Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)
1993-06-13 / 23. szám
HOGYAN ÉRDEKHÁZASODJUNK? Vállalkozni nagyon sokféle módon lehet, és nemcsak kereskedéssel, tőzsdei spekulációval, termeléssel, felfedezéssel juthatunk vagyonhoz, hanem saját magunk áruba bocsátásával is. Na nem kell mindjárt elször- nyedni, nem a leánykereskedésre vagy a prostitúcióra, illetve a kitar- tottságra gondolunk, hanem egy ré- gente igencsak elfogadott formára - legalábbis a szülök részéről - a jól házasodásra. Az alábbi szöveg elsősorban a férfiaknak szól, már csak azért is, mert a nőknek ebben a témában általában nem kell tanácsokat adni (ha „egyébként" van mit a gazdag családokba vinniük). A férfiaknak azonban ez ügyben elméleti előkészítésre és gyakorlati tanácsokra van szükségük. Amerikában például szemináriumokat is szerveznek, Hogyan nősüljünk gazdagon? címmel. Három tanítási óra 25 dollárba kerül. Mi most teljesértékű tanfolyamot ajánlunk, ingyen! Fiatalemberek! Tettre fel! Jelszó: „Az sem baj, ha szép a menyasz- szony, csak a hozomány legyen kövér“. Keresse a kapcsolatokat. Az elvált, vagyonos asszonyokkal a bárokban, estélyeken találkozhat, az özvegyekkel inkább az operában vagy koncerteken. A lányok előfordulási területe kiszámíthatatlan. Ismerje ki magát az alapdolgokban. Állapítsa meg, hogy a hölgyek valóban teljes jogú tulajdonosai-e a vagyonnak, vagy csak járadékot, tartásdíjat, esetleg zsebpénzt kapnak. Ismerje meg kedvteléseit. Általában feltételezhető, hogy a férfiaktól megbízhatóságot várnak el. Ez viszont konkrétumot és rögtönzést is követel. Legyen jólöltözött. A legfontosabb a tökéletes ing, az elegáns nyakkendő. A Tiffany cég nem tanácsolja a férfiaknak a gyémánt viselését, s a mi feltételeink között: a műanyag szíjas digitális óra sem kelt éppen jó benyomást, a fülbevaló pedig inkább ellenérzést szül. Ügyeljen a tisztaságra! A gyűrött és maszatos hippik ideje végképp lejárt, még a művészvilágban is. A modern férfi tiszta és ápolt. Éljen ott, ahol a gazdagok élnek. Még annak árán is, hogy csak egy padlásszobát tud majd bérelni. Fontos ugyanis az aranyhalak áramlásának sűrűjében lenni. Szabadidejét támpontok szerzésére használja ki. Vegyen órákat golfból, teniszből, a- legelőkelőbb klubokban. Legalább fél órával előbb érkezzen, és jól nézzen körül a megfelelő partnernők között. Az özvegyekre a divatos művészek és világmegváltók tanfolyamain találhatunk rá. Tanulja meg hálával fogadni az ajándékot. Örüljön, ha ajándékot kap. Ezt tisztelettel, de az öröm látható jeleivel kell fogadni. Ne hízelegjen, és ne „nyalja be magát“. Váljék ki a lihegő hódolók tömegéből. Ugyanakkor csak a kis hibákat vegye észre, azt is finoman és humorral. Ne féljen apró utasításokat adni. Az ellenőrzött ellenkezés az ösztönzés forrása. Legyen tisztában saját értékével. Ismerje meg előnyös tulajdonságait, és azt adja környezete tudatára. Meríthet ösztönzést Larry Fortensky egyszerű „kék gallérjából“, akiről felesége, Liz Taylor azt mondta: Egyik fiú sem szegény, ha jóságban gazdag a szíve. Hadműveleti terület az egész világ. Megnyíltunk a világ felé. Használjuk ki azt az egzotikumot, és kíváncsiságot, amellyel a fejlett világ még ránk figyel. A költővel együtt mondjuk: a gyenge az, aki elvesztette a hitét önmagában; kicsi az, aki csak kis célokat ismer“. Mottó: Szeressük az állatokat. Vadásszunk inkább hozományra.-Nem kell félned, Julis. Ezek nem vallon zsoldosok, csupán az adószedők. (V. Rencin) Leszálló ágban? Rossz idők járnak a nagy európai számítás- technikai szakvásárok szervezőire. A jelek szerint ezek az egyre inkább népünnepélyszámba menő és a szakmai közönségnek mind kevesebbet mondó rendezvények egyszerűen túlnőtték magukat. A szakma legrangosabbja, a CeBIT rendezői az idén különféle fondorlatokkal még némiképpen növelni tudták ugyan a kiállítási alapterületet, ám a kiállítói névsorból már kénytelenek voltak törölni egyebek közt olyan számítástechnikai nagyágyúkat, mint a Novell, a Borland, a Computer- land, a Tulip vagy a Motorola. A kölni Orgatecről pedig például többek között az IBM, a Bull és az NCR hiányzik majd. Ugyancsak főhet a bécsi Ifabo gazdáinak a feje, hiszen a császárvárosba az idén a tavalyi 720-szal szemben csupán 680 szakmabéli kiállító érkezett. Ehhez képest szerencsésnek számít a budapesti Ifabo. Tucatnyi nagy hazai számítástechnikai cég februárban egy sajtótájékoztatón együtt jelentette be, hogy komputershow-ból sok nekik a kettő, ezért az idén a másik rangos hazai rendezvényről, az őszi Compfairről távol maradnak, s csak a számukra előnyösebbnek ítélt Ifabón állítanak ki. Nem voltak hajlandók azonban nyilatkozni arról, mindezt mennyivel olcsóbban tehették a meghirdetett standardnál. Mint utóbb kiderült: akadt közöttük, aki árengedmény nélkül nemhogy két, de egy vásáron sem mutogathatta volna az idén a portékáját. A szakvásárok gondjai mögött, persze, az egész szakma anyagi nehézségei rejlenek. Hol vannak már az egykori mesés profitok a számítástechnikából - a legnagyobb tavalyi árcsökkenéseik után egyre kevesebb marad a kasszában az effajta látványos rendezvények finanszírozására. Más okok is közrejátszanak a számítástechnikai kiállítások népszerűségvesztésében. A számítástechnika egyre inkább munkaeszköz, elveszíti kuriozitását. Nincsenek már olyasfajta „nagy produkciók“, mint amilyeneket annak idején a színes VGA monitorok, a laptopok, a tollal írható képernyők vagy a multimédia megjelenése jelentett, s ma már jóval kisebb csoda a 486-os helyett az 586-os gép, mint egykor az XT-k után az AT-k felbukkanása volt. A csendes iparosmunka következik, miközben minden megbízhatóbbá, jobbá, nagyobb teljesítményűvé s természetesen szebbé válik. Az idei CeBIT talán legszembetűnőbb vonása éppen a számítógépek esztétikai fejlődése volt. Ám mintha most derülne ki, hogy a számítógép sokak hitével ellentétben mégsem olyan, mint az autó. Kelendőségében kisebb a divat szerepe, s ha megteszi a régi, csak azért, mert megjelent az új, a „dögösebb“ évjárat, még nem cserélik le a komputert. Akik a kiállítások presztízsvesztése ellenére vigasztalódni kívánnak, azt hangoztatják: sebaj, legfeljebb a hangsúly a szakvásárokon átkerül a hardverről az alkalmazói szoftverre. Csakhogy ezek sokkal inkább az adott szakma kiállítási tárgyai, és nem általában a számítástechnikáé - valószínű tehát, hogy a recesszió elmúltával sem sóhajthatnak majd fel megkönnyebbülten a vásárosok. 9. A tőzsdeügyietek fajtái A két legfontosabb szempont, amelyek alapján megkülönböztetjük a tőzsdei üzletkötéseket: az idő és az üzletkötő szándéka. Az idő szempontjából lehet: azonnali (promt) üzletkötés vagy határidős üzletkötés. Az azonnali üzletkötéskor az árut (értékpapírtőzsdén a részvényt vagy más értékpapírt) átadják a vevőknek (azonnal a tulajdonába kerül). A határidős üzleteknél az üzletkötés és az átadás ideje között hosszabb idő is eltelik. Az üzletkötő szempontjából megkülönböztetünk: effektiv (valódi) üzletet differenciális (különbségi) üzletet. Az effektiv adásvételhez valódi vásárlást és eladást feltételezünk. A differenciális üzleteknél ezzel szemben az árkülönbséget akarjuk megszerezni, amelyre egy idő elteltével számítunk. Ez az időszak az üzlet megkötésének és a fizetés időpontjának a különbsége. Ha valóban árkülönbség jön létre, akkor a vevő vagy az eladó általában visszalép az üzlettől, és csak az árkülönbséget fizeti ki, tehát az értékpapír nem cserél gazdát. Ha azonban átadják az árut (részvényt), akkor az eladó vagy a vevő az egész árat kifizeti az áremelkedéssel együtt, esetleg árcsökkenés esetén az alacsonyabb áron. A határidős tőzsdei üzletek nagy része az opciós tőzsdén éppen ilyen differenciális üzlet. Azonnali üzletkötés Ezeket az üzleteket „loco“ üzleteknek is nevezik (jelentése: a helyszínen). Noha ilyenkor az értékpapírokat azonnal ki kell fizetni és át kell adni, mégis eltart bizonyos ideig, míg a művelet lezajlik. Az értékpapírok számlázása és leszállítása megtörténhet mindjárt az üzletkötés másnapján, de általában tovább tart, és az egyes országok különböző tőzsdéin máskor megy végbe. Ennek feltételeit és módját az egyes tőzsdék előírásai szabályozzák. A berlini tőzsdén például ez a feltétel a következő napot írja elő, de nem a kalendáriumi, hanem a következő tőzsdenapot. A vásárló az értékpapírok átadásakor köteles megfizetni az árát. A határidős üzletek Ezeknél az üzletkötés ideje nem egyezik meg a teljesítés (fizetés és átadás) idejével, erre csak bizonyos idő eltelte után kerül sor. Az üzletfelek nem lehetnek biztosak abban, hogyan alakulnak az árfolyamok a tőzsdén. Néhányan azt várják, hogy csökkennek, néhányan éppen ellenkezőleg, emelkedésre számítanak. így a kockázat eloszlik a szerződő felek között. Spekuláció áremelkedésre vagy csökkenésre Azt az üzletfelet, aki az értékpapír árának emelkedésére számít, „hausse-istának“ nevezik (la hausse ejtsd: ossz - franciául felemelkedést jelent). Aki az árfolyam esésére spekulál az a „baisse-ista“ (la baisse: ejtsd: bessz - franciául süllyedést jelent.). Aki hausse-ra játszik, az a pillanatnyi árfolyamon vásárol részvényt azzal számolva, hogy amikor majd ki kell fizetni, már magasabb lesz az értékük, mint ma, és olcsóbban kapja meg az akkor már drágább részvényt. így nyereségre tesz szert. Az átadás napjáig a részvényeket meghagyja vagy eladja, de akkor magasabb árfolyamon, mint az üzlet megkötése idején vette. Fordított eset az, amikor az árfolyam esésére számítanak. Aki „baisse“-ra játszik, az most eladja az értékpapírjait - amelyek még nem is az övéi - a jélenlegi árfolyamon, de későbbi átadási idővel. Arra számít, hogy amikor majd megveszi a részvényeket, hogy átadhassa őket, már olcsóbbak lesznek. Az árkülönbség lesz az ő haszna. A határidős üzleteknek különböző fajtái vannak. Az ún. fix üzleteken kívül léteznek feltételes határidős üzletek is. A fix üzletek a határidős üzletek klasszikus formái. Ebben az esetben az eladó köteles a teljesítés napján (ún. ultimo) feltétel nélkül átadni az értékpapírokat, a vásárló pedig köteles ezeket feltétel nélkül átvenni és kivizetni. Gyakran előfordul, hogy az árfolyam másként alakul, mint azt eredetileg várták. Mégis vannak „hausse-isták“ és „baisse-isták,“ akik úgy vélik, hogy egy idő eltelte után teljesül a várakozásuk. Ezért igyekeznek „prolongálni“ (meghosszabbítani) az üzletet. Az housse-ra játszó, aki prolongálni akarja az üzletet, ún. reportálót keres, vagyis olyasvalakit, aki az átadás napján kifizeti az értékpapírokat és bizonyos fizetség ellenében megőrzésre átveszi őket. (Ez a fizetség a report - vagyis a napidíj). Ezt a szerepet általában a bank vállalja. A megegyezett idő (a prolongáció) elteltével a bank újra átadja az „housse-istának“ az értékpapírokat, azon az árfolyamon, ahogy vette, és ráadásul behajtja a „napidíjat“ is, tehát a megegyezett fizetséget. A „baisse-ista“ éppen ellenkezőleg, keres valakit, aki eladja számára a kért értékpapírokat az átadás napjára, azzal, hogy a prolongálás elteltével újra visszaveszi. Ugyanazon az áron ezért a szolgáltatásért „kölcsöndíjat“ (deport), vagyis kamatot fizet neki. A prolongációs üzletek Ezeknek egyik fajtája a report üzlet, a másik pedig a deport üzletkötés. Mivel mind a report, mind a deport üzletek fizetsége előre megegyezett, létrejöhet az a helyzet, hogy nem kell őket kifizetni. Ha több hitelre van szükség, mint az a „prolong-piacon“ rendelkezésre áll, akkor csak az „hausse-isták“ fizetnek. Ha viszont éppen fordított a helyzet és a hitelkínálat nagyobb, mint a kereslet, akkor csak a„baisse-isták“fizetikadeportot. (Folytatjuk)
