Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)
1993-06-27 / 25. szám
Az utóbbi években az uborka növényvédelmében a legnagyobb gondot az uborkaperonoszpóra okozta. A kórokozó életfeltétele a harmat vagy esőcseppek formájában tartósan és ismétlődően jelenlévő víz és az ezzel együtt járó magas relatív páratartalom. A 8 és 30 C-fok közötti hőmérséklet a kórokozó számára a legmegfelelőbb. Szaporítóképleteit a légmozgás terjeszti, néha több tíz vagy akár 100 km távolságra is. Az ilyen távolról érkező, leszálló légmozgás által szállított sporangiumfelhő egyik napról a másikra nagy kiterjedésű, súlyos fertőződést okoz. A peronoszpóra ellen feltétlenül legalább két alkalommal védekezzünk: ridomil Plus 50 WP-t (0,3 %) permetezzünk június végén, július elején. Ennek 21 napos várakozási ideje ilyenkor még betartható. Eredményes a védekezés 0,5 %-os Mikéi C-64, továbbá a 0,3 %-os Ridomil Zinebbel. Mindkettő várakozási ideje 5 nap. A váltogatva használt készítmények felszívódó hatóanyaga megakadályozza a kórokozó gomba alkalmazkodását. A kémiai védekezés eredményességét segíti a termesztett fajta esetleges toleranciája. A betegségre fogékony fajtákat gyakorlatilag nem lehet megvédeni a peronoszpóra ellen. A kórra érzékeny fajták többnyire a lisztharmat iránt is fogékonyak. Az uborkalisztharmat a régi nemesítésé fajták termesztésének fénykorában a szedési időszak egyik meghatározó betegsége volt. A fertőzés nyomán a konzervuborka szedése augusztus 3. dekádjára befejeződött, hiszen a lomb addigra elpusztult. Az utóbbi 10-15 évben nemesített fajták a lisztharmattal szemben ellenállóak, szántóföldön nem is fertőződnek. A lisztharmat elleni védelem ma már csak a hajtatásra korlátozódik. A 14-18 napos hatástartalmú Ri- bigan 12 EC (0,05 %) és Afugan (0,1 %) alkalmasak a lisztharmat elleni védekezésre. Az előírt várakozási idő 4 nap. A baktériumos négyszögletes levélfoltosság többnyire elsősorban a hűvös, csapadékos nyárelőn válhat súlyossá. A kórokozó baktérium már a maghéjon megjelenik és a szikleveleken előidézett gombos- tűfejnyi primer fertőzés nyomán létrehozza az új vetésterület fertőzési gócait. Sajnos a manapság csává- zásra használt Orthocid TMTD, Ag- rocit csávázószerek jó gombaölő élettani hatásuk mellett a magvak baktériumos fertőzöttsége ellen nem, vagy alig védenek. Figyelemreméltó, hogy a Pseu- doperonospora cubensis - az uborkaperonoszpóra - járványszerű fertőzése visszaszorította az utóbbi években a baktériumos szögletes levélfoltosságot. A két kórokozó valószínűleg antagonista és közülük a Pseudoperonospora az erősebb. A baktériumos szögletes levélfoltosság tüneteinek jelentkezése esetén 0,5 %-os Bordóilé, 0,5 %-os Bordóixpor + Kasumin 2 L 0,2 %- ban, 0,3 %-os Rézoxi-klorid 50 WP vagy Rokkol 40 SC ajánlható. Fontos, hogy a levélfonákra is bőven jusson permetlé, mert a baktérium a talaj felszínéről a fröccsenő esővíz vagy az öntözővíz csepp- jeivel jut a levélfonákra, és a légzőnyílásokon át a növénybe hatol. A permetezést egy-egy alkalommal meg kell ismételni. A rézkészítmények várakozási idéje 21 nap, de a Rokkolé csak 3 nap. Az uborka sajnos érzékeny a rézre, ezért az eltúlzott töménységű permetlé, illetve a gyakori rezes permetezés súlyos torzulásos elváltozást idéz elő, amelyből a növények nem gyógyulnak ki. Kertészet és Szőlészet (rövidítve) A peronoszpóra jellegzetes kivirágzása a levélfonákon. A betegség tünetei, a levélerektől határolt szögletes foltok kezdetben egyre erősödő sárga színűek. Az 5- 20 mm nagyságú foltok később vöröses-barna vagy kakaóbarna színnel kiszáradnak. A levél fonáki részén párás, harmatos reggeleken lilás vagy szürkésfekete penészkiverődés figyelhető meg. A több folttal is fertőződött levelek, egyre kiterjedtebb sárga színeződés mellett, 7-14 nap alatt leszáradnak. A növényállományban észlelhető kezdeti tünetek 4-6 nappal korábbi fertőződés eredményei. A baktériumos szögletes levélfoltosság jellegzetes tüneteit mutató uborkalevelek (jobbra és fent) között jól elkülöníthető a pe- ronoszpórával (Pseudoperonospora) fertőzöttlevél. A kórokozó Pseudomonas syringae pv. lachrymans baktérium az uborka minden zöld részét fertőzi. A levélerek által határolt vizenyőszöld, majd barnásra, sőt fe- ketésre színezödö átmeneti állapot után kifehéredő száraz, hártyaszerű foltok jellemzik. Ez utóbbi szakaszban a foltok gyakran kitöredeznek. A peronoszpóra-járvány első szakaszában a kórokozó gomba foltjait sokan összetévesztik a baktériumos szögletes levélfoltossággal. Nem csoda hát, hogy a téves diagnózis alapján választott szerek nem hatnak. A gyakori termésszedés miatt te- nyészidőben az uborka vegyszeres növényvédelmének lehetősége korlátozott. A megelőzés azonban nagy mértékben könnyíti a kártevő megfékezését.- Az előző évi termesztés növénymaradványait égessük el, semmisítsük meg.- Ha lehet, tartsuk be a vetésváltást: az uborkát 3 éves forgóban termesszük.- Az állományt és környezetét tartsuk gyommentesen. A gyomok búvóhelyei a kórokozók és az újrafertőződés kiapadhatatlan forrásai; ott bújnak meg a lucernapoloskák, levéltetvek, takácsatkák.- Csak kártevőktől mentes egészséges palántát ültessünk!- A tenyészidőben észlelt fertőzési gócokat azonnal gondosan számoljuk fel, a továbbterjedést megelőző vegyszeres kezeléssel akadályozzuk meg.- Ne ültessünk sűrűn, a túltáplált, buja állomány kezelhetetlen.- Napközben öntözzünk, lehetőleg csak a talajra. Úgy időzítsük, hogy a lomb megszáradjon.-Az intenzív művelésű területeken, támrendszeres termesztésmódnál 2 évenként végezzünk dazomet hatóanyagú talajfertőtlenítést.- Mind nagyobb jelentőségű a betegségellenálló fajták alkalmazásának lehetősége. Az újabb nemesítésű, korszerű fajták elsősorban a kladoszpóriumos mézgás varasodással, az uborkamozaik vírussal, a lisztharmattal és egyre inkább a pero- noszpórával szemben ellenállóak. k. sz. SZÍNES BAROMFIUDVAR MAREK-FÉLE BETEGSÉG Megállapítása az állatorvos feladata, annál is inkább, mert más betegségekkel összetéveszthető. így például az egyszerűen gyógyítható hiánybetegségek is hasonló tünetet okozhatnak. Gyakori panasz, hogy a csirkék csőre megnyúlt, soványak, kiszáradnak, kuporognak, sántítanak, feldőlnek, leesnek a lábukról stb. Ezeket a tüneteket igen sok betegség kiválthatja, melyek közül több is jól gyógyítható. A „Marek“ viszont gyógyíthatatlan, a betegséget csak vakcinázással lehet megelőzni. A napokban vásárolt csibe még fertőzésmentes, mivel a betegség tojással nem terjed, ha azokat a keltetőben megfelelően fertőtlenítették! Ha azonban olyan telepre kerülnek a csirkék, ahol már előfordult a Ma- rek-kór, akkor nagy valószínűséggel ismét találkozunk ezzel a nagy elhullásokat vagy hosszan tartó seny- vedéseket okozó betegséggel. Éppen ezért az ilyen helyen célszerű nagyobb (8-10 hetes) korban vásárolni a csibéket, hogy elkerüljük a fertőzést. GÜMÓKÓR Szintén gyógyíthatatlan, de megelőzhető betegség. Csaknem kizárólag a háztájiban fordul elő a tyúkoknál, ritkán a kacsánál és más baromfinál! Fontos tudnivaló, hogy ahol már előfordult a gümőkór, ott semmiképpen sem szabad 1 éves koron túl meghagyni a tyúkokat. Még a kedvenc japánokat és a díszbaromfiféléket sem. Sajnos ezek között sok a bacilusgazda, mert az „értékes és ritka“ baromfiféléket szinte „végelgyengülésig“ tartják. így tehát főleg a diszbaromfitenyésztók követnek el sok hibát és sajnos eladják a már öreg állatokat is. Gyakori, hogy ezek az új gazdánál elpusztulnak! A tünetek nehezen észlelhetők, mert a betegség hosszú lefutású, és gyakran már csak akkor látjuk a szárnyasok gubbasztását, szo- morkodását, lesoványodását, amikor az elhullás hamarosan be is következik. A gümőkóros tyúk sokat eszik, de semmit sem termel, tehát ráfizetéses a tartás. IDÜLT LÉGZŐSZERVI BETEGSÉG (CRD) Megállapítása igen nehéz, mert legalább 4-5 más betegség is ugyanilyen tünetekkel jár: tüsszögés, ci- kálás, krákogás, szemgyulladás, arcüreggyulladás, elesettség, bá- gyadtság, ízületi gyulladás. Főleg a csirkék és a pulykák megbetegedése, de a kacsáknál is előfordulhat. Általában más betegségekkel egy szeme lép fel. Nagy károkat okozó, sokáig tartó bántalom, bár gyógyítható, de inkább a megelőzésre kell törekedni. Kistenyésztók Lapja Számos gyomnak tartott növény fontos szerepet játszik a kert biológiai egyensúlyának fenntartásában (ilyen például a csalán és a zsurló). Egyes vadnövények kártevőket riasztanak el, mások méh- és lepke- csalogatók. A vadnövény, a gyomnövény és a gyógynövény fogalma nehezen határolható el. A pitypang, a mezei sóska és a csalán régen emberi táplálékul szolgáltak, ma aszonban már gyomnövényként tartják számon, mert az ápolt kertekNe feledjük, hogy a páckészítés sikere az előkészítésen túlmenően az erjedéstől függ, melyet az alaptakarmány cukortartalma befolyásol. Lényeges tehát a cukorminímum megléte, vagyis annak a cukormennyiségnek, amely feltétlen szükséges ahhoz, hogy annyi tejsav képződjön, amennyi a pác íz-zamat anyagban való összeérését lehetővé teszi. A pácolandó takarmánykomponensek egüyttesen legalább 1,5 százalék cukrot tartalmaznak. A cukorhiányt 2 százalékos melaszos vízzel pótolhatjuk. Lényeges, hogy a sós, melaszos, illetve szalmiákszeszes oldattal történő locsolást rózsával ellátott locsolókannával végezzük. Rétegenként (vetésenként) egyenletesen öntözzünk. A pácot szalmaszecskával vagy felaprított kukoricaszárral zárjuk le. ben elszaporodtak, a haszon- és dísznövényektől elfogják a fényt, a nedvességet és a tápanyagot. Még a tavaszi virágzás, magképzés előtt tanácsos őket kihúzni vagy húzókapával kivágni. A pác a téli hidegben 48 óra alatt tökéletesen átmelegszik, a benne lejátszódó erjedési folyamatot a kemény takarmányok felpuhulása, a pác kellemes íz- és szaganyagainak megjelenése jelzi. Hangsúlyozzuk, hogy a pác annál ízletesebb és takarmányozási szempontból értékesebb, minél több komponensből áll. Hogy milyen minőségű a pác, azt legmegbizhatóbban abból állapíthatjuk meg, milyen szívesen fogyasztják állataink. A pácolt takarmányból első ízben kevesebbet adjunk, és a későbbiek során is törekedjünk több vetésben adagolni. Az első napon az állat korától, hasznosítási irányától függően csak néhány kg-ot etessünk belőle és figyeljük reagálását, étvágyát, takarmányfelvételét. Ha egyféle gyomnövény lepi el kertünket, akkor valamilyen talajhibára vagy tápanyaghiányra következtethetünk. Például, ha nitrogénben gazdag a talaj, akkor elszaporodik a csalán, a füstike és a medvetalp; meszes területeken a herefélék, a pitypang, veronika és az árvacsalán; mészben szegény, savanyú talajt jelez a százszorszép, a kamilla és a mezei sóska; a vizenyős, szel- lőzetlen talajt a zsurló, a martilapu ésalibapimpólepiel. (k) Lassan növeljük az adagot, az általunk etetni kívánt mennyiség legfelső határáig (az átmenet általában 6-10 napot vesz igénybe). A pácolt takarmány minőségét kísérjük fokozott figyelemmel. Ha színe rétegenként jelentősen eltér, tudnunk kell, hogy a tejsavas erjedés mellett erőteljesek voltak a káros mellékfermentációk is. A rosszul sikerült pác kellemetlen, szúrós szaga a megengedettnél több vajsavtól származhat. A szín és a szag mellett a vetések (rétegek) szerkezetében is lényegesen eltérő változásokat észlelhetünk, ilyenkor szintén káros erjedési folyamatok végbemenetelére kell gyanakodnunk. Ha nem képződött elegendő mennyiségű tejsav, amelynek a pác eltarthatóságában is jelentős szerepe van, a levegőből behatoló penészgombák hatására gyors bomlás, penészesedés indulhat meg. A rothadt, penészes takarmányokat tartalmazó pác etetésre alkalmatlan. Kistermelők Lapja A rétegezett, átnedvesített, ily módon „bepácolt“ takarmányokat a környezeti hőmérséklettől, az évszaktól függően 12-48 óráig erjedni hagyjuk. Ez idő alatt a takarmánykeverékben úgynevezett tejsavas erjedés játszódik le, amely gyorsítja a különböző takarmánykomponensek összeérését. 20 1993. VI. 27. ilasárnap
