Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)

1993-11-21 / 46. szám

• Ezekben a hónapokban igazán nem panaszkodhatsz a szlovákiai médiumok érdektelenségére, hiszen most te vagy a leggyakrabban nyilatkozó hazai magyar politikus. Közvéleményünk ismeri hát nézeteidet, gondolkodásmódodat. Arról bizonyára kevesebbet tud, hogy miként kerültél a politikai életbe.

— A forradalom szele sodort a politikába. Ha nincs nyolcvankilenc novembere, akkor minden bizonnyal ma is gépészmérnökként dolgoznék a Nehézgépipari Művek pozsonyi üzemében, ahova az egyetemi diploma megszerzése után nyolcvankettőben kerültem. De jött a bársonyosnak nevezett forradalom és másokhoz hasonlóan belesodródtam a politikába.

• Korábban nem érdekelt a politika? Azért kérdem, mert bizonyos mendemondák szerint SZISZ-elnök is voltál...

— ... ez rosszhiszemű valótlanság. Annyi tény, hogy úttörő és SZISZ-tag is voltam, ezekbe az ifjúsági szervezetekbe ugyebár automatikusan került az ember. Jól tudták rólam, hogy vallásos vagyok, beírták a jellemzésbe is, amit az egyetemre küldtek. Soha sem akartam a kommunista rezsim akár legparányibb tisztségviselője sem lenni, nem is voltam. Nyolcvan- négyben behívott az üzem főmérnöke, s arról példálódzott, ha belépek a pártba, akkor előbbre léphetek a gyár ranglétráján. Kerek-perec azt válaszoltam, hogy vallásos ember vagyok, nem hiszem azt, amit a kommunisták hirdetnek.

• A Bibliában olvasható az intelem, hogy adjátok meg az Istennek ami az Istené, a császárnak, ami a császáré. Ezt a tanítást miként követted?

— Annak a bizonyos főmérnöknek azt mondtam, hagyjanak keresztényként békésen élni, tisztességesen dolgozni. A császárnak, vagyis a letűnt rendszernek annyit nyújtottam, hogy becsületes állampolgárként tisztességesen dolgoztam. Nem érdekelt különösképpen a politika, de annyit azért egyre jobban érzékeltem, amit Csoóri Sándor olyan szellemesen megírt, vagyis hogy süket is a meztelen király. Magyarán a rendszer csak nem akarta tudomásul venni vagy képtelen volt felismerni az egyre súlyosbodó gondokat, a vég közeledtét. Nyolcvanhét vége felé kerültem a keresztény értelmiségi földalatti mozgalomba. Nem voltunk hősök és aktív ellenállók, a családi házakban tartott összejöveteleken beszélgettünk, formáltuk egymást. A magyar és szlovák hívő értelmiségiek véleménye egybehangzó volt: ez a rendszer előbb-utóbb összeomlik.

• így jött el nyolcvankilenc novembere.

— Azt hiszem, kevesen gondolták, hogy eny- nyire fölgyorsulnak az események. Azokban a napokban ama bizonyos főmérnök utasítására a munkásőrök üzemünkből kikergették a röplapokat osztogató főiskolásokat, a többiek föntről megszokott parancsok híján kivártak, mi négyen-öten, akik ott voltunk a nevezetes pozsonyi gyertyás tüntetésen, megalakítottuk a vépéent. Szülővárosomban, Somoiján létrehoztuk a keresztény klubot, kilencven januárjában a templomban tartottuk első gyűlésünket. Március 17-én volt a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom alakuló ülése Pozsonyban, itt döntöttünk arról, hogy önálló lesz a mozgalmunk, nem a szlovák Kereszténydemokrata Mozgalom magyar klubjaiként politizálunk.

• Miért döntöttek így?

— Mert az ember azonosságtudatában az eszmei értékekkel együtt az anyanyelv és a nemzeti hovatartozás is meghatározó. Több szlovák politikus úgy gondolta, hogy egységes keresztény mozgalmat szervezünk, s amelyik klubban mi leszünk többségben, ott magyarul is beszélhetünk. Valahányszor azonban kisebbségi jogainkra tereltük a szót, megfagyott körülöttünk a levegő. Intő jel volt az is, amikor az akkor induló magyar katolikus hetilap, a Remény nem kapott anyagi támogatást. Természetesen most nem állami segítségre gondolok. Önálló mozgalmat szerveztünk, amelynek a keresztény értékrend alapján természetes szövetségese a hasonló elvekre épülő szlovák tömörülés. Ezekben a hetekben többen éjt nappallá téve szerveztek, több ezer kilométert utaztak le saját gépkocsijukkal, minden ellenszolgáltatás nélkül. Kevés tapasztalatunk és még kevesebb pénzünk volt. Erről a mai napig szinte senki sem írt. Az első állami támogatást, kétszázezer koronát a júniusi választások előtt kaptuk.

• Nagy ugrást és talán még nagyobb kockázatot jelentett gépészmérnökből politikussá

| lenni, az országos választmány tagjaként, ki- lencvenkettőtől pedig a mozgalom elnöki tisztA közelmúltról és a közeljövőről Bugár Bélával, a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom elnökével

ségébe kerülni. Mi minden munkált akkor benned? Ama bizonyos mikszáthi hályogkovács segítőkészsége vagy az elhivatottság?

— Forradalmi idők velejárói az ilyen nagy változások. Másokhoz hasonlóan én is a kihívást éreztem, azt a ritka történelmi pillanatot, hogy annyiféle lelki, szellemi és anyagi meg- nyomorítás után végre kezünkbe vehetjük sorsunk irányítását. Részben nyilván az említett hályogkovácshoz voltunk hasonlatosak, aki önzetlenül segít, miközben nem tudatosítja, mert nem tudja, mekkora felelősség és kockázat összpontosul a kezében. De talán mégsem ez volt a meghatározó, s ha te Mikszáthot említetted, én Madáchot idézném: a Tragédiában írja, hogy a tett halála az okoskodás, értelmezésem szerint a habozás is. Cselekednünk kellett és cselekedtünk is. Sokat segített az országos választmány őszintesége, szókimondása. Kezdetben csak úgy hallásból vagy még úgy sem

, ismertük egymást, helyi szervezetek javaslata vagy az alakuló közgyűlésen elhangzott felszólalások alapján állt össze a csapat. Kertelés nélkül elmondtuk egymásnak a véleményünket, alapos vita és elemzés előzte meg döntéseinket. Ugyancsak roppant fontos volt Janics Kálmán tudása, továbbá a masaryki demokráciában szerzett tapasztalata.

• A választmány őszinteségét, egységét említetted, ami azért meglepő, mert az első hónapokban, sőt években személyeskedésektől volt hangos a mozgalom vezetősége...

— Ez tagadhatatlan, de ezt a részben személyeskedő, részben talán szükséges vitát, amelyről utólag már elmondható, hogy a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom karakteresebb politikai profiljának a kirajzolódását szolgálta, viszonylag kevesen szították. Nem is biztos, hogy rosszakaratból. Ök más utat, más arcéit szántak a mozgalomnak. Volt, aki egyetlen magyar pártot óhajtott Szlovákiában, egy másik küldött Dunaszerdahelyen kilencvenket- tőben szó szerint azt mondta, legyen az egyik gatya szára azt Együttélés, a másik a mi mozgalmunk. Nem tudom, mindez hol végződött volna, és most nem alpári dolgokra gondolok, hanem politikai következtetésekre. Mi a keresztény értékrend alapján vállaljuk föl a szlovákiai magyarság érdekképviseletét, s egyetértettünk azzal, hogy más magyar pártok és mozgalmak a szlovákiai magyarság meghatározó igényei szerint fogalmazzák meg önmagukat. Lehetőleg úgy, hogy legyenek természetes szövetségesei Szlovákiában és külföldön. Alapvető követelmény, hogy a szlovákiai magyar pártok és mozgalmak sorskérdéseinkben összehangolják politikájukat, egységes álláspontot képviseljenek. Ez a politikai értékrend mozgalmunkban kilencvenkettőben erősödött meg. Nem egészen két év alatt kiépítettük a kapcsolatot minden jelentős európai kereszténydemokrata párttal és mozgalommal, megfigyelői státusban - mert egyelőre ezt kértük - tagjai vagyunk az Európai Demokrata Uniónak és az Európai Kereszténydemokrata Uniónak.

0 Külföldön ez a modell jórészt eredményesen működik, ám idehaza nem nagyon. Többen bírálják például a mostani magyar parlamenti koalíciót, hogy nem találják az együttműködés lehetőségét a szlovák demokratikus erőkkel, nem keresik az értelmes kompromisszumokat.

— Ez így nem igaz. Konkrét tényekkel válaszolok. Először is vannak elvek, prioritások, amelyek nem lehetnek alku tárgyai. Ez a nemzetiségi kérdés, amelyet egyszer s mindenkorra az Európa Tanács ajánlásai alapján, alkotmányosan kell rendezni. Alapvető követelményünk a kulturális és oktatási autonómia. Iskoláinkról, anyanyelvi oktatásunkról, művelődésünkről ne nélkülünk döntsenek. Sőt: mi dönt- hessünk. E sorskérdésekben egy tapodtat sem hátrálhatunk. Amikor e jogaiAkat követeljük, akkor nem Szlovákia ellen cselekszünk, nem délibábos álmokat kergetünk, hanem éppenséggel a demokrácia megerősödéséért fáradozunk. A kisebbségi jogok szavatolása nélkül ugyanis nincs demokrácia. Csak ilyen alapon tudunk szót érteni a szlovák pártokkal. Az újdonsült koalícióval a jelek szerint ez lehetetlen, a baloldali parlamenti párt lavírozik, olykor szép általános elveket fogalmaznak meg, de gyakorMéry Gábor felvétele

lati lépésekre nem hajlandók. Máig nincs nemzetiségi programja a Kereszténydemokrata Mozgalomnak sem, akkor hát kivel lehet itt és most tárgyalni, szövetségest keresni a parlamentben?

• Hadd okvetetlenkedjek még egy kicsit. Azt mondják, a jó politikus a legritkábban mondja azt, hogy soha...- Én a jelenlegi helyzetről beszélek. Biztató jel, hogy a Kereszténydemokrata Mozgalom nem utasítja el annyira mereven követelményeinket, mint más pártok. Ján Carnogursky főleg külföldön reménytkeltően nyilatkozott, persze ő is, mozgalma is érthetően szerfölött óvatos, hiszen politikai ellenfeleik ma egyköny- nyen támadhatják őket amiatt, hogy legalábbis megértőbbek velünk szemben. Jómagam is vallom, megegyeznünk elsősorban idehaza kell, de a mai politikai és társadalmi helyzetben erre kevés az esély. Ezt az esélyt növelheti az európai intézmények ajánlása, politikai és gazdasági nyomása. Ilyen meggondolásból is fontos, ha a hazai magyar mozgalmak és pártok erősítik nyugat-európai kapcsolataikat.

• A Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom politikájában évek óta hangsúlyosan jelen van a hazai magyar papképzés és az önálló magyar püspökség megszervezésének az igénye. Látsz-e esélyt e kérések meghallgatására?- Rövid távon sajnos, nem nagyon. Elmondtuk érveinket legutóbb Giovanni Coppa pápai nunciusnak is, amikor Pozsonyban járt, tárgyaltunk erről Korec bíboros úrral is. A szlovákiai magyar katolikus papok mostani átlagéletkora hatvanöt év fölött van, ez több mint figyelmeztető tény. Más felekezetnél is ilyen a helyzet. Az idén összesen öt katolikus, református, illetve zsidó vallású fiatal kezdte meg tanulmányait Magyarországon. Ez nagyon kevés és különben is a külföldi papképzés nem jelent megnyugtató megoldást, hiszen leendő lelkipásztoraink magyar és szlovák szertartásokat is végeznek majd, mindkét nyelven tökéletesen kell hát beszélniük. Ilyen képzést csak a szlovákiai magyar egyetem teológia kara nyújthat, a több százezer katolikus hívő lelki életéről pedig legteljesebben az önálló magyar püspökség gondoskodhat. Hisszük, hogy a Szentszék mielőbb meghallgatja jogos kérésünket.

• Milyen tulajdonságokat és erkölcsi kötelességeket tartasz a legfontosabbnak a kereszténydemokrata politikusok munkájában?- Elsősorban a tízparancsolatot, amelyre végül is minden jogállam épül. Fontosnak tartom a felelősségtudatot és az áldozatkészséget. Hónapok óta nincs szabad hétvégém, többet ülök a parlamentben és a szolgálati kocsiban mint otthon. Ezt nem önsajnáltatásból mondom, hanem azért, hogy mindezt pénzért nem lehet csinálni. Aki csak azért teszi, az nagyobb haszon reményében bármikor máshova szegődhet.

• Hadd idézzek még a Bibliából. Jézus egyik példabeszédében arra inti a hívőket, hogy fogadják meg a farizeusok tanítását, de ne kövessék tetteiket. Benneteket követhet a tagság?

— Erre minden képviselőnek önállóan, a lelkiismerete szerint kell válaszolnia. A mi mozgalmunk alulról építkezik, a tagság véleménye, bizalma a legfontosabb. Tehát választmányokon, közgyűlésen bárki megbírálható, bárki visszahívható tisztségéből.

• Mindezt elsősorban azért kérdem, mert növekszik a választópolgárok közönye, csökkenőiéiben a bizalom a képviselők munkája iránt.

— Általában ez igaz lehet, de újra a konkrét tényekre szeretnék hivatkozni. Mi rendszeresen tartunk MKDM-napokat, bármennyi is a parlamenti és külföldi elfoglaltságunk, nem szakadtunk el a tagságtól. Mélyen átérezzük súlyos gondjaikat, a magunk eszközeivel igyekszünk ezeken enyhíteni, s ebben teljes az egyetértés és a parlamenti együttműködés a szlovák kereszténydemokratákkal. Értékrendünkben az emberek megélhetése, a szociális problémakör meghatározó. Februárban közgyűlést tartunk, olyan új alapszabályt, és új programot készítünk elő, amely a mai helyzetre reagál, egyszersmind távlatos célokat is tartalmaz majd.

• Az újdonsült szlovák nemzeti koalíciónak főleg a külföldi megítélés miatt szüksége lehet valamelyik magyar tömörülés támogatására. Más-más okok miatt szerintem az Együttélés, sőt a Magyar Polgári Párt sem jöhet számításba Vladimír Meciarnál, de az MKDM amolyan csendestársnak talán.

— Lehetséges, hogy Meciaréknak jól jönne az ilyesmi, de mi ilyen alkut soha nem kötünk. Még ha netán valamikor szakemberekből álló és nem politikai szempontok alapján verbuválódó kormány jönne létre, akkor is csak abban az esetben tárgyalnánk, ha szavatolnák a nemzetiségi kérdés alkotmányos rendezését.

• Mikorra várható ez?

— Rövidesen sajnos nem. És emiatt félek a közeljövőtől, mert a nemzeti szempont elha- rapózása, a súlyos szakmai hibák sokasága a gazdasági szférában, és az egész társadalmunkban egyre aggasztóbb. Azt hiszem, nincs a világon olyan miniszterelnök, aki a privatizációt is felügyeli, sok milliós értékekről dönt. A nemzeti szempont például a parlamentben nemrég tárgyalt úgynevezett zöld jelentésben is megnyilvánul, többek között a gazdasági szolidaritás hangsúlyozásában. Ami azt jelenti, hogy a déli járásokban nehéz munkával megtermelt haszon egy részét az északi járások megsegítésére szeretnék fordítani. Igen, a déli országrészben kedvezőbbek az adottságok például a búza, a kukorica termesztésére. Csak hát minden vidéknek van adottsága valamihez. Más ország hegyvidékem is jól megélnek az emberek, dolgosak és találékonyak. A szlovákok is azok. Erre kellene épülnie az értelmes gazdaságpolitikának, nem pedig arra, hogy irigyeljék és lefölözzék a déli járásokban megtermelt hasznot. Sokféle értelmes vállalkozás indult az északi és a déli járások, a határ menti régiók között. Ezt kellene támogatni nem akadályozni a kormánynak és az állami hivataloknak.

• Sokan abban bíznak, hogy az előrehozott választásokat követően vagy legkésőbb a mostani választási időszak lejártával jobbra fordul minden.

— Bárcsak így lenne, csak hát én nem látom ilyen egyszerűnek az átmenetet. Ami itt történt, arról történészek, politológusok még nagyon sokat fognak írni. Ami itt történik, annak még a gyermekeink is megisszák a levét. Leváltások söpörnek végig az egész országban, állami hivatalokba, gazdasági tisztségekbe sok-sok kis Meciar került. Nem a szakértelem volt a kinevezés mércéje. Aggasztónak tartom azt is, hogy a szlovák értelmiség jelentős része ma hallgat. Nem könnyű a helyzetük, hiszen azonnal nemzetárulónak bélyegzik őket, de mégsem kellene némán szemlélniük a történéseket. A tömeg ugyanis az értelmiség hangja, kiállása nélkül könnyen manipulálható, ezt a mai politikai garnitúra kihasználja. A Szlovákiai Értelmiségi Fórum hasznos kezdeményezés, fontos az is, hogy Kassán és máshol is szót értenek szlovákok, magyarok. Ezeket a szálakat kellene erősítenünk, hiszen közös érdekünk, hogy Szlovákia ne Kelet felé sodródjon, erősödjék e tájon is a demokrácia, legyen mielőbb vége a szűk esztendőknek.

• Köszönöm a beszélgetést.

Szilvássy József