Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)

1993-12-12 / 49. szám

f'i .tűinek nincs í\ak az nem lek a*111 * fzt ............ Mk. hogy értelmei* céh adjak életemnek.“ (Oil Delmar) A fenti életfilozófiát Kopár István nemcsak vallja, hanem teljes mérték­ben vállalja is. Szólóvitorlázóként egy év alatt, egyetlen kikötéssel, a legkockázatosabb, legnehezebb út­vonalat választva 63 ezer kilométert megtéve körülhajózta a Földet. Tel­jesítménye a vitorlás nagyságát és felszereltségét tekintve szinte egye­dülálló. Fa Nándorral (a világ legne­hezebb Föld körüli vitorlásversenyén legutóbb ötödikként ért a célba), de más magyar hajósokkal is bebizonyí­tották, tenger nélküli országok fiai is képesek kivételes bravúrokra. Sike­rét tavaly tovább tetőzte. Az Ameri- k" c00 elnevezésű versenyen - 26 magból 146 egység indult - osztá­lyában a második lett, ám a hajómé­retet tekintve tulajdonképpen első- ként ért célba. • Mikor kezdett önben érlelődni az az álom, hogy majd egyszer egye­dül...?- Második generációs tengerész vagyok. Édesapám a MAFIART-nál dolgozott, s kiváló verseny vitorlás volt. Én jóformán a Balaton hullá­main nevelkedtem. A hajózás és a víz szeretete a kikapcsolódáson és a kedvtelésen túl választott mester­ségem. Még gimnazista koromban az egyik nyári szünetben hajósinas­ként tengerre szálltam. E néhány hét alatt teljesen megfertőződtem és elköteleztem magam a tenger mel­lett. így a reményteljes balatoni vi­torláskarrierem ugyan derékba tört, ám helyette a tengert kaptam. Még kezdő tengerészkoromban elhatá­roztam, hogy egyedül, egy év alatt, egyetlen kikötéssel körülvitorlázom a Földgolyót. • A nagy vállalkozásra azonban csak jóval később került sor...- Valóban, már viszonylag idősen vágtam neki a nagy kalandnak. Az eredmény meglehetősen kétséges volt. Semmi sem garantálta, hogy egyáltalán túlélem a vállalkozást. Egyetlen biztosító sem volt hajlandó biztosítást kötni sem a hajóra, sem az életemre. Mégis nekivágtam. Ha az ember ilyesmire adja a fejét, mintha mókuskerékben lenne: már nem le­het kiszállni. • Egy ilyen út egyfajta kihívás is. Kinek és mit akart bizonyítani?- Elsősorban önmagámnak. Ez va­lóban kicsit öncélúnak tűnik, ám val­lom, az óceán a legalkalmasabb arra, hogy az ember letesztelhesse önma­gát. A kihívás számomra nemcsak emberi, de mesterségbeli és sportbe­li erőpróbának ígérkezett. • Az erőpróbákat nagyszerűen ki­állták. A többes számot a hajósra és hajójára értem.- Vitorlásomat, egy Balaton 31-es hajót barátaimmal kétéves kemény, sok áldozattal járó munkával építet- lük. A megbízhatóságra, szilárdságra es a praktikumra összpontosítottunk. Hadd ne részletezzem az anyagbe­szerzési, ügyintézési és egyéb ne­hézségeket. Mindezt tetőzte, hogy anyagilag egyre mélyebbre kerül­tem. Családomnak, barátaimnak, is­merőseimnek köszönhetem, hogy mindennek a hajó nem látta kárát. \z építkezés közben értettem meg Fa Nándor és Gál József nyilatkoza­tai. akik annak idején a Szent Jupát indulása előtt kijelentették, hogy ha­lójuk megépítésével a Föld körüli út •Iső telén túljutottak. • \ hajók általában hölgy neveket Gseluek. Az ön vitorlása sem kivé­tel Salammbo hercegkisasszonnyal a végtelen óceánon Kopár István szólóvitorlázó 63 ezer kilométert megtéve körülhajózta a Földet- Flaubert regénye inspirált. Sa­lammbo egy csodaszép pún herceg­nő volt, Hannibál húga. • A Balatonra tervezett, de tenger­parti vitorlázásra is alkalmas 9 és fél méter hosszú „dióhéjjal“ a 34 ezer tengeri mérföldes útja során - életét kockáztatva - a legveszélyesebb út­vonalat választotta. Elért teljesítmé­nye a maga nemében világrekord. Számított ilyen kimagasló sportsiker­re?- A szólóvitorlázók száma az el­múlt szűk száz esztendőben nem ha­ladta meg a százat. A hajó méretét, felszerelését, útvonalam jellegét, idő­tartamát és a megállók számát is fi­gyelembe véve az eddig nyilvántar­tott teljesítmények közt az első tíz helyezetten belül szerettem volna vé­gezni. Egy nem remélt fordulatnak köszönhetően ez még jobbra sike­rült. Az 1990/91-es esztendő ugyanis a tizenegy éves ciklusú napfoltmaxi­mum éve volt, s ciklonkeltő hatása rendkívüli sebességre ösztökélte az egyébként lomha Salammbót. Napi átlagban 125 tengeri mérföldet telje­sített, és ez kategóriájában valóban világcsúcs. • A választott útszakasz a szakiro­dalom szerint is a legnehezebb volt. Merre vezetett a Salammbo útja?- Pulából Gibraltárig hajóztam, és ott kezdődött az óceáni túra. A konti­nensek legdélibb fokai voltak a pá­lyajelek. így délről a Jóreménység foknál kerültem meg Afrikát, aztán Ausztráliát, Tasmániánál a délkeleti, Új-Zélandnál a délnyugati fok mel­lett haladtam. A Csendes-óceánt a hírhedt, az orkánerejű szeleikről, hegymagasságú hullámaikról, a sod­ródó jéghegyekről és a rossz látható­ságukról nevezetes 40-es és 60-as déli szélességek között hajóztam keresz­tül. • Néhány leg...- A legnagyobb viharokat az In­diai-óceánon értem meg, ott történt egyetlen borulásom is. A leghide­gebb napokat a déli Csendes-óceá­non töltöttem. A jéghegyövezetben jóval a fagypont alatt két hétig hava­zásban hajókáztam. Legnagyobb si­kerélményeim egyike az volt, hogy a Salammbo a Balatonról minden előzetes tengeri próba nélkül, szinte állandó viharok közepette, pontosan a megtervezett módon és időben ju­tott el Ausztráliába. Az útszakasz során három és fél hónapig nem lát­tam szárazföldet, de hajóval, ember­rel sem találkoztam. A legnagyobb szerencsém Spanyolországban volt. Egy fekete éjszakán részletes tér­kép és üzemképes mélységmérő nél­kül hajóztam be az éles szirtekkel szegélyezett öbölbe. Csak másnap, pirkadatkor láttam, hogy befelé jö­vet az Úr volt a kalauzom. A legcso­dálatosabb élményt a roppant veszé­lyes Horn-fok megközelítése jelen­tette. A rettegett, tengerből kima­gasló sziklát kihagyhattam volna az úticélomból. Megtehettem volna, hogy lemondok látványa élményé­ről, de ez olyasmi lett volna, mintha a Mont Everesten az utolsó 150 mé­ternél fordulnék vissza. A Horn-fok megpillantása leírhatatlan élmény volt. A fedélzeten elbőgtem ma­gam. Egyszerre szakadt ki belőlem a fáradtság, a teljes kimerültség fe­szültsége és a határtalan boldogság. • Felborulást említett. Hogy sike­rült eredeti állapotba hoznia a hajót?- Nem az én érdemem volt, hanem a kitűnően megépített vitorlásé, melyhez viszont van némi közöm. Ezek a tőkesúlyos hajók úgy működ­nek, mint a kelfeljancsi. A sebesség következtében a billenéskor köny- nyen eltörik az árboc, léket kap a ha- j ótest, megrongálódik a kormány- szerkezet. A Salammbo szerencsére csak kisebb sérüléseket szenvedett. • Ön viszont, mint azt a mellékelt fotó is bizonyítja, egyszer alaposan megjárta...- Egy nagy viharban - a hullámok messze meghaladták a 13 méter ma­gas árbocomat -, a kaj ütőmben kuk­Óceáni divat: napban... soltam. Hirtelen sebesen közeledő morajra figyeltem fel. Sejtettem, hogy nem az Orient expressz érke­zik. Felnyitottam a csapóajtót és egy hullámszömyeteget látva úgy rántottam vissza fejemet, mint a vér­csét megpillantó pocok. Be akartam zárni az ajtót, s közben homlokom­mal nekiütődtem. Egy pillanat alatt elöntött a vér. Szerencsére a hullám- góliát a Salammbo mellett süvített el. • Az elmondottakból ítélve volt olyan időszaka, amikor kétségek gyötörték, célba ér-e, sőt talán az is előfordult, elátkozta azt a pillanatot, amikor útnak indult.- Igen, és nem is egy ilyen pillana­tom vagy egy órám, hanem hosszan tartó és többszörösen, visszatérő idő­szakom volt. A fáradtság és a magány érzete olykor szinte összeroppantja az embert. Nemegyszer üvöltöttem, sírtam kínomban. Feleségem szüle­tésnapján például megfogadtam, ér­jek csak haza, soha többé nem szál­lók tengerre. • És az ünnepek a hullámok há­tán?- Augusztus 20-án, Szent István­kor és névnapomon magnóról meg­hallgattam a Himnuszt és a Szózatot, majd önmagámmal koccintva felhaj­tottam egy kupica konyakot. • Felesleges is kérdezni, ki és mi hiányzott legjobban útja során...- Ez elég relatív. Természetesen elsősorban a feleségem, Piroska lá­nyom és a barátok. Ilyen helyzetben igénytelen az ember. Gyakran legin­kább forró zuhany, egy tányér meleg leves vagy hideg sör után vágytam. Esetleg azt kívántam, legalább tíz percre álljon meg az állandóan im­bolygó hajóm. • Hát az óceáni randevú? A végte­len vízfelületen - s ez a laikus számá­ra csaknem elképzelhetetlen - létre­jött a Fa Nándorral megbeszélt talál­kozójuk.- Az óceánon még a nagyobb, kor­szerűbb hajóknak sem könnyű „ösz- szejönni“. A tengeri vitorlázás törté­netében hasonló jellegű találkozóra nem tudok visszaemlékezni. Ameny- nyire ismerem a második világhábo­rús haditengerészeti anyagokat, a ja­pán flotta hetekig - és sikeresen - bujkált az amerikai hajók elől. Nán­di nagyon sűrűn és roppant pontosan ...és fagyban tájékoztatott aktuális helyzetpontjá­ról. Én, mivel tudtam, hogy verseny­ben van és nem tehet kitérőt, folya­matosan magam változtattam a Sa­lammbo irányát, hogy az adott idő­ben keresztezzem az Álba Régia útját. Akkor már két hónapja vol­tam úton Ausztráliából. Hatvan na­pig nem láttam embert, nagyon vágytam egy ilyen találkozásra. So­ha még randevúnak úgy nem örül­tem, mint akkor. • Hogyan zajlott le a találka?- Megpillantva egymás hajóját úgy ordítoztunk egymás felé, mint a kis­gyerekek. Nándi vitorlása lényege­sen gyorsabb, mint az enyém, ezért, inkább ő körözött a Salammbo kö­rül. Készített egy kis csomagot, volt benne pogácsa és egy üveg whisky, melyet kedves levél kíséretében át­dobott. A whiskyt és a levelet a mai napig őrzöm. Mintegy másfél óra múlva sajnos el kellett búcsúznunk. • Önnek nem lett volna kedve szintén indulni a híres-hírhedt BOC-verseny mezőnyében?- Természetesen igen, csakhogy ez rendkívül költséges vállalkozás. Az én utam szponzoraimnak kétmillió forintjába került. Ennyi pénzből Fa Nándi nem is tudott volna rajtolni. • A barátjával készített interjú so­rán kiderült, szereti a cápákat. Ön hányadán áll e tengeri ragadozók­kal?- Nándival ellentétben nem lelke­sedem értük. Az albatroszokat, a já­tékos delfineket és fókákat vagy a nagytestű bálnákat viszont csodá­lom. Találkozásaink mindig felvilla­nyoznak. A test- és a mozgáskom­munikáció létét és fontosságát szá­momra ezek az óriási emlősök köz­vetítik a legjobban. Az albatroszok a szabadságot, a delfinek pedig a boldogságot és az optimizmust je­lenítik meg. • Ilyen út valószínűleg erősen ki­hat az ember gondolkozásmódjára, értékrendjére.- Igen, az óceán csodálatos világ. Nélkülözi a rosszindulatot, és a ma­gányért a szabadság végtelen érzeté­vel kárpótolja az embert. Ez a hajóút valóban befolyásolta az értékrende­met, világszemléletemet. Nevetsé­gessé váltak a fogyasztói társadalom­ban oly fontosnak vélt dolgok. Meg­tanultam a jelennek, azon belül is az apró részleteknek örülni. Boldogság­gal töltött el, ha a mennyezeten lan­dolt három leves után a negyedik a gyomromba került. Ha az örökö­sen nyirkos hálózsákomat sikerült belehelnem, ha nagyritkán találkoz­tam egy hajóval, vagy kezembe ve­hettem egy-egy jó könyvet. • Milyen olvasnivalót vitt az útra?- Igen sokrétű volt a választék. Kincsként őriztem a Spray nevű ha­jó izgalmas Föld körüli útjáról szóló könyvet. Szerzője az amerikai Jos­hua Slocum, a legelső szólóvitorlázó volt, aki 1898-ban fejezte be világkö­Amikor rossz szemmel nézte a világot rüli útját. Churchill, Kenneth Clark vagy Attenbourgh műveit is szívesen lapozgattam, sőt kikapcsolódásként a Micimackót is olvastam. • Célba érkezése után nem sokat pihenhetett, hiszen tavaly elindult azon a versenyen, mely nyomon kö­vette Kolumbusz 500 évvel korábbi útszakaszát, Dél-Spanyolországból a Bahamákra. Volt Földkörüli útjá­nak nemzetközi visszhangja is?- Nem is kicsi. Én voltam az egyet­len hajóparancsnok, akit augusztus 3-án az említett verseny előtt magán­kihallgatáson fogadott János Károly spanyol király. Az Amerika 500-as viadalon egyébként nem indulhat­tak szólóvitorlázók, én Citte Lajos­sal vettem részt a vetélkedőn. Ered­ményünk minden várakozást felül­múlt. Osztályunkban a második he­lyen végeztünk, de a hajó nagyságát tekintve mi győztünk. A célba érke­zés után a Fehér Házban a leköszönő Bush elnök nevében Karla Hils foga­dott. • Mi vár a jövőben a Salammbóra és gazdájára? Netán megismétli a Föld körüli utat?- Nem szeretem az ismételgetése­ket. Aligha tudnám túlszárnyalni tel­jesítményemet. Egyrészt azért, mert úgy érzem, a maximumot nyújtot­tam, és többre már aligha lennék képes, másrészt pedig azért, mert nem szeretném megkísérteni a Jóis­tent, akinek köszönhetem, hogy most itt beszélgethetünk. A Salamm­bo valószínűleg a közlekedési múze­umba kerül. Szeretnék egy nagyobb hajót építeni, és immár „legénység­gel“ a fedélzeten - feleségemmel és lányommal - megismerni a tenger­nek azon csodálatos részeit, ahol még nem jártam. Ordódy Vilmos ilasárnap Családi magazin Indo» 480 201 Főszerkesztő: Szilvássy József. Főszerkesztői titkárság “S 32 32 20 és 210/4456. Főszerkesztő-helyettesek: Miklósi Péter (a VASÁRNAP vezetőszerkesztője) 210/4453, és Lovász Attila 'S 210/4456. Kiadja a VOX NOVA Részvénytársaság. Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit 'S 210/4460. Lapszerkesztők: Szűcs Béla és Zsilka László "S 210/4454. Grafikai szerkesztő: Szilvásy Erzsébet és Toronyi Péter 210/4473. Szerkesztőség: 819 15 Bratislava, Pribinova 25., 8. emelet. Telefonközpont 210/9, szerkesztőségi titkárság: S 32 50 18, sportrovat: 0 36 46 39, gazdasági ügyek: 'S 210/4425 és 4426. Távíró: 92308. Telefax: 36 45 29. Adminisztráció: 819 02 Bratislava, Pribinova 25, 'S 586 07. Szedés és képfeldolgozás: SGT Plus és Danubiaprint, Bratislava. Nyomtatás: Komáromi Nyomda Kft. Szerkesztőségi hirdetésfelvétel közületeknek és magánszemélyeknek: 819 15 Bratislava, Pribinova 25, 8. emelet, 'S 210/4455 és 4476, irodavezető 'S 32 51 29, telefax 210/4431. A kassai hirdetőiroda címe: Kovácska 25,040 01 Kosice; 1! 095/622 86 39. Ügyfélfogadás: hétfőn és szerdán 8-tól 16.30-ig. Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat és a Mediaprint-KAPA. Előfizethető minden postán és kézbesítőnél. Külföldi megrendelések: PNS igazgatósága, Pribinova 25, 813 81 Bratislava. A beküldött kéziratokat nem őrizzük meg és nem küldjük vissza. kj ft wit si kabozon mJn\ju vyii vvU/ii ffl

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents