Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)

1993-06-27 / 25. szám

A Vág mentén fekvő Gútán a rendszerváltást követő első szabad választásokon Harsá­nyt Imre személyében olyan ember került a város élére, aki ahhoz a példabeszédhez tartja magát, hogy ha valaki a talen­tumát nem a közösség javára fiaztatja, az bűn! A helyhatósá­gi választásokon öt jelölt kö­zül a legtöbb szavazatot kapta. Polgármesterré választásával új korszak kezdődött a város életében, amire azt mondhat­juk: itt valami történik! Leg­főbb szándéka, hogy Gúta vál­lalkozó városként álljon talpra és megteremtsék a kulturális és szellemi fellendülés feltéte­leit is. Ha vállalkozásaik nem sikerülnének, már azzal is so­kat tettek, hogy az 1967-ben városi rangra emelt Gútán az eddigi alapiskolák mellé az ön- kormányzat támogatásával létrehoztak két középiskolát, a magánszaktanintézetet és a nyolcéves egyházi gimná­ziumot. A negyvennyolcadik életévét be­töltő Harsányi Imre Gútán született. A kassai ipariskolában elektrotech­nikai szakon végzett. Utolsó munka­helyén, a hetvenes években idetele­pített mopedgyártó üzemben tech­nológiai tervező volt.- Az új gyár mit hozott Gútának?- Nyolcszáz munkahelyet! Jól jár­tunk, hogy idetelepitették.- Az iparosítással nem változott meg Gúta nemzetiségi összetétele, mint több más városban?- Csak ötven szlovák szakember érkezett, akik alkalmazkodtak, gú- taiak lettek. A tizenegyezres váro­sunkban 1600 szlovák él, a magya­rok a többséget, 82,6 százalékot alkotják. 1941-ben még csak tizen­egy szlovák család lakott nálunk. A nemzetiségi keveredés a második világháború után következett be, amikor a száműzött magyarok he­lyére telepeseket hoztak. Jelképes temető- E századbeli történelmünket nem lehet úgy kezelni, mintha sok minden nem történt volna meg. Nyíl­tan kell beszélnünk róla... És Harsányi Imre rámutat arra a bűnös igyekezetre, amellyel Gúta történelmét igyekeztek a feledés ho­mályába süllyeszteni. A nagy árvíz után, a hatvanas években az akkori városvezetés gondolt egy nagyot: a régi temető helyén vidám városi parkot létesítenek! Drasztikus mó­don megszüntették az ősök régi pi­henőhelyét. A sírkövekre vésett ne­vek, feliratok se emlékeztessenek arra, hogy városuk tiszta magyar település volt. A régi sírköveket az új temető kerítése mellé rakták, két és fél évtized alatt benőtte őket a gyom.- Őseink meggyalázása volt ez - állítja joggal Harsányi Imre. - Ta­OT -A VÁLLALKOZÓ VÁROS valy az önkormányzat egyöntetű döntésével az őseinkre emlékeztető sírköveket visszahoztuk az egykori temetőbe, s a bejárat, a kápolna közelében egymás mellé állítottuk. Ez lett a mi jelképes temetőnk, hogy az ősök sírköveit megőrizzük a jövő­nek. A városba látogató egykori kite­lepítettek és elszármazottak hálásak az önkormányzatnak, hogy újra megtalálhatják elődeik sírkövét... Fogadónap Szerdai napon érkeztem Gútára, amikor a polgármester a szokásos fogadónapját tartja. A helyiségben ült Dómján Erzsébet, a képviselőtes­tület tagja is, a Brünni utcai magyar óvoda igazgatónője. Tőle hallom:- Jó szokást vezetett be a polgár- mester úr. Minden hét szerdáján itt ül vele egy képviselő, hogy képet kapjon a város életéről. Nem gon­doltam, hogy ilyen sűrű a látogatás a panasznapon. Meglepett, hogy az ügyfelek nyolcvan százaléka lakás­gondokkal küszködik. A szociális bi­zottság tagja vagyok. Nehéz a dol­gunk.- A városban kétszázötvenen vár­nak lakásra - veti közbe Harsányi Imre. - Most nem épül semmi. Jó, ha félévenként két-három megüre­sedő lakáshoz juthatnak a rászo­rulók.- A fogadónapon értettem meg igazán - veszi át újra a szót Dómján Erzsébet -, mennyire más ez a probléma a bizottságban, ahol csak az írásos kérelmeket látjuk. S mennyire más, amikor a panaszos szemébe nézve kell kimondanunk;, nincs lakás! Tanúja voltam, milyen jól hat rájuk a polgármester ember­séges szava, amikor arra kéri őket, legyenek türelemmel. A képviselők java része az önkormányzat ülésein is felhasználja a fogadónapon szer­zett tapasztalatait. Kis gazdasági csoda- Ritka helyzet alakult ki nálunk: a városi kisüzemek sikeresek- mondja a polgármester a dicsek­vés árnyalata nélkül. A Gútán régebben létesített Járási Ipari Kombinátot részekre bontva sem sikerült privatizálni. Senkinek sem kellett a három önállósult kisü­zem - a faipari, a vasipari és varroda- s így kényszerűségből a város tulajdonába került. Rajtuk kívül önál­lósult az építészeti szolgálatásokat nyújtó városi kisüzem is. A polgár- mester kezdeményezésére az önkor­mányzat menedzser típusú, hoz­záértő személyeket nevezett ki a négy városi üzem élére.- Azt tartottam szem előtt, hogy aki kishitűen gondolkodik, az bele­bukik. Ezért anyagi megbecsüléssel is érdekeltté tettük az üzemvezető­ket. A dolgozók is jobb díjazásban részesülnek. Szerencséseknek mondhatjuk magunkat, mert a bezá­rás veszélyével fenyegetett városi üzemeink eredményesek lettek. Pe­dig inkább azért hagytuk meg őket, hogy ne növeljük az állástalanok számát, állandósítsuk a munkahe­lyeket. Kis csoda történt! Ma már a város költségvetését is növelik. A kis csoda elsősorban a faipari üzemre vonatkozik, amelyben aze­lőtt bútort gyártottak, de termékeiket már nem tudták a piacon értékesíte­ni. Egy napon aztán Gútán megje­lent a „mentőangyal“, a Németor­szágban sikeres kereskedelmi válal- kozóként ismert galántai születésű Arató Frigyes (Pozsonyban, majd Iglón élt, a Svit vállalatnál is dolgo­zott, s 1968-ban emigrált). Megte­kintette a kis bútorüzemet, és előad­ta ötletét.- Elvileg őt perc alatt meg­egyeztünk - mondja Harsányi Imre. - Olyan partnerre akadtunk, aki tisz­ta üzeletet kínált, mind a két fél jól jár. A padló, fal és mennyezet borítá­sára nagy méretű parkettek gyártá­sát kezdjük meg az üzemünkben. Három és fél millió márka beruházá­sával lízingeli a modern technoló­giát, a berendezést, s az átalakítás egy részét is magára vállalta. A köl­csönt a városi üzemünk három és fél év alatt téríti vissza. Lesz miből, mert parkettüzemünknek nagy hasz­not biztosít évi mintegy kilencmillió német márkás forgalmával. Arató Frigyes kereskedelmi nagyvállalko­zó tizenöt évre lekötötte az egész termelést, s termékeink nyugati pia­con történő értékesítéséből szárma­zik majd az ő profitja. Nálunk csodá­val határos az is, hogy a hatvanöt millió korona értékű beruházás öt hónap alatt készült el. A svéd szere­lők betanították dolgozóinkat a kor­szerű gépek kezelésére, s a próba- üzemeltetés után június tizenötödi­kén ünnepélyesen megindítottuk a termelést. Nagyvenötről hetvenre emelkedett a városi kisüzem dolgo­zóinak száma, akik két műszakban dolgoznak, hogy a fejlett technoló­giai berendezést alaposan kihasz­nálják. Segítünk- A magánszférában sok segítsé­get nem adhatunk - ismeri be a pol­gármester -, de ha a városhoz for­dulnak, a magánvállalkozóknak köz­művekhez közeli területeket kíná­lunk fel szimbolikus áron. Aki ezt a tá­mogatásunkat igényli, keresse fel Gúta városát, alapítson vállalatot. Amikor tudomást szerzett arról, hogy székesfehérvári székhellyel létrehozták az Ipari Centrumok Nemzetközi Szövetségét (ennek vá­rosok és régiók is tagjai lehetnek), amely azt tűzte ki céljául, hogy fel­lendítsék a közép-kelet-európai or­szágok gazdasági életét, s a kor­mányközi nemzetközi megegyezé­sek elősegítésével biztonságot adja­nak a vállalkozásokhoz, mint vállal­kozó város Gúta is felvételét kérte a szövetségbe. Harsányi Imre pol­gármestert is meghívták a májusban Moszkvában tartott tanácskozásuk­ra, ahol Gútát tagjaik közé fogadták, hogy bekapcsolódhasson a nemzet­közi vérkeringésbe.- Reméljük, hogy Gútán nemzet­közi részvétellel közös üzemek léte­sülnek és négy-ötszáz új munkahe­lyet teremthetünk. Erre nagy szükségük van, mert városukban hatszáz körül mozog a munkanélküliek száma, akiknek csak újabb és újabb vállalkozások­kal biztosíthatnak kenyérkereseti le­hetőséget. Ezt a szándékot támaszt­ja alá, hogy az önkormányzat nagyszabású kft.-t hoz létre Szlová­kia északi városaival. Harsányi Imre tizenhárom városba látogatott, tár­gyalt a polgármesterekkel, s utána Poprádra hívta meg őket egyeztető tanácskozásra. Ebben segítségére volt Ján Madác, Poprád polgármes­tere is, aki lelkesen támogatja a gú- tai szándékot. Polgármesterek kft.-je A gútai székhellyel létesülő keres­kedelmi kft. jó hatással lenne a piac- gazdálkodásra, amelynek feltételeit a kormányzat sem teremtette meg. Gútán és környékén sok a zöldség és gyümölcs, amire az északi váro­sok igényt tartanak, itt alacsonyab­bak, ott magasabbak az árak.- A polgármesterek kft.-je tartós mezőgazdasági piacot teremthetne, elfogadható árakkal biztonságot nyújtana a kistermelőknek, kertész- kedőknek, hogy árujuk nem kerül a szemétdombra - magyarázza Har­sányi Imre. - Ugyanakkor a piac visszafelé is beindulna, az ő termé­keik, a tejtermékek, gyümölcskivo­natok, szörpök, fogyasztási cikkek a mi régiónkba kerülnének. Virágzó kereskedelem indulhat be. Liptovsky Mikulás, Liptovsky Hrá- dok, Poprád, Brezno azonnal be is lépett a kft.-be. Martin és Ruzombe- rok belépési nyilatkozatát most vár­ják. A többiek is hajlandók az együtt­működésnek teret nyitni. A napok­ban Gútára hívják meg az „északi“ polgármestereket a „társadalmi szerződés“ aláírására, mert csak ezután kérhetik a közös kft.-jük hiva­talos bejegyeztetését.- Ha néhányan visszalépnének, akkor vállalkozókkal hozzuk létre, mert feltett szándékunk, ennek mű­ködnie kell! - mondja határozottan Harsányi Imre. - Nemcsak Gútának hozna hasznot, áldásos hatása ki­hatna az egész területre... Petrőci Bálint MIRE KÖTELEZ AZ ORVOSI ESKÜ? Évszázadok óta szenvedélyes vita folyik a haldokló jogairól és az orvos kötelességeiről. Egy régi bölcs mondás szerint a beteg akarata a legfőbb törvény. Ha így van, vajon a gyógyíthatatlan beteg kérésére az orvos lerövidítheti annak szenvedését vagy a hippokratészi eskü orvosi kötelezettségként írja elő az élet meghosszabbítását a beteg nagy-nagy szenvedése árán is? Milyenek is hát a gyógyíthatatlan betegségben szenvedő, a kínok közt haldokló ember jogai? Az orvosok és jogászok nézetei eltérők. S az orvosok épp a jogá­szoktól várnák, hogy torvény fori terhétől. Az orvosi eskü kötelességként írja elő a beteg fájdalmainak megszün­tetését. Egyesek szerint az orvos legszentebb kötelessége, hogy élet­kedvet öntsön a betegbe, segítse öt a szenvedéssel teli, életért vívott küzdelmében is, s tőle telhetőleg reményt adjon a betegnek élete utol­só óráiban is. De mi történjen akkor, ha a beteg teljes tudatában, határo­zottan kéri orvosát, hogy ne hosz- szabbítsa meg kínokkal teli életét? Passzív és aktív eutanázia A kutatók a hippokratészi és pla- tóni írásokban az orvosi kötelezett­mentesttsek okét e döntés ségek mellett azt a kitételt is felfe­dezték, hogy a beteg gyógyítására felesküdött orvos se nyúljon azok­hoz, akiket a betegség már legyűrt. Az orvos gyakorlatilag kétféle­képp rövidíthetné le a haldokló be­teg szenvedését. Az egyik lehető­ség, ha az orvos nem törekszik a szenvedő beteg életének meg­hosszabbítására. A másik, ha a be­tegnek lehetővé teszi, hogy szenve­dését lerövidítse. Egyesek véleménye szerint hely­telen, ha valakit kifejezett akarata ellenére, emberi jogait semmibe vé­ve igyekeznek megmenteni. Mások a halál bármilyen formában történő meggyorsítását emberölésnek te­kintik. E kérdésről a magyarországi Népszabadság hasábjain is felet­tébb szenvedélyes vita folyt. Egy írásban Dr. Tasnádi Endre kandidá­tus, nyugalmazott legfőbb ügyész­ségi főtanácsos ismertette a fejlett nyugati országok joggyakorlatát. Az Egyesült Államokban, Németor­szágban és Svájcban létezik egy jogintézmény, ami abból áll, hogy a beteg még végrendelkezésre ké­pes állapotában írásban úgy rendel­kezik, hogy ha bármikor a későbbi élete folyamán gyógyíthatatlan sérü­lése vagy betegsége lesz, az orvo­sok mellőzzenek minden életfenn­tartó beavatkozást és engedjék ter­mészetes módon meghalni. Svájcban például évtizedek óta érvényesül a betegnek az az emberi joga, hogy ha végstádiumba kerülés kezelőorvosa is úgy ítéli meg állapo­tát, akkor kezelőorvosától halálos adagú mérget kérhet. Az orvos olyan formában tesz eleget kérésé­nek, hogy betegének éjjeliszekré­nyére helyezi az adagot, és rábízza, él-e ezzel a lehetőséggel (és egy­ben jogával) vagy sem. .A svájci törvényhozás az orvos e cselekmé­nyét nem minősíti bűnténynek. A halálhoz való jog A holland jogalkotás az eutanázia kérdésében tovább lépett. A holland parlament nagy szavazattöbbséggel elfogadott egy kormánytervezetet, amely szerint a beteg kérésére vég­rehajtott eutanáziát nem tekinti bün­tetendő cselekménynek. így az elő­írásokat szigorúan betartó orvos büntetőjogilag nem vonható felelős­ségre. Sőt, az orvos a beteg bele­egyezése nélkül is végrehajtja az eutanáziát, ha a beteg kómában van, agyilag leépült, vagy a helyre­hozhatatlan torzulással született csecsemő esetében. Viszont, ha az eutanáziára a beteg kifejezett akara­tának hiányában került sor, az orvos ellen eljárás indítható, hogy a bíró­ság szolgáltasson igazságot. Ez az első eset, hogy a törvény az oly sokat vitatott orvosi és erkölcsi kérdést jogi úton rendezte. Először vált lehetővé a passzív és az aktív eutanázia, vagyis a halálhoz való jog érvényesítése. Természetesen, ennek a hollan­diai jogszabálynak is vannak és lesznek ellenzői. Bizonyára sok hol­land orvos sem él majd a törvényad­ta lehetőséggel. Az eutanáziát ellen­ző orvosok számos esetet említe­nek, amikor a beteg olyan reményte­lennek látszó helyzetben is váratla­nul felépült, amikor az orvos már lemondott róla Az orvosok nagy része továbbra is erkölcsi és lelkiis­mereti kötelességének tekinti, hogy tudása és a korszerű orvosi technika alkalmazásával a reménytelennek látszó esetekben is mindent elkö­vessen a beteg megmentéséért. So­kaknál ez vallási meggyőződés is, amit jogi szabály se ingathat meg. Az eutanázia engedélyezését te­szi kétségessé az a figyelmen kívül alig hagyható aggály is, hogy e lehe­tőséggel valaki netán visszaélhet. Ismertek esetek, hogy az utódok (jobbára örökösök) megkísérelték a rokon halálának meggyorsítását. A jogalkotók többek között ezért is vonakodnak az eutanázia törvénybe iktatásától. Kinek van hát igaza? Embersége­sebb cselekedet-e, ha a gyógyítha­tatlan beteget akár passzív, akár aktív formában megszabadítják szenvedésétől? Vagy az orvos em­beri kötelessége - a beteg hosszú szenvedése árán is - az élet meg­hosszabbításáért küzdeni? Zsilka László A jelképes temető, az ősök sírköveit megőrzik a jövőnek Gögh Rózsa felvételei Harsányi Imre, Guta polgármes­tere

Next

/
Thumbnails
Contents