Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)
1993-12-26 / 51-52. szám
A tévé képernyőjén napjainkban is feltűnnek a máltai lovagok fekete palástjukban, rajta a fehér nyolcágú kereszttel, mintegy középkori légkört árasztva maguk körül. Ez a lassan 900 éves lovagrend ma is élő valóság és ma is jelentős szerepet játszik emberbaráti tevékenységével. A világban, ahol felüti fejét a nyomor, az ínség, a bánat, ahol dörögnek a fegyverek, ahol folyik a vér, a könnyek nyomában mindenütt megjelenik a Máltai Szeretszolgálat segítő keze. Ma is mint szuverén máltai lovagrend működik, nemzetközileg önálló államként ismerik el és a jelentősebb államokban megbízott nagykövettel képviselteti magát, bár önálló állammal nem rendelkezik. Miért és mikor alakult ez az intézmény, hogy élte át az eseményekben oly gazdag évszázadokat? Felirat nélkül A középkorban a Szentföldre zarándokoló keresztények megérkezésük után igényelték a megfelelő gondoskodást és egészségügyi ellátást. E célból a bencések már 1020-ban ispotályt alapítottak Jeruzsálemben, amelynek védőszentjévé Keresztelő Szent Jánost választották. Az intézmény szerepe a keresztes hadjáratok során növekedett és egyik elöljárójuk, Pierre Gérard Jeruzsálem bevétele után 1099-ben megalapította a Szent János ispotályos rendet, a zarándokok és keresztes vitézek egészségügyi ellátására. Bouillon Gottfriedtól nagyobb birtokokat is kaptak, ezek jövedelméből tartották fenn vendégházaikat és kórházaikat. Második elöljárójuk Rey- mond de Puy ezt az ispotályos kongregációt 1113-ban II. Pascal pápa jóváhagyásával szuverén johannita lovagrenddé szervezte át, amelynek elöljárója ezentúl a nagymesteri méltóságot viselte és a rend ekkor használta először zászlaját, amelyet piros alapon fehér kereszt ékesít. A lovagrend tagjai fogadalmukban vállalták az engedelmességet, a szegénységet és a nőtlenséget, a betegellátás mellett gondoskod- niok kellett a zarándokok biztonságáról is. IX. Lajos sikertelen keresztes hadjárata után Szaladin szultán 1250-ben elfoglalta Jeruzsálemet, a lovagrend is kénytelen volt a városból kivonulni, és átmenetileg Akkra kikötőjében telepedett le. Ott már katonai tevékenységük került az előtérbe és a kereszténység legelszántabb védelmezőivé váltak. A kereszténység védelmében A muzulmánok 1291-ben Akkrát is elfoglalták és a harcokban megsebesült nagymester, J. de Villiers megmaradt társaival Ciprusra menekült. Soraikat új vitézekkel kiegészítve tizenkét évi itt-tartózkodás után 1309-ben bevették Rodosz erődjét, amelyet a kereszténység védőbástyájává építettek ki. Rodoszi lovagok néven óriási tekintélyre tettek szert és a 213 évi itteni uralmuk alatt a Földközi-tenger szuverén nagyhatalmává fejlődtek. Fő feladatuk hajóhad fenntartása és a török hajóhad mozgásának a korlátozása volt. A kereszténység védelmében örökös harcban állottak az oszmán birodalommal, gátolandó annak terjeszkedését. Tulajdonképpen Rodoszon szerveződött meg a johannita lovagrend, e feudális szervezetnek a felépítése, és itt ismerték el önálló állammá. Pompás Szolimán, a mohácsi győző (1526) hat hónapi ádáz harc után 1522-ben Rodoszról is kiűzte a lovagrendet. 50 gályán 5000 keresztény hívő kíséretében távoztak a lovagok előbb Messinába, majd Civi- tavecchiába. Időközben VIII. Kelemen pápa közbenjárására V. Károly spanyol király a johannita lovagrendnek adományozta Máltát, ahol 1530. október 20-án szálltak partra és vették birtokukba a szigetet. Ettől kezdve nevezik magukat a johan- niták máltai lovagoknak és kezdik Jean de la Valetta nagymester 1557-1568 címerként használni a nyolcágú ezüst keresztet (a nyolc lovagi erény szimbóluma) vörös mezőben. Székhelyükül Borgót, a későbbi Vittorio- sát választották, kiépítették a mellette fekvő „Nagykikötőt“ és ennek védelmére felépítették a ma is működő Fort St. Angelo erődöt. Szolimán a lovagrendet tartotta első számú ellenségének, ezért 1551-ben megtámadta Máltát is, azonban vereséget szenvedett és visz- szavonulni kényszerült. 1565-ben Musztafa fővezér 48 000-es hadsereggel és 130 hajóból álló hadiflottával megismételte a támadást, ám a 18 000 emberből álló védősereg Jean de la Valette nagymester vezényletével négy hónapi küzdelem után megverte a túlerőben lévő török sereget. Ez az ún. „Nagy győzelem“ a Földközi-tenger történelmének egyik legkiemelkedőbb eseménye volt és a török terjeszkedés hanyatlásának a kezdetét jelentette. La Valette 1566-ban kezdi építeni az új fővárost, La Valettát, és a máig is fennmaradt óriási bonyolult erőd- rendszert az egész szigeten. A későbbiekben a törökök Máltát messziről elkerülték, a lovagrend pedig számos földközi-tengeri csatában jeleskedett. A máltai lovagrend a Földközi-tengeren és az európai hatalmak körében is óriási tekintélyre tett szert. Viszályok és kudarcok A török birodalom hanyatlásával azonban a máltai lovagok tekintélye is csökkent, aminek fő oka a belső torzsalkodás, valamint a külső hatalmak és a pápák káros befolyása volt. Ilyen belső feszültségekkel teli helyzetben támadta meg Máltát 1798-ban Napóleon Afrikába hajózó expedíciós hadserege, megszállta a szigetet és a lovagrendet is elűzte Máltáról. 1800-ban a szigetet az angolok szállták meg. 1802-ben az amiensi béke ugyan visszaadta a szigetet a lovagrendnek, azonban ez nem fogadta el a feltételeket. 1814- ben az angolok a szigetet véglegesen bekebelezték és a gyarmatbirodalom A máltai lovagrend rendjele A máltai lovagrend címere A máltai (johannita) lovagrend szeretetszolgálata A „Nagykikötőt“ védő St. Angelo erőd 1531-ből részévé tették. Ezzel megszűnt a lovagrend önállósága is, és később, 1834-ben Rómában az Aventinuson telepednek le a Santa Maria del Priorato konventben, ahol nagymestert már nem választottak. 1879-ben XIII. Leó pápa visszaállította a nagymesteri méltóságot, akit I. Ferenc József császár római birodalmi hercegnek ismert el. A nagyhatalmak újra elismerték a rend szuverenitását. Gazdag rend szegény tagjai Időközben a legtöbb államban elkobozták a rend birtokait, megmaradt viszont az olaszországi vagyonuk egy része és a cseh nagyperjelség. Ez azonban már csak töredéke volt annak az óriási vagyonnak, amivel egész Európában rendelkeztek. Ennek a gazdagságnak a nyomai még ma is felfedezhetők Málta szigetén a gyönyörű épületekben és a Napóleontól ugyan megtizedelt, de ma is létező gyűjteményekben. A múltban a máltai lovagrend jellegzetes feudális intézmény volt, tagjai csak olyan római katolikus személyek lehettek, akik nyolc anyai és nyolc apai nemes őst tudtak felmutatni. A tagok a fogadalom letétele után a vagyonukat az intézmény rendelkezésére bocsátották és haláluk után ezt a rend örökölte. Innen származott a máltai lovagrend óriási gazdagsága és tekintélye. A főúri, sőt az uralkodó családok megtiszteltetésnek vették, ha családtagjukat lovaggá ütötték. A lovagrend élén a pápai jóváhagyással beiktatott nagymester állt. A szervezet nyolc, különböző nyelvű lovagokat tömörítő tartományi csoportokra oszlott, élükön perjellel. Pompás palotáik máig is La Valetta díszei. Rendjelük aranyszegélyű, fehér zo- máncos, nyolcágú kereszt, rajta a hercegi korona, és fekete szalagon viselik. A 16. században a brandenburgi kerület kivált a rendből és protestáns rendként működött. 1810-ben megszűnt, 1852-ben III. Vilmos újraalapítja a protestáns johannita rendet, amely máig is működik bonni székhellyel és Németországon kívül szervezetük van Svédországban és Magyarországon is. 1896 után a máltai lovagrend is átszerveződött, a nagymester továbbra is Rómában székel. Két ága két olasz nagyperjelség, valamint a német és a prágai nagyperjelség, amelyhez 13 ausztriai és csehországi kommenda tartozott. További feladatául a karitatív és humanitárius tevékenységet tekintette. A cseh- osztrák ág az 1878-as boszniai háborúban is tevékenykedett és az első világháborúban 12 kórházvonattal segítette a hadsereget. Hasonlóképpen részt vettek a második világháború harcterein is. Csehországban 1156-ban telepedett le a johannita rend, Prágában a Moldva partján, a Malá Stranán építették meg konventjüket. 1626- ban a prágai perjelséget nagyperjelségre emelték és a régi konvent helyén 1720-ban felépítették a nagy- perjeli palotát, amelyben a rend máig is székel. Magyarországra a lovagrend úgyszintén a 12. században telepedett le, 26 monostoruk volt és az első rendházukat Székesfehérvárt alapították. Női tagokkal - kiváltságok nélkül A második világháború után, 1953 óta lényegesen módosultak a máltai lovagrend alapszabályai, megszűnt a nemesi kiváltság és ma hölgytagjai is vannak. A nagyhatalmak elismerik a rend szuverenitását és több mint 60 állammal van diplomáciai kapcsolata. A lovagrend vatikáni nagykövete a magyar származású dr. Kállay Kristóf. 1976-ban a rend újratelepült Rodoszon és 1992-től átvette Máltán eredeti székhelyét - a Fort St. Angelo erődöt. Negyvenöt évi szünetelés után ismét működik a prágai nagyperjelség. Magyarországon nemzetközi tekintélyre tett szert a Magyar Máltai Sze- retetszolgálat, amelyet Boeselager Csilla bárónő 1989-ben elevenített fel és célul tűzte az elmaradt magyar egészségügy korszerűsítését. Kozma Imre atyával a zugligeti plébánián tevékenykednek. Első nemzetközi aktivitásuk az 1989 évi romániai harcokban történő karitatív részvétel volt, ma pedig a jugoszláviai szenvedőknek nyújtanak segítő kezet. Egy kórházvonat is a rendelkezésükre áll, amelyet télidőben a hajléktalanok rendelkezésére bocsátanak. Szlovákiában is sorra alakulnak a Máltai Szeretetszolgálat helyi szervezetei. A johannita lovagrend eredetileg a Szentföldre zarándoklók ellátására szerveződött. A kereszténység védelmében kifejtett több évszázados lovagi tevékenység után ma ismét visszatért az elesettek védelméhez. A máltai lovagrend mai fő feladata a karitatív emberbaráti tevékenység a harctereken, például Libanonban, Jugoszláviában, továbbá tevékeny részvétel a lepra és a narkománia elleni küzdelemben. Csak csodálhatjuk tagjaik elszántságát és önzetlenségét, amellyel emberbaráti tevékenységüket folytatják. Molnár László
