Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)
1993-07-04 / 26. szám
csak rágondolok, tolulnak elém az emlékek. Gyermek- és kamaszkorom perzselő nyarai, amikor mezítláb futottunk a nagyokat hor- kantó eszkánégyesek után, hogy lássuk a csodát, a gép gyomrából ömlő kicsépelt magot. Akkor még nem tudtam, mi az a várakozással teli feszültség nagyapám arcán. Ma is inkább csak sejtem, hogy az évszázadok során génjeinkben átöröklődő inger, az élelemszerzés feszültsége tette keményebbé vonásait. Mióta magot vetnek a földbe, az aratás előtti feszültség számomra kimondatlanul is az ádventi várakozás megejtően szép időszakára hasonlít. Várni a csodát, amellyel nemcsak a lélek, hanem a test táplálékát is biztosítjuk. Nos, az idei várakozás időszaka az előzmények ismeretében úgy tűnik, egyáltalán nem lesz megejtően reményteljes, sem pedig szép. Még el sem kezdődött az aratás, a rendkívüli szárazság már leszedte a maga vámját. Régóta nem tapasztalt esőínséges idők jártak errefelé az idén, így nem csoda, hogy a terméskilátások a felmérések alapján 30—40 százalékos hozamcsökkenéssel számolnak. Számol a földművelő parasztember is, s az utóbbi időben gyakran kénytelen feltenni magának a kérdést, megéri-e mindez. Hiszen a vetőmag, vegyszer, műtrágya, üzemanyag ára már a csillagos eget ostromolja, ő azonban most is alig pár koronával kap többet a gabonáért, mint mondjuk, tíz évvel ezelőtt. Nyílt titok az is, az idei termés nagyobbik része már nem az övé. Gyakorlatilag már a vetéstől kezdve sem volt az, hiszen a termelési költségekre felvett hitelek fejében a termést volt kénytelen feltenni ellenértékként. Afelől pedig ne legyen kétsége senkinek, hogy a bankok nem fogják könyörtelenül behajtani rajta követeléseiket. így hát ebben a körbetartozásos világban már az sem meglepő, ha a vidéket járva egyre több helyen hallható, a termelők „spájzolni“ készülnek. Kitakarítják az öreg magtárakat, elhagyott épületeket, s ezekben akarják tárolni az idei termést. S addig el nem adják, amíg a kialakult hiány fel nem veri az árakat. így legalább valamilyen plusz bevételhez jutnak. Ebben a kétségbeesésből fakadó tervezett lépésben benne van a hazai agrárágazat minden jellemző gondja- baja. A mezőgazdasági termelésre árliberalizáció képében rászabadított rablógazdálkodás, a tisztázatlan, időközben is csak részben tisztázott tulajdon- viszonyok közötti zavarosban való halászás lehetősége, az állam látványos kivonulása az ágazatból, ami a termelők szemszögéből gyáva megfutamo- dásnak hat stb. Soroljuk tovább? Ilyen feltételek között, a pénzhiányos válság nehézségei közepette vergődik az ágazat, az egyszerű túlélés mindennapos gondjaival küszködve. Ilyen hangulatban készülnek az aratásra a termelők, ami, ma már tudjuk, ugyanolyan munka, mint a többi. Sem több, sem kevesebb. Mégis jó szerzés ilyentájt végigpillantani a sárguló aranytáblákon, s látni, hogy gazdasági gondok, agrárválság, átalakítási és kárpótlási hercehurcák közpette is megtermett a kenyémekva- ló. Vélhetően az idén már sem párt- és kormánydelegációk, sem ünnepélyes csinnadratta nem kíséri betakarítását. De ha majd megszegjük az új kenyeret, gondoljunk bele, a kenyérhéj kissé fanyar ízében és a foszlós bélben ott ragyognak az aratók izzadságcseppjei is. T. Szilvássy László MERRE FORDÍTSUK VIGYÁZÓ SZEMÜNKET? Petrőci Bálint riportja az 5. oldalon RAGYOGÓ NAPSUGÁR, HŰSÍTŐ VÍZ, SZABADSÁG Összeállításunk a hazai üdülési lehetőségekről a 8-9. oldalon THAIFÖLDI TEXTÍLIÁK NAGYRAKTÁRA ( TONY) Közvetlen importőr Kosice, Priemyselná 6 tel.: 095/622 46 18. KK-5/1 TA SR felvételek
