye Csemadok-rendezvényein, a nyugdíjasok klubja szervezte összejöveteleken. A budapesti József Attila Általános Iskolával fenntartott hagyományos kapcsolatokon kívül az iskola az ausztriai Oberwart város gimnáziumá­ban (sok magyar szülő gyermeke tanul itt) új partnerre talált. A két oktatási intézmény elhatá­rozta, hogy az idei tanév vége felé felső tagozatú tanulók csoportja, tanári felügyelettel két hétig egymás iskolájában tanul majd. Ilyen módon az ausztriai gyerekek magyar, a püspöki tanulók német nyelvtudásukat tökéletesíthetik. Hosszú keresés után sikerült találniuk az Ala­csony Tátrában olyan, egykori szakszervezeti üdülőt, ahol elfogadható áron decemberben egy hetet erdei iskolában tölthettek tanulóink. Igaz, szponzorok nélkül a szülők többsége képtelen lett volna megfizetni a díjat, ám, szerencsére, akadnak támogatók. - Emődi Ferencnél, a szö­vetkezet elnökénél mindig megértésre találunk. Legutóbb is díjmentesen autóbuszokat bocsátott rendelkezésünkre a szövetkezet, így lényegesen csökkentek az erdei iskola költségei. Ennek fejé­ben iskolánk vállalta, hogy segít az idénymun­kákban - magyarázza az igazgatónő, s hozzáfű­zi: a szülők és iskolabarátok szövetsége — gyü­mölcsöző az együttműködése az iskola igazgató­ságával, tanári karával — jóvoltából 21. alkalom­mal megrendezésre kerülő szülői bál tombola­díjaihoz Pozsonypüspöki és a környék számos (főleg magyar) vállalkozója is hozzájárul. Az iskola a budapesti Széchenyi Könyvtárral is kapcsolatba lépett, s jóvoltából néhány tucat érdekes magyarországi kiadvánnyal bővíthette könyvtárát. Az alternatív oktatás gyakorlati megvalósítására vonatkozó konkrétabb utasítást nem kapott az intézmény. A tanév legelején érkezett ugyan egy rendelet: ha a szülők többsé­ge kérné, akkor az iskola köteles biztosítani az adott tantárgy szlovák nyelven történő oktatását. Püspökin a tanulók szlovák nyelvtudásával nin­csen különösebb probléma, így ilyen igény a szü­lők részéről fel sem vetődött. (mázsár)

Next

/
Thumbnails
Contents