Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)

1993-12-26 / 51-52. szám

Interjú Dusán Kleimannal

Fotó: Prikler László

RESPUBLIKA- Vezérigazgató úr, újév napján lesz kereken egy esztendeje, hogy megalakult az önálló Szlovák Sajtóügynökség, a TA SR. Az ország jelenlegi gazdasági helyzetében hogyan sikerült elkerülni, hogy a nullpontról nem a holtpontra jutottak?- A történelmi hűség érdekében el kell mondani, hogy 1992-ben még a Carnugorsky-kormány döntött egy központi szlovákiai sajtóügynökség létrehozásáról; igaz, akkoriban

— amolyan tetőszervként —, még a föderális sajtóiroda megőrzéséről is szó volt. A tavalyi parlamenti választások után azonban másként fordult a kocka, Csehszlovákia kettészakadása pedig egyszerűen kulcspozícióba emelte a ’92 tavaszától szerveződő, manapság már teljesen önálló szlovák sajtóirodát. Ugyancsak hozzátartozik a valósághoz, hogy 1992. december

31-én lényegében egyik óráról a másikra Prága és Pozsony között elvágták a hírátviteli csatornák drótjait. így a Szlovák Sajtóügynökség, bizonyos előrelátó intézkedések után, tulajdonképpen az önálló Szlovákia létrejöttével egyidőben kezdte meg nem- kevésbé önálló életét. Hűen jellemzi akkori helyzetünket, hogy amíg a korábban közös intézménynek számító CTK-val a föderáció végét jelentő redőnyhúzás után szinte semmilyen közvetlen kapcsolatunk nem volt; addig a DPA, a Reuter, az UPI, az APA és különösképpen az MTI nemcsak megértést tanúsított a gondjaink iránt, hanem a kezdeti lépéseinkben sok konkrét szakmai segítséget is kaptunk tőlük. így nem csak a belföldi, hanem önzetlen támogatásukkal a külföldi hírszolgálatunk is azonnal megvolt. Természetesen, ma már befutott külpolitikai szerkesztőségünk van, de a hírkiadás egyéb részlegein is zökkenőmentes a munka. Sőt! A műszaki felszereltségünk annyira korszerűnek mondható, hogy ebben a tekintetben jobb helyzetben vagyunk, mint a prágai, a varsói vagy akár a budapesti kollégáink. A rugalmas hírcserét jelenleg 14 kétoldalú szerződés is garantálja, továbbá saját tudósítót állítottunk Washingtonban, Moszkvábnan, Brüsszelben, Bonnban, Varsóban és Budapesten. A folyamatos belföldi hírszolgáltatás részint a pozsonyi központi szerkesztőségeink, részint pedig a losonci, érsekújvári, rózsahegyi, nyitrai, trencsé- ni, eperjesi, kassai és nagyszombati fiókirodáink feladata.- A Szlovák Sajtóügynökségnem érzi magát gyöngébbnek a környező országok patinás hírű irodáival szemben?- Kaján kérdés, nem is válaszolok rá szívesen; hiszen ha az igazat mondom, öndicséretnek tűnhet. Ténynek tény viszont, hogy az általunk ob- jektívnek tartott bécsi APA értékelése szerint a mi híranyagunk minősége szakmailag nem rosszabb például a CTK-énál. Őszintén szólva, ezt megnyugtatónak tartom.- Érződik a versenyhelyzet? Mármint ama tekintetben, hogy a TA SR hivatalos hírügynökség ugyan, de Szlovákiában távolról sem az egyetlen elérhető hírforrás.- Idehaza elsősorban a CTK jelent számunkra konkurenciát, egyelőre különösebb előnytelenségek nélkül. Szlovákiában léteznek manapság már magánhírügynökségek is, de ők sem jelentenek számunkra igazi versenytársat. Itt jegyzem meg, hogy naponta mintegy másfélszáz külföldi, illetve 70-80 belföldi hírt adunk ki; s ez nagyjából fedi mind az elektronikus, mind az írott sajtó jelenlegi igényeit. Ami pedig ennél is fontosabb: szigorúan a tényekre szorítkozunk, a pártatlanságra törekszünk; természetesen, tilos bárminemű cenzúra is. Hírszerkesztésünk alapelveit a kormányzat is tiszteletben tartja, elvégre csak így szerezhetünk szakmai rangot a kollégák, és erkölcsi tőkét a külföld szemében. Noha állami költségvetésből élő intézmény vagyunk, határozottan kijelenthetem: a Szlovák Sajtóügynökség csupán szolgálni és nem kiszolgálni kívánja a jelenlegi kormánykoalíció, illetve Szlovákia érdekeit. Személyesen is azt vallom, hogy minden híranyag lényege a tárgyilagos tényszerűség, a véleményalkotás a lapok kommentátorainak dolga. Egyébként jó jel, hogy eddig a pozsonyi parlamentben képviselt pártok egyike sem emelt kifogást a munkánkkal szemben.- A magyar koalíció sem?-Tudtommal nem. És remélhetőleg a jövőben sem lesz okuk elmarasztalni bennünket.- Kleiman úr, tisztségéből eredően ön különösen alkalmas alany arra, hogy a riporter a honi sajtóhelyzetről, vagy még inkább az általános sajtó- szabadság fontosságáról faggassa! Tehát mi a véleménye például arról, hogy Magyarországon - a sajtószabadság megőrzése érdekében - akár ezrek is tüntetnek az utcákon; nálunk viszont az úgynevezett hallgatag többség épp olyan birkatürelemmel szemléli a sajtó megzabolázására irányuló kormányzati cselszövéseket, mint ahogy tavaly az ország kettésza- kítását is valóban némán végigasz- szisztálta...- Úgy vélem, nagyon rokonszenves dolog, ha az emberekben akad annyi civil kurázsi, hogy a demokrácia alappillérét jelentő sajtószabadságért aggódva akár az utcákra is kivonulnak. Ez azt is jelenti, hogy az emberek kigyógyultak a nyájszellemből, s egyúttal a társadalom természetes önvédelmi reflexei is kialakulóban vannak. Persze, azt sem árt tudatosítani, hogy a mindenkori hatalom — Magyarországon, Szlovákiában vagy a világon szinte bárhol — igyekszik közelférkőzni a közhangulatot közvetlenül is befolyásolni képes sajtóhoz. Szerintem nálunk egyelőre teljes a szólásszabadság, a kormányzat inkább csak gazdasági eszközökkel próbálja megszorítani az elektronikus médiákat, esetleg az ellenzéki sajtót. Mindennek tudatában különösen érdekesnek tartom szemmel tartani, hogy melyik lap mit hasznosít, illetve mit miként tálal a távirati irodánk valóban pártatlan hírszolgálatából.- Vezérigazgató úr, hálás vagyok, hogy ezt is szóba hozta. Hálás, mert a fiatalka Szlovákiában, ebben az egyesztendős respublikában itt van a Republika! Ennek a napilapnak,

szinte egyedülálló módon, az ország hivatalos sajtóügynöksége, tehát a TA SR az impresszumban is feltüntetett kiadója. Ráadásul a Republika nyíltan kormánypárti lap, így mindez a Szlovák Sajtóügynökséget eléggé fura fénybe állítja...-Tudom, a Republika sokak szemében tüske! Kerek perec kijelenthetem, hogy mind szervezésileg, mind a személyi állományát tekintve egészen önálló alkotói közösség, közvetlenül tehát semmi köze sincs a távirati irodánkhoz.- Értsem úgy, hogy például a napi hírszolgálatért éppen annyit fizet, mint mondjuk az Új Szó vagy a többi szlovákiai napilap bármelyike? Avagy terembért is fizet azokért a szerkesztőségi szobákért, amelyek éppen az ön vezérigazgatói irodájával közös emeleten vannak?- A vállalatunkon belüli elszámolási rendszer keretében mindezek a tételek költségként terhelik a Republika számláját. Ez a napilap egyébként nem más, mint a Szlovák Sajtóügynökség vállalkozói tevékenységeinek egyike.- Ha így van, akkor a Republiká- nak - több más hazai napilappal ellentétben - nyereségesnek kell lennie!- Nem, egyelőre nem nyereséges; de így is egyike a vállalkozási próbálkozásainknak. Lapgazdaként örömmel nyugtázhatom, hogy a példányszáma az utóbbi félévben megduplázódott, és emelkedtek a reklám- bevételei is. Jelenleg tehát az előlegezett bizalom állapotát élvezi.- Kerülni szeretném a kajánkodást, de nemigen tudok szabadulni a gondolattól, hogy nem azért sikerült-e felsrófolni a példányszámot, mert a Republika - még a hajdani Kondoron is túltéve - a nacionalista kedélyszítás és a magyargyűlölet fóruma lett. Az pedig egyenesen riasztó, hogy mindezt kormánylapként cse- lekszi...-Csupán megismételni tudom: mi pusztán a kiadó vagyunk, s ez a tevékenységünk nem egyéb, mint a vállalkozói próbálkozásaink egyike. Eredeti célkitűzésünk az volt, hogy a Republika egy vérbeli hírmagazin legyen, sok-sok érdekességgel és friss hírrel, valamiféle nyomtatásban megjelenő CNN. Ugyanakkor nem kizárt, hogy a lap bizonyos cikkei tényleg tendenciózusak.- Hogy ez az újság nem a tolerancia ösvényét tapossa, annyi holtbiztos!-Igen, ezt már mások is szóba hozták.

— Kérem, maradjunk hát a témánál. Gondolom, a bajok gyökere főként abban keresendő, hogy a Republika a Szlovákiáról „valós képet“pingálni hivatott tollnokok fészke lett; azok melegágya, akikről Vladimír Meciar a minap kijelentette: ők felismerték, hogy ki mögé kell felzárkózniuk.

— Ennyire azért nem sarkítanám a dolgot, hiszen több, valóban jó tollú szlovák újságíró dolgozik a Republi- kában. Mint kifejtettem, ugyanakkor az is meglehet, hogy olykor el-elra- gadtatják magukat; ám a lap még így is jól tükrözi a különböző nézetek sokrétűségét. Szívesen leszögezném, hogy a Republika — kiadói szándékaink szerint - nem kormánylap; legföljebb csak egy, a kormányhoz közelálló újság: olyan sajtótermék, ahol a kormányzat is a nyilvánosságra hozhatja elképzeléseit, gondjait, hivatalos dokumentumait. Ha úgy tetszik, akkor az egyebütt bőven megjelenő ellenzéki véleményeket kiegyensúlyozandó. Gondolom, aligha lehet vitás, hogy ez is velejárója a nézetek pluralitásának.- A lap főszerkesztője azonban külön jegyzetkében szögezte le, hogy a Republika igenis, kormánypárti napilap. A kiadó számára nem volt kínos ez a hűségnyilatkozat?- Mi pontosan fogalmazott körlevélben is rögzítettük a Republika tartalmi és társadalmi céljait, illetve azt is, hogy milyennek képzeljük el e lap szakmai nívóját. Hogy ezt mennyiben sikerül a gyakorlatban betartatnunk, az néha valóban vita tárgyát képezheti.- Gondolom, a holmiféle túlérzékenység legkisebb jele nélkül kijelenthetem: a kormányhoz közel álló és a hivatalos Szlovák Sajtóügynökség napilapjaként megjelenő Republika a magyarság elleni hangulatkeltés melegágya lett!- Ezt már a legfelsőbb helyekről is jelezték nekünk. Ezzel kapcsolatban Meciar úr is kijelentette, hogy a konfrontációt kerülni kell. És a köztársasági elnöknek szintén ez az óhaja.- Újságíróként, kisebbségi magyarként, egyszerű halandóként én mégis azt tapasztalom, hogy a gyakorlatban ennek fordítottja valósul meg: a Republika szinte naponta kikezdi a magyarokat, arrogánsán szidalmazza az ellenzéket és Meciart pártolva a köz- társasági elnök személyét sem kíméli... Jómagámnak ez a ’89 novembere előtti időszakot, az akkori idők Rudé právójának, Pravdájának és nem utolsósorban Új Szójának ,,mindenható“ szellemét idézi.- Kolléga úr, valóban ez a benyomása?- Sajnos, valóban. Ha kezembe veszem a Republikát, akkor rendre a nemkevésbé érdes hangú Koridor jut az eszembe. Mostanában annál inkább van ez így, hogy vannak napok, amikor még a Koridor is kismiskának bizonyulna a Republika egy- egy friss lapszámához viszonyítva. Ráadásul mindez a kormányt támogató újságba jelenik meg.- Én jól kijövök a magyarokkal... Őszintén szólva, ezért bántana, ha ezt a vélt vagy valós hangulatkeltést nemcsak maga látná így, hanem ez az itt élő magyarság zömének véleménye is lenne. Higgye el, a Republika sohasem kapott olyan kiadói biztatást, hogy legyen magyarellenes. Mi csupán azt kértük: írjanak igazat Szlovákiáról!- Kleiman úr, egyetért azzal a kormányzati panasszal, hogy Szlovákia- ellenes sajtólobbi akarja szétzilálni ezt a fiatal országot?...- Szlovákia ellenes sajtólobbi?- Igen. A kormányhoz közel álló exkluzív napilap nemkevésbé megbecsült zsurnalisztáját idéztem az imént!- Nézze, ebben a témában én is nyilvánosan kifejtettem már a véleményemet, úgyhogy most sem fogok köntörfalazni. Tény, hogy úgy érzem: bizonyos publicisták Szlovákia hétköznapjaiban szinte kizárólag a negatívumokat látják, és csak erről képesek cikkezni. Már-már tudatos programszerűséggel.- Ön szerint nem ez az ellenzék egyik alapvető feladata?- Én csak azt akartam jelezni, hogy vannak szerzők, akiktől örökösen ugyanazt olvasom; akik örökösen csak a skandallumok keresgélésében és a szuggesztív kérdésfeltevésben élik ki magukat.- Elvégre nem az az igazi hír, ha a kutya marja meg a postást, hanem ha a postás harapja meg a kutyát! Vagy nem?- De igen. Ám ez még nem jelenti azt, hogy például a kormányfő minden egyes kijelentését ízekre kell szedni, a visszájára kell fordítani, esetleg menetrendszerűen ráfogni, hogy újfent valótlanságot állított. Gondolom, ebben van a kutya elásva. Hogy stílszerű maradjak az iménti kérdéshez.- Rendben. De arra azért még szabadjon - szuggesztivitás nélkül, pusztán riporteri kíváncsiságból - rákérdeznem: vajon igaz-e, hogy ön lesz a Szlovák rádió új, nyilván engedékenyebbnek remélt igazgatója?- Volt ilyen szóbeszéd. Mindenesetre én nem akarnám itthagyni a távirati irodát, hiszen rengeteg energiát fektettem bele abba, hogy úgy-ahogy kiépüljön. Különben sem értem, miért kellene a rádióban leváltani tisztségéből Vladimir Stefkot, a jelenlegi igazgatót ...- Ha enyém lehet az utolsó szó joga, akkor maradjunk ennyiben. És köszönöm az interjút.

Miklósi Péter