Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)
1993-06-27 / 25. szám
Magyar glóbusz TALLÓZÁS A MAGYARORSZÁGI SAJTÓBAN A magyarországi, sót ezt az egész kelet-közép-európai közvéleményt - minden pártacsarkodáson, látszólagos és valóságos kormányválságokon túl - az érdekli igazán, hogy milyenek az esélyeink, hogy a valóban nagy bajból kilábaljunk. És nem ábrándozást várnak, hanem a valós helyzet kíméletlen feltárását, hiszen éppen elégszer leplezték már le nekik az úgynevezett szocreál alaptörvényét, mely szerint az íróknak nem az a feladata, hogy a valóságot olyannak ábrázolják, amilyen, hanem olyannak, amilyennek lennie kellene. Nos, úgy tűnik, mintha a politikusok egy része ezt a szabályt követné a mindennapos gyakorlatban, az embereknek azonban ebből mindenütt elegük van. Mennyit keres egy vezérigazgató? Pősze Lajos, amikor a beszélgetést folytatták vele, még a Szerencsejáték Rt. elnök-vezérigazgatója volt, majd egyik napról a másikra leváltották. Langmár Ferenc személyes ügyeiről is megkérdezte a ve- zérigazatót.- Térjünk rá az On személyét érintő támadásokra. Az egyik állítás, hogy 16 millió forintért vásárolt Önnek az rt. szolgálati lakást.- Biztonsági okokból mindenképpen fölmerült, hogy védhető, nyugodt helyen, az állással járó szolgálati lakást kapjon a vezérigazgató. Én egy lakótelepen laktam korábban. Az igazgatóság megszavazta, hogy az rt. maximum 20 millió ft. értékben lakást vásároljon ilyen célra...-Autó...- Mondom azt is! ... Állítólag 24 millióért vásároltam a cégnek Mercedes gépkocsit, saját használatomra... Szó sincs róla. A kocsit használtan 6 millióért vettük.-... Meg akartam kérdezni az öltöny- és óramárkákat is.- Boss öltönyökben járok. Durván másfél havonta elhordok egyet, hiszen mindenhol abban kell lennem. Egyedül nekem nincs ruhapénzem a cégnél. Az óra Rolex márkájú.-Állami cég vezetőjének talán föltehető a kérdés, mennyi a fizetése a kiegészítésekkel együtt?- 165 ezer forint bruttó havonta, a prémium maximum 150 százalék.. .- Külföldi utazások?- ... Az ausztráliai és más utak esetében kifejezetten a tapasztalat- szerzés és az üzleti kapcsolatok bővítése vezérelt. zad közepe óta felemelkedtek. Ezekével azonos a civilizációja, tehát a feladat megoldásához rendelkezésére áll az a modell, amelyet többek között a bajorok és az osztrákok alkalmaztak. Észtország eleve sokkal jobb esélyekkel indult volna a második világháború előestéjén, mint Finnország. Ez mondható el Lettországról is. Ök az utolsó skandináv civilizációjú népek, amelyek még nem jóléti társadalomban élnek. Számukra a skandináv út követése az indokolt. Magyarország tartozik még a reményteljes körbe. Civilizációja az alpi népekével rokon, nagyon jó a szellemi tőkéje és vállalkozó szelleme, amihez a lakosság igényessége járul. A volt szocialista országok népei közül a magyarok hajlandóak a legtöbbet dolgozni a jobb fogyasztási szint érdekében. Aki ebben a körben a társadalmi és gazdasági átalakulás esélyeit kívánja vizsgálni, szem előtt kell tartania, hogy keletre haladva egyre kisebb a politikai demokrácia és a jóléti társadalom vonzása. Számos érintett nép esetében még alig halad túl a társadalom felső tizedén. A többség számára túl nagyok azok az áldozatok, amelyeket az átalakulás érdekében hozniok kell. Jobban értékelik a szocialista rendszerben élvezett biztos munkaalkalmat, mint a jobb élet érdekében fizetendő létbizonytalanságot.“ Mire van szükség? A Magyarok Világszövetsége kéthetente megjelenő lapjában Mányoki Endre kritikus, a Kortárs rovatvezetője egy új politikai filozófia reményeit elemzi. Többek között ezt állapítja meg: „Új politikai filozófiára van szükség, ám ehhez elsődlegesen új mentalitásra. Mindenekelőtt arra, hogy elválasztódjék egymástól a szabad értelmiségi és a politikusi státus. Ha ez - az önmérséklet diadalaként - bekövetkezne, nyomban elméleti politikai kérdéssé válna a történelemhez való viszony is, annak minden gyakorlati politikai folyományával. A konszenzus, amelyre minden politikai életnek legalább a működő képesség elemi fokán szüksége van, praktikusan lehetővé válna, miközben a széthullás kockázatának növekedése nélkül élesedhetnének a politológiai viták. Új politikai filozófiára van szükség, ám ezt a filozófiát már nem szabad a hagyományos történelmi-ideológiai képletekre alapozni; sem a ’nemzeti’, sem a ’liberális' nem őriz olyan - eddig rejtve maradt - tartalmakat, amelyek egy új megközelítés filozófiai alapvetéseként még életképesek lehetnének. Nem a részek elméleti továbbdúcolása a cél már, hanem egy új egész fölépítése.“ tiszatáj Bálint Tibor Ceausescuról és másról Bálint Tiborral, a hatvanegy éves, Kolozsvárott élő íróval (legismertebb regénye a Zokogó majom) közöl interjút a szegedi irodalmi folyóirat. Egyebek között most készülő, átfogó társadalmi regény szándékával íródó regényéről, a Bábel toronyházáról kérdezik. S noha a válasz a Ceau§escu-féle múltra utal, egyszersmind dokumentálja, hogy miként nem lehet a jövőt tervezni, hogyan nem szabad az esélyekkel számolni. A Bábel torony házának lakói „a diktátor elképzelt szándéka szerint és célkitűzése alapján az egész ország, hogy mindenki mindenkor ellenőrizhető legyen. A ’magas’ politika képviselői, a talpnya- lók, a besúgók és a spiclik hadai azonban nem itt laknak, hanem a láthatatlan mélyben; mikor pedig az ország már nyakig van az adósságban, a szakmai tanácsadók a hízelgőkkel összefogva azt kezdik hirdetni, hogy az aranykor után most a gyémántkor következik, mert a haza legszeretettebb fia, az önkényúr intenzív gondolkodás közben gyémántot termel az agyában; ezt az onnan kiürített gyémántot aztán odalent a láthatatlan mélyben tíz- és tízezer bizalmi ember iszapolja, mossa és tisztítja, miközben titkos utakon naponta megkapják a keverékhez szükséges üvegport . . .“ magyar építőművészet Győri távlatok valóság A volt szocialista országok esélyei Kopátsy Sándor közgazdász, a tekintélyes Valóság májusi számában a volt szocialista országok átalakulásának körülményeit elemzi, s tanulmánya végén fölteszi a kérdést is: „van-e reális esély arra, hogy a megfelelő módszerek esetében a volt szocialista országok képesek demokratikus jóléti piaci társadalmakká átalakulni?" Hozzáteszi azonban, mielőtt a szerinte helyes választ megadná, hogy „ezt a kérdést sem volna szabad ilyen globális formában felvetni, mert szinte minden ország esetében más és más a válasz.“ Ezek után a felelet: ,,Csehországnak csak az évszázadok óta elfoglalt helyét kell újra elfoglalnia. Szlovénia már ma is nagyon közel van ahhoz az állapothoz, amelyre az alpi övezet népei a száEzúttal építészeti távlatokról van szó, természetesen. Winkler Gábor 1943 óta először veszi szemügyre Győr városi fejlődését, építészetének alakulását. Erősen kritikusan szól az ötvenes évek elhibázott épületeiről, s ezek után a perspektívákat vázolja fel, amelyek azért is érdekesek, mert meglehetősen ritkán láthatja a laikus közönség, hogy miként folyik vagy pontosabban: kellene, hogy folyjék egy városkép megformálása. „Az 1980-as évek elején Aczél Gábor új tervet készített a Belváros megújítására és ebben - szinte véget nem érő viták után - végre deklarálta a központ történeti egységét és területének oszthatatlanságát. Nagy feltűnést keltő terve ezen túl is egy sor fontos, új gondolatot vetett fel, így a városközpont és a Nádorváros egységes gyalogoszónává történő átalakítását, a Szent István út teljes hosszában kívánatos süllyesztésével, a Baross híd gyalogosaddá való átalakításával. Sajnos, e gondolatok megvalósítási esélyei egyre csökkentek, mígnem a város lemondott kivitelezésükről; pedig a kapcsolódásokra egyre nagyobb szükség lenne. ... A műemlékileg védett tömbök megújításának alapjául szintén Aczél Gábor tervei szolgáltak... Bár mindig ’városrekonstrukcióról ’ beszéltek, mi sohasem tagadtuk, hogy ami itt történt, több egyszerű helyreállításnál; végeredményben eddig is óvatos és céltudatos, a történeti környezetet tiszteletben tartó városfejlesztés folyt e területen. A házak kívül-belül megújultak, a városszerkezet udvari átjárókkal, belső üzletutcákkal gyarapodott, a földszintek átépítésével szórakoztatóbbá vált a városi élet...” E. FEHÉR PÁL összeállítása Isten létezését igenlő hitünkbe belezavar az az állítás, hogy azok a jelenségek, melyek tudományos alapon megkö- zelfthetóek, Illetve amelyeket nem sorolunk transzcendens kategóriába, azok mind a Teremtő Isten felsőbbrendűsége, mindenek felett álló ereje ellen szólnak. Magyarán mondva: ami emberi ésszel felfogható, aminek működése megmagyarázható, annak közelében felesleges Isten „keze nyomát" keresni... Ennek az elméletnek eredményeként juthatnánk el ahhoz a „meggyőződéshez“, hogy a tudomány magasabb fokán megbizonyosodhatunk az istentagadók igazáról! Ám ha belátjuk, hogy felfedezéseink csak egy-egy, a kezdet óta létező törvény felismerései, talán rádöbbenünk, paradox helyzetben le- ledzünk! Ugyanis a tudomány rávezet a nagy igazságra: amikor már azt hisszük, mindent ismerünk, a következő fokon ráeszmélünk, semmit sem tudunk! Az elmélkedést ne társítsuk teát- rális vitákkal, hanem lehetőleg a saját ismeretanyagunkat átrágva elmélkedjünk! Ilyeténképpen el kell, hogy jussunk olyan állapothoz, melyben magunk bizonyítjuk önmagunknak a korrekt igazságot! Némelyik vallás az isteni igazságkeresés leghatékonyabb eszközének a meditációt tartja. „Sok van, mi csodálatos!...“ A gondolkodó ember elismeri, hogy a világon sok olyan jelenség kápráztat el bennünket, aminek sem eredetét, sem küldetését nem ismerjük! Ám ismeretünk hiányában is bérezhetünk létezésének fontosságára! A lehetőségünkhöz mérten tekintsük meg közelebbről a világ azon dolgait, amelyek leginkább csodálatot ébresztenek bennünk! Legvalószínűbb, hogy az élet kerül érdeklődésünk előterébe. A csodálatos tojás Fantasztikus a tojás szerepe az élet továbbvitelében. Három-négy hét alatt pl. a madártojásból fajának tulajdonságaival rendelkező fióka kel ki! Megfelelő életkörülmények között, meghatározható időn belül ivaréretté - szaporodóképessé - válik. Azért példálózók madarakkal, mert az új generáció létrejötte az ő esetükben történik a leglátványosabban. De rábámulhatunk a - szerintünk - minden élő között a legcsodálatosabbra: az emberre is! A génre, erre a szervezetünkbe szinte csak belesejtett mindentudó hatalmas parányra! Bármely szervünk működését figyeljük is meg, be kell látnunk - bár kicserélni már tudja az ember olyan szervet nem képes „gyártani“, amely az eredeti minden tulajdonságaival rendelkezne. Például, hogy növekedni tudna! Negyedik dimenzió Térjünk át egy másik - a tudomány előtt ugyancsak fehér foltos - területre, a dimenziók elemzésére! Mint ismeretes, a földi testek három dimenzióban (szélesség, hosszúság, magasság) léteznek. De olykor tétován megtoldjuk még egy negyedikkel, az idő fogalmával is. Nos, meglehet, ez a tétovaság támasztja bennünk a gyanút, hogy ha az időt besorolhatjuk a dimenziók közé, akkor létezhet bennünk, körülöttünk sok más olyan tényező, amely tulajdonságai révén kiérdemli, hogy a dimenziók közé soroljuk. Például a tömegvonzás, a centrifugális taszítóerő, az elektromágneses de- lejesseg... Megemlíthetjük még belső énünk komponenseit; az érzelmeket, az értelmet és indulatokat, melyekre nyugodtan ráilleszthetjük a dimenzió tulajdonságait mert ezek némelyike szinte kemény falként terjeszkedik a térben s mert ezek a tulajdonságok (és amelyeket nem soroltam fel!) töltik be a világmindenség tereit!... Manapság kedvelt dolog az idegen csillagrendszerekből érkező lényekkel foglalatoskodni, akiket (ha egyáltalán vannak) magunknál magasabb rendű lényeknek tartjuk. A kreatúra nem kel életre Tudunk olyan vakmerőségről, hogy egyes alkimisták lombikban vegyileg, mesterségesen előállítható homunculust (élő emberke) akartak életre kelteni. Ám hiába ismerték az embert kitevő elemek arányát, kreációjukba nem tudtak lelket lehelni, a kreatúra nem kelt életre! Mert az élet az egyedüli Isten sajátja! Ő az élet és a halál ura! Át- meg áttekintve a földi ember tevékenységét, rá kell döbbennünk, hogy a természettel a legtöbb rosz- szat az ember cselekedte. Mivel? Miért? Talán mert nem fogadta kellő alázattal adományait, a természet alakításán törte a fejét. A kétes értékű törekvés többé-kevésbé sikerült is. Nincs köszönet benne! De ha a tudomány kárára van a természetnek, akkor mi lenne üd- vösebb számunkra? Ha hagytunk volna mindent az ősi állapotban?! Engedtük volna elmocsarasodni a folyók környékét hogy mindenfelé vadvizek állnák útját jármüveinknek?!... Hogy vizeinket szabályoztuk, hajózhatóvá tettük, azzal csak elfogadtuk a természet felkínált ajándékát, de nem tettük tönkre, nem „változtattuk" lakhatatlanná a vízben élő fajok számára. Súlyosabb a helyzet a felszínre hozott éghető ásványainkkal: az olajjal, a gázzal és a szénnel. A belőlük származó, levegőbe juttatott égési melléktermékek komoly veszélyt jelentenek oxigénkészletünk minőségére! Nem lenne üdvösebb, ha belátnánk, hogy mi - az emberi félj - ha nem is kevesebb, de nem is több az Isten másfajta teremtményeinél. Az akarat megtörhet A zsenge fűszálat, a gyenge madárfiókát, vagy a tengermély élővilágát éppúgy kíséri az isteni gondviselés, mint a földi ember tétova lépteit. Az életünket kisérő jelenségeket érhetik defektusok; az akarat megtörhet, a szándék balul üthet ki, a szív ritmusa összezavarodhat, de a világ egyensúlyát megtartó törvény az idők végeztéig hatni fog! Istent megtagadni badarság, nemlétét bizonyítani lehetetlen! Mivel minden erőforrás tőle (belőle) származik, az ö nemlétét bizonyítandó értelemnek is tőle kellene származnia, végeredményként az a képlet jelenne meg, hogy az Isten önnön- magát tagadta meg?! Am abban a reményben se ringassuk magunkat, hogy ha megtagadjuk is őt szóval, tettel, politikával, de ha éppen sanyarúra való helyzetünk megkívánja, a kényünk-ked- vünk szerint megszabott időben - mint jogos jussunkat - kikövetelhetjük tőle végtelen irgalmát! Kovács József 10 1993. VI. 2 ilasúrnap
