Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)
1993-11-28 / 47. szám
Szerkeszti: Pomichal Richárd Őszi • A JO tanácsok A kaktuszokat és a többi pozsgás növényt világos, jól szellőztethető, fagymentes helyen kell tartani a téli hónapokban - igen ritkán ismételt öntözés mellett. • • • A babérfácskák elviselik az átmeneti fagyot, de fagymentes, hűvös helyen kell tartani őket, és rendszeresen kell öntözni, mert a kiszáradás lombhullást idéz elő. • • • A kék virágú Agapanthust (szerelemvirág) szabadítsuk meg a száraz levelektől, és az így megtisztított tövet szellős, fagymentes, lehetőleg világos helyen tartsuk tavaszig. • • • A nyáron és az őszi betakarítás alkalmával összegyűjtött komposztalapanyagot most forgassuk meg, hogy a korhadáshoz elegendő levegőhöz jusson. Nagyon előnyös, hogyha a szervesanyaghoz köbméterenként 3-4 kg szaruforgácsot vagy csontlisztet keverünk. Ha a komposztot savanyú kémhatású talajon kívánjuk hasznosítani, akkor átforgatáskor keverjünk hozzá maként 15-20 kg égetett mész- port. • • • A kivágott gyümölcsfák helyére ne ültessünk ismét gyümölcsfát, mert ott nagyobb a fertőzés veszélye! A kivágás után a gyökereket is - már amennyire lehet - ki kell termelni. A fa helyén két-három évig termeljünk zöldségféléket vagy virágot. • • • Ha a kertünkben megtermelt sárgarépa apró és rajta gyűrűs befűződések láthatók, akkor ez nem a táp- anyaghiány, hanem a fonálférgek fertőzésének következménye. Az ilyen fertőzött talajon tavasszal - magvetés előtt - Galition 5 G nevű talajfertőtlenítő szert kell kiszórni. A vegyszert sekélyen kell bemunkálni, mert mélyebben nem fejti ki hatását; a talaj felszínén pedig elveszíti hatóanyagait. Magyar Nők Lapja Juhaink gyapjúbundájuk miatt nem igénylik az istállók fűtését. Elegendő az állatok által termelt hő és a trágya erjedése nyújtotta erjedési meleg. Az istálló, a hodály levegője nem szokott 10 C-fok alá süllyedni. A bárányok születésük után különösen érzékenyek, amíg megszáradnak. Ezért az ellő anyajuhokat célszerű a hodály védettebb részében elhelyezni - már csak a nagyobb nyugalmuk érdekében is. Az ellésre készülő anyajuhot köny- nyen felismerjük. Már az ellés előtti napon fellazulnak a péra körüli izmok, úgymond „leszakad“. Ezt látva feltétlenül el kell különíteni őket egy fogadtató rekeszbe, mely legalább 11,5 m2 területű legyen. Még helyesebb, ha ellés előtt 2-3 héttel a magasvemhest kiscsoportba különítjük el, megelőzve esetleges megnyomásukat. A fogadtató rekeszben feltétlenül legyen ivóvíz, amit az állatok megkívánnak az ellési láz csillapítására és a tejtermelés elősegítésére. Elegendő és nem túl hideg víz nélkül nem lehetséges a bőséges tejtermelés. Az ellés napján juhaink általában alig esznek, de ezt követően bőséges és jó minőségű takartmányra van szükségük. A már először ellő anyának ritkán van szüksége segítségre bárányának világrahozatalához, hacsak nem rendellenesen helyezkedik be a szülőútban a bárány. Ez esetben és az elsőfias anyának segíteni kell. Mindegyik ellé- séhez készítsünk oda teljesen tiszta, por- és penészmentes alomszalmát a bárányok fertőződésének megelőzésére. Akkor kell segíteni a szülésben, ha az láthatóan elhúzódik, ha a bárány a szülőútban való megjelenését követően 15-20 perc alatt nem jön a világra. Ilyenkor az anya elfáradására vagy túl nagy bárány esetén nehézellésre kell gondolni. Ekkor csak kis erővel és csak tiszta kézzel szabad húzni a bárányt. Ikerellés esetén általában nem túl fejlettek a bárányok, de jobban igénybe veszik anyjukat. A második, esetleg harmadik bárány 5-10 percen belül követi testvérét. A gyakorlott juhász már az anya viselkedésén látja, hogy az befejezte-e az ellést vagy a második kinyomásra készül. Mivel a születéskor könnyen fertőződhet - elsősorban a köldökén keresztül - a bárány, célszerű az anya fara alá tiszta ruhát, vagy egy tiszta nejlont helyezni. Az újszülöttnek elsősorban a száját tisztítsuk meg a nyálkától, magzatmáztól, hogy mielőbb lélegezni tudjon. Ezt elősegíthetjük nem túl hideg tiszta vízzel való orr- és pofarész nedvesítésével. Ha a köldök születés közben nem szakadt volna el, azt kb. 12- 15 cm-re a bárány hasfalától csípjük el és jódos oldattal (vagy más e célra alkalmas szerrel) azonnal fertőtlenítsük. Az anyajuhok általában rövid pihenés után lenyalják a bárányukról a magzatmázat, ezt követően ajánlatos a még nedves bárányt egy tiszta ruhával szárazra törölni, különösen, ha a hodályban nincs elegendő (legalább 12-16 C-fok) meleg. Jól bevált gyakorlat, és nem felesleges költség, ez esetben egy infralámpával a bárányt felszárítani, rövid ideig melegíteni, kb egy méter magasságból. A bárány minél előbb kapja meg anyjától az életfontosságú föcstejet, melyben nagy értékű vitaminok, immunanyagok stb. találhatók. Ha az anya fogadtató ketrecben van bárányával, akkor nem szükséges az első napon, de célszerű mielőbb a gyapjút nem károsító jelölő festékkel anyjának és bárányának azonos számot tenni a lapockatájékára. Ezzel elkerülhetjük, hogy a bárány elvesz- szen anyja mellől, s így esetleg eléhezzen. A nagyon „síró“, szemmel láthatóan eléhezett bárányt a gazda visszaviheti az anyjához. A számot fa lapocskára festeni, s azt a bárány nyakába kötni nem ajánlható, mert így az állat fennakadhat és megfulladhat. Kistermelők Lapja (Folytatjuk) MÉRGEZŐ NÖVÉNYEINK Fehér- és fekete zászpa A zászpák (Veratrum) a Liliomfélék (Liliace) családjába tartozó mérgező, évelő növények. A fehér zászpa (V. album; tájnevei: juhfark, ördögrokolya, tyúkbo- londító, prüsszentőfű) euroszibériai faj, amely síkságon, hegyvidéken egyaránt előfordul. Elsősorban nedves réteken, ligetekben, láperdőkben, magaskórós társulásokban, al- havasi réteken nő. Függőleges (általában 3 cm átmérőjű, 8-10 cm hosszú) gyökértörzséből 50-150 cm magas, húsos, hengeres szár fejlődik. Virágot, virágszárat csak több, esetenként akár 30 év elteltével fejleszt. A virágszár megjelenéséig csak tőlevelei vannak. A levelek nagyok (10-15 cm szélesek, 15-30 cm hosszúak), a párhuzamos hosszerek mentén redőzöttek. A virágszár végén fejlődő nagy, sűrű virágzat végálló, fürtösen összetett füzér. A június-augusztusban nyíló virágok fehéresek, zöld erezettel. (A Veratrum album lobelianum alfaj virágai csaknem egészen zöldek.) A termés 3 tüszőszerűen szétváló barna tok, mindegyikben vagy egy tucat barnás mag van. A növény gyökértörzsét a gyógyászat korábban gyakran hasznosította; ma is szerepel a hivatalos droglistán. Az állategészségügyben esetenként belsőleg (a vírusos eredetű szopornyica ellen) és külsőleg (az élősködők ellen) alkalmazzák. Többféle hatóanyagot tartalmaz; protoverin, veracevin, germin észtereit, jervin, rubijervin, veratramin nevű szabad alkaloidákat, s ezek glikozidjait stb. A növényekben előforduló különféle anyagok menynyisége az adott élőhelytől, a növények korától, genetikai tulajdonságaitól függ. A fehér zászpa a takarmányba kerülve az összes háziállatnál (szarvasmarha, ló, juh, kecske, sertés, sőt macska, kutya, szárnyasok) mérgezést vált ki. A mérgezés veszélyének elsősorban az istállózott (zárt térben tartott), etetett állatok vannak kitéve; legeléskor ugyanis szinte mindig elkerülik. (A legeltetett területeken magas kóróik éppen ezért nagyon feltűnőek.) A zászpa toxinjaitól szenvedő állatok pupillái összeszűkülnek, nyálzás, öklendezés, hányás lép fel, szaporává, felszínessé válik a légzés, gyakori a vizeletürítés, véres az ürülékük. A takarmányba került, ösz- szetöredezett száraz növény pora felszippantva izgatja a nyálkahártyát, tüsszögést („prüsszentőfű“) idéz elő. Ha a mérgezés a teheneket éri, csökken a tejhozam, sőt egyesek el is apasztanak. Súlyosabb esetben állatnál, embernél fulladásos halál áll be. A fekete zászpa (V. nigrum) jóval ritkább, mint az előbbi faj, amelyre erősen hasonlít; tőlevelei azonban nagyobbak, szélesebbek, virágai bíborfeketék. Előfordulása a bükkösökre és a meszes karszterdőkre korlátozódik. Hasonló anyagokat tartalmaz, mint rokona, így hatása is hasonló. A betakarításnál ügyeljünk rá, hogy egyik faj se kerüljön a takarmányba. Hangsúlyozni kell azt is, hogy toxikus hatásuk silózással, szárítással nem csökken, s így készleteinket is mérgezővé teszik. -rMiért nem forrott ki? Annak, hogy az erjedés nem indul meg, sokféle oka lehet. Ha a szőlősgazda még szeptemberben is permetezett gombaölő szerrel, akkor a vegyszer nemcsak a kártevő gombákat, hanem az élesztőgombákat is elpusztította. Ilyenkor faj élesztőt kell használni. Az is lehet, hogy túlságosan sok a cukor a mustban! Ez esetben - valamint a túlkénezés esetében is - jó eredménnyel lehet a megfelelő fajtájú fajélesztővel megindítani az erjedést. Lehet az is, hogy a tároló pince hideg, ilyenkor fűtéssel vagy a must melegítésével indíthatjuk be az erjedési folyamatot. N. L. A paprika teljesen ép és kemény bogyói leszedve, egy rétegben polcon vagy kis ládában, magas páratartalmú, de nem meleg helyiségben sokáig elállnak. Igaz, hogy - a paradicsom alakú kivételével - eközben sokat veszít ízéből (annyira, hogy ha így sikerül is hosszan, akár karácsonyig eltartani, végül csak főzésre használható). Vitatott, hogy jobb-e a paprikabogyókat egyenként tiszta homokba süllyeszteni vagy ugyancsak darabonként papírba csomagolva, papírok közé tenni. Az viszont nem kétséges, hogy a paprikabogyó a szárán, illetve kocsányán át párologtat a legtöbbet. Ezért, ha végét felolvasztott paraFRISSEN TÉLEN IS (innal, illetve gyertyaviasszal bevonjuk, kevésbé fonnyad. A paprikatövek közül minél nagyobb és a földet jól megtartó gyökérlabdával érdemes felszedni néhány olyat, amely a fagyoktól még nem károsodott és többé-ke- vésbé fejlett bogyókkal berakódott. A tövek ládába, vödörbe vagy fóliazsákba, esetleg reklámszatyorba töltött laza földbe beültetve tárolhatók. A töveket fagymentes világos helyre tegyük, takarjuk be száraz szalmával, s a kiszáradástól gyenge öntözéssel, vízpermetezéssel is védjük. A karfioltövek közül olyanok, amelyek legalább egy-két cm-esre kifejlődött rózsá- júak - kevés gyökérzettel és azon jól megtapadt nyirkos földdel felszedve, beültetve - ugyancsak jól tárolhatók friss fogyasztáshoz. Elegendő ezeket is láda, illetve edény helyett, kamrában, pincében, esetleg garázsban a sarokba felhalmozott nyirkos homokba gyökérrészükkel bevermelni. Hasonlóan kezelhetjük a bimbóskelt is.-ETél a juhászaikban
