Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)

1993-11-21 / 46. szám

32 oldalas ingyenes színes MAGAZIN Heti tévé­és rádió­műsor Klinko Róbert írása a 4. oldalon A Pelikán megújuló városa Műemlékvédelem, magánvállalkozás Losoncon 1993. november 21. XXVI. évfolyam Ára 5,50 korona A református egyház egykori iskolájában működik a városi egyetem A Bodrogközben nem sértették meg Szlovákia szuverenitását Előzmények és következmények Még elevenen emlékezhetünk arra, hogy tavaly a szélsőséges hazai nacionalisták milyen bot­rányt csaptak, amikor sorozatos támadásaikkal akarták lehetetlenné tenni a Komáromi Városi Egyetem működését. Félemlítések, akadályok gördítése ellenére sem érték el céljukat. A Du­na menti határvárosunkban azóta is - immár második esztendeje sikeresen folyik a felsőok­tatási képzés. Az idén alapított Királyhelmeci Városi Egyetemet már élesebben támadják és rohamozzák. A szlovák parlamentben október elsején - az egyetem ünnepélyes megnyitása előtti napon - Igor Chainula, a Szlovák Nemze­ti Párt képviselője durva törvénysértésnek mi­nősítette a királyhelmeciek tettét, hogy hivata­los engedély nélkül külföldi felsőoktatási intéz­mény kihelyezett tanszéket nyisson Szlovákiá­ban. Követelte: Roman Kovác, az oktatási tárcával is megbízott miniszterelnök-helyettes adjon számot arról, hogy a királyhelmeciek kap- tak-e engedélyt egyetem alapítására? Ha nem, ez - természetesen Magyarország részéről - Szlovákia szuverenitásának megsértését jelen­ti, mert a helmeci városi egyetem a világhírű budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem „fiókjának“ tekinthető. (Folytatás az 5. oldalon) Nem okozott nehézséget Esztergomban a Magyar Suzuki Gépkocsigyárat megtalálni. Az útke­reszteződések előtt rendre elhelyezett táblák vezettek, de ezen túl - a járókelőktől érdeklődve meggyőződhettünk róla - az üzem fogalommá vált a városban. A nem kevesebb, mint 350 000 négyzetméternyi összterületével a Suzuki gyár vezető helyet követelt ki magának nemcsak Esz­tergomban, a szélesebb régióban is. Mégsem kiterjedésével, sokkal inkább a Duna-tájba jövőt idézően beilleszkedő, a 21. századot előrevetítő esztétikus épületeivel gyakorol hatást a látogatóra. Erre a célra szakosodott magáncég őrzi a gondosan körbekerített gyárat. Amíg átesünk az ellenőrzési formalitásokon, meggyőződünk róla: a fekete seriffek komolyan veszik biztonsági feladataikat. „Vizitor“ feliratú kártyát zakónkra erősítve elindulunk a recepció felé. Rend, tiszta­ság az üzem udvarán. A gondozott pázsit zöld színe harmonizál a fehér színű, gyárra semmivel sem emlékeztető, esztétikus épületcsoporttal. A recepció - ha a három kiállított magyar Suzuki gépkocsi nem árulkodna másról - inkább egy színvonalas szálloda előcsarnokára emlékeztet. A portán angolul jelentik be érkezésünket. Az előcsarnokban stílusos fotelok, asztalok. Itt találkozunk, s beszélgetünk házigazdánkkal, Sövény­házi Mártával, a magyar Suzuki exporttevékenységéért felelős igazgatóhelyettesével. (Folytatás a 9. oldaton) ' arga Árpád szakmunkás:... egy keveset megtanultam japánul (Vas Gyula felvételei) wammmmmmmmmmm—mmm—mmmmmmm Látogatóban a Magyar Suzuki Gépkocsigyárban • A szlovákiai piaccal is számolnak • Japán munkafegyelem, magyar fizetés

Next

/
Thumbnails
Contents