Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)

1993-06-27 / 25. szám

Magas, karcsú, kisportolt, ereje teljében levő negyvenes férfi. Egyike a világ legkiválóbb tengeri vitorlázóinak. Pedig országa határát nem mossa tenger vagy óceán, de ez -és ezt az ő példája is bizonyítja, - nem egyedüli feltétele a sikerességnek. A számtalan vízisport közül végül is a vitorlázást választotta. A „finn dingi“ kategóriában a válogatottságig vitte. Neve azonban csak sokkal később, 1985-ben vált igazán ismertté. De akkor egyszeriben már az egész ország tudta, kicsoda Fa Nándor. Mint ismeretes, 1985 és 1987 között Gál József barátjával a Szent Jupát nevű kis lélekvesz- tójükön körbehajózták a Főidet. Ez ugyan

„csak“ túraút volt, ám történelmi jelentőségű. Ráadásul kitűnő felkészülés a világ legnehezebb, legszigorúbb feltételei között

zajló vitorlaversenyére, melynek a közelmúltban végződött második évfolyamán a székesfehérvári sportember a kiváló 5.

helyet szerezte meg, ráadásul úgy, hogy a táv nagy részét sérült boommal (vitorlakitámasztóval) és meghibásodott mérőműszerekkel teljesítette. Aki figyelemmel kísérte a négyévenként sorra kerülő nonstop világversenyt, bizonyára azt is tudja, hogy ketten az életüket vesztették e merész vállalkozásban.

Fa Nándor élettársával és egyéves Lili kislányával jelenleg a Karib- tenger partján piheni ki a több mint négy hónapig tartó verseny fáradalmait. Közvetlen elutazása előtt készítettük vele az alábbi interjút.

• Mi az, ami e világ körüli versenyt a legnehezebb kategóriába rangsorolja?- Egyértelműen a szigorú feltételek. Röviden: az egyszemélyes legénységnek megállás nélkül kell kö- rülvitorláznia a Földet. Tehát sehol sem szabad kikötni, sem külső segítséget elfogadni. Akkor sem, ha valakinek meghibásodik a hajója, elfogy az élelmiszere, vagy ivóvize, netán az illető megbetegszik. A rajt és a cél a franciaországi Vizcayai- öböl partján van. A mintegy 50 ezer kilométeres távon meghatároznak néhány pontot, ún. pályajelet, például a Kanári-szigeteket keletről, a Jóreménység- és a Horn-fokot délről kell megkerülni. Semmilyen más szabály nincs, mindenki arra megy, amerre akar, pontosabban amerre tapasztalatai és az időjárás előrejelzése alapján jónak látja. A hajók pozícióit műholdak segítségével folyamatosan ellenőrzik, az adatokat a versenyzők is megkapják, így pontosan tudják, ki hogyan áll a versenyben.

• A meteorológiai információk bizonyára a versenyzők számára életbevágóan fontosak.- Valóban nélkülözhetetlenek. Ezúttal - az időjárási adatokat illetően - francia monopólium volt, csak az 6 műholdon továbbított jelentéseiket használhattuk. Sajnos, ez nem mindig működött, s ilyenkor mintha az ember megvakulna.

• ön volt az egyetlen, tengerrel nem rendelkező ország képviselője. Ennek ellenére a titkos esélyesek közé tartozott.- Igen, megtudtam, hogy „fekete lónak“ tartanak. Sajnos, nem váltottam be a hozzám fűzött reményeket, bár az 5. hely is nagyon jó eredmény, különösen ha figyelembe vesszük, hogy problémáim voltak az automata rendszerrel. Egyszerűen nem tudtam úgy vezetni a hajót, ahogy szerettem volna. Nem ülhettem éjjel-nappal a kormánynál. Ezért is lassultam le. Amikor azután éreztem, hogy a két mögöttem haladó francia kezd felzárkózni, kockáztattam. Még jobban ráhajtottam, igyekeztem a hajóból a maximumot kicsikarni. Egyszer csak megperdült a nagy vitorla, és eltörött a boom. Attól kezdve - végig a déli óceánon - átlag két csomóval lassultam. A verseny igényességét mi sem jellemzi jobban, mint az a tény, hogy a tizennégy indulóból csak a fele fejezte be a versenyt. Rajtam kívül csupa francia. Pedig a skandinávok, ausztrálok, angolok, amerikaiak közt is vannak nagyszerű, tapasztalt vitorlázók.

• Tegyük fel, hogy valameny- nyien hajszálnyira egyforma hajón indulnak. Mi dönti el a versenyt?- A tudás, a tapasztalat. Az győz, aki okosabban dönt az adott meteorológiai viszonyok között, jobban be tudja osztani erejét, nem fárad el a végére, kevesebb hibát követ el, mint ellenfelei, és az utolsó napokon is kellőképpen koncentrál. Három hónap után a Horn-fok megkerülését követően az Atlanti-óceánra érve a legtöbb magányos versenyző már azt hiszi, túl van a nehezén, lehet egy kicsit lazítani. Ekkor történik a legtöbb hiba. Árbocrudak törnek, sőt hajók tűnnek el. Egy bizonyos szakaszig a tudás a döntő, egy idő után az, ki bírja tovább.

• Ketten életükkel fizettek ezért a szenvedélyért...- Igen, az egyik versenyzőnek, Mike Plantnak Amerikából útban a rajthoz felborult a hajója és ö eltűnt. A másik egy Monacóban élő angol fiú, Nigel Burges akkor vesztette életét, amikor a rajt utáni negyedik napon belekerültünk egy hatalmas viharba. Hallottam, hogy másnap vagy harmadnap vészjeleket adott. A mentőegységek a hajójától nem messze úszómellényben találtak rá. A koponyáján levő sérülése alapján valószínű, hogy a boom ütötte fejbe. Sok vért vesztett. Ez a kettős tragédia jó ideig rányomta bélyegét a versenyre. Engem különösen Mike Plant halála viselt meg, aki nagyon jó barátom volt.

• Ez miben nyilvánult meg?- Letargikus lettem, a dolgok egyszeriben elvesztették értelmüket. A teendőket csak rutinból végeztem, mert tudtam, nincs megállás. Ez az állapot hetekig tartott.

• A népi bölcsesség azt tartja, ha valaki nem tud imádkozni, a tengeren megtanul, ön vajon vallásos ember, és fohászkodott-e néha útja során?- Vallásos vagyok és hívő, ám a kettő nálam nem egy és ugyanaz. A hitből tengernyi lelki erőt tudtam meríteni. A hajón nem imádkoztam és nem is fohászkodtam, de sokszor beszéltem a Jóistennel. Még vitatkoztam is vele.

• Az olvasókat bizonyára érdekli, mi mindenre jut idő egy ilyen igényes verseny során. Lehet-e olvasni, rádiót hallgatni, horgászni...- Aki a versenyvitorlázásban ráér, az rossz versenyző. Ezeket a hajókat vezetni szinte 24 órás elfoglaltságot jelent. Még pihenni sem igen lehet. Ha mégis adódott néhány szabad percem, azt olvasással töltöttem.

• Milyen könyvek voltak a fedélzetén?- Néhány filozófiai mű és a Biblia.

• És a rádiózás?- Az óceán közepén egyedül a BBC adását lehet fogni, ám hogy őszinte legyek, a külvilág hírei cseppet sem érdekeltek. Rövid hullámú adómon olykor kapcsolatba léptem barátaimmal, akik elmondták, mi újság otthon. Ennyivel be is értem. A horgászás hidegen hagy, egyébként is a hajó nagy sebessége miatt ez amúgy sem lehetséges. Megelégedtem a fedélzetemre szálló repü- löhalakkal.

• Gondolom, ébresztő is volt hajóján. Mennyit lehet egyfolytában aludni?- Órákat nem. Perceket. Én álfa- Egyedül a végtelen óceánon

Játékmalackával 128 nap és 20 óra alatt körülvitorlázta a Földet • A végtelen óceánon egyetlen társa (négy napig)

egy madárka volt

Iában 20-30 percig aludtam, aztán ellenőriztem a műszereket, megnéztem, minden rendben van-e, majd megint szundítottam egy ideig. Eleinte az óra ébresztett, de hamarosan már nem volt rá szükségem. Naponta átlagosan 3-3 és fél órát aludtam, azt is kis adagokban.

• A magányos vitorlások veszély esetén olykor az árbochoz kötözik magukat. Került ilyen kényszerhelyzetbe ?- Amikor a Horn-fok körül haladtam 130 km-es szélvihar kerekedett. Az volt az érzésem, felborul a hajó. Akkor folyamodtam ehhez a szükségmegoldáshoz, hogy a szél, a hullámok a tengerbe ne sodorjanak.

• Került közvetlen életveszélybe?- Voltak ilyen helyzetek. Az eszemmel fölfogtam, teljes mértékben tudatosítottam, hogy nagy baj lehet, ám érzékeim sosem jelezték, tehát halálfélelmet nem éreztem.

• Hány nagy vihart vészelt át?- A legfélelmetesebb az említett Horn-fok előtti vihar volt. A szél 10-15 méter magas hullámokat korbácsolt. A 4-5 emeletnyi víztömegben a hajó játékszernek tűnt. Az Azori-szigetek előtt is bekerültem egy nagyon kemény viharba.

• Volt valami szívet melengető élményben is része?- Ilyesmi a versenyeken csak ritkán fordul elő. Nekem szerencsém volt. Hajómra szállt egy kis madár, s négy napig volt vendégem. Ilyen esetekben általában az állatok már annyira gyengék, hogy kimúlnak. AtA táv nagy részét sérült hajóval tette meg

(Tóth István felvételei)

tói féltem, hogy ezúttal is így lesz. Vendégem behúzódott egy sötét sarokba és nem fogadott el élelmet. De aztán lassan magához tért, erőt gyűjtött, a napon tollászkodni kezdett, és a negyedik napon búcsú nélkül távozott. Nagyon örültem, hogy a kis állat nem pusztult el.

• Adódott útja során olyan pillanat, amikor megbánta, hogy rajthoz állt?- Nem, soha. Azon ugyan párszor elábrándoztam, milyen szamár is az ember, hogy a kényelmes civilizált világból az óceán közepébe megy, ahol csak baj van, ennek ellenére megbánást egyszer sem éreztem.

• Mi hiányzott legjobban a 128 nap és 20 óra során, míg a célba ért?- Egy idő után minden. Kezdve a családtól az élelmezésen át, a civilizáció összes átkáig minden.

• Amikor annak idején megkérdezték Hilarit, miért mászta meg a Mount Everestet, állítólag azt felelte: mert van. önt és a többi magányos vitorlást mi készteti ezekre a cseppet sem veszélytelen vállalkozásokra? Tulajdonképpen mit és kinek akarnak bizonyítani?- Eleinte, a Szent Jupát érában volt bennünk egy elfojthatatlan vágy; kimenni a tengerre és kipróbálni, mire vagyunk képesek. Bizonyítani akartuk, mi is képesek vagyunk arra, amire a nagy hajózási múlttal rendelkező országok fiai. Legutóbbi rajtomnál is a bizonyítási vágy játszotta a főszerepet. Sok szkeptikus állította: ezt így képtelenség megcsinálni. Erre akartam rácáfolni. Ahogy az ember öregszik, egyre inkább önmagát akarja meglepni, egyúttal vizsgálja teljesítőképessége határát. Másrészt filozófiai kérdéseket feszegethet, pl. mi végett vagyunk a világon? Az ilyenfajta meditációkra az óceán ragyogó helyszín.

• Babonás? Vitt magával valami kabalát?- Nem vagyok babonás. Kabalafigurám nincs, ennek ellenére három is volt a hajómon. Egy játékmalacka, amit egyik szponzorom adott és ragaszkodott hozzá, utazzon velem, továbbá egy ezüstmedál, szintén így került hozzám, végül egy Szent Ágoston képecske, amit egy számomra ismeretlen muzsikustól, az Edda egyik énekesétől kaptam. Állítólag neki mindig szerencsét hozott.

• Vajon Fa Nándor ismeri a tengeri betegséget?- Egyetlenegyszer, még a Szent Jupáton volt benne részem. Azóta elkerül. Előfordul persze, hogy olykor rossz a közérzetem, de hát ez hosszú utakon természetes.

• Voltak, vannak-e példaképei, és mi a véleménye például egy olyan kivételes egyéniségről, mint Rainhold Messner?- Sokakat nagyra becsülök, de egyik sportoló sem példaképem. Ami Messnert illeti, valóban kivételes tudású hegymászó. Nagyra becsülöm teljesítményeit. Mint embert azonban nem ismerem, így véleményt sem mondhatok róla. Elsősorban a természethez közel álló sportokat - a hegymászást, a vitorlázást, a sárkányrepülést kedvelem, ahol általában nem ember ember elleni viadal folyik, hanem a versenyző a természet közegében elsősorban saját erejét, kitartását, bátorságát, ügyességét teszi próbára.

• Az utolsó kérdés magától adódik: hogyan tovább?- Az a tervem, építek egy új hajót (a mostani is Fa Nándor hajóépítő és tervező munkája), s a következő nonstop versenyen, melyre 1996- ban kerül sor, is elindulok. Teljes eröbedobással akarok felkészülni, mert nem tagadom, nyerni szeretnék. Utána abbahagyom, illetve már csak szórakozásból szállók vízre. És ha nem sikerül győznöm? Akkor sem folytatom a profi versenyeket. Terveim közt szerepel egy hajóépítő üzem is.

• Ha megengedi, még egy kiegészítő kérdés! Az életkornak ebben a sportágban nincs meghatározó szerepe?- De igen. Ezt a versenyt lehet teljesíteni hatvanéves fejjel is, de nyeröesély nélkül. A fizikai erőnlét nagyon fontos. A kondícióm ugyan már nem olyan, mint harmincéves koromban volt, de az összkép, miután sokkal többet tanultam, mint gyengültem, kedvező. Tapasztalatom, tudásom lényegesen több, mint tíz évvel ezelőtt, fizikai erőnlétemet pedig úgy érzem, még a megfelelő szintre tudom hozni. A következő versenyre önmagamhoz képest csúcsformában leszek. Hogy ez mire lesz elég a világ legjobb vitorlásaival szemben, majd eldől az óceánon. Tudom, roppant nehéz lesz győzni, én mindenesetre megpróbálom.

Ordódy Vilmos

Családi magazin Index 480 201

Főszerkesztő: Szilvássy József. Főszerkesztői titkárság S 32 32 20 és 210/4456. Főszerkesztő-helyettes: Miklósi Péter: ® 210/4453. Kiadja a VOX NOVA Részvénytársaság. Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit ® 210/4460. A Vasárnapot szerkeszti: Szűcs Béla és Zsilka László ® 210/4454. Grafikai szerkesztő: Szilvásy Erzsébet & 210/4478. Szerkesztőség: 819 15 Bratislava, Pribinova 25., 8. emelet. Telefonközpont 210/9, szerkesztőségi titkárság: S 32 50 18, sportrovat: ® 36 46 39, gazdasági ügyek: ® 210/4425 és 4426. Távíró: 92308. Telefax: 36 45 29. Adminisztráció: 819 02 Bratislava, Pribinova 25, ® 586-07. Készül a Danubiaprint, n. v., 02-es üzemében 819 46 Bratislava, Pribinova 25. Szerkesztőségi hirdetésfelvétel közületeknek és magánszemélyeknek: 819 15 Bratislava, Pribinova 25, 8. emelet, ® 210/4455 és 4476, irodavezető 32 51 29, telefax 210/4431. A kassai hirdetöiroda címe: Kováőska 25, 040 01 Kosico; a 095/622 86 39. Ügyfélfogadás: hétfőn és szerdán 8-tól 16.30-ig. Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat és a Mediaprint - KAPA. Előfizethető minden postán és kézbesítőnél. Külföldi megrendelések: PNS, igazgatósága Pribinova 25, 813 81 Bratislava. A beküldött kéziratokat nem őrizzük meg és nem küldjük vissza.

4