Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)

1993-06-27 / 25. szám

ns IB m 19 KONYHALÁTOGATÓBAN Visszatérő vendégek Egy kis község kolóniáján, ott is egy mellékutcában van a vendéglő, ahova még Budapestről és Bécsből is rendsze­resen visszatérnek a vendégek. Pedig a Pozsonyból Duna- szerdahelyre vezető másodosztályú út mentén már nincs ott a „becsalogató “ tábla, mivel az útkarbantartók eltávolították, mondván: a tulajdonos nem fizetett helypénzt a reklámért.- Nem is fizethettem, hiszen az illetéket senki sem kérte tőlem - mondta a királyfai KOLÓNIA vendéglátóipari egység bérlője, Hornákné. - Nincs is rá szükség, csaknem teltház van a hét minden napján. ,,Szájhagyomány útján“ terjed éttermünk jó híre. Kell ennél több? A családi ház benyomását keltő vendéglőt virágokkal teli kis park veszi körül. Az alkalmazottak ápol­ják, a belső tér szerves részének tekintik. Hiszen amilyen a porta, olyan a gazda. A hatvan férőhelyes étteremben a hosszúkás, négyszögletes, ke­rek asztalok, párok, kis családok, nagy társaságok számára vannak terítve. Az elrendezés és a beren­dezés otthonossá, szinte családi­assá teszi a helyiséget. Az abla­kokban sok virág, a falakon cse­csebecsék: hímzett abrosz, festett tányér, figura, paprika- és fok­hagymafüzér - úgy, mint a családi házak konyháiban, étkezősarkai­ban. Nyáron a teraszon hatalmas napernyők alatt lehet üldögélni, fo­gyasztani mindazt, amit az étte­remben felszolgálnak. Kissé odébb van a náddal fedett két „gomba“ - itt a sokgyerekes pikni- kezők tanyáznak a legszíve­sebben. Judit asszony elve, hogy egyet­len vendéget sem szabad elkülde­ni, s ha minden hely foglalt, úgy rendezi a dolgokat, hogy egy-két széket még be lehessen valahová szorítani.- Sokan messziről érkeznek, csak hogy nálunk ebédelhesse­nek, vacsorázzanak, mert kony­hánknak jó híre van. Ennek örülök és mindent megteszek, hogy a vendég jól érezze magát. A főnökasszony mindig ápolt, csinos, mosolygó, készséges, ugyanakkor nem tolakodó. A be­osztottjai szerint még a fejebúbján is szeme van: mindent lát és bi­zony ki is nyilvánítja nemtetszését. A legkisebb foltot sem tűri meg az abroszon, azonnal kicserélteti, a személyzetnek a konyhában és az étteremben dohányozni tilos, meg ácsorogni is. A felszolgálás­nak gyorsnak, udvariasnak kell lennie és az alapszabály: a ven­dégnek sohasem szabad azt mon­dani, hogy nincs, elfogyott.- Sok helyütt az étlapon gazdag étel- és italkínálat szerepel, de ha rendelésre kerül a sor, az ételek egyharmadát sem tudják hozni. Nálunk ilyesmi nem létezik. Ami ott van az étlapon, az ott van a tányé­ron is. A nesze semmi, fogd meg jól filozófiát ellenzem, nem szabad azzal kalkulálni, hogy ha már egy­szer a vendég betért hozzánk, eszik bármit. Lehet, de biztos, hogy legközelebb elkerüli az étter­met. Meg aztán a vendég legyen mindig szívesen látott, nálunk ad­dig üldögél,' amíg kedve tartja, akár hajnalig is - mondja Hornák­né, aki vérbeli vendéglős, az anya­tejjel szívta magába a szakma for­télyait. Pici korától benne élt ebben a légkörben, elleste a kulisszatit­kokat, elsajátította a tudnivalókat.-Ebben a munkakörben egy­befolyik a nappal az éjszakával, nincs munkaidő, a vendég diktálja a tempót. Aki ezzel az elvvel nem ért egyet, ne is próbálkozzék étter­met nyitni - fejtegeti gondolatait Judit asszony. -Erre tanítottam a fiaimat is, akik pályaválasztásuk­ban engem követtek, nem jogász, főügyész apjukat. Ma a Kanári­szigeteken van egy közös szép vendéglátóipari egységünk, de én nem szeretnék ott dolgozni, mert a spanyolok lusták és ráérősek, megbízhatatlanok. Szegény fiaim­nak, ha meg akarják tartani a szín­vonalat, sokat kell loholniuk. Hirte­len és korán özvegyültem meg, nehezen tudtam belenyugodni fér­jem elvesztésébe. A krízisből a munkám húzott ki. Minden per­cemet itt töltöttem, újítottam, főz­tem, kertészkedtem, szóval a szakmának éltem és ma is an­nak élek. Eredményt csak hangya- szorgalommal, következetesség­gel lehet elérni. Aki gyorsan akar meggazdagodni, gyorsan fog tönkremenni. A vendéglős legyen szolgálatkész és becsületes. Ha sok pénzt kér valamiért, akkor az ellenértékét is nyújtania kell. Pél­dául hozzánk sokan a jól elkészí­tett halfélék, a hízott libamáj miatt térnek be. Nem olcsó, de mindig beszerezzük, finoman, sokféle módon készítjük el. Ma már elég sokan vannak, akik időnként meg­engedhetnek maguknak egy-egy drágább ebédet, vacsorát, akik ná­lunk vendégelik meg barátaikat, itt folytatják üzleti tárgyalásaikat. Ozorai Katalin Fényképezte: Méry Gábor ÚJHÁZI TYÚKLEVES (Hozzávalók 6-8 személyre: 1,50 kg tyúk, 20 dkg sárgarépa, 10 dkg petrezselyemgyökér, 5 dkg zeller, 1 hagyma, 1 gerezd fok­hagyma, 1 evőkanál paradicsom­püré, 5 dkg gomba, nyáron 1 db zöldpaprika, 2 dkg só, néhány szem bors, házi tészta - finom metélt) A tyúkot kb. 2-2,5 liter sós víz­ben feltesszük főzni, amikor a hús félig puha, beletesszük a megtisz­tított zöldséget, fűszert, s addig főzzük, amíg a tyúk teljesen meg nem puhul, majd a levet leszűrjük, egy kis részében külön edényben kifőzzük a metéltet, a többi lébe beletesszük az apróra vagdalt tyúkhúst, a zöldséget és a gombát. Forrón tálaljuk. JÓKAI BABLEVES (Hozzávalók tíz személyre: egy szép füstölt csülök, 40 dkg fehér bab, 65 dkg friss vegyes zöldség, 15 dkg hagyma, 5 dkg sima liszt, 2 kiskanál fűszerpaprika, só, fok­hagyma, őrölt bors, zsír vagy olaj) A megtisztított füstölt csülköt forrásban lévő vízbe tesszük, kb. öt perc múlva leöntjük a vizet és a csülökre forró vizet öntünk, fél­puhára főzzük. Hozzáadjuk az elő­zőleg beáztatott babot, ezzel kb. 20 percig főzzük, majd beletesz- szük a megtisztított, kockára vá­gott zöldséget. Addig főzzük, míg a bab és a zöldség meg nem puhul. Ekkor kiemeljük a csülköt, leszedjük csontjáról, lefejtjük bő­rét, a húst apróra vágjuk. Vékony rántást készítünk, fokhagymával, paprikával, borssal, reszelt hagy­mával ízesítjük. Miután a levest berántottuk, beletesszük a csülök húsát. PACALPÖRKÖLT MAGYAROSAN (Hozzávalók 4-6 személyre: 1,25 kg pacal, 12 dkg zsír (olaj), 20 dkg hagyma, 1,2 dkg fokhagyma, 3 dl paradicsompüré, 1 db cse­resznyepaprika, 15 dkg füstölt szalonna, 30 dkg lecsó, 15 dkg gomba (konzerv), só, őrölt paprika (fele-fele arányban édes és csí­pős), 1 leveses kanál liszt, 1,5 dl tejföl) A pacalt bő vízben nagyon jól megmossuk, utána szintén bő víz­ben feltesszük főni. Főzés közben habját kanállal le-leszedegetjük. Fél óra múltán levesszük a tűzről, leszűrjük, a pacalt hideg vízzel lehűtjük, majd 5-6 cm hosszú me­téltekre vágjuk. A finomra vágott hagymát a kockákra vágott füstölt szalonnán és a zsíron megpirítjuk, hozzáadjuk az apróra vágott fok­hagymát, az apróra vágott cse­resznyepaprikát, a paradicsompü­rét és az összes többi fűszert. Állandó keverés mellett kb. fél per­cig pörköljük, majd beletesszük a metéltre vágott pacalt, felöntjük vízzel és 3-4 óra hosszat főzzük. Ha a víz elfő, utánaöntjük. Amikor a pacal megpuhult, hozzáadjuk a tejföllel öszehabart lisztet és még néhány percig forraljuk. ' ........ .................... r" I V asárnapi krimi G ene Sinclair tapasztalt és kíméletlen zsaroló volt. Több ember titkát megvásárolta, aztán rendszeresen „szorongatta a nyakukat“. A titkokat olyan sze­mélyektől vette, akik maguk túlsá­gosan gyávák voltak hozzá, hogy az Információikat felhasználják: szolgálóktól, konyhaszemélyzet- töl, s a szeretőktől... Az áldozatait gondosan megvá­logatta. Gazdagnak kellett lenniük, s ráadásul olyan társadalmi pozíci­óban, amelyben elképzelhetetlen volt, hogy a hírnevüket folt szeny- nyezze be. Egy napon Sinclair egy elegáns fiatal hölggyel ült szemközt egy pompás villa nappalijában.- Megígérte, hogy a jövő hónap­ban békén hagy - mondta a lány kérlelöen.- Ez is volt a szándékom - hangzott a cinikus válasz -, de sajnos, nincs szerencsém a rulet­ten, minden pénzem elvesz­tettem...- Ez azt jelenti, hogy én fedez­zem a maga költségeit? A. Porges A ZSAROLÓ VÉGZETE-Helyesen gondolja. Pillanat­nyilag ugyanis maga az egyetlen ügyfelem, akinek elég pénze van... - Téved, már nincs pénzem.- Feleslegesen vesztegetjük az kfót A maga apja a legjobb idegse­bész ebben a városban.- Nem kérhetek tőle megint pénzt.- Akkor beszéljek inkább a vő­legényével? Gondolom, érdekelni fogja, hogy a jövendőbeli felesége tizenöt évesen szült egy házassá­gon kívüli gyereket. A jövendó anyósa és apósa is... A lány ijedt sikollyal fordult hát­ra. Sinclair is felkapta a fejét.-Apa, azt hittem, a kórházban vagy! A magas, kissé hajlott hátú férfi, aki egy pillanattal előbb lépett a szobába, rámosolygott a lányára. Kék szemét keményen a zsarolóra szegezte.- Mindenről tudtam - szólalt meg higgadtan. - Amikor az eset történt, még csaknem gyerek volt. Meggyőződésem, hogy George szülei szintén megértenék, de nem akarok kockáztatni.-Akkor mért nem szóltál so­ha... - kezdte zavartan a lány.- Miért kellett volna róla beszél­nem? Orvos vagyok, úgy véltem, okosabb lesz, ha te rendezed ön­magadban a dolgot, s meg leszel róla győződve, hogy örökre a te titkod marad. Főképp, mert a cse­csemő rögtön a születés után meg­halt.-Engedte, hogy pénzt adjon nekem - jegyezte meg csípősen Sinclair. - Ez nagyon okos volt magától. Fizessenek hát, aztán már nem leszek tovább terhűkre.- Szerencsére már valóban nem lesz a terhűnkre - mondta az orvos.-Ha azt hiszi, elég megölnie, téved. A barátomnál van egy levél, amelyet azonnal felbont, amint megtudja, mi történt velem. Vagy értesíti a rendőrséget, vagy átveszi az ügyet.- Egyáltalán nincs kedvem megölni magát - jelentette ki a lány apja.- Apa, akkor hogyan akarod...- Ezt hagyd rám, Silvia - neve­tett fel az orvos. A zsebéből pisz­tolyt húzott elő és Sinclairre sze­gezte.- Emelje fel a kezét! - paran­csolta az orvos. - Menjen a falhoz és forduljon háttal! Úgy, ahogy a krimikben csinálják. Az idős orvos alaposan átkutat­ta Sinclairt, de fegyvert nem talált nála.- Maradjon így - mondta, majd az egyik szekrényhez lépett, amelyből két pár bilincset vett ki. Gyors mozdulattal az egyik párat Sinclair csuklójára, a másikat a bo­kájára csatolta.- Kezd nevetséges lenni ez az egész. Ezért még drágán megfi­zet... - fenyegetőzött Sinclair.-Sokféle módja van annak, hogy lehet egy embert hallgatásra bírni, s egyáltalán nem kell gyilkol­ni - jegyezte meg a sebész.- Ki akarja vágni a nyelvemet? Irhatok...- Igaza van. Sőt, ha mozgáskép­telenné tenném, adhatna jeleket a szemével.- Talán csak nem lenne képes rá, hogy mozgásképtelenné te­gyen?! Az embertelenség volna...!-Egy ilyen alak, mim maga, idővel még nagyobb bestiává vál­hat. És hogy mi az embertelenség, azt megmagyarázom magának, Sinclair úr. Ma reggel meg kellett vakítanom egy négyéves kislányt Daganat volt az agyán, s ha nem vakítom meg, meghal. Dönteni kel­lett: a látása vagy az élete. Tudja, mit mondott az a szerencsétlen csöppség, amikor a narkózisból magához tért? Bácsi, nem tudok felébredni. Az a gyerek még nem tudja, mi a vakság. Mit jelent ne­kem a maga élete ahhoz a gyereké­hez képest?! Biztosíthatom, hogy sokkal kevesebbet.- Mit halandzsázik itt? Ha meg- vakít, azzal semmit sem ér el...- Ki beszél Ilyesmiről? Megva­kítani magát? Nem, a szemét nem operálom meg. A zsaroló az agyával dolgo­zik, nem a szemével.- Apa, azt nem teheted! - kiál­tott fel Silvia.-De igen. És meg is teszem. Lehet, hogy még rendes ember lesz belőle. Sinclair az ajtóhoz akart rohan­ni, de a bilincs a lábán megakadá­lyozta. Elzuhant. Az orvos egy in­jekcióstűvel föléhajott. Mire a zsa­roló megmozdulhatott volna, a tű már a testébe fúródott- Nem kell félnie, semmit sem fog érezni - jegyezte meg ironiku­san az orvos. - Magához tér, de az emlékezete már nem tér vissza.- Nem! - üvöltötte Sinclair.- Nem! Esküszöm, soha többet nem fogom magukat zsarolni!- Nem hiszek magának. És azonkívül, mi lenne a többi ügyfe­lével?-Kiderül, hogy mit csinált ve­lem. Börtönbe kerül.- Ez teljesen valószínűtlen. El­viszem a klinikámra és addig ott marad, amíg az a kis seb be nem gyógyul. Elég egyetlen szúrás egy hosszú tűvel az agynak abba a pontjába, ahol az emlékezet köz­pontja van.- Üzletet ajánlok magának - ja­vasolta Sinclair. - Odavezetem a páncélszekrényemhez, amelyben a gyerek anyakönyvi kivonatának fotókópiáját meg a többi iratot őrzöm.- Kizárt dolog - utasította el az orvos. - Maga a fejében is tárol minden információt.-A barátom elóbb-utóbb fel­bontja a levelet, megtalálja a rej­tekhelyét...- Addigra a maga páncélszekré­nye már üres lesz. Amíg elveszem az emlékezetét, hipnózist alkalma­zok. Egy jó nagy adag Skopolamin- az igazságvizsgálatnál alkalma­zott szer, s maga szépen elmesél mindent.-Apa, te csakugyan meg aka­rod operálni? - kérdezte a lány.-Ha az ember meg akar szaba­dulni egy zsarolótól, nem bánhat vele kesztyűs kézzel. Emlékszel Mike Garittyra? Amikor megmen­tettem az életét, azt mondta, soha nem fejelti el. Ha Sinclair elárulja, hol tartja az iratokat, és biztos le­hetsz benne, hogy elárulja, Garitty feltöri a páncélszekrényt, s elhozza az összes dokumentumot. Garitty pedig - nevette el magát az orvos- tud hallgatni. Azzal az operáció­val tulajdonképpen Sinclaimek is segítek. Az emlékezete elvesztésé­vel teljesen új ember lehet belőle. S ezzel a változással csak nyerhet. Rosszabb, mint most, már úgysem lehet... Fordította: f. m. m 1993. VI. 27.

Next

/
Thumbnails
Contents