Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)
1993-12-19 / 50. szám
32 oldalas ingyenes színes MAGAZIN Heti tévéés rádióműsor Amerika önre vár! Fedezze fel! Nagy rejtvényversenyünk első díja amerikai utazás 7. oldal A kétnyelvű Helsinki Riportunk a 8. oldalon A műkorcsolyázás királynője visszatért 16. oldal 50 1993. december 19. XXVI. évfolyam Ára 5,50 korona m.1*11 Költő és karácsony Boldog a költő, hajói szolgál az emlékezete. Ha a nagy rostán nem szóródik ki minden, ocsúként, pelyvaként, de megmaradnak a fájó, édes emlékek a gyerekkorból. Nagy Lászlóra gondolok, akiről mostanában kevés szó esik, s aki felejthetetlen prózaverset írt, vélhetően karácsonykor, de legalábbis karácsonyi a vers indíttatása, amelynek címe: Magtalanok jézuskája. Talán nem való a legnagyobb versei közül, s talán nem is csinált vele forradalmat a magyar költészetben, mégis, jó érzés, hogy eszébe jut az embernek, hogy volt ilyen is. Egy költemény azokról, akiknek nincsenek gyermekeik, s akik sóvárogva fogadnák magukévá a kis huszárt, aki kivont karddal hadakozna az egész világgal. Lacika azon az ünnepen a gyermektelenek pillanatnyi öröme volt, s László, a költő egy életre szólóan felidézte azt az estét. A sok elcsépelt közhely mellett, a szokványos tájleírások és csengettyűs, idilli szóhalmaz helyett egy csipetnyi kézzel fogható emberi sorsot. Valami mást. S pontosan ez a valami más az izgalmas mindig is. Ma is, most is, amikor költészetről már alig szokás beszélni, amikor a nagyszájú politikusoké a terep, mintha ők lennének a mindennapi élet letéteményesei. Még karácsonykor is. Év végén különösen megduzzad a sokat ígérgető, semmitmondó szövegek áradata. A sok idegesítő hír, kommentár, spekulatív fejtegetés közt elvész a vers, az irodalom, s a népszokásokat is csak úgy megszokásból melegítget- jük fel, mert illik, mert tavaly és tavalyelőtt is ki kellett tölteni a műsoridőt, megtölteni a hasábokat, mert megszoktuk. Aztán bekapcsoljuk a televíziót, beindítjuk a videót, talán itt- ott elmélázunk gyerekkorunk karácsonyain, eszünkbe jut néhány családi epizód, de vajon hányán veszünk le verskötetet a polcról, hogy valami emelkedettebb fénye is legyen az ünnepnek, nem csak a gyertyafény? Merthogy az ártatlanság ünnepén éppen az ártatlanok szava is kellene, hogy szóljon hozzánk. A gyengék igazsága, a kiszolgáltatottak ereje. Ha másért nem: hogy józanok maradjunk s ne tévedjünk el a megbolydult világban, amely lehet, hogy egyre súlyosabb terheket rak ránk, egyre kilátástalanabb jövőképpel riogat. A szeretet és a béke ünnepén illenék eszünkbe jutni, hogy a költő sosem volt agresszív, de szeretetet hozott a világnak. (kövesdi) József Mtaa: \ Tél <«£&!££$& v füzet ké"e rakn ’ \ ’ss&^ZL. • 1 __
